Cikkek idő szerint
2022. 06. (60)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

BDSM mese

Törölt felhasználó
2008. 11. 22. 20:24 | Megjelent: 744x
„Perverz…” halkan suttogva, undorral tele ejtették ki ezt a szót reggel a szalonban. Az ajtón készült belépni éppen, mikor megütötte a fülét. Még sohasem hallotta, teljesen ismeretlen volt előtte, de annyi undort sűrített anyja barátnője ebbe a szóba, hogy képtelen volt elfelejteni. Persze a két nő rögtön elhallgatott, mikor észrevették, ám ez a zavart csend sokkal beszédesebb volt a számára. Beindított a fantáziáját, főleg mert tudta, hogy az apja egyik üzletfeléről sutyorogtak. A magas férfi gyakran járt hozzájuk, néha csak beugrott, hogy megbeszéljen még apával valamit, de volt, hogy vacsorára is maradt. Gazdag volt és befolyásos, a tekintete pedig zavarba ejtő. Estebédnél szemben ült vele, s a szemei gyakran tévedtek a férfi hosszú ujjú kezére. Sokáig csak nézte, aztán mikor elszégyellve felkapta a tekintetét, a férfi kutató pillantásával találkozott. Azokban a hideg szemekben gúny volt, s úgy rándult meg a szája széle, mintha nevetne rajta. De lehet csak képzelődött, mert idegességében azonnal vörösödve elfordult, s ez az egész nem tartott pár másodpercnél több ideig. Szerencsére anya hamar elküldte lefeküdni, ilyenkor viszont nem tudott elaludni, ameddig a férfi el nem ment. A szobája ablakából figyelte a távozó lovaskocsit. Látta, ahogyan a férfi beszáll, még kiszól valamit apának, majd megemeli búcsúzásként a kezét, és int a kocsisnak. Egyszer még a függönyt is elhúzta, s tágra nyílt szemmel leste a férfi mozdulatait. Az pedig észrevette, mintha tudta volna, hogy titokban ott leselkedik a sötétben, felnézett rá, biztosan csak rá, és elmosolyodott. Mintha megégették volna, úgy húzódott vissza a szobába. Percekig mozdulatlanul állt, s csak akkor mert újra kinézni, mikor a kocsi biztosan messze járt az éjszakában.
Nem értette, miért van rá ilyen hatással a férfi. Minden alkalommal zavarba hozta, ugyanis ha jelen volt, biztosan leejtett valamit, megszúrta magát a tűvel, elvétette a hímzést. Megmagyarázhatatlan volt a számára, mivel a férfi pár alkalmat eltekintve rá sem nézett, nem udvarolt neki, mint apa többi barátja, udvariasan köszönt, előre engedte az ajtóban, felvette neki a leesett hímzést, s ha kellett besegítette a kocsiba. Nem is volt különösebben szép, nem öltözködött divatosan. Csontos vonásai voltak, mélyen ülő szemei, görbe, nagy orra és pengevékony ajkai. Ritkán beszélt és komolyan, rekedt hangja betöltötte a szobát. Még is folyton zavarba ejtette, olyan titokzatos volt és különleges.
Ez a szó, pedig csak olaj volt a tűzre. „Perverz”, vajon mit jelenthet? Nem merte a szüleitől megkérdezni, mert csak letorkolnák, a szolgák meg rohannának, hogy elárulják őt anyának vagy apának. A nevelőintézetben a lányok esténként gyakran beszéltek mocskos dolgokról, de ezt még ők sem említették. Volt olyan, aki látta már a lovászfiúét, s elmesélte, hogy a fiú megmutatta, mit szokott vele csinálni. De annyira vihogott a lány, hogy a felét nem lehetett érteni, s a hangoskodásra az estés nővérke is bejött, s dühödten szólította őket fel az alvásra. Tudta, hogy a fiúknak van valamijük, meg hogy a lányoknak is, és ennek a kettőnek valami köze van egymáshoz. Az apja anatómiai atlaszában megleste a rajzokat, s a pénisz meg a vagina szavakat megjegyezte, de a perverzről sehol egy szó sem volt. Pedig biztos volt benne, hogy ezzel kapcsolatos, mert a hangsúly amivel kiejtették összetéveszthetetlen volt. Este alig tudott aludni, csak forgolódott a máskor olyan kényelmes ágyában.
