Dombi (65)
Domináns
Férfi, Biszex

Cikkek idő szerint
2022. 05. (29)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Pálcika-ember s kalandjai (2)

05. 09. 12:05 | Megjelent: 247x
Nálam nem sziszegett, egy hangot se hallottam, de a gazdája ütéseinél már igen. Egyre hangosabban.
Mikor abbahagyta s felállt a térdéről a kertész srác, remegett. Sejthette mi következik.
A pálcika-ember is felállt, mögé lépett, rádöntötte a testét az asztalra és már hatolt is bele. Kíméletlenül, durván. Hosszan dögönyözte, dugattyúzta, még körözött is benne közben, de mindig vissza- visszatért a kegyetlen, durva behatolásra, szinte felnyársalta. A kezeivel meg fogta a haját, húzta hátra a fejét annál fogva.
Nem tudtam megállapítani, hogy közben elment-e benne, végül, mert hirtelen hátralépett s farba rúgta a kertész srácot, aki eliszkolt onnan, azonnal.
De a pálcika-emberem farkát sem tudtam szemügyre venni, mert elfordulva felhúzta a sliccét és úgy ült le újra a helyére az asztalhoz.
Hamarosan a kertész srác hozott egy száraz és egy vizes törülközőt is, amiben a gazdája megtörölgette a kezeit, majd megszárította a szárazban. Ezt velem is végigcsináltatta, majd újra eltűnt egy pillanat alatt.
Megittuk a kávénkat, az üdítőnket, mert töményebbet nem kértem, pedig megkínált. Ő egy gin-tonikot készített magának és hajtotta le egy szuszra. Még eszegettük a szendvicset és néztük a lassan sötétbe burkolózó tájat, kertet.
Végül a pálcika-emberem szólalt meg: Azt javasolta, hogy most már foglakozzunk egymással. Felállt, elém közeledett s megállt ott. Ott magasodott előttem. Le nézett rám, fentről.
Nem szeretem, ha lenéznek, ezért odanyúltam, megragadtam a nadrágja elején a szövetet, megmarkoltam és benne persze a farkát is, s úgy kényszerítettem, hogy térdeljen le elém.
Még a hajába is belemarkoltam, mikor már tudtam s odanyomtam az ölembe a fejét.
Érezhette, hogy mereven áll a farkam a nadrágom szövetén át is, mert odanyúlt, lehúzta a sliccemet, kivette a merev farkamat a nadrágomból, de óvatlanul, így becsípődött a bőröm. Dühömben hirtelen mozdulattal megpofoztam. Erőből. Oda-vissza.
Láttam felcsillant a szeme, és még odatartotta az arcát újabb pofonért, de nem kapott.
- Azt ki kell”érdemelni”! – hallotta tőlem. – Óvatosabb légy máskor, ne durva! – figyelmeztettem még: - és most szopj! – kapta az utasítást.
Örömmel hajtotta oda a fejét, kapta be a farkamat, ami megmerevedett már és kezdte szopogatni. Élvezettel, ügyesen, hosszan tette. Látszott, hogy profi ebben.
Olyan kellemes és kéjes volt, hogy olyan ügyesen tette, hogy majdnem el is küldött.
Éppen időben kaptam észbe, kirántottam a farkamat a szájából, így a fogaival végigkarmolta azt. Felszisszentem, ő meg örömmel tartotta volna oda az arcát egy újabb pofonra.
- Nem, még nem érdemelted ki! – mondtam neki.
Bánatosan lehajtotta a fejét s duzzogott a nem kapott pofon miatt.
- No, megállj csak! – szóltam: - Majd mindjárt kapsz! – folytattam és újra a hajába markolva felrántottam magam elől, miközben magam is felálltam és a hajánál fogva, görnyedten, vonszoltam magam után le a teraszról a kertbe. Ott kinéztem egy közeli fa vízszintes ágát és alá állítottam. Az ingét felhúztam a fején át és annak ujjaival kötöztem oda a fa ágához a feltett kezeit. Most a bőr derékszíját engedtem ki és hagytam lecsúszni a nadrágját róla, ami a füvön landolt. Már csak a vászon boxerja volt rajta, de nem sokáig. Az is lekerült róla s a füvön landolt.
