Buszmegállóban pixire regisztrálni nem kell félnetek jó lesz

Utálom azt a pillanatot, amikor már majdnem kész vagyok valamivel, de pont nincs idő befejezni, mert indulni kell. Na valahogy így voltam az itteni regisztrációval is. Nekikezdtem, de picit tovább tartott mint gondoltam, és jött a szokásos "bassza meg elkésem" gondolat. Amit egy "na mindegy majd a buszon befejezem" gondolat követett.

A megállóban próbáltam úgy állni, hogy ne nagyon lássák miket nézek a telefonon, merthogy épp a vágyaim bemutatásához kerestem képeket, amikor egyszer csak velem szemben megszólalt egy kedves női hang:
- Azt a gifet szokták szeretni.
- Hogy mit szoktak a kik? - kérdeztem, csak hogy pici időt nyerjek amíg legalább azt kitalálom mégis honnan az istenből láthatja szemből, hogy mit nézek.
- Azt a fenekelős képet. Én legalábbis szintén feltettem mikor a pixin voltam - mondta és mosolygott. Mosolygott a szeme, a szája, de úgy hogy azt hittem ott azonnal elolvadok. Nagyjából 30-as évek elején, közepén lehetett, hosszú egyenes barna haja, nagy őzike szeme és pont olyan kis csinosan formás mellei voltak, amiket szerintem formatervezők gyártottak az én tenyereimhez.
- Na jó akkor te valami varázsló vagy, de ugye ez nem egy tv műsor keretében készül, nem szeretném ha anyukám így tudná meg, hogy a fiacskája nem mindig olyan kis kedves és cuki, ahogy gondolta.
- Hát ha már szerepjáték, nem feltétlenül varázsló lennék, de most jól esik, hogy nem tudod a trükköm - folytatta és nem hagyta abba a mosolygást.
Közben azért nekem is leesett, hogy a mögöttem lévő Aldi reklám üvegburkolata mutatta neki szépen az elmúlt pár perc képeit, én meg ugye annyira elmerültem, hogy fogalmam sem volt, hogy ott áll már egy ideje és nézi.

- És miért mondod, hogy voltál regisztráva? Már nem vagy?
- Nem. Valahogy nem találtam a helyem, de neked sok sikert. Bár, ha akkor fenn lettél volna és beléd botlom, lehet hogy nem törlöm magam. Vagy épp miattad törlöm magam. Ki tudja? - És közben áthatóan nézett a barna szemeivel.

- Oké, vegyük úgy, hogy rád írtam, vagy tudod mit itt is te szólítottál le, te írtál rám, én vissza, és elindult valami, aztán vegyük fel innen a fonalat. Legalább nem kell meglepődnőd hogy jé a fotón milyen másképp nézett ki. Randi valamikor? Nem akarlak sürgetni, de ma este pl mit csinálsz? - vetem fel, nagyjából minden mindegy alapon, de azért az bennem van, hogy ha nagyon ellenszenves lennék, csak nem szólítana le.
- A ma este tökéletes. Gyere át hozzám - teszi hozzá azzal a mosollyal amiben benne van az ez lesz életed élménye érzése.

Hát alapvetően mindig jobban ment az ismerkedés élőben, mint a neten, de hogy a kettőnek ennyire extrémen abszurd verziója is lehet, arra nem gondoltam.

Útközben még vettem egy üveg bort, az sose jön rosszul. Este 8-ra értem a lakásához, újépítésű lakás. Ohh hát nem egy építészmérnök a lelkem, gondoltam magamban, ezeknek a falai nem nagyon bírják az intenzívebb szex hangjait megszűrni. De hát magára vessen.

Egy kis fekete szexi egybreuhában várt, és mi sem jelzi jobban, hogy tökéletes lelkitársak vagyunk, ugyanabból a pincészetből választott bort. Az enyém ment a hűtőbe.

