A piros bugyi, és a pálca :) 1. rész

A piros bugyi, és a pálca 😊

Hetekkel ezelőtt megvolt a találkozás időpontja, melyet mindketten ugyanolyan izgatottan vártunk. Az utolsó hét…már csak pár nap, és újra láthatjuk egymást, érezhetem csókjaid, melyek perzselően hatnak minden egyes porcikámra. Ám az élet közbeszólt, és sajnos le kellett mondanod.
Persze megértettem, hogy miért kellett lemondanod, de ez most még rosszabb volt, mert már az előtte lévő talink is erre a sorsra jutott. Neked ilyenkor nem mutatom a csalódottságom, hisz te sem jókedvedben mondod le ezeket az alkalmakat.

…Alig vártam, hogy újra halljak felőled, és amikor megláttam, hogy egy üzenet vár tőled, nagyon megörültem.

A találkozás napja…Hétvége van, mégis a megszokottnál korábban kelek, izgatott vagyok, a talin járnak a gondolataim. Így hát felkelek, úgyis van még jócskán dolgom.
Ám hamar végzek a tennivalóimmal, így a hátralévő idő nagyon lassan telik. Gondolataim azon járnak, hogy hamarosan láthatlak, és kíváncsian várom, hogy mi minden vár rám🙂, amikor a telefonom jelzi, hogy üzenet érkezett Tőled🙂
„Kérek tőled valamit: Azt akarom, hogy egy papírlapra (felsorolás szinten) írd fel, hogy milyen „játékokat” szeretnél ezen a találkozón”
„Ha megérkeztél a buszállomásra, akkor a melltartót vedd le, most a bugyi maradhat, de az análplugot helyezd fel! Készítsd a zsebedbe a láncos csipeszt.”
Erre kissé bizonytalankodva, de jókedvűen válaszoltam.
„Pedig azt nem akartam vinni 😊 „
„Igazad van, ne hozd!”
„Ha jól értem, ezt a „ne hozd”, nem kell szó szerint érteni. Sőt, épp az ellenkezőjét.”
„Ahogy gondolod.”
Ez utóbbi két mondat, szerintem elérte a hatását. A jókedvem elszállt. Dühített, rosszul esett, hogy nem úgy értelmezted a szavaim, ahogy én értettem, és az utolsó mondatodra majdnem „kicsúszott a számon”, hogy akkor minek menjek, ha ezek szerint neki mindegy, de helyette inkább csak ennyit írtam:
„…jó.”
Ezek után nem voltak túl gyakoriak az üzenetváltások.
Már félúton járhattam, amikor eszembe jutott, hogy az első kérésed nem teljesítettem, amit közöltem is veled, de erre sem olyan választ kaptam, amilyenre számítottam-
„Valahogy éreztem, hogy ez ki fog maradni…Miért nem lepődők meg…”
Dolgozott bennem a dac…mintha direkt nem teljesítettem volna….
Kis idő elteltével:
„Emlékszel hol parkoltam legutóbb? El tudsz oda jönni? Vagy inkább ne kérjek ilyet…”
Az utolsó mondatot kétszer is elolvastam, hogy biztos jól olvasom-e…mintha valami gyengeelméjű lennék……. Dühített az is, hogy igaz nem tudhattad, de nem szeretem az ilyen kéréseket…. Noha mindig itt találkozunk, nem ismerem annyira a várost, és ehhez jön még, hogy a tájékozódás kissé távol áll a jó képességeimtől.
De az is könnyen megeshet, hogy csak én gondoltam az iménti mondatod mögé mást. Lehet, hogy te csak egy ártalmatlan kis megjegyzésnek szántad, és csak én csinálok ekkora drámát belőle.
Pár perc, mialatt kicsit túltettem magam ezen a kis…bosszankodni valómon, majd válaszoltam, és nemsokára sikeresen megérkeztem oda, ahol Gazdámat kellett várnom.
Hát, nem kezdődik túl jól ez a találkozó. Úgy gondoltam, legalábbis Gazdám üzenetei alapján, hogy nem lehet túl jó kedve. De ez nálam sem volt másképp…

