Táborozás az idei Floralián (2)

Délután már akadt nekem is munkám, mert ugyan állt egy ügyeletes mentőautó a kinti parkolóban, de annak legénysége csak nagyobb feladatokra várt, a kisebb sebek, horzsolások, szálka kihúzás stb. rám, mint szanitécre várt a segédemmel.
Mivel alig-alig akadt munkánk eddig, így délután mi is béreltünk egy órát a befűtött római-kori fürdőben 15-16 óra között. Jó alaposan bedurrantottak az alkalmazottak, így eléggé meleg volt bent a levegő, de a víz is. A fürdő több helyiségből állt: volt egy vetkőző-rész, majd egy meleg vizes rész, hideg vizes rész, lapidárium (fűtött-hevített kövekkel, mint pihenő), utána masszírozó helyiség a végére.
Összesen egyszerre hat személy vehette igénybe. Mi hárman voltunk és a másik három srác is összetartozott: a vezetőjük olyan harmincas srác, „gorilla” szőrzettel, hatalmas farokkal és lógó golyókkal, valamint két húszas éveik végén járó sráccal, akik szinte szőrtelenek voltak, és „ceruza méretű” farokkal (igen vékony, de hosszú).
Mi érkeztünk hamarabb. Gyors vetkőzés után már a meleg vizes medencében áztattuk magunkat, mikor a másik hármas is megérkezett. Ők lassabban vetkőztek, először a fiatalabb srácokról került le minden, és kúsztak be mellénk a meleg medencébe, majd a”gorilla”-srác is elkezdett vetkőzni: lassan, erotikusan vette le magáról a rajta lévőket. Mikor az utolsó „rámai-gatya” levétele került sorra, nekünk háttal állt, kicsomózta, majd hagyta lehullani a fürdő padozatára azt s csak utána fordult meg és ereszkedett lassan közénk, hogy legyen időnk megcsodálni, alaposan megszemlélni hatalmas farkát s lógó golyóit.
(Meg volt sértve, hogy nem csodáltuk meg – szerinte – kellően. )
Mi, a meleg vizesből átléptünk a hideg vizes medencébe, ahol zajosan megmártóztunk párszor, majd kifeküdtünk a lapidárium meleg köveire megszáradni. Közben a bejött masszőr srác egyenként gyakorolta rajtunk „jó” kezeit és átmasszírozott, dögönyözött minket.
A masszírozás után visszafeküdtünk a lapidárium köveire s úgy/onnan néztük, ahogyan a gorilla-srác került sorra a mesternél. Izzadt is a mester, míg sikerült átdögönyöznie őt, a két sráccal már gyorsabban s jobban haladt.
Közben már mi felöltöztünk és kijöttünk, mert letelt az időnk és érkezett az újabb turnus.
Kint még a gorilla-srác utánunk szólt: Találkozunk még! - mondta, sokat sejtetően.
Visszamentünk a helyünkre, de mivel továbbra sem volt „munkánk”, így hamarosan a délutáni gladiátor csatákat néztük meg, ahol, közben azért akadt némi munkánk, egy-egy horzsolás, kisebb sérülés ellátása.
Két nagy csatát terveztek az első nap délutánjára, majd már a kisebb srácok, gyerekek számára szerveztek – persze fakardokkal – csatákat, ahol sok szülő, nagyszülő szurkolt, fényképezett, filmezett közben.
Egyszer csak jött egy srác, hogy menjünk a helyünkre, mert „eset” van számunkra: három srác várt ránk az elsősegély helyen, római hadi öltözetben, de egyikük sem látszott sérültnek. Végre az egyik halkan megszólalt, hogy neki van problémája, a társai csak elkísérték őt: nehezen kezdett bele, de végül - halkan – elrebegte a gondját. Még a nulladik nap beleesett egy bokorba. Oly szerencsétlenül a csata közben – hogy az egyikvessző eltört és a gatyája szárán át/mellett beleszúrt és –tört. Kicsit vérzett, de nem törődött vele. Éjjel azonban már fájt, begyulladt és reggelre kialakult egy kis seb, mely gennyesedni kezdett. Most már nagyon fáj, szorít. – mondta el végre a srác.
Körbenéztem, de ott nem tudtam megnézni az elsmajd ősegély-helyen, túl nyílt volt a terep erre, így bevittem magammal a római házban lévő szobánkba és ott a segédem tiszta fehér lepedőt húzott a dikón lévő szalmazsákra és mutatta vegyen le mindent és oda feküdjön fel.
