Niki legelső megkorbácsolása 5.rész

Újra fel volt feszítve, kezeivel a feje fölött. Ezúttal a lába nem volt széthúzva, és a falhoz rögzítve. Szinte lábujjhegyre emeltem, de nem egészen úgy, hogy a lába valamennyire a padlón maradt. Ez a pozíció azt jelentette Niki számára, hogy szabadon hintázhatott a köteleken, ami megkönnyebbülés volt.

Még egyszer megkérdeztem, hogy megbizonyosodjak arról, hogy továbbra is folytatni akarja. Amikor a teste minden ina szüntelenül fáj, nem tudta, milyen más fájdalmat okozhatok. Végül megkérdeztem, hogy lassú korbácsolást akar-e vagy gyorsat. Utóbbi mellett döntött, és lehunyta a szemét, amikor elvettem a korbácsot, és pozícióba álltam.

Nem volt ideje beállítani a pozícióba, mert a " támadás " szüntelen volt, ahogy 10 csapás zuhant Niki meztelen testére a vállától a középső nyúlványig, és a még mindig markáns és fájó hátán a melleiig. Volt néhány másodperc szünet, amikor megpróbált levegőhöz jutni.

Utána még tíz korbácsütés. Az egyes találatok elvesztek benne, amikor egy hosszú és gyötrelmes nyögést és egy átható sikolyt hallatott közvetlenül a korbácsolás befejezése után. Ez az utolsó fülsüketítő kiáltás ráébresztett, hogy elfelejtettem betömni a száját!

Megengedtem, hogy még egyszer tükörbe nézzen. Könnyekkel teli szemein keresztül látta, hogy a teste szó szerint homárrózsaszín lett. Hosszú sorok mutatták, hol ért hozzá a bikakorbács, és a nagy piros területek jelezték korbácsolása helyét. Ahogy a fenekére nézett, tudta, hogy nemsokára nem csak a paddle miatt lesz piros, hanem csíkos is lesz a vesszőtől.

- Akar e szünetet? - megkérdeztem. Erre csak annyit mondott, hogy először túl akar lenni az egészen, aztán pihenni.

Utasítottam, hogy térdeljem le a másik hálószobában. Elfoglalta helyét az ágy mellett, a feneke a levegőben, a térde a padlón, a teste pedig a paplangarnitúra fölé dőlve. Megkérdezte, hogy ez a két utolsó büntetés mind gyorsan végrehajtható-e? Ezúttal nem felejtettem el a geget.

A tawse volt az első. Ez kicsit olyan, mint egy öv, amelyet középen elvágnak, hogy két szíjat hozzon létre, ami nagyon fájdalmas lehet. Ez egy túlnyomórészt skót eszköz, amelyet Angliai iskolákban csak 40 évvel ezelőttig használtak. Niki tudta, hogy fájdalmas.

Az utasításnak megfelelően elfoglalta a pozícióhát. Hirtelen minden elcsendesedett 1- 1 másodpercre, majd suhogó zaj hallatszott, és éles sikolytás hallatszott, amint harapós fájdalom a érte a hátát. Alig volt ideje levegőt venni, és ha akarta volna akkor sem tudta volna azt kiabálni, hogy hagyjam abba, mivel minden olyan gyorsan történt. Niki remegett, bár nem fázott. Arra is rájött, hogy még a haja is átnedvesedett az izzadságomtól.

Fogtam a botot, és úgy helyezkedtem el, hogy az utolsó " kezelést " adjam a listán. Hallotta, amint meghajlítom a botot, miközben a paplanba temette a fejét, és várta, vajon mikor érkezik az első ütés.

A botozás ismét csaknem olyan gyorsan ért véget, mint a tawse esetében. 5 éles suhogást hallott gyors egymásutánban, és érezte a perzselő fájdalmat, mintha villám szaladna végig a testén.

Lefelé tartotta az arcát és belesírt a paplanba. Hirtelen gyengéden talpra állítottam. Azóta sem tudta leírni sem azt a fájdalmat, amiben volt, sem azt a megkönnyebbülést, hogy úgy érezte, mindennek vége. Megöleltem, és megköszöntem, amit tett. Segítettem neki az ágyra feküdni, miközben a különféle kenőcsöket és testápolókat alkalmaztam.

Mohó ujjait dörzsölték Niki hátát, a feneke és a lábai között. Aztán átfordult, hogy ugyanazt a kezelést kapja a melle, a pocakja és a puncija. Kifejezetten élvezte a figyelmet.

Örült, és őszintén szólva, csodálkozott, hogy megengedte és túlélte, amit vele tettem.


Vége.