Egy valóra vált álom

Mindig is izgatott a Bdsm, amely az évek során csak egyre jobban erősödött bennem. A kötözés és fogvatartás volt a mindenem, amiben valamilyen szinten profivá is váltam. Imádtam kiszolgáltatva lenni másnak, a szoros érzést a testemen, melyből nem tudok szabadulni. Viszont sajnos sosem leltem partnerre ilyen téren, így csak saját magamat tudtam "elfogni", ami azért nem volt ugyanaz. Egy nap viszont egy izgalmasabb ötlet pattant ki a fejemből. Úgy gondoltam mi lenne, ha megjátszanék egy jelenetet, amint valaki épp elfogott és másra bíznám a szabadulásomat. Tudniillik egy panel lakásban laktam, ahol a legalsó szinten volt egy mosókonyha, ahol az egész épület mosott. Jobb helyet nem is találhattam volna erre a kis szituációra jelenleg, ugyanis a gépek zaja teljesen elfedték az előkészületeim zaját. Mikor leértem gyorsan elő is vetten az eszközeimet és neki álltam a munkának. Egy hosszú kötelet előkapva már neki is láttam összekötözni a bokáimat, majd kicsit, egyre feljebb is, mire azon kaptam magamat, hogy a lábaim teljesen eggyé váltak szinte. Szép óvatosan elszökkentem egy régi székhez, amit lent találtam és ott folytattam mindezt tovább. Egy újabb kötél halom került elő, mely a felső testemen pihent meg végül. Tudtam, hogy mielőtt a kezeim jönnének, először még realisztikusabbá változtathatnám a helyzetet azzal, ha betömöm a zakóm zsebében lévő díszzsebkendőt a számba, majd egy ragasztószalaggal rögzítem is azt, biztosítva hogy ne buktassam le az elfogómat (ami történetesen én magam voltam). A következő hirtelen ötletem az volt, hogy még a nyakkendőmet is kioldottam, amit pedig szemkötőnek tettem fel magamnak, a hatás érdekében. Végül pedig, csúcspontként jöhetett a kötél a csuklóimra. Még egy internetes oldalon olvastam erről a kötözési technikáról, amelyből akármikor szabadulhattam volna, mégis valóságosnak tűnt. A kötelet meghúztam, az meg szorosabban rám is tekeredett. Így már nem maradt más hátra mint a várakozás. Habár várhattam egy órát, izgalmam kicsit sem hagyott alább, pláne mikor meghallottam a lépteket, amint érkeztek lefelé a lépcsőn. Testem teljesen kiegyenesedett, megfeszítve ezzel a fogvatartó eszközöke és rám szorítva elegáns öltönyömet. Nyílt az ajtó és az első hang, amit hallottam, egy szennyeskosár sokkban való elejtése volt. A hatás érdekében elkezdtem nyögdösni, már amennyire az hallatszódhatott a díszzsebkendő és tapasz miatt, és úgy mozogtam mint aki már nagyon vágyik a szabadulásra. Az alak szép kényelmesen közeledett felém, majd megállt mögöttem és eloldotta a szemkötőmet. Ez az alak így már jobban kitisztult előttem, és be is azonosíthattam ki ez. Egy rendkívül jóképű pasas volt ő, az én emeletemről. Rendkívül odáig voltam érte, ám lépni sosem mertem. És most pont ő szabadít ki, bár be kell vallanom a reakciója kissé furcsa volt. Halál nyugodtan oldozgatta ki a köteleket a csuklómról, miközben végre megszólalt:
-Tudod, nagyon meglepő volt ilyen helyzetben látni. De nem tudok nem észrevenni valami kis apróságot. Aki téged el akart tenni az útból, elég hanyag munkát végzett. Csoda, hogy nem szabadultál még ki...Egy igazi valaki valami ilyesmiképp cselekedett volna-mesélte miközben határozottan megfogva szorította össze a két csuklómat és olyan szorosan összekötötte, hogy abból nem volt menekülés. Az álompasim szép nyugodtan sétált elém, vizsgálva a teljes helyzetet, miközben rajtam teljesen úrrá lett a pánik és minden erőmmel próbáltam most már tényleg menekülni innen.
- Igen...ez így kevés-szólalt meg végül, majd azzal a lendülettel el is tűnt egy rövid időre, majd mikor egy hatalmas táskával tért vissza, tudtam hogy ennek nem lesz jó vége. A táskából sorra kerültek elő a láncok, kötelek és bilincsek melyek mind-mind rám kerültek. Én pedig akaratlanul is élveztem mindezt, hisz egy irtó helyes férfi foglya lettem. Mikor végzett, egy csókot nyomott elnémított számra, majd telefonját előkapva a következőket mondta.
-Halló. Nos srácok változott a terv. Eggyel többen leszünk a mai nap. Ne aggódjatok, a nehezét már elvégeztem. Nem menekül. Akkor várunk titeket nem sokára -kacsintott rám a végén, majd a telefonját eltéve folytatta mindennek a fokozását. A következő lépése ugyanis nem volt más, minthogy hozott egy széket velem szemben és saját magán pontosan elvégezte ugyanazokat a lépéseket, amiket én magamon és mire összezavarodásomból észbe kaptam, ott ült velem szemben szintén ugyanúgy kiszolgáltatva. Nem kellett sok idő mire újabb lépéseket hallottunk a lépcsőn. 2 nagy darab pasas jött felénk gúnyos vigyorral, akik egyértelműen sugározták is, hogy innentől már ők uralkodnak. Határozottan megragadva minket szállítottak ki az épületből, majd egy teherkocsi hátuljában helyeztek el minket. Egy rendkívül vastag bilincs csattant a lábunkon, melynek láncos vége a teherautó egy földön levő kampójába érkezett...
- Jól fogtok szórakozni ne aggódjatok. Ha kiértünk a határon szorosabb helyzetbe kerültök nyugi...onnan már nincs menekvés- kaptuk meg az üzenetet, majd ránk is csukódott a kocsi ajtaja.
( Ha érdekel a folytatás vagy tetszett a történet írj nyugodtan😉)