Takarítás egy erdei házban 7. rész

Reggel hatkor szólt a csergőóra. Alig tudtam megmozdulni, a végtagjaim is fájtak, a fenekem pedig keményre volt dagadva. Természetesen azzal kezdtem, hogy felvettem az ételmaradékoktól, pisitől nedves rabszolgaruhámat és a bilincseket visszatettem a végtagjaimra, majd óvatosan lementem a földszintre, hogy ne ébresszem fel a Gazdáimat. Az volt a dolgom, hogy a kinti dézsába ismét tüzet tegyek. A víz már langyos volt a tegnapi tűztől, ezért tudtam, hogy pár óra fűtés után jöhet az Úr és az Úrnő fürdeni. Miután elintéztem a dézsát, a konyhába mentem, ott is begyújtottam, majd nekiláttam előkészíteni Uram és Úrnőm reggelijét. Friss saláta tálat készítettem és felvágtam a kenyeret pirítósnak, előkészítettem a vizet a kávénak és a főtt tojásnak. Ekkor hallottam, hogy kijön a szobájából az Úrnő, lábcsókkal köszöntöttem, mire ő azt mondta:
-mars ki a fűre háttal, mert pisilnem kell!
Hamar kiszaladtam és a nedves fűre ráfeküdtem háttal. Az Úrnő lehúzta a pizsama nadrágját, a fejem felé guggolt és a meleg pisijét a számba eresztette, de kapott eleget a mellkasom és a képem is. Igyekeztem minél többet lenyelni a meleg és kesernyés pisiből. Ezután rám ült az Úrnő én meg tisztára nyaltam a vizelettől még csepegő nemiszervét. Ekkor az Úr is kijött és szintén elvégezte rajtam a reggeli pisilését, igyekezett a sok meleg lé teljes tartalmát a számba irányítani, a végén viszont élvezettel a farkamnál a nadrágomat is átáztatta. Ezután a következőt mondta:

-mi sportolni szoktunk reggel, ezért hozd ide a következő két mogyorópálcát és feküdj szépen fel a deresre.

Én odaszaladtam a fészerhez, hamar felvettem két pálcát a deres mellé helyeztem azokat és felhasaltam rá. Az Úr rutinosan, a testemet jól megnyújtva bilincselt a dereshez, majd szólt az Úrnőnek, hogy ő is tornázzon már egy kicsit. Nekem természetes volt, hogy Gazdáim a fenekem elverésével végzik el a reggeli testmozgásukat, ezt már más Dominák, Domok is így tették. Az első kb. két tucat ütés hihetetlenül fájt, mivel a dagadt fenekem jóval érzékenyebb volt, mint tegnap és kint is még igencsak hűvös volt a reggel, ezért a hideg hátsóm nagyon megszenvedte, mire bemelegedett. Ficánkoltam, sziszegtem is rendesen és elhatároztam, hogy a holnap reggeli tornázás előtt valahogy fel kéne melegítenem a félgömbjeimet. Aztán, mire felforrosódtam a sok ütéstől, már megint élveztem a derest, főleg az tetszett, hogy engem jól megpálcázva pezsdül meg Gazdáimban a vérkeringés. Hasznosnak éreztem magamat, mivel engem verve izmosodhattak a Gazdáim. Arcuk is kipirosodott a nagy erőfeszítéstől. Addig vertek jobb és bal kézzel, ameddig azt nem érezték jól kitornázták magukat. Én meg lángoló fenékkel élveztem, hogy már reggel deresen szenvedhetek. Ezután kioldoztak és be kellett mennem elkészíteni a reggelit. Ám még mielőtt nekifogtam volna a terítésnek az Úrnő feldugott egy plugot a fenekembe, hogy mozgás közben érezzem csak egy dagadtra vert, megdugott szolga vagyok.

