A hóhér könnye

Szolgácskám pincebörtönöm szálkás priccsén alszik, nyöszörgéséből, forgolódásából -láncai finom csörgése közben- úgy látom, sűrű álmok ringatják százszorosan megkínzott lelkét. Nem bántom, egy óra múlva kész az új kínpadom, avatásán őt áldozom fel kegyetlen vágyaimnak, szenvedésében lelt kéjes gyönyöreimnek.


VI.Henrik királykodásának második évében Lord Butcher-Lancet, Gloucester grófja ítélőszéke előtt áll pompás királykék öltözékében Princess Victoria, a Great Sabbath-i birtok gyönyörű, 21 éves Hercegnője. Megjelenéséből, mozdulataiból, tekintetéből hatalom, erő, sugárzó bátorság, főnemesi gőg, megtörhetetlen elszántság árad. Térdet, fejet nem hajt Őlordsága előtt, mosolyogva nézi bíráját.
- Tudod-e, mi a vád ellened, Hercegnő ?
- Ó, igen, Milord: Lady Jane vádol azzal, hogy Goat Meadow-i birtokáról szolgáit boszorkánysággal magamhoz csábítom, elbájolom és rabigámba hajtom.
- Bevallod, Hercegnő ?!- zavarban igazgatja kalpagját a Lord , nem tud kitérni a fiatal úrnő vallatót vallató tekintete elől; tudja mindenki a teremben és a falakon, erődítéseken kívül: Lady Jane és a Lord már egyesítette birtokait és jól jönne mellé a Graet Sabbath-i föld, erdő, telivér paripás ménes, erődszerű, mégis pompás kastély a St.Gellerth hegy oldalában.
- Lady Jane a szolgáit, rabjait bűn és ítélet nélkül kínozza, vágtázni készülő lova farkához kötteti, eztán a durva föld élve tépi le bőrüket, irgalmat nem ismer, áldozatai testét tetőtől talpig soha be nem hegedő sebek borítják ostorozástól, korbácsolástól, izzó vastól, nincs seborvos a földön, aki ezeket begyógyítani tudná. Szolgái, rabjai megszöknek s némelyik birtokomon keres menedéket, erdeimben bujdokolva, mint a sebzett, éhező vad, amit csak azért tűrök el, hogy megmentsem őket a biztos kínhaláltól.
- Hercegnő talán nem kínozza a szolgáit ?!
- Ha vétkeznek törvényeim ellen vagy bűnt követnek el, kivallatom, elítélem és megbüntetem őket.
Néma csend a Punishfield-i vár ítélőtermében. Nagyot reccsen Lord Butcher-Lancet hatalmas széke, amint a testes nagyúr szólásra emelkedik:
- Mivel boszorkány mivoltod be nem ismered, ifjú Hercegnő, kínvallatásodat rendelem el holnap, amidőn birodalmunk legjobb kínvallatója váramba érkezik. Ha boszorkányságod beismered a tortúra során, rangodra, ifjúságodra tekintettel nem a lassú, kegyetlen, nyilvános megégetésre, csupán gyors és kegyes fővesztésre ítéllek a néptelen Chainwall szigeten, az ezer éves tölgy vértől vereslő tönkjén. Addig fogságod váram egyik hálótermében töltöd, ajtód elé megvesztegethetetlen őröket állíttatok. Vezettessék oda!
- Hozzám ne érjenek! - a két alabárdos döbbenten megtorpant, Princess Victoria lassú, méltósággal teli vonulással távozott, királykék ruhája mint egy könnyű felhő a folyosók rideg szürkületében.
Másnap kora reggel kopogtak kényelmes börtöne ajtaján, ablaka előtt állva, a felkelő nap sugaraiban megmerítkezve várta látogatóját.
- Steve Bondman, kínvallató mester- az őr halkan becsukta az ajtót. A Hercegnő ellépett fényben fürdő ablaka mellől:
- Nos, hóhérom azért jött, hogy hagyományunk szerint elém térdelve előre bocsánatot kérjen majdani rémtetteiért ? Akkor lássam önt térden a lábaim előtt!
Kövérkés, ötvenes, kopaszodó férfi a híres hóhér, szemeiben inkább közöny, felhős bánat lakott, semmint alja gonoszság vagy fortéllyal kovászolt kegyetlenség, háta görnyedt, mintha valamennyi kivégzett lélek rajta lovagolna. Lassan térdre ereszkedett, Princess Victoria csókra nyújtotta kezét:
- Ne szólj semmit,mert úgysem bocsájtok meg. Sem előre, sem holtomban utólag. Kínoztál már ilyen gyönyörű, fiatal nőt, mint én? Korbácsoltál már ilyen szépséges testet, mint az enyém?
Kesztyűs, finom kezével a szomorú hóhér álla alá nyúlt, felemelte gyűrött, borostás arcát, szürkészöld szeme sugarát a férfi tekintetébe fúrta:
- A fiaid idősebbek nálam, akár a húguk lehetnék, gyönyörű lányod lennék, híres kínvallató, híresen gyönyörű lányod!
Két kézbe fogta Steve Bondman fejét, leheletnyi csókkal érintette száraz ajkait.
Kislányos, pilleszárnyú kacaj: - Szúr a bajszod, hóhér! Majd újra a gyönyörű, büszke Hercegnő:
- Mehetünk a kínzókamrába, uram! Nem kell rablánc meg őrség, követlek magamtól, csak jó hóhérom légy!
Felállt térdeiről a hóhér, lassan elindult, hátra sem nézett, hogy leendő áldozata követi-e.
- Kifelé !- mordult a kínvallató mester, döndült az ajtó távozó őreik után.
Princess Victoria kioldotta ruhái zsinórját, a könnyű, kék selyem leomlott karcsú derekáig, mezítelen felső testtel a kínzóoszlop elé állt, átölelve azt, mint hercegkisasszony korában öreg kutyája medvényi nyakát.
- Első stáció a korbácsolás, uram?
Döbbenten, lenyűgözve állt a hóhér, Hercegnő meztelen hátának bársonyos, illatos bőre angyali sugárral ragyogott a fáklyák, mécsesek lomha fényében.
- Gyanús a csönd, mit csinál az a vén kecskebak a fiatal gidával?- vigyorogva ültek az őrök kockavetéshez a földre.
- Majd jönnek még rettentő sikolyok...na dobjon már valaki!
A hóhér a Hercegnő mögé lépett, remegő kezével megérintette gyönyörű, hófödte vállait.
- Korbácsolj, hóhér! -Princess Victoria hátranézett bal válla felett, alig csak súgta:
- Kínozzál, hóhér, ezért utaztál ide hetvenhét mérföldről, te híres kínvallató!
Steve Bondman lassú, hatalmas lélegzettel szívta magába a bőr és a derékig érő hajzuhatag mézzel elegy levendula illatát.
- Könyörgöm, vallja be boszorkányságát, gyönyörű, ifjú úrnő, vallja be, hogy megmenthessem...-ahogy a Hercegnő bal válla fölé hajolt halk beszéde közben, könnyes szeméből egy hatalmas csepp annak hátára hullott, s ahogy felszáradt hamar a felhevült bőrön, helyén babnyi, tűzvörös folt maradt.
Felkísérte foglyát a hóhér Lord Butcher-Lancet ítélőszéke elé. Vaskos oszlop árnyékából Lady Jane robbant elő, hangja esztelen dühtől csikorgott:
- Hiszen meg sem kínozták ! -mutatott karvaly ujjal a Hercegnőre, aki épp oly fenséges, nyugodt, lenyűgöző, mint az előző napon.
- Már a kínzóeszközök felmutatásakor vallott!- a hóhér érdes baritonja betöltötte a termet,- A bal válla alatt pedig látható a stigma, egy babnyi vörös folt.
Lord Butcher-Lancet gyorsan döntött:
- Ma telihold lesz, éjfélkor átevezel vele Chainwall szigetére és fejét veszed ott teljes titokban!