Ekkor láttam meg teljesen mez-telenül a testét a holdfényben. Érdekes látvány volt.
Szinte tejfehér test, bőr, alig néhány helyen pihe szőrszálakkal, ritkásan, de a farkától indulóan felfelé a köldökéig egy csíkban dús szőrzet, fazonírozva, trimmelve.
Most ő is megrándult, megremegett, mert a már hűs esti szellő megfújta a csupasz testét.
Még rá is játszott. Remegtette a testét, hogy a lassan merevvé váló farka, ami cérnavékony, de igen hosszú volt, lengedezzen a teste előtt ide-oda.
Hátrébb lépve élvezettel figyeltem a”mutatványát” .
Érdekes volt látni a magas, de igen vékony, szinte szőrtelen testet s a középen „lengedező” vékony, de hosszú farkat.
Még előtte állva meg- meglegyintettem a farkát, hogy az odacsapódjon a testéhez.
Ő ott állt, magasba felkötött kezekkel, kis terpeszben, és élvezte. Nem kicsit, nagyon.
Körülnéztem és a kertben távolabb megláttam egy csokor csalánt. Odamentem, zsebkendőbe fogva téptem azokból, majd visszatérve elé megcsapkodtam a kezembe fogott csalánnal, mindenhol.
Most csavargatta csak a testét s lengedezett intenzíven a farka is a teste előtt. Közben még halkan, de sziszegett.
Hozzálépve, az oldalain a csípőcsontjait megfogva megfordítottam, nekem háttal állóra, majd visszalépve újra távolabb tőle, most az alig dudorodó zsemléit csapkodtam meg a csalánnal.
Sziszegett, forgolódott, vagy legalább is próbálkozott, mire a feneke kezdett lassan színesedni, először csak rózsaszínűre, majd pirosra váltva.
Olyan izgató volt, hogy lehajolva mögé óvatosan, de megharapdáltam a zsemléit. Többször, több helyen is.
Ezt is élvezettel fogadta, még próbált is hátra, lefelé nézni a fejével, hogy maga is lássa.
Megsajnáltam, így visszafordítottam és most a cerkáját kaptam a számba és azt szopogattam, miközben a kezeimmel a lógó golyóit morzsolgattam a markaimban.
Nagyon izgatott lehetett, mert nem sok cumizás után már bele is lőtte minden magját a számba.
Kiköptem a fűre s felállva már csattantak is az ütéseim az arcán. Nem erősen, de csattanósan.
Megint hálásan nézett rám.
- Tartasz valahol hosszú cipőkanalat műanyagból, vagy esetleg fából? – kérdeztem meg tőle.
- Sajna nem, Uram, de ott távolabb, a bokrok között van egy mogyorófa bokor is, annak hajtása kiváló erre a célra. – válaszolta.
- Gyakorlatból tudod? Azzal „kenegeted” a kertész- és a takarító fiúdat, mi? – cukkoltam őt.
- Eltalálta Uram, és de sokszor álmodoztam közben, hogy valaki engem is elfenekel, no meg mást is tesz velem. – válaszolta elmélázva.
- Most minden kívánságod teljesülni fog, csak mondd! – szólítottam fel színvallásra.
De nem vártam meg a válaszát, vágyai felsorolását, hanem otthagytam, megkerestem a mogyorófa bokrot és törtem abból egy szép hosszú, ujjnyi vastag ágat és miközben letisztogattam, letépkedtem róla a leveleket, kisebb ágait, visszaértem a pálcika-emberemhez és már vágtam is rá a kezemben lévővel. Nem ütöttem erőseket, mégis szép, vékony nyomok maradtak a bőrén, ahol érték, hiszen szinte csak bőr és csont volt.
Iparkodtam „szépen kimintázni” a hátát, a popóját, de kapott a combjaira és a vádlijaira is az ütésekből, majd utána még újra a csalánnal is megdolgoztam a testét.
A végén hátra léptem és megszemléltem a teljes, tiszta holdfényben a „művemet”. Tetszett. Határozottan tetszett.
Megforgattam a testét és most elölről is kidekoráltam a mellkasát, hasát s a combjait a mogyorófavesszőkkel és a csalánnal.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.