Elkészítetem a főtt tojást, a pirítóst, kávét és mindent feltálaltam. Közben én is ehettem a kutyatálból a pisis moslékot. Miután megreggeliztünk, elmosogattam, rendet raktam, tettem a kinti és a benti tüzekre. Ezek után az előszobát kellett kitakarítanom. Ez egy igen nehéz feladat volt, mivel az előző vendégek is és a Gazdáim is sárosan jöttek az előszobába és ott váltottak papucsra. Az előszoba elején volt egy vastag, zöld szőnyeg, abba törölte bele mindenki a lábát, ezért az teljesen sáros volt, még a sárlé is csepegett belőle. Az előszoba pedig mindenütt sárdarabokkal volt tele, a cipőkön is vastagon állt a sár. Az Úr a következőt mondta:

Mindent fel kell takarítanod, csakhogy nem seprűvel, felmosóronggyal, ilyen badarságokkal, hanem a nyelveddel! A szönyeget is! Megértetted?

-igen Uram! –válaszoltam

-ha a sok sarat nem tudod most megenni, a maradékot a vederbe köpheted az ételedbe és majd később eszed meg!

-köszönöm Uram! mondtam.

A szőnyeget kiakaszthatod a terasz korlátjára, ott nyald tisztára!

-úgy lesz Uram!

-a munkához kedv is kell ugye szolga, ezért feküdj szépen a deresre egy kis motivációs verésre. Mennyit akarsz kapni ötvenet, vagy százat?

-elég lesz az ötven Uram!

-rendben- azzal felvette az egyik mogyorópálcát és máris csattogott a szolga fenekem a deresen. Az ütven ütés pont elég volt ahhoz, hogy jól beindítson, így égő hátsóval, az elvert szolgák spontán alázatosságával elkezdtem négykézláb nyalni Uram és Úrnőm sáros cipőit. Amit tudtam lenyeltem, a többit pedig a számból a pisis, ételmaradékos vederbe köphettem. Közben kijött az előszobába az Úrnő is nézegetni miként dolgozom. Aztán megszólalt:

-mit képzelsz magadról te pisis, hitvány szolga? Nem nyalhatod térdelve a cipőimet, mert nem érdemled meg, hogy a fejed fennebb legyen, mint a sáros cipőim szintje! Azonnal vágd magadat hasra és úgy tisztítsd tovább azokat!

Azonnal hasra vágtam magamat és kézbe véve az Úrnő egyik cipőjét gyorsan nyalogattam róla a sárdarabokat. Az Úrnő tovább folytatta:

-hibáztál szolga, ezért ismét el kell verjelek! Lassan tanulsz!

-köszönöm Úrnőm, hogy megnevel és megtanítja a helyes viselkedést-mondtam.

Az Úrnő bement a szobába és a kutyakorbáccsal tért vissza, majd erősen elkezdett ütni vele főleg a fenekemet, de a hátamat, combomat is.

-megtanulod te mi a rend ne félj! Mit képzeltél magadról te mihaszna semmirekellő, hogy értékesebb vagy a sáros cipőimnél?

-nem Úrnő, szó sincs róla!

-akkor meg, hogy képzelted, hogy a fejed fennebb lehet, mi?

-tévedtem drága Úrnő! Bocsásson meg ezért Úrnő!

-a büntetés egyedül, ami segít feloldani a bűnödet szolga! Nessze, nesze tanuld meg már, hol a helyed!

-köszönöm a verést Úrnő, így lehetek igazi szolga!

Miután elég rendesen megkorbácsolt az Úrnő viszament a szobába én meg hasalva nyaldostam a cipőket tovább. Ennyi sár sohasem volt még a számban, pedig már sokszor nyaltam sáros csizmát. Csakhogy itt négy cipő volt sáros ezen kívül pedig minden tele volt sárdarabokkal. Közben arra is kellett gondolnom, hogy ki ne aludjanak a tüzek, ezért időnként kimentem a dézsához és bementem a házba táplálni azokat. Miután jól megraktam a kályhákat, nekiláttam a padló felnyalásának. Úgy éreztem magamat, mint egy porszívó, aminek a fejét minden poros, sáros sarokba bedugják. A nyelvemmel fel kellett szednem azt a sok port, kis kavicsdarabokat is, amiket a bulizók hagytak itt. Több órán keresztül takarítottam, mire mindennel meglettem.

Folytatása következik