BDSM mese

„Perverz…” halkan suttogva, undorral tele ejtették ki ezt a szót reggel a szalonban. Az ajtón készült belépni éppen, mikor megütötte a fülét. Még sohasem hallotta, teljesen ismeretlen volt előtte, de annyi undort sűrített anyja barátnője ebbe a szóba, hogy képtelen volt elfelejteni. Persze a két nő rögtön elhallgatott, mikor észrevették, ám ez a zavart csend sokkal beszédesebb volt a számára. Beindított a fantáziáját, főleg mert tudta, hogy az apja egyik üzletfeléről sutyorogtak. A magas férfi gyakran járt hozzájuk, néha csak beugrott, hogy megbeszéljen még apával valamit, de volt, hogy vacsorára is maradt. Gazdag volt és befolyásos, a tekintete pedig zavarba ejtő. Estebédnél szemben ült vele, s a szemei gyakran tévedtek a férfi hosszú ujjú kezére. Sokáig csak nézte, aztán mikor elszégyellve felkapta a tekintetét, a férfi kutató pillantásával találkozott. Azokban a hideg szemekben gúny volt, s úgy rándult meg a szája széle, mintha nevetne rajta. De lehet csak képzelődött, mert idegességében azonnal vörösödve elfordult, s ez az egész nem tartott pár másodpercnél több ideig. Szerencsére anya hamar elküldte lefeküdni, ilyenkor viszont nem tudott elaludni, ameddig a férfi el nem ment. A szobája ablakából figyelte a távozó lovaskocsit. Látta, ahogyan a férfi beszáll, még kiszól valamit apának, majd megemeli búcsúzásként a kezét, és int a kocsisnak. Egyszer még a függönyt is elhúzta, s tágra nyílt szemmel leste a férfi mozdulatait. Az pedig észrevette, mintha tudta volna, hogy titokban ott leselkedik a sötétben, felnézett rá, biztosan csak rá, és elmosolyodott. Mintha megégették volna, úgy húzódott vissza a szobába. Percekig mozdulatlanul állt, s csak akkor mert újra kinézni, mikor a kocsi biztosan messze járt az éjszakában.
Nem értette, miért van rá ilyen hatással a férfi. Minden alkalommal zavarba hozta, ugyanis ha jelen volt, biztosan leejtett valamit, megszúrta magát a tűvel, elvétette a hímzést. Megmagyarázhatatlan volt a számára, mivel a férfi pár alkalmat eltekintve rá sem nézett, nem udvarolt neki, mint apa többi barátja, udvariasan köszönt, előre engedte az ajtóban, felvette neki a leesett hímzést, s ha kellett besegítette a kocsiba. Nem is volt különösebben szép, nem öltözködött divatosan. Csontos vonásai voltak, mélyen ülő szemei, görbe, nagy orra és pengevékony ajkai. Ritkán beszélt és komolyan, rekedt hangja betöltötte a szobát. Még is folyton zavarba ejtette, olyan titokzatos volt és különleges.
Ez a szó, pedig csak olaj volt a tűzre. „Perverz”, vajon mit jelenthet? Nem merte a szüleitől megkérdezni, mert csak letorkolnák, a szolgák meg rohannának, hogy elárulják őt anyának vagy apának. A nevelőintézetben a lányok esténként gyakran beszéltek mocskos dolgokról, de ezt még ők sem említették. Volt olyan, aki látta már a lovászfiúét, s elmesélte, hogy a fiú megmutatta, mit szokott vele csinálni. De annyira vihogott a lány, hogy a felét nem lehetett érteni, s a hangoskodásra az estés nővérke is bejött, s dühödten szólította őket fel az alvásra. Tudta, hogy a fiúknak van valamijük, meg hogy a lányoknak is, és ennek a kettőnek valami köze van egymáshoz. Az apja anatómiai atlaszában megleste a rajzokat, s a pénisz meg a vagina szavakat megjegyezte, de a perverzről sehol egy szó sem volt. Pedig biztos volt benne, hogy ezzel kapcsolatos, mert a hangsúly amivel kiejtették összetéveszthetetlen volt. Este alig tudott aludni, csak forgolódott a máskor olyan kényelmes ágyában.