Miközben kortyolgattuk a borunkat hosszasan beszélgettünk tapasztalatokról. Jóról rosszról. Ahogy ivott, egyre közelebb ült, egyre jobban incselkedett, engedte hogy simogassam, de aztán elhúzódott és mosolygott. Igazi kis brat volt.

- Jó akkor lássuk, hogy érdemes-e befejeznem azt a regisztrációt, vagy már meg is találtam, akit kerestem - mondtam, és a nyakára markolva megcsókoltam. Éreztem, ahogy megrándul, ahogy az eddigi játékossága hirtelen izgalomba csap át.
- Akkor most játszani fogunk - folytattam, és (mivel ha az ember vendégségbe megy, készüljön) rezignált nyugalommal elővettem két bilincset a táskámból.
- Ó ilyesmim nekem is van - mondta, de láttam a szemén, hogy imponál neki, hogy nem a bor volt az egyetlen amivel készültem.
- Majd beszélgetünk még arról, hogy mid van de nem most - mondom és ellentmondást nem tűrően a dohányzóasztalhoz vezetem. Előre döntöm, hogy derékból az asztalra hajoljon, a két kezét az asztal egyik felén lévő két lábhoz bilincselem, a lábait még nem rögzítem... előbb lehúzom a pici kis ázott francia bugyiját aztán az előszobában talált selyem sáljával a lábait iis az asztalhoz kötöm.

- No és mondd csak hányat fogok kapni? - Kérdezi azzal a vidáman incselkedő brat hangjával, amivel tudja hogy fel fog húzni, de épp ez a cél. - Elég sokáig tudok számolni ha kell - folytatja.
- De nem kell. Nem fogsz számolni, ha számolnál akkor azt jelentené tudod mikor van vége. Mikor jön el a pillanat, hogy eloldozlak és pihenni térhetsz, ez most sajnos elmarad.

Azzal felhajtottam a ruháját, és csattant is az első ütés. Nem nagy. Nem a fájdalom volt a lényeg, inkább hogy feltérképezzem milyen kis édesen finom formás popsija van.
Aztán szépen komótosan feltűrtem az ingujjam és nekiálltam. Figyeltem, ahogy az asztallábat markolva tűri a fenekelést, de igyekezett nem nyögni, nem kiáltani. Nem ütöttem nagyot, de figyeltem, hogy azért legyen benne lendület. Nagyjából így adhattam 20 közepesen erős ütést kézzel. Örömmel láttam, hogy már ennyi is elég volt neki ahhoz, hogy a puncija szinte folyni kezdjen. Iszonyatosan felpörgetett, hogy már ennyitől így felizgult, és az, hogy mind a ketten tudjuk, a java még hátra van.

Leálltam megkerültem az asztalt és szembe fordultam vele. Látni akartam az arcát. Mosolygott rám és kérdezte
- Csak ennyit tudsz?
- Ó dehogy de azért nem csak fenekelésből áll az élet - válaszoltam.
Finoman simogatni kezdtem a fenekét, szinte maszíroztam.
- És mondd csak: hol tartod a játékszereidet?
- A hálóban az ágy melletti fióknál. Miért, megnéznéd őket?
- De meg ám. - feleltem, és már mentem is be a hálójába.

A kis szekrénykében bőrbilincs, anál plug, egy kisebb és egy nagyobb vibri, kétágú vibri, egy korbács, paskoló, és egy gésagolyó is volt. Nem rossz felszerelés, gondoltam. A plugot és a golyókat választottam.
A szájába adtam, hogy nyálazza be, majd finoman a puncijába toltam. A plugot pedig a popsijába.
- És akkor így folytassuk édesem. Remélem nem kell csalódnom benned, hogy a kis golyócskákat kiejted. - Mondtam, és picivel erősebben mint az előbb újra nekiálltam.