Ám, egyik hétfő este a férfi megint hivatalos volt vacsorára. Cecil megpróbált nem ránézni, de érezte, hogy ez még feltűnőbb a férfinak, mintha bámulná. Szégyellte magát, emiatt a szó miatt. Félt, hogy a férfi kiolvassa a tekintetéből, hogy tud mindent. Igaz csak egy szó volt, de ő úgy érezte, izgalmas dologra akadt. Kicsit meg is könnyebbült, mikor anya aludni küldte. Udvariasan elköszönt, s szinte futva menekült fel a lépcsőn, át a folyosón, s be a szobájába. Az ágyban fekve várta az ismerős zajokat, amik a férfi távoztát jelzik, de csak az eső dobolt az ablakon. Órákig feküdt izgatottan a párnák között, erősen szorongatva a takarót, s fülelve a hangokra, de nem történt semmi. Éjfélkor lépések hangzottak fel a folyosóról. Először azt hitte apa indul lefeküdni, de apa ismerős suttogása mellett a férfi baritonja is felhangzott. Hangok hamar elhalkultak, ahogy bekanyarodtak a folyosón, de Cecil tudta, hogy a férfi a ma éjszakát náluk tölti. Apa a vendégszobáról beszélt, meg arról, hogy igazán nincs mit, ez a legkevesebb. Ha egy kicsit álmos is volt, most még jobban felébredt. Gyűrögette a takarót a kis fehér ujjaival, s a szája szélét harapdálta, miközben megfogalmazódott benne, hogy megnézi, vajon melyik vendégszobában alhat a férfi. Kényszerítenie kellet magát, hogy várjon, amíg a férfi biztosan elalszik. Esztelen ötlet volt, nem is igazán értette, mit vár ettől az esti kalandtól, mégis elindult. Halkan lépdelt a süppedős szőnyegen, fehér talpa világított a szőnyegen. A márványt különösen hűvösnek érezte, ugyanis nem hozott papucsot, nem kívánt a csattogással zajt csapni. Percről percre izgatottabb lett, ahogyan a vendégszobákkal szárnyába ért. Az egyik folyosó végén lévő tükörben megpillantotta önmagát. Hosszú fehér hálóingén átütött testének a körvonalai. A mellkasa idegesen emelkedett és süllyedt, a mellbimbói szinte átszúrták az anyagot. Fekete fürtjeitől az arca sápadt kontrasztot kapott, s ebből két sötét szempár nézett rá. A sötéttől nem látta, de tudta, hogy a pupillája szinte teljesen elnyeli a szembogarát. Kiszáradt ajkain keresztül idegesen vette a levegőt. Remegett a keze, ahogy sorra nyitogatta a vendégszobák ajtaját. Fény ugyanis sehonnan sem szűrődött ki. Percekig hallgatózott, aztán lassan benyitott mindenhova. Az utolsó előtte ajtó mögött aludt a férfi. A takaró egyenletesen süllyedt és emelkedett a teste felett. A hátán feküdt, szinte teljesen elterült az ágyon. A vonásait alig tudta kivenni a sötétben, percekig csak nézte és közben letérdelt az ágy mellé, le nem véve tekintetét a férfiról. Egyre élesebb lett a kép, már egészen tisztán látta a kampós orr vonalát, s a kissé elnyílt ajkakat. A fekete haja az arcába hullott, eltakarta egy kevéssé a jobb szemét. Cecil elbűvölve bámulta őt, közben eszébe idézte a borzongató pillantását. A keze élettelenül feküdt a teste mellett, de amikor ránézett emlékezetébe villant, milyen határozott és élettel teli volt, amikor lesegítette a lóról. Ki kívánta simítani a férfi tincsét a homlokából, finoman el is indult a keze, de amikor hozzáért a férfi hajához, ijedten kapta vissza. A férfinak nyitva voltak a szemei, s őt nézte. Másodpercekig tartott, mire észhez kapott, s utána csak rohant, rohant vissza a szobájába. Nem törődött semmivel. Dobolt a vér a fülében, amikor vadul becsukta az ajtós. Beugrott az ágyba, s a fejére húzta a takarót. Kalapált a szíve, remegett a teste, s csak nem akart megnyugodni. Újra és újra a férfi meredten bámuló tekintetét látta maga előtt. Mit gondol most róla? Vajon elmondja anyáéknak? Ha igen, biztosan egy hónapig ki sem teheti a lábát a szobájából. A lebukás miatt érzett égető szégyent lassan a félelem váltotta fel, ahogyan az ajtaja halkan kinyitódott. Próbálta úgy tenni, mintha aludni, de csak remegett a takaró alatt. Érezte, hogy a férfi lassan