Ám, egyik hétfő este a férfi megint hivatalos volt vacsorára. Cecil megpróbált nem ránézni, de érezte, hogy ez még feltűnőbb a férfinak, mintha bámulná. Szégyellte magát, emiatt a szó miatt. Félt, hogy a férfi kiolvassa a tekintetéből, hogy tud mindent. Igaz csak egy szó volt, de ő úgy érezte, izgalmas dologra akadt. Kicsit meg is könnyebbült, mikor anya aludni küldte. Udvariasan elköszönt, s szinte futva menekült fel a lépcsőn, át a folyosón, s be a szobájába. Az ágyban fekve várta az ismerős zajokat, amik a férfi távoztát jelzik, de csak az eső dobolt az ablakon. Órákig feküdt izgatottan a párnák között, erősen szorongatva a takarót, s fülelve a hangokra, de nem történt semmi. Éjfélkor lépések hangzottak fel a folyosóról. Először azt hitte apa indul lefeküdni, de apa ismerős suttogása mellett a férfi baritonja is felhangzott. Hangok hamar elhalkultak, ahogy bekanyarodtak a folyosón, de Cecil tudta, hogy a férfi a ma éjszakát náluk tölti. Apa a vendégszobáról beszélt, meg arról, hogy igazán nincs mit, ez a legkevesebb. Ha egy kicsit álmos is volt, most még jobban felébredt. Gyűrögette a takarót a kis fehér ujjaival, s a szája szélét harapdálta, miközben megfogalmazódott benne, hogy megnézi, vajon melyik vendégszobában alhat a férfi. Kényszerítenie kellet magát, hogy várjon, amíg a férfi biztosan elalszik. Esztelen ötlet volt, nem is igazán értette, mit vár ettől az esti kalandtól, mégis elindult. Halkan lépdelt a süppedős szőnyegen, fehér talpa világított a szőnyegen. A márványt különösen hűvösnek érezte, ugyanis nem hozott papucsot, nem kívánt a csattogással zajt csapni. Percről percre izgatottabb lett, ahogyan a vendégszobákkal szárnyába ért. Az egyik folyosó végén lévő tükörben megpillantotta önmagát. Hosszú fehér hálóingén átütött testének a körvonalai. A mellkasa idegesen emelkedett és süllyedt, a mellbimbói szinte átszúrták az anyagot. Fekete fürtjeitől az arca sápadt kontrasztot kapott, s ebből két sötét szempár nézett rá. A sötéttől nem látta, de tudta, hogy a pupillája szinte teljesen elnyeli a szembogarát. Kiszáradt ajkain keresztül idegesen vette a levegőt. Remegett a keze, ahogy sorra nyitogatta a vendégszobák ajtaját. Fény ugyanis sehonnan sem szűrődött ki. Percekig hallgatózott, aztán lassan benyitott mindenhova. Az utolsó előtte ajtó mögött aludt a férfi. A takaró egyenletesen süllyedt és emelkedett a teste felett. A hátán feküdt, szinte teljesen elterült az ágyon. A vonásait alig tudta kivenni a sötétben, percekig csak nézte és közben letérdelt az ágy mellé, le nem véve tekintetét a férfiról. Egyre élesebb lett a kép, már egészen tisztán látta a kampós orr vonalát, s a kissé elnyílt ajkakat. A fekete haja az arcába hullott, eltakarta egy kevéssé a jobb szemét. Cecil elbűvölve bámulta őt, közben eszébe idézte a borzongató pillantását. A keze élettelenül feküdt a teste mellett, de amikor ránézett emlékezetébe villant, milyen határozott és élettel teli volt, amikor lesegítette a lóról. Ki kívánta simítani a férfi tincsét a homlokából, finoman el is indult a keze, de amikor hozzáért a férfi hajához, ijedten kapta vissza. A férfinak nyitva voltak a szemei, s őt nézte. Másodpercekig tartott, mire észhez kapott, s utána csak rohant, rohant vissza a szobájába. Nem törődött semmivel. Dobolt a vér a fülében, amikor vadul becsukta az ajtós. Beugrott az ágyba, s a fejére húzta a takarót. Kalapált a szíve, remegett a teste, s csak nem akart megnyugodni. Újra és újra a férfi meredten bámuló tekintetét látta maga előtt. Mit gondol most róla? Vajon elmondja anyáéknak? Ha igen, biztosan egy hónapig ki sem teheti a lábát a szobájából. A lebukás miatt érzett égető szégyent lassan a félelem váltotta fel, ahogyan az ajtaja halkan kinyitódott. Próbálta úgy tenni, mintha aludni, de csak remegett a takaró alatt. Érezte, hogy a férfi lassan leül mellé az ágyba és finoman leemeli róla a takarót. Sikoltozni szeretett volna, de hangtalanul nyöszörögni tudott csak. Nem mert a férfira nézni, elfordította a fejét, s görcsösen szorította össze a szemhéjait. Már nem remegett, már reszketett a félelemtől, amikor a férfi végigsimította az arcát. Ebbe az apró érintésbe is beleborzongott, ahogyan ott feküdt kiszolgáltatva a férfi tekintetének. Nem volt meztelen, de csupasznak érezte magát. A férfi keze végigsiklott a ruháján, s lassan elkezdte kioldani a szalagokat, nem sietett. Mikor Cecil érezte, hogy szétnyílik az anyag, s elővillannak a mellei, megrázkódott. Libabőrös lett az egész teste, s fájdalmasan megkeményedtek a mellbimbói. Várta, hogy a férfi mikor ér hozzá, szinte kívánta, hogy simítsa végig. Ösztönösen megemelte a mellkasát, erre a férfi valami halk hangot adott ki. Cecil biztosra vette, hogy nevet. Az ujjbegyével alig érezhetően hozzáért a sötétlő bimbókhoz, de nem ragadta meg őket. Helyette felhúzta a hálóinget a derekáig, s az ujjaival finoman széttolta a karcsú combokat. A lánynak az volt az érzése, hogy a férfi szemrevételezi, mint valami árut a piacon. Az ujjak végigcsúsztak a szemérmén, s mikor a férfi hirtelen belehatolt, megfeszült a teste, s felnyögött. Kipattantak a szemei, s a férfi fürkésző pillantásával találkozott. Nem tudott szabadulni a tekintetétől, miközben a férfi lassan kihúzta az ujját belőle. A szája elé tette, Cecil érezte rajta a saját nedvét. Még sohasem ízlelte, s elfintorodott, mikor a ragacsos anyag az ajkához ért. A férfi nem törődött az undorával, határozottan bedugta a félig nyitott ajkak közé az ujját. Türelmesen várta, míg a lány rácuppan, majd kihúzta, a nedvek pedig bent maradtak. Semmihez sem hasonlítható íze volt, nem volt kellemetlen, csak szokatlan. Egy darabig csak nézték egymást, s Cecil már tisztán látta, hogy a férfi mosolyog. Egy idő után szégyellve fordította el a fejét, mert megijedt, hogy a férfi kiolvassa belőle a vágyait. Teljesen felesleges mozdulat volt, mivel a teste már régen elárulta. Tehetetlenül feküdt, s nyugtalanul lélegzett. Látta, ahogyan emelkedik és süllyed a melle, s a mellbimbói mogyorónyi sötét folttá sűrűsödtek. Csak feküdte az ágyon és hagyta, hogy a férfi tekintete végigpásztázza újra meg újra. Várta, hogy történjen valami, hogy a férfi elővegye azt a valamit, vagy csak hozzáérjen, de nem történt semmi. Hiába nedvesítette be a férfi az ajkait, most újra kiszáradt, de nem folyadékra, hanem érintésre szomjazott a teste. Nem mert kérni, szólni, a férfi sem szólt semmit, némán hallgattak a sötétben. Aztán a férfi minden jel nélkül felállt, nem takarta vissza a remegő Cecilt. A lány először fel sem fogta, hogy mi történik, csak akkor ült fel az ágyban, mikor a férfi kinyitott az ajtót. Hirtelen, gondolkodás nélkül szakadt ki belőle a kérdés:
- Uram, mi az hogy perverz?
A férfi megállt a mozdulat közepén. A lány látta, hogy megmerevedik a válla, de nem szólt semmit. Egy másodpercig mozdulatlanul állt, majd kilépett a folyosóra és halkan becsukta az ajtót.
Cecil zavartan könyökölt a matracon, majd elsírta magát. Biztosan megbántotta, minek kellett megkérdeznie, most mindent elrontotta. Igaz, fogalma sem volt, mi ez a minden. De emiatt az egyetlen mondat miatt, szégyellte magát, a többi viszont olyan természetesnek tűnt. Azt kívánta, bárcsak visszajönne a férfi. Sóvárogva nyúlt el az ágyban, vágyott valamire csak éppen a kifejezéseket nem ismerte, s úgy hitte, a férfi tudná, hogy mire van szüksége. Sóhajtózva fetrengett, s közben azt gondolta, soha többé nem fog elaludni. Lassan játszani kezdett magával, s ahogy felidézte a férfi tekintetét és kutató kezeit egyre hangosabban vette a levegőt, majd végül fáradtan lenyugodott. S utána az izgalomtól és a félelemtől kimerülve már két perc után álomba szenderült.


Sietve szedte a lábát, ahogy átvágott a parkon. Ugyan még sok ideje volt, de csupán egy utca és házszámnév lapult a táskájában, s nem tudta jó helyen jár-e.