Én azért magamben próbáltam számolni nagyjából 30-35 ütés lehetett és bár nem izomból adtam. Kezdtem megérezni milyen az amikor valaki nem csak tűri, nem csak jól tűri, de a szó szoros értelmében élvezi a fájdalmat. Hát akkor kapcsoljunk rá, gondoltam.
Újra szembe álltam vele.
- Nézz rám! - Mondtam neki, és lassan, nagyon nagyon lassan, mélyen a szemébe nézve, mosolyogva elkezdtem kicsatolni az övem. Ahogy megkerültem, hogy újra a popsijánál legyek szépen komótosan a hátán húztam végig az övet. Érezze az érintését, a simogatását, hogy milyen puha és finom is tud ez lenni. Csak épp nem most.

Szépen kettőbe hajtottam az övet, és ütöttem, aztán újra. A fájdalom és a kéj hangjait lehetetlenség volt megkülönböztetni, csapásról csapásra éreztem azt hogy szinte élvezésközeli állapotba kerül ahogy az övvel lesújtok. Az íncselkedő brat már a múlté volt, egy verésre éhes kis ribancként vonaglott a dohányzóasztalhoz bilincselve. Aztán mikor már vagy a 20.-at kapta az övvel halk szinte dünnyögő hangon szólt:
- Dugj meg, kérlek dugj meg.
- Ez nem így meg. Ha ezalatt is benn tudod tartani a golyókat, meglesz a jutalmad, ha nem, akkor bünti. Na most számolhatsz hangosan - mondtam és azzal a lendülettel odacsaptam az övvel.
Egy mondta kiáltva, jött a következő. Kettő. Nem vacakoltam, ezekbe bizony beleadtam egészen sok erőt. Meg kell mondani egészen jól bírta a kis dög. Néha pici szüneteket iktattam be, simogattam néha a tenyeremmel is, és az övvel is, aztán jöttek a csapások majd újabb finom érzékeny simogatások.

A 20. után szinte azonnal ki is esett a gésagolyó. Hát sokat nem maszatoltam, ha már ilyen szépen ritmustra helyet csinált a farkamnak egyből betoltam. Felnyögött és gyakorlatilag olyan folyamatos élvezéshullámban kezdett kitörni, amilyet keveset láttam addig. Spriccelt, nyögött hörgött, konkrétan azt hittem, hogy a lebilincselt fél kezével kettétöri az asztallábat. Gondoltam ha már az öv a kezemben van legyen valami haszna is. Finoman a nyaka köré tettem és így folytattam a kefélést. Közben a másik kezemmel nem túl erősen paskolni kezdtem a fenekét. Ez volt neki a vég, az öv, a farkam a kezem a fenekén... a csípője nem tudott mozdulni csak kontrolálatlan rángásokban, a hangja is elakadt, de ez a szinte néma élvezés olyan volt, mint a Vezúv kitörése. nagyjából minden szempontból. Nekem se kellett nagyon sok ezután. Éreztem az orgazmusait a popsijában a plugot, a finom szűk punciját. Kihúztam és robbantam. A szájába akartam élvezni de nem bírtam eljutni odáig úgyhogy a fenekére ment az egész adag. De ha már így alakult, ne legyen hiába gondoltam, és az övemmel nem túl erős ütésekkel szépen belemaszíroztam a bőrébe.

Fújtam párat és eloldoztam. Édes kiscicaként tisztogatta meg a farkam, és megcsókolt. Zihálva, kimerülten dőltünk le az ágyra.

- Hát akkor szerintem meg is van amit kerestem, akit kerestem. Nem hinném, hogy nagyon akarnék még vacakolni a regisztrációval - mondtam mosolyogva és édesen megcsókoltam.
- Hát, ez most szuper volt, de a jövő héten utazok vissza Berlinbe. Ott dolgozok, be kell valljam ez is az oka volt, hogy töröltem magam. Most csak a Húsvét miatt jöttem haza, addig ha gondolod, és jobban lesz a popsim találkozhatunk, de fejezd be nyugodtan a regisztrációd. És sok sikert. Egy ilyen pasinak tuti sikere lesz. Jól esett, de picit csalódott voltam.

Aztán befejeztem a regisztrációt és ha már befejeztem, gondoltam meg is osztom ezt a szép történetet.