Cs. története XV.

A váratlan – és fájdalom helyett érkező - gyönyör megtette a maga hatását.
Cs. mélyen a torkából nyögött fel, olyan hangon, hogy egy gyakorlatlan külső szemlélő aligha tudta volna eldönteni, hogy a Kis Barátom produkcióját értékeli, vagy épp most döftem hátba egy dugóhúzóval.

- Ááááááááááh!

Most már megmarkoltam a csípőjét és a lehető legmélyebbre hatoltam előre a testében.

- Fáj, Kedves?
- Nem, Uram, csak csiklandoz valami … gondolom, egy ceruzát dugott belém …

Ez annyira szemérmetlen provokáció volt, hogy úgy gondoltam, nem maradhat megtorlatlanul.

- Igaza van. Ez a ceruza-dolog nem volt jó ötlet … ki is húzom … - mondtam tárgyilagos hangon, miközben újra tövig merültem a gyönyörök tavába
- Ne merészelje! … Uram … kérem!

Valójában nem is állt szándékomban „merészelni” – legalábbis egyelőre, de a kifejezés annyira nyilvánvalóan provokatív volt, hogy valamit tennem kellett.
Belemarkoltam a hajába és erősen magam felé húztam a fejét – ez újabb kellemes mozgást eredményezett a kéjbarlang környékén és erősen fellelkesítette Kis Barátomat.

- Mit képzel?! – hördültem fel … igazság szerint némi megjátszott felháborodással
- Véresre verem – hörögtem

Ennyi ahhoz azért elég volt, hogy Cs. felhagyjon a nyilvánvaló froclizással és az élvezkedésre koncentráljon.

Nem is volt nagy baj, mert nekem is volt némi koncentrálni valóm: el kellett kapnom azt a pillanatot, amikor egy töredék másodperccel van az orgazmus előtt …
Ez némi további erőfeszítést kívánt, amit – legyünk őszinték – hősiesen vállaltam, Kis Barátommal együtt, aki a barlangász túrák érdemi részét végezte.

Bizonyos értelemben szerencsém volt, mert Cs. maga is meglehetősen felhevült állapotban volt, így még az előtt érkezett a csúcs közelébe, hogy az én oldalamon a vészhelyzet kialakult volna.

Erősen koncentráltam, így sikerült elkapnom a pillanatot …
Mikor a Drága lélegzete kezdett rendszertelenné válni és a barlang falai is közeledtek kissé egymáshoz, hirtelen véget vetettem a sporteseménynek és újfent a pálcáért nyúltam.

Nem hagytam hatás-szünetet, hanem egyből a közepébe …

- Suuuuppppppppppp!
- Áááááááhúúúúúúúúúúúúú!!!
- Csatt! – ezúttal még keményebben, aztán a következő ütéssel ismét a combja belső felét vettem célba és ezúttal tényleg kissé kegyetlen voltam … a nemes cél érdekében.
Hiába, ezek a jezsuiták mégiscsak tudtak valamit …

- Uííííííííííííí!!!
- Hm … csak könyörögnie kell …! – mondtam és gondosan kimértem az előbbi csapás párját a másik combjára.

És megtörtént. Átszakadt a gát. az orgazmus megvonása és a hirtelen fájdalom együttesen megtette a maga hatását.

- Könyörgök, Uram, hagyja abba! (folyt.köv.)