Dombi (68)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 11. (27)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Relly csapdája (2)

2022. 04. 28. 16:58 | Megjelent: 724x
Megegyeztünk, s eljött az első szeánszra, fenekelésére. Közel járt a két méterhez a magassága, így alaposan lelógtak a lábai s kezei később a kinyitott konyhaasztalról, mikor ráhasalt, de ez legyen az ő baja. Elsőre tízes etapokban kapott. Először 2x10 csapást még a térdemre térdelve-hasalva kézzel a feszes nadrágjára, majd azt levetettem vele és felfeküdt az asztallapra, de már csak az alsójában (ami igencsak feszült rajta, jól kiemelte a domború popóit) és úgy kapott még 3x10 csapást. Kicsit izgett-mozgott közben a testével, de előnyére legyen mondva egy kukkot sem szólt, meg sem nyikkant közben.  (Legfeljebb azt hallottam, éreztem, hogy kicsit zilálva vette a levegőt a végén már. Ja s azt is láttam, mikor leszállt az asztalról, hogy igencsak „állt” a „cöveke”, jól előre nyomva, „kitámasztva” az alsóját.) Takargatta is, miközben felállt a „felállót”, de nem sok sikerrel. Alaposan belepirult.
Még beszélgettünk, kávéztunk kicsit a fenekelése után, akkor óvatosan körülírta, hogy van egy fetishe, ami nem más, mint hogy szereti magán a női rucikat, különösen a selyem és főleg csipkés bugyikat, tangákat, de nem veti meg a fekete, bikini vállpántos, rövid ruhákat sem, bár erről csak álmodozik, mert eddig nem volt hol felpróbálnia, hordania. Abban maradtunk, hogy legközelebb hozzon magával, ami van és nálam felpróbálhatja, hordhatja, viselheti is azokat, de azokban is lesz elfenekelve majd.
Már később, benne jártunk a márciusban, mikor egy délután elmentünk a régi Zeneakadémia épületében, annak dísztermében egy kórus hangversenyre. Nagyon tetszett a műsor, különösen az egyik résztvevője, aki fiú létére az első sorban a nők között állt, azoktól körülvéve. Jobban megnézve elég lányos képe volt és még a zsenge csikókorban, én legalább is a húszas évei elejére, egyetemistának tippeltem.
Mint kiderült az egyetemista státusz stimmelt, de már majdnem harmincéves volt, mert többször kellett évet ismételnie, vagy halasztania, ez volt az utolsó, végzős éve. A kórusnak nem régen lett tagja, és mivel még nem mutált a hangja, viszont igen magas, tenor hangon énekelt, így került a hölgyek közé a kórus-sorban.
Az előadás után a kórustagoknak álló fogadást tartottak, amire a nejem barátnője révén, aki maga is a kórusban énekel, mi is besurrantunk, hiszen már régóta ismertük a kórustagokat, de a vezető karmesternőt is.
A fogadás alatt beszélgetve, kerültem a srácom közelébe, majd a barátnő segítségével be is mutattak minket egymásnak. A bemutatkozáskor nem értettem a nevét, de később kiderült, hogy Ákos, nem az egyetlen a kórustagok között. Sok mindenről csevegtünk már kettesben s távozáskor elkérte a mobilszámomat, hogy a napokban felhív.
Így is történt, de mivel a mobilszám nem volt ismerős és azt hittem az „új” Uram, Domom hív, így Relly szolgaként mutatkoztam be. Nagy értetlenkedés fogadta, mert nem tudta Ákos, hogy most melyik az igazi nevem: Ákos vagy Relly. Hamarosan fény derült a nevek sokasága és indokoltsága megbeszélésére s akkor már Ákos is felszabadultabban kérdezett, az őt érdeklődre. Azt akarta tudni, hogy foglalkoznék-e vele is, mint szolgával, mert már régóta szeretné kipróbálni a szolgálatot, de ismeretlen mesternél nem mert jelentkezni.
Megbeszéltük, hogy ennek semmi akadálya, sőt még azt is, hogy milyen eszközeim vannak, s miben van gyakorlatom, mesterként. Arról is beszélgettünk, hogy később, ha már szolgált nálam, és megtapasztalta a szolgai létet, akkor esetleg mesterként is kipróbálná magát.
Ennek kapcsán sokat beszéltünk a szolga-mester viszonyról is.
Végül már arra is sor került, hogy megvallotta, még szúz, minden téren. Sem nővel, csajjal, sem férfivel még nem volt, de mind a kettőt szívesen kipróbálná, megélné, átesne a tűzkeresztségen.