A srác szabódott, így kiküldtem a segédemet s akkor végre felhúzta a római, bőr ruháját, felfeküdt az ágyra s hagyta, hogy leoldozzam a „római” alsóját. Fel- és széttette a lábait, így már jól látszott a kezdődő sárga- színű furunkulus a golyói alján lévő bőrön. Óvatosan megnéztem, megszorongattam, de a srác feljajdult a fájdalomtól. Mondtam neki, hogy még „érnie” kell, addig nem tudok semmit tenni. Tanácsoltam, hogy óránként cseréljen közepesen meleg vízbe áztatott ruhát az alsójában és holnap újra jelentkezzen, akkor megnézem. Adtam neki pár szem fájdalomcsillapítót, ami altató is lesz éjszakára.
A nap hátralévő részében már nem történt semmi érdekes, így a tábortűz mellett mi is megsütöttük a kapott flekkenünket, majd aludni tértünk volna, de már nem csak a segédemmel, szolgámmal, de annak új barátjával is.  (Így éjjel már mind a két srácon át jártam ki és be. Élvezettel taposva azokat mind a két irányban.)
Előtte azonban látogatónk jött? A gorilla-srác invitált magához/magukhoz minket. Ők egy külön szobában voltak elszállásolva a külön épület tetőterében, egyedül, azaz hármasban, két helyiségben. Mikor megérkeztünk, engem beküldtek a másik szobába, ahol a gorilla-srác várt rám, a velem jöttek kint maradtak a külső szobában a két sráccal.
A gorilla-srác elterülve/szétterülve várt az francia ágyán, tök mezítelenül. Hívogatóan nézett, majd invitált is beljebb s helyet mutatott maga mellett a nagy ágyon. Megkérdezte, hogy miért szaladtunk el a fürdőből, tán nem tetszett a látványa? Azt válaszoltam, ami igaz is volt, hogy érdekes elsőre a látvány, de másodikra már kevésbé. Erre azt mondta, hogy akkor ne csak nézzem, de tegyem is, azaz fogdossam, tapogassam végig őt.
Kicsit nehezen indult, de belejöttem, mikor már a lógó golyóit méregettem, fogdostam, és bíztatására nyomkodtam, gyötörtem. Majd arra is bíztatott, hogy nyalogassam, szopjam be. Ez már jól ment, s innen el. Fel is kalandoztam a húsos, méretes farkára, majd a bőréből lassan előbújó makkjára.
Közben már ő is megjártatta a kezét a bőrruhám alatt, s odahajolva le- s felszopott és hasra fordulva felkínálta a hátsó bejáratát, amit alaposan meg is jártattam, dugtam, kőröztem benne, míg csak el nem mentem benne. Közben a kinti szobából is hallatszott, hogy a négy srác is jól elszórakozott egymással. Több, közösre nem került sor, mi hazamentünk még éjfél előtt.
A második nap reggele, hasonló volt az első napihoz: reggeli torna, zuhanyozás, majd reggeli és utána már az elsősegély helyen várakoztunk.
Elég nehezen telt a nap, melegebb volt, mint tegnap, de munka nem, vagy alig akadt. (A mentősöknek is csak egy bokaficamot kellett ellátniuk az első csata után.)
A második nap, vasárnap többen voltak, mint szombaton már 11 órára megtelt a múzeum kertje. Az árusok is elégedettek voltak, mert szépen fogyott az árujuk, nem csak az ételek, de a kézzel készült termékek, lekvárok s a sok virág, növény is.
Még délig egy, majd délután 14 órakor tervezték az utolsó nagy csatát, amelyben minden légió, cohors részt vett. Több, mint egy órán át tartott, alaposan kifáradtak a résztvevők és több volt a dolgunk is, a sérülések ellátásával.
Délután is voltak a kisebbeknek fakardos csatáik, de beöltözhettek a római vitézek ruháiba is, vihették – ha tudták – a pajzsokat, lándzsákat. Egyedül a szerszámíjakkal nem játszhattak, az veszélyes eszköz!
Este, a zárás után még volt egy közös tábortűz, korábban, hogy legyen idő pakolni is, már aki(k) nem maradtak, azok is süthessenek szalonnát, flekkent és egyenek a füstös ételekből.
Nem sokan maradtunk még azon éjszakára, csak azok, akik messzire mentek haza, vagy másnap még nem kellett, dolgozni menniük.
Így telt az idei Floralia ünnep Aquincumban.
(vége)