Minden olyan gyorsan történt, mióta belopódzott a férfi hálószobájába. Borzongott még annak az éjszakának a gondolatára is, mikor a férfi kitakarta, s szétnyitotta a hálóingét. Reggel ugyan szégyellte magát, hogy a szobalány így talált rá, de a másik csak megértően mosolygott. Cecil nem értette, hogy miért, de nem is érdekelte, mert teljesen más foglalta le a gondolatait. A férfi ott volt a reggelinél, Cecil pedig alig tudta leplezni a zavarát. Néha azt kívánta, bár meg se történt volna. Aztán mikor összeütköztek a folyosón, „véletlenül” a férfi a kezébe nyomott egy darab cetlit, rajta a címmel és egy kérdéssel: „mikor?”. A szobájában kapkodva írta meg az időpontot, s ott hagyta az asztalon, mikor csak a férfi láthatta mit csinál. Ez már két hete volt, s végre eljött a várva várt nap. A zongoraóráról elkérte magát, a lovaglóórát meg gyengélkedés miatt lemondta. A kocsisnak azt mondta, hogy nem kell elvinnie a tanárnő házáig, sétálna egy kicsit. S amikor kívül került a látóterén már szaladt is megkeresni a férfi által adott címet. Igaz sok embert megkérdezett, de könnyen odatalált.
Idegesen ácsorgott a bejárat előtt, s nagy sokára csengetett csak. Mikor kinyílt a bejárati ajtó, egy középkorú inas fogadta. Felsőbbrendűen nézett rá, s a lány már majdnem magyarázkodni kezdett, mire megszólalt:
- Fáradjon beljebb, kisasszony. Elvehetem a kabátját? Így ni. Kérem, jöjjön velem. Tessék bemenni ide, az Úr már várja önt - ahogy elvette a kabátját, s bevezette a ház belsejébe, már ott is hagyta egy nagy félig nyitott ajtó előtt. Cecil egy darabig csak ácsorgott, majd félve besétált rajta. A szobában egy pár bőrfotel, egy asztal, egy kandalló és egy hatalmas méretű baldachinos ágy volt. Az elfüggönyözött ablak mellett pedig egy egész alakos tükör állt. A berendezés már kopottas volt, s úgy nézett ki, mintha ritkán járnának erre. Használatlan, emellett régies hangulata volt.
A férfi pont a neki háttal lévő fotelben ült. Szivarozott és újságot olvasott, a lány csak a kezét és a lábát látta.
- Csukd be az ajtó, s gyere ide elém.
Cecil szó nélkül engedelmeskedett. A férfi egy mozdulattal tette le az újságot, s nyomta el a szivart. Magához intette és a térdére ültette, Cecil egyáltalán nem tiltakozott. Megsimogatta a haját, s beletúrt a kezével. Megragadta s kényszerítette a lányt, hogy a szemébe nézzen. Cecil felnyögött, de nem próbált meg ellenkezni.
- Nem félsz, Cecil? – kérdezte mosolyogva. Olyan különleges mosolya volt, olyan mindentudó.
- Nem, Uram. – válaszolta őszintén a lány.
- Bátor vagy, Cecil. Nem,... inkább vakmerő. – lassan gondolkodva ejtette ki a szavakat - Ennyire kíváncsi voltál rám, hogy eszedbe sem jut, hogy bánthatlak is?
Cecil érezte, hogy összerándul a teste erre az egy mondatra. De nem válaszolt semmit, meredten nézte a férfi barna szemeit.
- Miért jöttél el? Erre szeretném, ha válaszolnál.
- Nem tudom.
- Ez nem volt válasz. Szóval? – percekig csak várt, s nézte, ahogy a lány a szavakat keresi, s megpróbálta leküzdeni a vágyai miatti szégyenét.
- Nem arra vagy véletlenül kíváncsi, hogy mit jelent az a szó, hogy perverz? – Cecil csak a szemével jelezte, hogy igen. –Vagy azért mert minden este nedvesedsz a lábad között? Netalántán kívánsz?
A lány vörösödő arca minden elárult.
- Szeretném hallani Cecil, hogy miért vagy itt.
- Mert kíváncsi vagyok, mit jelent az a szó, hogy … perverz… s mert kí…kívánom, Önt. – nagyokat nyelve beszélt, de a végére megkönnyebbült.
- Ügyes vagy. Nem kell ezt szégyellni. – megsimogatta a lány selymes bőrét az ujjbegyével. Finoman felállította, s eltolta magától.
- Menj oda – mutatott a szoba közepére – S vetkőzz le.
Miközben a lány a kapcsival bajlódott, magyarázott neki.
- Ma délután megmutatom neked, mit jelent ez a szó. Szerinted rossz dolog?
- Nem tudom, még sohasem hallottam, nem tudom, hogy mit jelent.
- Az jó, legalább saját magad ítélhetsz. Mutatok bár dolgot, s te eldöntheted, hogy tetszik vagy sem. Ha nincs kedvedre, akkor hazamész, s elfelejted, hogy valaha is nálam voltál. Viszont, ha tetszik, akkor újabb dolgokat fogok tanítani veled.
Cecil tanácstalanul megállt az alsóruha lehúzás előtt, de a férfi addig nézte, míg azt is levette magáról.
- Akkor éjszaka, nem volt túl világos, nem láthattalak teljesen, ezért most alaposabban meg akarlak nézni. Dobd hátra hajad s tedd hátra a kezed. – Cecil idegesen egyik lábáról a másikra állt. Bár élvezte a helyzetet, zavarban volt. A napfény még megalázóbbá tette a szituációt. – Ne mocorogj. – szólt rá a férfi – S húzd ki magad rendesen. Tedd szét a lábaidat, így, jó lesz.
A férfi percekig csak nézte, vizslatta.
- Fordulj meg. Told ki a feneked. Mondom, a feneked. Így jó, visszafordulhatsz. Igazán szép tested van, Cecil, büszke lehetsz rá. Fiatal vagy ugyan még, de már nagyon formás. Almalakú melleid vannak, s nagyon jó látni, ahogyan merednek a bimbóid. Karcsú vagy, szép a derekad íve. A csípőd ugyan nem elég széles, de majd idővel asszonyosodsz. Hosszú vékony lábaid vannak, s rendesen gömbölyödik a feneked. Ha megfelelsz, lehet, veszek neked egy-két kiegészítőt, hogy még szebb lehess.
Cecil csendben hallgatta a férfit, ahogy az úgy beszélt róla, mint valami állatról. Megalázva érezte magát, de egy percig sem akart elrohanni. A mellkasát kidomborítva hátratett kezekkel állt a szoba közepén. Megremegett, amikor kopogtak és nyílt az ajtó. El akart takarni magát, amikor meglátta a belépő inast.
- Maradj nyugton – szólt rá határozottan a férfi.
- Elnézést, Uram, nem kívántam zavarni, de jött egy sürgős távirat. Csupán igennel vagy nemmel kellene válaszolnia, ezért bátorkodtam csak Önre nyitni.
- Semmi gond, mutassa – nyúlt a papírért a férfi. Neki látott olvasni, fel sem nézett mikor érdeklődve megkérdezte. – Hogy tetszik, önnek?
- Egész szép példány, Uram, jó ízlése van. Gratulálok hozzá. Bár nem túl fiatal ez? Hány éves?
- Örülök, hogy ön is így gondolja, adok a véleményére. Ha jól sejtem, 21. Igaza van, fiatalka, de legalább könnyű nevelni. Friss nagyon, viszont engedelmes. – aláírta a papírt – tessék.
- Köszönöm, Uram. Sok sikert kívánok a neveléséhez
Biccentett, majd egy kézmozdulattal elküldte az inast. Felállt a székből és ruganyos léptekkel a vörösödő, lehajtott fejű lány mellé állt. Lassan körbejárta, s újra szemügyre vette a formás idomokat, amik ugyan lányosak voltak még, de már nem fejletlenek. A bimbók meredten álltak, s feneke libabőrös lett, amikor végigsimított rajta. Bebarangolta az egész testét a kezével. Keményen megragadta a melleit, megszorongatta a fenekét, Cecil pedig közben a férfinak dőlt, halkan nyöszörögve. Teljesen fel volt izgulva, mikor a férfi belehatolt az ujjával, akadálytalanul cuppanhatott bele. A lány igyekezett úgy helyezkedni, hogy a férfi még mélyebben bele tudja dugni az ujját. A férfi a másik kezével megragadta a lány mellbimbóját, s elkezdte felfelé húzni annál fogva. Cecil nyöszörgött, ahogy küzdött a fájdalom ellen, s megpróbált még több élvezethez jutni, azáltal, hogy a férfi ujját minél mélyebben magában érzi. Mozgatni próbálta a csípőjét, de a férfi kihúzta az ujját a hüvelyéből, s a másik kezével is megragadta a mellbimbóját. Cecil hangosan felnyögött a hirtelen jött fájdalomtól, s attól, hogy már nem érzi a puncijában a kéjes érzést. A férfi elengedte a bimbót, s a lány elesett volna, ha nem tartja meg biztos kézzel. Egy darabig tartotta, majd a szoba sarkában lévő beépített szekrényhez ment.
