Bízol bennem?

- Bízol bennem? - kérdezed rosszat sejtető mosollyal.
Zavartan felnevetek: - Hát az attól függ...
- Nem, ez nem így működik - vágsz közbe azonnal. Közelebb lépsz, és egyik kezeddel finoman végigsimítod az arcom. - Ez egy eldöntendő kérdés. Igennel vagy nemmel válaszolhatsz. De ha igent mondasz, azzal teljes mértékben átadod magad nekem.
A vonzalomtól automatikusan megnyalom az ajkaim. Legszívesebben azonnal rávágnám a beleegyezésem, de a szívem heves dobogással üzeni meg egész testemnek a veszélyt. Amíg gondolkozom, az ujjaid lejjebb csúsznak. Gyengéden végigsimítasz az államon, a nyakamon, a vállamon át végig a karomon, majd lassan lépkedve megkerülsz. Mire a hátam mögé érsz, kezed már a csípőmön kalandozik, és egy erős mozdulattal egészen magadhoz húzol. A ruhákon keresztül is határozottan érzem tested minden porcikáját.
- Ne félj, sosem tennék veled olyat, amit másnap megbánnál! - duruzsolod a fülembe, nyakam libabőrös lesz meleg leheletedtől. - Szóval áruld el! Bízol bennem?
- Igen - válaszolom elhaló hangon. - Bízom benned.
Még mindig a hátam mögül finoman elsimítod hajamat az arcomból. Majd mindkét kezed feltűnik előttem, benne egy selyemkendővel. Mielőtt megkérdezhetem, egyáltalán honnan vetted most elő, vagy mi is a terved vele, a szememre kerül, és gyengéden megkötöd a tarkómon. Teljes a sötétség, már csupán hallásomra és tapintásomra hagyatkozhatok.
Egy szót sem szólsz, de kezeid ismét a csípőmre tévednek. Megérzem ujjaidat a pólóm alatt, és ahogyan az felemelkedik. Lassan lehúzod a fejemen át, én karjaimat engedelmesen felemelem, hogy segítsek. Hallom, ahogy elém lépsz, közben kezed a fenekemre téved, és hátul simitod végig combjaimat, meg sem állva a bokáimig. Azt hiszem, letérdelsz elém, majd kigombolod a nadrágomat és lassan lehúzod. Lábaimat egyesével veszed ki belőle. Térdhajlatomtól lábfejemig ismét érzem az érintésed, egymás után megemeled a lábfejeim és lehúzod zoknijaim.
A tangabugyim és melltartóm most sokkal apróbbnak érződik magamon. Ösztönösen összevonom a karjaimat a testem előtt. Ezt megakadályozva megfogod az egyik kezem, így húzol magad után. A lépéseim bizonytalanok, de követlek, bárhová is vezetsz. Hamar megállunk, egy pillanatra elengedsz, majd a csuklómnál fogva egyetlen határozott mozdulattal az öledbe húzol.
Egy darabig finoman simogatod csupasz félgömbjeim. Amikor viszont már elkényelmesednék, lecsapsz és ütemesen fenekelni kezdesz. Eleinte csak gyengéden, szinte kellemesen, de fokozatosan erősebben ütlegelsz. Egyre jobban fáj, mégsem annyira, mint egy büntetés.
Hosszan fenekelsz, olykor szüneteket tartva érzékien megsimogatsz vékony bugyimon keresztül. Valószínűleg már az egész hátsóm vörös színben játszik, mikor abbahagyod.
- Állj fel! - utasítasz.
Habozás nélkül engedelmeskedem. Ujjaid a térdhajlatomtól egészen a melltartóm kapcsáig siklanak, ahogyan felállsz előttem. Kikapcsolod és lehúzod rólam, aztán kézen fogsz. Teszünk egy pár lépést, amíg az alhasam beleütközik valami kemény, vékony tárgyba. A derekamnál fogva lenyomsz a hideg fára. Megragadod mindkét csuklómat, a hátamnál összefogod, és valamilyen vastag, puha anyaggal, talán a nyakkendőddel szorosan megkötözöl.
Hallom, amint ellépsz tőlem. Nem sokra rá egy csattanást, amitől azonnal összerándulok, hiába nem érkezik a fájdalom. Halkan kuncogsz rajtam, ám alig egy másodperc múlva már érzem is az első ütést az egyik farpofámon. Fogalmam sincs, mivel kaptam, de nagyon csíp, azt hiszem, valamilyen kisebb műanyag lehet.
Felnyögök, amitől belelendülsz. Hosszan, egyre erősebben fenekelsz, majd hirtelen szünetet tartva simogatni kezdesz az eszközzel.
Előre tudom, hogy elcsuklik a hangom, mégis muszáj megkérdeznem: - Mi ez?
Halkan kinevetsz. - Van tipped?
Kissé hozzám nyomod a tárgyat, érzem az alakját, de fenekem már túlságosan elzsibbadt ahhoz, hogy részleteket is érzékeljek. Egy erős ütéssel segíted meg találgatásomat.
- Hajkefe? - kérdezem bizonytalanul.
- Közel sem - kuncogsz. Jó pár ütéssel később állsz meg újra: - Próbáld megint!
Pár pillanatig gondolkodnom kell. Úgy segítesz rajtam, hogy a műanyag a fenekemről combomra siklik, itt lassan mozog, amíg meg nem érzem apró lyukacskáit is.
- Légycsapó? - bököm ki.
- Ügyes kislány! - hangod szinte simogat.
A légycsapó hangosan csattan az asztalon. Kezed a fenekemre, majd a tangám alá téved, ám amint elhagyja számat egy apró nyögés, abbamarad a jutalom. Egyetlen mozdulattal lehúzod a bugyimat, egészen a bokáimig, és azzal kötözöd össze őket. Kis idő múlva pedig félreismerhetetlen hanggal siklik ki a nadrágszíj a farmerodból.
Szóval még közel sincs vége.