leül mellé az ágyba és finoman leemeli róla a takarót. Sikoltozni szeretett volna, de hangtalanul nyöszörögni tudott csak. Nem mert a férfira nézni, elfordította a fejét, s görcsösen szorította össze a szemhéjait. Már nem remegett, már reszketett a félelemtől, amikor a férfi végigsimította az arcát. Ebbe az apró érintésbe is beleborzongott, ahogyan ott feküdt kiszolgáltatva a férfi tekintetének. Nem volt meztelen, de csupasznak érezte magát. A férfi keze végigsiklott a ruháján, s lassan elkezdte kioldani a szalagokat, nem sietett. Mikor Cecil érezte, hogy szétnyílik az anyag, s elővillannak a mellei, megrázkódott. Libabőrös lett az egész teste, s fájdalmasan megkeményedtek a mellbimbói. Várta, hogy a férfi mikor ér hozzá, szinte kívánta, hogy simítsa végig. Ösztönösen megemelte a mellkasát, erre a férfi valami halk hangot adott ki. Cecil biztosra vette, hogy nevet. Az ujjbegyével alig érezhetően hozzáért a sötétlő bimbókhoz, de nem ragadta meg őket. Helyette felhúzta a hálóinget a derekáig, s az ujjaival finoman széttolta a karcsú combokat. A lánynak az volt az érzése, hogy a férfi szemrevételezi, mint valami árut a piacon. Az ujjak végigcsúsztak a szemérmén, s mikor a férfi hirtelen belehatolt, megfeszült a teste, s felnyögött. Kipattantak a szemei, s a férfi fürkésző pillantásával találkozott. Nem tudott szabadulni a tekintetétől, miközben a férfi lassan kihúzta az ujját belőle. A szája elé tette, Cecil érezte rajta a saját nedvét. Még sohasem ízlelte, s elfintorodott, mikor a ragacsos anyag az ajkához ért. A férfi nem törődött az undorával, határozottan bedugta a félig nyitott ajkak közé az ujját. Türelmesen várta, míg a lány rácuppan, majd kihúzta, a nedvek pedig bent maradtak. Semmihez sem hasonlítható íze volt, nem volt kellemetlen, csak szokatlan. Egy darabig csak nézték egymást, s Cecil már tisztán látta, hogy a férfi mosolyog. Egy idő után szégyellve fordította el a fejét, mert megijedt, hogy a férfi kiolvassa belőle a vágyait. Teljesen felesleges mozdulat volt, mivel a teste már régen elárulta. Tehetetlenül feküdt, s nyugtalanul lélegzett. Látta, ahogyan emelkedik és süllyed a melle, s a mellbimbói mogyorónyi sötét folttá sűrűsödtek. Csak feküdte az ágyon és hagyta, hogy a férfi tekintete végigpásztázza újra meg újra. Várta, hogy történjen valami, hogy a férfi elővegye azt a valamit, vagy csak hozzáérjen, de nem történt semmi. Hiába nedvesítette be a férfi az ajkait, most újra kiszáradt, de nem folyadékra, hanem érintésre szomjazott a teste. Nem mert kérni, szólni, a férfi sem szólt semmit, némán hallgattak a sötétben. Aztán a férfi minden jel nélkül felállt, nem takarta vissza a remegő Cecilt. A lány először fel sem fogta, hogy mi történik, csak akkor ült fel az ágyban, mikor a férfi kinyitott az ajtót. Hirtelen, gondolkodás nélkül szakadt ki belőle a kérdés:
- Uram, mi az hogy perverz?
A férfi megállt a mozdulat közepén. A lány látta, hogy megmerevedik a válla, de nem szólt semmit. Egy másodpercig mozdulatlanul állt, majd kilépett a folyosóra és halkan becsukta az ajtót.
Cecil zavartan könyökölt a matracon, majd elsírta magát. Biztosan megbántotta, minek kellett megkérdeznie, most mindent elrontotta. Igaz, fogalma sem volt, mi ez a minden. De emiatt az egyetlen mondat miatt, szégyellte magát, a többi viszont olyan természetesnek tűnt. Azt kívánta, bárcsak visszajönne a férfi. Sóvárogva nyúlt el az ágyban, vágyott valamire csak éppen a kifejezéseket nem ismerte, s úgy hitte, a férfi tudná, hogy mire van szüksége. Sóhajtózva fetrengett, s közben azt gondolta, soha többé nem fog elaludni. Lassan játszani kezdett magával, s ahogy felidézte a férfi tekintetét és kutató kezeit egyre hangosabban vette a levegőt, majd végül fáradtan lenyugodott. S utána az izgalomtól és a félelemtől kimerülve már két perc után álomba szenderült.