Megbeszéltük, hogy az elsőben, a férfivel történőben tudok neki segíteni, hogy elveszítse szüzességét, de a másodikat magának kell intéznie, szerveznie.
Jó hosszúra nyúlt a beszélgetésünk, de megérte, mert szinte mindent meg tudtunk beszélni.
Vagy mégsem, mert az egyeztetett nap reggelén, Ákos telefonált, hogy van egy nagy problémája, mert nem tudja, hogyan mossa ki magát, mielőtt eljön hozzám.
Türelmesen elmagyaráztam a hogyant és miként, majd válaszoltam a nem kevés kérdésére is.
Így végre mikor megérkezett már csak az volt a gond, hogy nagyon izgult, szinte remegett az izgalomtól. Gyorsan leültettem, majd beszélgettem Vele sok mindenről, míg megittuk a kávénkat és láttam, hogy már megnyugodott.
Ekkor azt javasoltam, hogy orvosi vizsgálattal kezdjük, hogy alkalmas-e szolgai létre, mert így, ennek ürügyén, lassan, fokozatosan lekerültek róla a ruhadarabjai és az utolsót, az alsógatyáját már magától vette le.
A vizsgálat végeztével megnyugtattam, hogy alkalmas szolgának és rögtön az első parancsaimat is kiadtam: helyben futás magas térdemelésekkel, majd törzsdöntés előre-hátra, törzskőrözés, azaz kis torna, majd utána újabb pulzusmérés, összehasonlítás az eredeti, nyugalmi szinttel.
Innen már nem volt gond, hogy a térdemre fektessem s kiporoljam az amúgy is vonzó, feszes, gömbölyű popóit, kézzel. Jó húsz - húsz csapást mértem rájuk, de látszólag meg sem kottyant neki, mert nem sziszegett, nem vonaglott közben.
Így előkaptam a lovaglópálcámat és már azzal kapott újabb csapásokat, de azokat is jól tűrte.
Mikor azonban a talpán és az oldalain húztam végig a lovaglópálcát, azt már nem, nehezem tűrte, mert nagyon is csiklandós volt.
Így felszereltem a csukló- s bokabilincsekkel bőrből, sőt kapott egy szélesebb nyakörvet is pórázzal, s sétálhatott a szobában, de minden „jelzésnél” a talpait megkenegettem, megcirógattam, majd lenyomtam a földre hassal, ráültem a derekára és úgy csiklandoztam az oldalait. Ezt mind a ketten nagyon élveztük, ezért hosszan tettem. Még úgy is, hogy hátára fordíttattam, most az ölébe ültem s úgy folytattam a csikizését, de közben már éreztem magam alatt, hogy kezd merevedni – nem is kicsit - a farka.
Élvezettel „lovagoltam” az álló, merev farkán, ami a sportnadrágomon át s nagy élvezetet nyújtott, látszólag Neki is.
Kicsit nagy volt a körmöm, így azzal is közben elszórakoztam, hogy azokat végighúztam a szőrös mellkasán, le a hasáig, köldökéig, majd hirtelen visszanyúltam, az ujjaim közé fogtam a mellbimbóit és azokat morzsolgattam meg.
Most már izgett – mozgott, ficánkolt, szinte „ugrált” alattam a teste.
Ráparancsoltam, hogy meg ne mozduljon s lelépve róla, hoztam egy gyertyatartót 5 gyertyával, amit meggyújtottam sorban, majd kis idő múlva egyenként azokat kézbe véve megcsöpögtettem a mellkasán, hasán, és hátrébb térdelve mellette még az ölébe, az ottani bokorra, de a merev, álló farkára is jutott, persze csak ott, ahol bőr fedte.
Odanézett, majd azt kérte, hogy mivel a bőre lehúzódott a makkjáról, azt a részt is csöpögtessem meg. Ezt így nem, csak nagyon óvatosan, feljebb emelve a gyertyát tettem meg úgy, hogy a csöppek előbb a farkán a bőrt, majd úgy a már bőr nélküli makkját érték.
Az első csöppet megérezve a csupasz makkján úgy megugrott, hogy szinte levetett magáról.
Kis szünet után, míg megszáradtak a sztearin cseppek, az következett, hogy fa paskolóval, annak az élével, levertem a szőrére, szőrébe tapadt sztearin cseppeket. Ez már nem ment hangtalanul, hanem sziszegett tisztességesen, egy-egy jobban tapaszt esetmál még fel is jajdult kínjában.
De végül is minden véget ér egyszer, minden csepp lekerült róla, a testéről.
Itt ért véget a szeánsz első része.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa