Első nap

Milyen rengeteg nap elillan felnőtt életünkből orgazmus nélkül, úgy, hogy észre sem vesszük…örökre elfelejtjük a kihagyott napot, az elvesztegetett lehetőséget. Egyszerűen, mert más dolgok jobban lefoglalnak. Mondjuk, épp esik az eső és szomorúak vagyunk, vagy épp veszekedünk a párunkkal, netán épp más miatt aggódunk; ezer dolog jöhet közbe, és nem rendezzük le magunkat legalább a WC-n ülve esténként, vagy a fürdőkádban, mielőtt lemosnánk a hajunkról a balzsamot.

Amikor az Uram lett, eldöntöttük, hogy minden nap számítani fog. Nem tudjuk, hány napig leszünk együtt, de azoknak a napoknak súlya lesz. Ennek lényeges elemeként szinte azonnal kivette az orgazmus irányítását a kezemből. Két hónapja kezdtük el ezt játszani. Az első hónapban magamat kellett kontrollálnom, ami iszonyú volt, főleg napközben, amikor nélküle kellett léteznem a munkahelyemen. Néhány nap után már óránként ki kellett mennem a WC-re, hogy magamhoz nyúljak. Mint megtudtam, annak, amit öntudatlanul is csinálok, hivatalos neve is létezik: edgingelés. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy újra és újra elvittem magam az orgazmus széléig, és ott abbahagytam a simogatást. Hiába tudtam, hogy utána még rosszabb lesz, egy idő után már nem voltam ura önmagamnak, csak az nyugtatott meg, ha ezt csináltam, igaz, utána alig bírtam kitámolyogni a WC-ről.

3 hete azonban megérkezett végre az erényövem. Igazi fém erényöv, olyan, amire mindig is vágyódtam. Lelakatolható, tökéletesen simul rám, lehet bele plugokat illeszteni, és mivel a dolgomat is el tudom benne végezni, ezért nem kell levenni.
Többször próbáltuk már 1-2 napra, de tegnap kezdődött az igazi megmérettetés: egy hét erényövben. Tegnap reggel 7-kor rakta fel rám, de előtte iszonyúan megkefélt. Erényövben minden nap számít. Nincsenek elillanó pillanatok, amikor elfeledkezhetnék a puncimról. Nem. Erényövben én magam válok lassan de biztosan egy lüktető pinává.

Amit egyeztettünk, az a következő: minden nap reggel és este is leveszi rólam az övet, és mindkét alkalommal edginget játsszunk, annyiszor, ahányadik nap van. Azt még simán kibírom. Gondoltam én. Bár ismerhetném már jobban is az Uram, nem véletlenül lett az, aki.
Imádom az esti szertartásunkat. Első lépés, hogy letusolok az erényövben. Második, hogy az ágyunk mellé térdepelek, fejemet az ágyra fektetem. Amikor elkészült mindennel, és aludni szeretne (az sok idő is lehet, szeret szöszölni mindenfélével sajnos, de ilyenkor egy hangot sem hallathatok), akkor érkezik mögém, és felállít. Leveszi az övem, majd hanyatt kell feküdnöm az ágyon. A kezeimet a fejem felé bilincseli, úgy, hogy nagyon kényelmes legyen, de ne tudjam megérinteni magam (legfeljebb az arcom, ha netán viszketne az orrom, vagy ilyesmi.

Aztán lecsap a mellbimbóimra. Hosszú-hosszú percekig szívja, kényezteti, szuperérzékennyé varázsolja. Ekkor én már cseppfolyóssá válok odalent, és semmi másra nem vágyódom, csak hogy odaérjen, de a forgatókönyv mindig változik. Most egy olyan krémet vesz elő, ami vérbőséget okoz a klitoriszban. Haha, nevetek magamban, homokot a sivatagba? A krém először hideg, aztán forró és bizsergető érzés…épp csak hogy hozzám érnek az ujjai, és én már sikítok a gyönyörűségtől…nem, nem az orgazmustól, csak a gyönyörűségtől, aztán a kíntól. Mint egy pillangó szárnya, úgy simít csupán végig a csiklómon, és közben rendületlenül szopja, szívja a mellbimbóim.

Legalább fél óráig játszik velem, aztán rám ül, a kezeivel összeszorítja a melleim, és megdugja rajtuk keresztül a számat, mohón nyelem a spermáját, boldog vagyok, hogy kapok belőle valamit. De még mindig nem voltam a szélén, mert csak játszott velem, olyan óvatosan, amennyire csak tudott. Most azonban lecsap a csiklómra, dörzsöli, tépi, és teljesen biztos vagyok benne, hogy ő fogja elrontani, és mégis élvezhetek, de nem. Fájdalmasan jól ismeri már a testem, és egyetlen tizedmásodperccel a kirobbanó orgazmusom előtt abbahagyja. Kiabálok, könyörgök és sírok egyszerre. Nagyon sokáig tart, amíg csitul a vonaglásom és megnyugszok. 10 perc múlva kimegy, és megmelegíti a mikróban a melegítőpárnát. Valahol azt olvasta, hogy ez nyugtató hatással van az alhasi görcsökre. Ráhelyezi a langyos párnát a méhemre, és átölel. Az egyik kezét átteszi a fejem alatt, és a kezébe veszi a távolabbi mellemet, és morzsolgatni kezdi. A fejéhez közelebb eső mellbimbómat pedig lassan, finoman a szájára helyezi, és óvatosan szopogatja.

Nem gondolod, hogy így el fogok aludni. Gondolom magamban. Nem tudom, mennyi idő telik el, mire megnyugszom. Órák, végtelenség? Közben, egyre kásásabb gondolatokkal, ezerszer is próbálom megfejteni, miért jobb ez, mint minden nap 10-szer elélvezni? Nem találom meg a megoldást, csak azt tudom, hogy akármilyen rettenetes és ijesztő is néha, de ezt akarom, erre vágyódom. Lassan, de biztosan egyre hosszabb ideig bezárva lenni ebbe a börtönbe, és már soha többé nem szabadulni.