Sietve szedte a lábát, ahogy átvágott a parkon. Ugyan még sok ideje volt, de csupán egy utca és házszámnév lapult a táskájában, s nem tudta jó helyen jár-e.
Minden olyan gyorsan történt, mióta belopódzott a férfi hálószobájába. Borzongott még annak az éjszakának a gondolatára is, mikor a férfi kitakarta, s szétnyitotta a hálóingét. Reggel ugyan szégyellte magát, hogy a szobalány így talált rá, de a másik csak megértően mosolygott. Cecil nem értette, hogy miért, de nem is érdekelte, mert teljesen más foglalta le a gondolatait. A férfi ott volt a reggelinél, Cecil pedig alig tudta leplezni a zavarát. Néha azt kívánta, bár meg se történt volna. Aztán mikor összeütköztek a folyosón, „véletlenül” a férfi a kezébe nyomott egy darab cetlit, rajta a címmel és egy kérdéssel: „mikor?”. A szobájában kapkodva írta meg az időpontot, s ott hagyta az asztalon, mikor csak a férfi láthatta mit csinál. Ez már két hete volt, s végre eljött a várva várt nap. A zongoraóráról elkérte magát, a lovaglóórát meg gyengélkedés miatt lemondta. A kocsisnak azt mondta, hogy nem kell elvinnie a tanárnő házáig, sétálna egy kicsit. S amikor kívül került a látóterén már szaladt is megkeresni a férfi által adott címet. Igaz sok embert megkérdezett, de könnyen odatalált.
Idegesen ácsorgott a bejárat előtt, s nagy sokára csengetett csak. Mikor kinyílt a bejárati ajtó, egy középkorú inas fogadta. Felsőbbrendűen nézett rá, s a lány már majdnem magyarázkodni kezdett, mire megszólalt:
- Fáradjon beljebb, kisasszony. Elvehetem a kabátját? Így ni. Kérem, jöjjön velem. Tessék bemenni ide, az Úr már várja önt - ahogy elvette a kabátját, s bevezette a ház belsejébe, már ott is hagyta egy nagy félig nyitott ajtó előtt. Cecil egy darabig csak ácsorgott, majd félve besétált rajta. A szobában egy pár bőrfotel, egy asztal, egy kandalló és egy hatalmas méretű baldachinos ágy volt. Az elfüggönyözött ablak mellett pedig egy egész alakos tükör állt. A berendezés már kopottas volt, s úgy nézett ki, mintha ritkán járnának erre. Használatlan, emellett régies hangulata volt.
A férfi pont a neki háttal lévő fotelben ült. Szivarozott és újságot olvasott, a lány csak a kezét és a lábát látta.
- Csukd be az ajtó, s gyere ide elém.
Cecil szó nélkül engedelmeskedett. A férfi egy mozdulattal tette le az újságot, s nyomta el a szivart. Magához intette és a térdére ültette, Cecil egyáltalán nem tiltakozott. Megsimogatta a haját, s beletúrt a kezével. Megragadta s kényszerítette a lányt, hogy a szemébe nézzen. Cecil felnyögött, de nem próbált meg ellenkezni.
- Nem félsz, Cecil? – kérdezte mosolyogva. Olyan különleges mosolya volt, olyan mindentudó.
- Nem, Uram. – válaszolta őszintén a lány.
- Bátor vagy, Cecil. Nem,... inkább vakmerő. – lassan gondolkodva ejtette ki a szavakat - Ennyire kíváncsi voltál rám, hogy eszedbe sem jut, hogy bánthatlak is?
Cecil érezte, hogy összerándul a teste erre az egy mondatra. De nem válaszolt semmit, meredten nézte a férfi barna szemeit.
- Miért jöttél el? Erre szeretném, ha válaszolnál.
- Nem tudom.
- Ez nem volt válasz. Szóval? – percekig csak várt, s nézte, ahogy a lány a szavakat keresi, s megpróbálta leküzdeni a vágyai miatti szégyenét.
- Nem arra vagy véletlenül kíváncsi, hogy mit jelent az a szó, hogy perverz? – Cecil csak a szemével jelezte, hogy igen. –Vagy azért mert minden este nedvesedsz a lábad között? Netalántán kívánsz?
A lány vörösödő arca minden elárult.
- Szeretném hallani Cecil, hogy miért vagy itt.
- Mert kíváncsi vagyok, mit jelent az a szó, hogy … perverz… s mert kí…kívánom, Önt. – nagyokat nyelve beszélt, de a végére megkönnyebbült.
- Ügyes vagy. Nem kell ezt szégyellni. – megsimogatta a lány selymes bőrét az ujjbegyével. Finoman felállította, s eltolta magától.