Beszálltam a kocsiba, és indultunk, majd kicsit megálltál. Felém fordultál, és jött az a csók, amelyet mindig úgy várok, és immár mintha elfújták volna a rosszkedvem, már csak az lebegett a szemem előtt, hogy itt vagyok veled 😊 Csókjaid néha megszakítod egy-egy pofonnal.
-Minden szabályt megszegtél, kis szukám!
-Nem direkt-kezdtem, ám Gazdám tekintete elnémított.
Újra ajkaimnak szenteled figyelmed, kezed pólóm alatt kezdd kutakodni, ellenőrzöd, hogy teljesítettem-e, amit kértél.
-A másik is megvan? -kérdezed, miközben melleim simogatod, markolászod.
-Igen, Gazdám. -Abba nem avatlak be, hogy megfordult a fejemben, hogy csak azért sem hozom el, de végül győzött az engedelmeskedni vágyás.
-Helyes-és, ha jól láttam, egy kis mosoly suhant át az arcodon.
-Hol a csipesz?
Elővettem a csipeszt, melyeket a következő pillanatban bimbóimra helyeztél. Miközben ezzel foglalatoskodtál, a pólóm folyton útban volt, így kicsit segíteni akartam.
-Kértem, hogy segíts?
-Nem, Gazdám-feleltem halkan, és hagytam, hogy tedd, amit elkezdtél. Az egyik bimbómon nagyon megszorítottad, ami persze nem baj 😊, csak…jó, ha tudod, hogy nem kellemes 😊
Miután a csipeszek a helyükre kerültek, nyakamra illesztetted a nyakörvem, majd a karikájánál fogva magadhoz vontál, és megcsókoltál. Nem nagyon akaródzott elszakadni egymás ajkaitól, de ideje volt indulni, így én kényelembe helyeztem magam melletted, te pedig indítottál.
Az úton a megszokott kellemes kis beszélgetésbe merültünk, miközben végre újra érezhettem combomra csusszanó kezed, amely simogat, egyre feljebb és feljebb.
De hopp, a csipesz elengedte bimbóim, sebaj, most hagyjuk a csipeszt, lesz még szerepe az este folyamán.
Megérkeztünk a szállásra, és mivel én vittem be, fény derült rá, hogy a pálcának lesz szerepe a mai este folyamán, ahogy a terpesztőrúdnak is.
Amint megszabadultam cipőmtől,ismét érezhetem ajkaid ajkaimon. Szenvedélyes csókunk közepette Gazdám a nyakörvemre csatolja a pórázt, és térdre parancsol. Így vezet be a szobába négykézláb, ahol a szoba másik végében az ágykerethez köti a pórázt.
-Térdelj fel! -Teszem, amit kérsz, és lecsatolod a pórázt, de csak amíg leveszed pólóm, majd újra helyére kerül a póráz. Gazdám tekintetét látva, újra négykézlábra ereszkedek. Gazdám mögém sétál, és ahogy pólómtól, most úgy szabadítasz meg nadrágomtól, majd bugyimtól. Ez a kis jelenet számomra nagyon izgató, tetszik, hogy te vetkőztetsz le, és hogy ily módon 😊 Így immár meztelenül térdelek előtted. Megérzem fenekemen kezeid simogatását, és ez is jól esik, de ahogy csattan tenyered fenekemen, amit pár másodperc múlva érezhetek is, a simogatásnál jobban feltüzel.
Ütéseid hatásaképp érzem, hogy puncim, amely attól a pillanattól, hogy megláttalak, izgalomban volt, most szinte sóvárog, hogy végre megérintsd. Gazdám ütései nyomán kisebb nyögdécselések hagyják el szám, és a várva várt érintés is megérkezik.
-Szerencséd, hogy rendesen borotváltál, mert ha nem így lett volna, azért kicsit morcos lettem volna. -Simítasz végig puncimon. Ujjaid rögtön hüvelyembe hatolnak, én pedig szélesebb terpeszbe teszem lábaim. Gazdám ujjaz, majd ujjaid számhoz közelíted. Engedelmesen szopogatom le nedveim, hogy ezt követően újra elmerülhess ujjaiddal puncimban. Élvezem, ahogy ujjaid ki-be járnak bennem, erre már nagyon vágytam 😊, erre is 😊
Kis időre félbeszakítod munkálkodásod, de csak amíg számba adod a pálcát. Ujjaid ezúttal csiklómra találnak, és érzem, hogy ha csiklóm kezded izgatni, lehetséges, hogy a pálca a földön landol. Csiklóm izgató ujjaid eredményeképp, a pálcát őrző ajkaim közül halk kis nyöszörgés szökik ki. Majd Gazdám ujjai csiklóm izgatásával felhagyva, ismét ujjazni kezdenek, míg másik kezével fenekelni kezd. Majd Gazdám ujjai eltűnnek puncimból, és mellém lép. Mivel valamiből úgy érzem, hogy el szeretnéd venni a pálcát, a kelleténél hamarabb nyílnak ajkaim, így a pálca a földre esik.