Cecil pihegve ácsorgott a szőnyegen, s a férfinak kétszer is meg kellett ismételnie, mire odament hozzá.
- Fogd meg ezt, meg ezt – mondta a mellette álló lánynak, s elkezdett mindenféle dolgokat kipakolni a szekrényből. Cecil érdeklődve nézte a tárgyakat, kapott egy korbácsot, egy lovaglópálcát, köteleket, egy kutyanyakörvet és végül a hozzátartozó pórázt. Értetlenül szemlélte őket, fogalma sem volt, miért is van erre szükség.
- Tedd le őket a fotelba.
Lepakolt a másik fotelbe, s zavartan ácsorgott az eszközök mellett.
- Feküdj fel az asztalra. Nem így, tedd szét a lábaidat, a kezed pedig a fejed fölött legyen. Ez jó lesz. Maradj így – mondta halkan, majd elvette a fotelből a köteleket. S szép komótosan elkezdte kikötözni a lányt az asztalhoz. Először csak a kezét, majd a lábait is. Cecilnek esze ágában sem volt tiltakozni, engedelmesen feküdt. A kötelek hagytak ugyan némi mozgásteret a testének, de megakadályozták, hogy felálljon. Izgató érzés volt teljesen tehetetlenül feküdni az asztalon, miközben a férfi azt tehet vele, amit csak akar, s még csak módjában sem áll tiltakozni. Borzongott, amikor a férfi megsimogatta a testét. Félve, de tele izgalommal nézte, mikor a kezébe vette a korbácsot. Úgy tartotta, hogy pont a nedves puncijához ért a vége.
- Tudod, mi ez Cecil?
- Igen, Uram, egy korbács.
- Pontosan kislány. Ezzel szokták büntetni börtönben a rabokat, vagy az ültetvényen a rabszolgákat. Van, akinek fájdalmat, van, akinek örömet okoz, ha beletép a testébe. Megnézzük, te milyen fajta vagy. Lehet vele simogatni, így – magyarázta miközben végighúzta a lány libabőrös testén. Ahogy a bőr a bimbójához ért, megborzongott. – Vagy fájdalmat okozni így – s a lány mellének az oldalára csapott. Cecil felsikoltott a hirtelen jött fájdalomtól, majd amikor a férfi rácsapott finoman a punciára is, kéjes érzés járta át, s a sikolyt hangos sóhaj követte. – Ne csukd be a szemed, nézz rám, látni akarom a tekintetedet. – szólt rá a férfi, miközben a korbáccsal simogatta a testét. A lány várta az újabb fájdalmat, de a férfi csak ingerelte.
- Ügyes vagy. – mosolygott rá a férfi. A lányt valami eddig ismeretlen elégedettség töltött el, s visszamosolygott a férfira. Újra és újra lecsapott a korbáccsal, a lány megbűvölve bámulta a férfi inas kezét, hosszú ujjat, s a korbács fekete bőrét, a fonatokat. Nem kapott nagyokat, s a fájdalom után mindig kellemes érzés járta át. Kapott a mellére, a mellbimbó külön fájt, de néha a széttárt lábai között, a puncijában érezte a fájdalmat. Tekergette a testét, s próbált kiszabadulni. Össze akarta zárni a lábait, de csak vonaglott a tehetetlenségtől. Most már szorosnak érezte a köteleket, ahogy belevágtak a húsába.
A férfi egyszer csak abbahagyta, megsimogatta az égő testét. A szájába vette a bimbóit, s még keményebbre szopta őket, mint amilyenek voltak. A kezébe fogta a melleit, megszorított őket úgy, hogy Cecil jólesően felnyögött. Benyúlt a lába közé, s izgatta a hosszú ujjaival. Cecil kifulladva remegett az asztalon, amikor a férfi elvette a kezét, s elkezdte kikötözni.
A férfi levette az asztalról, s letette a földre a reszkető testet. Cecil fázósan összehúzta magát a szőnyegen, s a csuklóját és a bokáját dörzsölgette. A férfi leült a szabad fotelba, s onnan szólt oda a lánynak.
- Gyere ide, Cecil. – a lány engedelmesen felállt és odament hozzá. – Emlékszel még, hogy térdeltél az ágyam mellett pár hete? Azt akarom, Cecil, hogy most térdelj ide elém.