- Menj oda – mutatott a szoba közepére – S vetkőzz le.
Miközben a lány a kapcsival bajlódott, magyarázott neki.
- Ma délután megmutatom neked, mit jelent ez a szó. Szerinted rossz dolog?
- Nem tudom, még sohasem hallottam, nem tudom, hogy mit jelent.
- Az jó, legalább saját magad ítélhetsz. Mutatok bár dolgot, s te eldöntheted, hogy tetszik vagy sem. Ha nincs kedvedre, akkor hazamész, s elfelejted, hogy valaha is nálam voltál. Viszont, ha tetszik, akkor újabb dolgokat fogok tanítani veled.
Cecil tanácstalanul megállt az alsóruha lehúzás előtt, de a férfi addig nézte, míg azt is levette magáról.
- Akkor éjszaka, nem volt túl világos, nem láthattalak teljesen, ezért most alaposabban meg akarlak nézni. Dobd hátra hajad s tedd hátra a kezed. – Cecil idegesen egyik lábáról a másikra állt. Bár élvezte a helyzetet, zavarban volt. A napfény még megalázóbbá tette a szituációt. – Ne mocorogj. – szólt rá a férfi – S húzd ki magad rendesen. Tedd szét a lábaidat, így, jó lesz.
A férfi percekig csak nézte, vizslatta.
- Fordulj meg. Told ki a feneked. Mondom, a feneked. Így jó, visszafordulhatsz. Igazán szép tested van, Cecil, büszke lehetsz rá. Fiatal vagy ugyan még, de már nagyon formás. Almalakú melleid vannak, s nagyon jó látni, ahogyan merednek a bimbóid. Karcsú vagy, szép a derekad íve. A csípőd ugyan nem elég széles, de majd idővel asszonyosodsz. Hosszú vékony lábaid vannak, s rendesen gömbölyödik a feneked. Ha megfelelsz, lehet, veszek neked egy-két kiegészítőt, hogy még szebb lehess.
Cecil csendben hallgatta a férfit, ahogy az úgy beszélt róla, mint valami állatról. Megalázva érezte magát, de egy percig sem akart elrohanni. A mellkasát kidomborítva hátratett kezekkel állt a szoba közepén. Megremegett, amikor kopogtak és nyílt az ajtó. El akart takarni magát, amikor meglátta a belépő inast.
- Maradj nyugton – szólt rá határozottan a férfi.
- Elnézést, Uram, nem kívántam zavarni, de jött egy sürgős távirat. Csupán igennel vagy nemmel kellene válaszolnia, ezért bátorkodtam csak Önre nyitni.
- Semmi gond, mutassa – nyúlt a papírért a férfi. Neki látott olvasni, fel sem nézett mikor érdeklődve megkérdezte. – Hogy tetszik, önnek?
- Egész szép példány, Uram, jó ízlése van. Gratulálok hozzá. Bár nem túl fiatal ez? Hány éves?
- Örülök, hogy ön is így gondolja, adok a véleményére. Ha jól sejtem, 21. Igaza van, fiatalka, de legalább könnyű nevelni. Friss nagyon, viszont engedelmes. – aláírta a papírt – tessék.
- Köszönöm, Uram. Sok sikert kívánok a neveléséhez
Biccentett, majd egy kézmozdulattal elküldte az inast. Felállt a székből és ruganyos léptekkel a vörösödő, lehajtott fejű lány mellé állt. Lassan körbejárta, s újra szemügyre vette a formás idomokat, amik ugyan lányosak voltak még, de már nem fejletlenek. A bimbók meredten álltak, s feneke libabőrös lett, amikor végigsimított rajta. Bebarangolta az egész testét a kezével. Keményen megragadta a melleit, megszorongatta a fenekét, Cecil pedig közben a férfinak dőlt, halkan nyöszörögve. Teljesen fel volt izgulva, mikor a férfi belehatolt az ujjával, akadálytalanul cuppanhatott bele. A lány igyekezett úgy helyezkedni, hogy a férfi még mélyebben bele tudja dugni az ujját. A férfi a másik kezével megragadta a lány mellbimbóját, s elkezdte felfelé húzni annál fogva. Cecil nyöszörgött, ahogy küzdött a fájdalom ellen, s megpróbált még több élvezethez jutni, azáltal, hogy a férfi ujját minél mélyebben magában érzi. Mozgatni próbálta a csípőjét, de a férfi kihúzta az ujját a hüvelyéből, s a másik kezével is megragadta a mellbimbóját. Cecil hangosan felnyögött a hirtelen jött fájdalomtól, s attól, hogy már nem érzi a puncijában a kéjes érzést. A férfi elengedte a bimbót, s a lány elesett volna, ha nem tartja meg biztos kézzel. Egy darabig tartotta, majd a szoba sarkában lévő beépített szekrényhez ment.
