Igaz és anatómiailag helyes történet

Hosszú órákkal később, az andráskereszten lógva, eszembe jutott az a végzetes pillanat, amikor megláttam azt a fura kis embert a régi váci utca forgatagában. Csodaszép májusi szombat délután volt, a sétálóutcában kényelmes erdei patakként kavargott a turisták, és korzózó helyiek alkotta vasárnapi tömeg, Lusta folyamuk itt ott mintegy sziklát érve tört meg a kézműves csikós ostort (napelemes), és hasonló praktikus dolgokat kínáló árusokon.

Az alacsony, kopottas öltözetű férfi szemet bántóan nem illett a képbe. Ruházatát egy magára valamit is adó madárijesztő is pironkodva takargatta volna, ezzel szemben vadonatúj, ragyogóan fekete cilindere remekül egészítette ki divatos, ámde búzakék pofaszakállát. Emberünknél csak az ajtó volt furcsább, amin nagy sietve berontott. A csillogó kirakatok között megbúvó öreg faajtó, mintha egy másik világból került volna ide. Pajtákon szokott ilyen lenni, deszkából összetákolt, öregségtől megfeketedett darab, egy helyes kis riglivel.

Persze amilyen hülye vagyok, nem utána mentem? Az ajtón belépve félhomály és egy fejemre szakadó tehervagon fogadott. Mint utólag kiderült, csak egy pofont kaptam. Igazán elsőrangú darab volt, még akkor is csengett a fülem amikor elrablóm ledobott a domina elé. Gyorsan tisztába jöttem a helyzettel, régi motoros vagyok, azonnal felismerek egy dominát ha látom. Persze az is sokat segített, hogy egy hatalmas „domina” felirat volt bőr fűzőjén.

Hirtelen ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy levetkőzzek és térdre essek. Mivel a gyógyszeremet aznap elfelejtettem bevenni, ezért a késztetést tett is követte, és a következő pillanatban már meztelenül térdeltem a domina, és a legénybúcsú közönségét alkotó kissé ledöbbent fiatalok előtt.

A hölgy megvetően leköpött. Imádtam. Elragadtatva néztem fel rá, és már érkezett is a következő köpet. És megint. És újra.

Egy óra elteltével azért kezdett már kicsit unalmas lenni a dolog. Mi van ennek a torkában, egy kibaszott vízierőmű? A legénybúcsús társaság viszont nagyon élvezte a dolgot. Nem tudom mit szívtak, de durva anyag lehetett. Még akkor is köpködött, amikor megkötözött. Ez valami kényszeres dolog lehetett nála. Esetleg tüdőbaj. Lassan már bokáig gázoltunk a nyálban. Nem sok időbe telt és az andráskereszten találtam magam.

Ekkor érkezett meg a domina segédje. Hatalmas pénisze duzzadtan meredezett, én pedig megértettem, hogy most nagyon meg leszek baszva. Határozott léptekkel indult meg felém, majd magas, szinte nőies hangon sikoltva fejelte le a keresztet, amikor elcsúszott a felgyülemlett nyálon. Ez kissé kibillentette az egyensúlyából. Talán ennek is tudható be, hogy vérző fejjel, de töretlen lelkesedéssel, a fülemet kezdte dugni. Nem irigyeltem a szerencsétlent, mert hát vérző fejjel, lehorzsolt karokkal egy nyáltól csúszós létrán egyensúlyozva dugni akkor sem lehet egy élmény, ha nem röhög rajtad közben 12 betépett tinédzser. És még a szakálla is kék volt.

- Az a füle, te idióta – ordított rá a domina. Majd a biztonság kedvért leköpte.

Emberünk erre úgy megijedt, hogy kirántotta a farkát a fülemből és egytelen határozott, olajozott mozdulattal esett hanyatt a létrával. Nagyot csobbanva érkezett a nyáltengerbe. Dominánk erre már csak a fejét fogta. De bezzeg a köpködést az csak nem bírta abbahagyni.

A segéd úgy maradt, a domina meg a saját kezébe vette a dolgokat és felcsatolt egy alkarnyi műpéniszt. Igen szép darab volt, különösen a spongyabobot formázó makkja. Hatalmasat köpött rá. Hogy minek, azt fel nem foghatom, mert eddigre már a plafon is nyálas volt. Laza mozdulattal tövig vágta a seggembe. Hát baszki, az megvan ugye, hogy spongya bob kocka alakú? És ez határozottan nem szivacsból volt.

Irtózatos fájdalmaim voltak, üvöltöttem. De ettől csak még jobban belelendült. Miközben a seggemet dugta, elkezdett szopatni is. Ne kérdezd hogyan. Most vagy a drogfüstből kaptam túl nagy adagot, vagy ennek a homlokán is volt egy farka. Taknyom nyálam egybefolyt, a végbelem úgy égett mintha egy medúzát gyömöszöltek volna fel. Az ágyéka ütemesen csattant a fenekemen, a köpetek meg a homlokomon. Sírva könyörögtem a Gudalupei Szűz Máriához hogy legyen már vége, de közben valahol élveztem is a dolgot. Ekkor érkezett meg a domina másik hat segédje.

Név szerint Tudor, Vidor, Morgó, Szende, Szundi, Hapci és Kuka. Kuka a létrában esett hasra, Szundinak pedig az ájult segéden sikerült elaludnia. De a többiek becsatlakoztak és mind a nyolcan rojtosra dugtak. Valahol félúton elájultam.

Arra tértem magamhoz, hogy abbamaradt a köpködés. Mi a picsa? De nem. Tévedtem. Csak rosszul célzott.
- Köszönöm Úrnőm. – Rebegtem, miközben csillogó szemmel, rajongva néztem fel rá. Ez hiba volt, a soron következő csula majdnem kiütötte a szemem.

Ilyen lehet a Mennyország is, gondoltam. Csak talán kicsit kevésbé nyálas.


Utóirat.

A történet valóban megtörtént, így ahogy le van írva. Tényleg mondom. Esküszöm akárki más életére bírónő.

Az írást a meggyalázott klasszikusoknak és anatómia tanároknak szeretném ajánlani.