Másnap hajnalban a szigettől fél mérföldnyire halászó, cserzett tenyerű férfiak hálójukban kiemelték szelíd folyamuk békésen ballagó, csillagos vízéből a hóhér levágott fejét.


Szolgácskám már nem pihenhet tovább, börtönéből rövid láncon felvezettem, most új kínpadomon fekszik. Bokái szoros kalodában, ahogy lelakatoltam, felkiáltott:
- Jaj, Hercegnőm, ez már a spanyol csizma!
Majd ha vére is kiserken, meglazítom, a kínpad mégsem a kényelemről szól! Csuklóinál fogva nyújtani kezdtem.Jól bírta, de könnyezve könyörgött végül:
- Irgalom, úrnőm, rögtön kifordulnak a vállaim!
- Orvos vagy, majd helyrerakod!
Kínjait fokozandó lassan lefejtem magamról Gothic Princess királykék ruháját, meztelenül állok a kínpad oldalánál. Hátat fordítok, hogy a polcról lassú megfontoltsággal kínzóeszközöket válasszak további játékaimhoz. Kínpadomra feszített szolgám felnyög:
- Lett egy vörös folt a bal vállad alatt...
- Igen, az egy anyajegyféle,a hóhér könnye. Élvezetem indikátora, stigmám színe most nagy gyönyörömet mutatja.
Visszafordulok, szinte ráfekszem, meztelen melleim mellkasához érnek:
- Ne félj, kicsi szolgám, ma sem kegyelmezek...