Cecil pihegve ácsorgott a szőnyegen, s a férfinak kétszer is meg kellett ismételnie, mire odament hozzá.
- Fogd meg ezt, meg ezt – mondta a mellette álló lánynak, s elkezdett mindenféle dolgokat kipakolni a szekrényből. Cecil érdeklődve nézte a tárgyakat, kapott egy korbácsot, egy lovaglópálcát, köteleket, egy kutyanyakörvet és végül a hozzátartozó pórázt. Értetlenül szemlélte őket, fogalma sem volt, miért is van erre szükség.
- Tedd le őket a fotelba.
Lepakolt a másik fotelbe, s zavartan ácsorgott az eszközök mellett.
- Feküdj fel az asztalra. Nem így, tedd szét a lábaidat, a kezed pedig a fejed fölött legyen. Ez jó lesz. Maradj így – mondta halkan, majd elvette a fotelből a köteleket. S szép komótosan elkezdte kikötözni a lányt az asztalhoz. Először csak a kezét, majd a lábait is. Cecilnek esze ágában sem volt tiltakozni, engedelmesen feküdt. A kötelek hagytak ugyan némi mozgásteret a testének, de megakadályozták, hogy felálljon. Izgató érzés volt teljesen tehetetlenül feküdni az asztalon, miközben a férfi azt tehet vele, amit csak akar, s még csak módjában sem áll tiltakozni. Borzongott, amikor a férfi megsimogatta a testét. Félve, de tele izgalommal nézte, mikor a kezébe vette a korbácsot. Úgy tartotta, hogy pont a nedves puncijához ért a vége.
- Tudod, mi ez Cecil?
- Igen, Uram, egy korbács.
- Pontosan kislány. Ezzel szokták büntetni börtönben a rabokat, vagy az ültetvényen a rabszolgákat. Van, akinek fájdalmat, van, akinek örömet okoz, ha beletép a testébe. Megnézzük, te milyen fajta vagy. Lehet vele simogatni, így – magyarázta miközben végighúzta a lány libabőrös testén. Ahogy a bőr a bimbójához ért, megborzongott. – Vagy fájdalmat okozni így – s a lány mellének az oldalára csapott. Cecil felsikoltott a hirtelen jött fájdalomtól, majd amikor a férfi rácsapott finoman a punciára is, kéjes érzés járta át, s a sikolyt hangos sóhaj követte. – Ne csukd be a szemed, nézz rám, látni akarom a tekintetedet. – szólt rá a férfi, miközben a korbáccsal simogatta a testét. A lány várta az újabb fájdalmat, de a férfi csak ingerelte.
- Ügyes vagy. – mosolygott rá a férfi. A lányt valami eddig ismeretlen elégedettség töltött el, s visszamosolygott a férfira. Újra és újra lecsapott a korbáccsal, a lány megbűvölve bámulta a férfi inas kezét, hosszú ujjat, s a korbács fekete bőrét, a fonatokat. Nem kapott nagyokat, s a fájdalom után mindig kellemes érzés járta át. Kapott a mellére, a mellbimbó külön fájt, de néha a széttárt lábai között, a puncijában érezte a fájdalmat. Tekergette a testét, s próbált kiszabadulni. Össze akarta zárni a lábait, de csak vonaglott a tehetetlenségtől. Most már szorosnak érezte a köteleket, ahogy belevágtak a húsába.
A férfi egyszer csak abbahagyta, megsimogatta az égő testét. A szájába vette a bimbóit, s még keményebbre szopta őket, mint amilyenek voltak. A kezébe fogta a melleit, megszorított őket úgy, hogy Cecil jólesően felnyögött. Benyúlt a lába közé, s izgatta a hosszú ujjaival. Cecil kifulladva remegett az asztalon, amikor a férfi elvette a kezét, s elkezdte kikötözni.
A férfi levette az asztalról, s letette a földre a reszkető testet. Cecil fázósan összehúzta magát a szőnyegen, s a csuklóját és a bokáját dörzsölgette. A férfi leült a szabad fotelba, s onnan szólt oda a lánynak.
- Gyere ide, Cecil. – a lány engedelmesen felállt és odament hozzá. – Emlékszel még, hogy térdeltél az ágyam mellett pár hete? Azt akarom, Cecil, hogy most térdelj ide elém.