Térdelve s várakozással teli tekintettel nézett a férfira.
- Húzd ki, magad, de a fejedet hajtsd le. Így látszik, hogy milyen szép adottságaid vannak, s hogy mégis mennyire alázatos vagy. Nagyon rossz volt, amit előbb csináltunk? Őszinte választ akarok.
- Néha fájt, Uram, de… de soha nem érezte még ott ilyen jól magam.
- Hol az az ott Cecil?
- A lábam között…
- Nem tudod a nevét, vagy csak szégyelled kimondani? – a lány csak a fejét csóválta, miközben beleharapott a szájába. – Most melyik, te lány? – mosolygott a férfi - Az ott a lábad között a puncid,hátul pedig a picsádat találod. Mond utánam, kellemes érzés a puncimnak, Uram, amikor elversz. Na, nem kell ezt szégyellni.
- Kellemes érzés… a …puncimnak, Uram, ha elversz.
A férfi csak mosolygott.
- Jól van, hozd ide a pálcát. – a lány a férfi kezébe adta az eszközt. S visszatérdelt a férfi lábai elé.
- Kellemes látvány a számomra, amikor szétnyílik a puncid. Most is látni akarom. – a lány egy pillanatig értetlenkedve nézett a férfira, meg is lendült a lovaglópálca, s a combján érezte az égető érzést. Még kapott kettőt, mire rájött, hogy szét kellene tennie a lábait.
- Jól, van. Nem rossz, de nem az igazi. – mondta a férfi, s a pálcával megcsapkodta a lány belső combjait, mire rögtön szélesebbre nyitotta őket. – Így sokkal jobb.
- Tudod, hogy most mit csinálok, Cecil?
- Egy lovaglópálcával versz, Uram? –kérdezte.
- Igen, de én nem erre gondolok. A lényeg, hogy idomítalak, pontosan úgy, ahogyan az állatokat szokták, mivel te is egy állat vagy. Szeretnél a kutyám lenni, Cecil?
- De én ember vagyok…
- Még a kedvemért, sem lennél állat?
Cecil értetlenkedve felnézett a férfi barna szemeibe, s nem látott benne mást, csak a saját vágyakozó arcát.
- De igen, Uram, a Te kedvedért lennék. – a férfi mosolyogva megsimogatta a lány buksiját.
- Jól van, Cecil, hozd ide a nyakörvet és a pórázt – a lány fel akart állni, de a férfi rácsapott a lábára. – Az állatok mióta állnak két lábra? – vonta össze a szemöldökét. – Vissza négykézlábra, de rögtön.
Cecil szégyenkezve a szájában fogva adta a férfi kezébe az eszközöket. Cserébe kapott egy kis simogatást. A férfi két lába között térdelt, amíg az ráadta a nyakörvet. Kicsit nagy volt neki, de még pont megfelelő méretű. A férfi beakasztott a pórázt, s még igazgatta egy kicsit a nyakörvet.
- Ha jó kutya leszel, kapsz majd egy méretre készültet. Szeretnéd?
- Igen, Uram.
- Helyes. Gyere szépen.
A férfi felállt s a nyakörvénél fogva az egyik sarokba vitte a lányt. Otthagyta, mert visszament egy kötélért. A lány két kezét hátul keresztbe fonta, s szorosan megkötözte. Cecil nyöszörgött, mikor a férfi újabbakat és újabbakat húzott rajta. Majd a póráznál fogva felhúzta, s egy lelógó láncra akasztotta (ezt Cecil eddig észre sem vette), s addig tekerte fel a láncot, amíg a lány már csak lábujjhegyen tudott egyensúlyozni. A férfi elé tette a tükröt, úgyhogy tökéletesen láthatta magát, ahogyan illeg-billeg a láncon. A fejét furán tartotta a nyakörv miatt, a haja az egyik oldalára hullt. A keze hátra volt kötve, s ezért úgy nézett mintha nem is lennének meg a végtagjai. A lábai hihetetlenül hosszúnak tűntek a tükörben. Amennyire a nyakára feszülő nyakörv engedte ide, oda lépegetett, hogy tartani tudja az egyensúlyát. A férfi is őt nézte, a tükörben találkozott a pillantásuk. A lány bámulta a tetőtől talpig felöltözött férfit, amint az ő meztelen teste mellett tornyosult. Olyan nagy volt a keze, ahogyan a mellére simult, majd benyúlt a puncijába. A férfihoz simult, amennyire csak tudott, az pedig csak zavarba ejtően mosolygott. Halkan sóhajtozott, amikor elkezdte izgatni az ujjaival. Az egyik kéz bebarangolta a testét, a másik meg a puncijával játszott. Nagyon kellemes volt, Cecil a kényelmetlen testhelyzet ellenére nem kívánt szabadulni. Átadta magát az érzésnek, s egyre hangosabban zihált, de a férfi a vég előtt elengedte. Cecil csalódottan nyögött fel, s a tekintetével sürgetően nézett. A férfi elengedte, s a kezében a pálcával tért vissza.