-Mondtam, hogy elengedheted? -kérdezi Gazdám előttem guggolva. Egy pofon csattan arcomon. Gazdám lejjebb hajol pillantásom keresve, én pedig ráemelem tekintetem.
-Nem, Gazdám-válaszolom halkan.
-Vedd fel! -habozok. -A száddal. -Segít ki Gazdám. De, mint kiderült, ez közel sem volt akkora segítség 😊 Már amikor meghallottam ezt az utasítást sejtettem, hogy ez nem lesz egyszerű feladat. De Gazdám ezt kérte, így teljesítettem, még ha vajmi kevés sikerrel is 😊 És nem mellesleg engem is izgatott ez a dolog, tetszett a szituáció, amelyet Gazdám…kitalált 😊
Lehajoltam, és próbálkoztam felvenni a pálcát. Második nekifutásra sikerült, de nem tudtam rendesen „megfogni”, éreztem, hogy nem kell sok, és újra elveszítem. Hiába akartam nagyon, hogy ne essen le, amikor csattant tenyered fenekemen, újra az előbbi sorsra jutott a pálca.
Gazdám újfent előttem termett, lehajolt, szemembe nézett:
-Büntetést akarsz?
-Nem, Gazdám-válaszoltam.
-De igen. És hamarosan meg is kapod amire vágysz, és még egy kicsivel többet is 😊-Ezzel Gazdám felvette a pálcát, és ajkaim közé helyezte, majd csak mert tudod, hogy szeretem, kaptam még egy kis pofont.
Gazdám szemügyre vette a kis plugot, majd kivette fenekemből.
-Óhh, hogy ez csak ilyen kicsi…-mondta Gazdám, és ebből arra következtettem, hogy azt hitted nagyobb. Amint eltávolítottad a plugot, már nem fenekeltél, csak simogattad fenekem, el-elvándorolva puncimhoz, melleimhez.
Gazdám eloldotta a pórázt, elvette a pálcát, és a póráznál fogva, a kanapéhoz vezetett, ahol pucsítva vártam a következőket.
-Húszat fogsz kapni a pálcával, és számolod!
-Igen, Gazdám! -Húú, ez új, eddig nem kellett számolnom.
Jött az első ütés.
-Egy…-és így sorban. Némelyik ütés jobban fájt, jobban csípett, ekkor nagyobb szünetre volt szükségem, amíg elhangzott a szám. Most nem volt az ütések között simogatás, kicsit ebből is éreztem, hogy ez büntetés, nem olyan fenekelés, amiben részesíteni szoktál. Hiányoztak azok a simogatások, úgy sokkal élvezetesebb a fenekelés. De persze tudtam, hogy ezt a büntetést miért kapom, és jogosnak is éreztem. Így sem voltak vészes ütések, mindenesetre örültem amikor elérkeztünk a huszadik ütéshez. Csípett az a pálca, jól esett volna, ha Gazdám simogatással nyugtatja a helyét 😊, de a büntetés az büntetés. És habár Gazdám tényleg figyelt, hogy olyanokat üssön, amik nem lépik túl a fájdalomküszöböm, a bűntudat általi fájdalom erősebb volt.
Gazdám a kanapé elé lépett, a pálca már az ágyon pihent.
-Gyere ide! -mutatott előbbre a kanapén. Egészen a kanapé végéhez mentem, és ekkor elém tárult Gazdám farka. Először csak ott…voltunk 😊, Gazdám figyelt, én pedig türelmesen vártam mi következik. Nem kellett sokáig várnom, Gazdám hajamba markolt, és egy határozott mozdulattal torkomig hatolt. Jó érzés volt újra számban érezni Gazdám 😊 Gazdám kissé elhúzódott, keze végigsimított arcomon, majd a simogatást egy pofon követte, majd még egy. Ez utóbbi már nagyobb volt, de még olyan, amit szeretek. Gazdám a kezdetektől épp a megfelelő erősségű ütésekben, pofonokban részesít. Na jó, az ütések tekintetében már azt hiszem ideje szintet lépni 😊
-Csak tartsd nyitva-mondod, és én így is teszek. Ez is tetszik, tetszik, hogy csak farkad vége érinti szám, ajkaim, majd rögtön ki is húzódsz, és ezt ismételgeted párszor.
-Gyere le! -A póráz segítségével a földre parancsolsz. Előtted térdelek.
-Az arcodra fogok élvezni.
Először nem válaszolok, azt gondolom nem vársz reakciót.
-Hallottad?
-Igen, Gazdám-mondom, de az utolsó szó szinte már csak suttogás. Alig hagyták el a szám a szavak, farkad újra ajkaim közt érezhetem, és mint ígérted, arcomra élvezel. Szeretem, szeretem amikor arcomra élvezel 😊, és utána még számban érezhetlek.
-Menj fürödni, nemsokára jövök-közlöd kedvesen.
Felállok, előszedegetem, amikre szükségem van, és mielőtt belépnék a fürdőbe:
-A kanapén várj! -Ezzel eltűnsz az ajtó mögött, én pedig birtokba veszem a fürdőt.


Folyt. köv