Térdelve s várakozással teli tekintettel nézett a férfira.
- Húzd ki, magad, de a fejedet hajtsd le. Így látszik, hogy milyen szép adottságaid vannak, s hogy mégis mennyire alázatos vagy. Nagyon rossz volt, amit előbb csináltunk? Őszinte választ akarok.
- Néha fájt, Uram, de… de soha nem érezte még ott ilyen jól magam.
- Hol az az ott Cecil?
- A lábam között…
- Nem tudod a nevét, vagy csak szégyelled kimondani? – a lány csak a fejét csóválta, miközben beleharapott a szájába. – Most melyik, te lány? – mosolygott a férfi - Az ott a lábad között a puncid,hátul pedig a picsádat találod. Mond utánam, kellemes érzés a puncimnak, Uram, amikor elversz. Na, nem kell ezt szégyellni.
- Kellemes érzés… a …puncimnak, Uram, ha elversz.
A férfi csak mosolygott.
- Jól van, hozd ide a pálcát. – a lány a férfi kezébe adta az eszközt. S visszatérdelt a férfi lábai elé.
- Kellemes látvány a számomra, amikor szétnyílik a puncid. Most is látni akarom. – a lány egy pillanatig értetlenkedve nézett a férfira, meg is lendült a lovaglópálca, s a combján érezte az égető érzést. Még kapott kettőt, mire rájött, hogy szét kellene tennie a lábait.
- Jól, van. Nem rossz, de nem az igazi. – mondta a férfi, s a pálcával megcsapkodta a lány belső combjait, mire rögtön szélesebbre nyitotta őket. – Így sokkal jobb.
- Tudod, hogy most mit csinálok, Cecil?
- Egy lovaglópálcával versz, Uram? –kérdezte.
- Igen, de én nem erre gondolok. A lényeg, hogy idomítalak, pontosan úgy, ahogyan az állatokat szokták, mivel te is egy állat vagy. Szeretnél a kutyám lenni, Cecil?
- De én ember vagyok…
- Még a kedvemért, sem lennél állat?
Cecil értetlenkedve felnézett a férfi barna szemeibe, s nem látott benne mást, csak a saját vágyakozó arcát.
- De igen, Uram, a Te kedvedért lennék. – a férfi mosolyogva megsimogatta a lány buksiját.
- Jól van, Cecil, hozd ide a nyakörvet és a pórázt – a lány fel akart állni, de a férfi rácsapott a lábára. – Az állatok mióta állnak két lábra? – vonta össze a szemöldökét. – Vissza négykézlábra, de rögtön.
Cecil szégyenkezve a szájában fogva adta a férfi kezébe az eszközöket. Cserébe kapott egy kis simogatást. A férfi két lába között térdelt, amíg az ráadta a nyakörvet. Kicsit nagy volt neki, de még pont megfelelő méretű. A férfi beakasztott a pórázt, s még igazgatta egy kicsit a nyakörvet.
- Ha jó kutya leszel, kapsz majd egy méretre készültet. Szeretnéd?
- Igen, Uram.
- Helyes. Gyere szépen.
A férfi felállt s a nyakörvénél fogva az egyik sarokba vitte a lányt. Otthagyta, mert visszament egy kötélért. A lány két kezét hátul keresztbe fonta, s szorosan megkötözte. Cecil nyöszörgött, mikor a férfi újabbakat és újabbakat húzott rajta. Majd a póráznál fogva felhúzta, s egy lelógó láncra akasztotta (ezt Cecil eddig észre sem vette), s addig tekerte fel a láncot, amíg a lány már csak lábujjhegyen tudott egyensúlyozni. A férfi elé tette a tükröt, úgyhogy tökéletesen láthatta magát, ahogyan illeg-billeg a láncon. A fejét furán tartotta a nyakörv miatt, a haja az egyik oldalára hullt. A keze hátra volt kötve, s ezért úgy nézett mintha nem is lennének meg a végtagjai. A lábai hihetetlenül hosszúnak tűntek a tükörben. Amennyire a nyakára feszülő nyakörv engedte ide, oda lépegetett, hogy tartani tudja az egyensúlyát. A férfi is őt nézte, a tükörben találkozott a pillantásuk. A lány bámulta a tetőtől talpig felöltözött férfit, amint az ő meztelen teste mellett tornyosult. Olyan nagy volt a keze, ahogyan a mellére simult, majd benyúlt a puncijába. A férfihoz simult, amennyire csak tudott, az pedig csak zavarba ejtően mosolygott. Halkan sóhajtozott, amikor elkezdte izgatni az ujjaival. Az egyik kéz bebarangolta a testét, a másik meg a puncijával játszott. Nagyon kellemes volt, Cecil a kényelmetlen testhelyzet ellenére nem kívánt szabadulni. Átadta magát az érzésnek, s egyre hangosabban zihált, de a férfi a vég előtt elengedte. Cecil csalódottan nyögött fel, s a tekintetével sürgetően nézett. A férfi elengedte, s a kezében a pálcával tért vissza.