- Azért vagy itt, hogy örömet okoz nekem, a Gazdádnak, nem azért, hogy élvezkedj. Ha megengedem, akkor élvezheted csak Cecil, s ez is csak az én örömömre van. Minden pillanatod engem szolgál, nemcsak a fájdalmad, hanem az örömöd is. S hogy ezt az eszedbe vésd, elverem a fenekedet pálcával, s ez most fájni fog.
A férfi mögé állt, s várt egy kicsit, majd megemelte a pálcát. Cecil összerándult, de a fájdalom elmaradt. Mikor kinyitotta a szemét, akkor hasított bele az égető érzés a fenekébe, majd egy újabb és egy újabb. Olyan gyorsan jöttek az ütések, hogy a kellemes érzés folyton elmaradt. Minden ütéskor felsikoltott, rángatta magát, de a nyakörv egyre jobban szorította, s fojtogatta.
Nem tudta mennyit kapott, de már a könnye is kicsordult a végére. Alig állt a lábán, mire a férfi abbahagyta. Lejjebb engedte a láncot, s Cecil remegve állt meg a lábán. Jó érzés volt, hogy a nyakörv nem fojtotta, s a lába nem remegtek a kimerültségtől.
- Udvariatlanság nem megköszöni, nem, Cecil?
- Köszönöm, Uram – mondta a lány lehajtott fejjel, fojtott hangon.
A férfi megsimogatta az égő popsiját, s leoldotta a láncról, levette róla a nyakörvet, s eloldotta a köteleit. Az ölébe vette a lány megkínzott testét és ráfektette az ágyra. A férfi mellé ült, s finoman simogatta a melleit, az oldalát, a combjait, s a keze hozzá, hozzá ért a puncijához. Cecil egy idő után érezte, hogy múlik a fájdalom, s a helyét kéjes érzések veszik át. Ijedten nézett a férfi.
- Megengedem, hogy élvezd, Cecil, ügyes lány vagy. – mondta férfi, s megsimogatta a fekete tincseket.
Cecil igyekezett elengedni magát, miközben a férfi érzékien simogatta. Bár fájt a verés, nedves, s tiszta libabőrös volt. Már többször majdnem elélvezett, s most is egyre közelebb került hozzá, ahogyan a férfi játszott a testével. A beteljesülés hatását csak fokozta a szituáció, a férfi ügyes ujjai, s az átélt fájdalmak. Egyre mélyebben nyögött, míg végül hangosan élvezett. Percekig feküdt az ágyban egyedül, míg a férfi elrakta a dolgokat. Majd leült az ágy szélére, s az ölébe vonta a lányt. Homlokon csókolta, s halkan mondta neki:
- Meg vagyok veled elégedve, Cecil. Jössz máskor is, és megtanítalak mindenre, amit tudok. Tökéletes kis szolgát fogok belőled nevelni.
A lány haját simogatta, Cecil pedig örömmel bújt hozzá. Nem teljesen értette, mit jelentenek a férfi szavai, csak örült, hogy jöhet még máskor is, és a férfival tölthet némi időt. Minden zavara és idegesség elmúlt. Otthon érezte magát a karjaiban, s nem nagyon akaródzott neki hazamenni, pedig lassan vége a lovaglóórának is, de nem érdekelte.
A férfi mondta ki a végszót.
- Menned kell, Cecil, öltözz fel. Én is megyek, majd az inas kikísér. Értesítelek, ha újra látni akarlak majd. Légy jó kislány, Cecil – mondta és megpuszilta az arcát, majd kiment. A lány percekig nézett utána, üresnek érezte a szobát, most, hogy a férfi elment. Egészen addig maradt így, míg az inas be nem jött, hogy most már menni kell.
Cecil az utcán euforikus állapotban ballagott. Néha cserbenhagyták a lábai, s ilyenkor meg-megbotlott bizony. Alig talált el a házukig, s épphogy időbe hazaért. Nem bírt beszélgetni senkivel, ezért fejfájásra hivatkozva kimentette magát a vacsora alól. S jólesően aludt reggelig, s a férfiról álmodott, a Gazdájáról.