- Azért vagy itt, hogy örömet okoz nekem, a Gazdádnak, nem azért, hogy élvezkedj. Ha megengedem, akkor élvezheted csak Cecil, s ez is csak az én örömömre van. Minden pillanatod engem szolgál, nemcsak a fájdalmad, hanem az örömöd is. S hogy ezt az eszedbe vésd, elverem a fenekedet pálcával, s ez most fájni fog.
A férfi mögé állt, s várt egy kicsit, majd megemelte a pálcát. Cecil összerándult, de a fájdalom elmaradt. Mikor kinyitotta a szemét, akkor hasított bele az égető érzés a fenekébe, majd egy újabb és egy újabb. Olyan gyorsan jöttek az ütések, hogy a kellemes érzés folyton elmaradt. Minden ütéskor felsikoltott, rángatta magát, de a nyakörv egyre jobban szorította, s fojtogatta.
Nem tudta mennyit kapott, de már a könnye is kicsordult a végére. Alig állt a lábán, mire a férfi abbahagyta. Lejjebb engedte a láncot, s Cecil remegve állt meg a lábán. Jó érzés volt, hogy a nyakörv nem fojtotta, s a lába nem remegtek a kimerültségtől.
- Udvariatlanság nem megköszöni, nem, Cecil?
- Köszönöm, Uram – mondta a lány lehajtott fejjel, fojtott hangon.
A férfi megsimogatta az égő popsiját, s leoldotta a láncról, levette róla a nyakörvet, s eloldotta a köteleit. Az ölébe vette a lány megkínzott testét és ráfektette az ágyra. A férfi mellé ült, s finoman simogatta a melleit, az oldalát, a combjait, s a keze hozzá, hozzá ért a puncijához. Cecil egy idő után érezte, hogy múlik a fájdalom, s a helyét kéjes érzések veszik át. Ijedten nézett a férfi.
- Megengedem, hogy élvezd, Cecil, ügyes lány vagy. – mondta férfi, s megsimogatta a fekete tincseket.
Cecil igyekezett elengedni magát, miközben a férfi érzékien simogatta. Bár fájt a verés, nedves, s tiszta libabőrös volt. Már többször majdnem elélvezett, s most is egyre közelebb került hozzá, ahogyan a férfi játszott a testével. A beteljesülés hatását csak fokozta a szituáció, a férfi ügyes ujjai, s az átélt fájdalmak. Egyre mélyebben nyögött, míg végül hangosan élvezett. Percekig feküdt az ágyban egyedül, míg a férfi elrakta a dolgokat. Majd leült az ágy szélére, s az ölébe vonta a lányt. Homlokon csókolta, s halkan mondta neki:
- Meg vagyok veled elégedve, Cecil. Jössz máskor is, és megtanítalak mindenre, amit tudok. Tökéletes kis szolgát fogok belőled nevelni.
A lány haját simogatta, Cecil pedig örömmel bújt hozzá. Nem teljesen értette, mit jelentenek a férfi szavai, csak örült, hogy jöhet még máskor is, és a férfival tölthet némi időt. Minden zavara és idegesség elmúlt. Otthon érezte magát a karjaiban, s nem nagyon akaródzott neki hazamenni, pedig lassan vége a lovaglóórának is, de nem érdekelte.
A férfi mondta ki a végszót.
- Menned kell, Cecil, öltözz fel. Én is megyek, majd az inas kikísér. Értesítelek, ha újra látni akarlak majd. Légy jó kislány, Cecil – mondta és megpuszilta az arcát, majd kiment. A lány percekig nézett utána, üresnek érezte a szobát, most, hogy a férfi elment. Egészen addig maradt így, míg az inas be nem jött, hogy most már menni kell.
Cecil az utcán euforikus állapotban ballagott. Néha cserbenhagyták a lábai, s ilyenkor meg-megbotlott bizony. Alig talált el a házukig, s épphogy időbe hazaért. Nem bírt beszélgetni senkivel, ezért fejfájásra hivatkozva kimentette magát a vacsora alól. S jólesően aludt reggelig, s a férfiról álmodott, a Gazdájáról.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.