Rabul ejtve 2.

Edit kinyitotta a szemét, hirtelen nem tudta hol van, a sötétség sem segített neki, lassan aztán eszébe jutottak a dolgok. Vak sötét volt a szobában, lévén ablak sem volt és idő közben a világítást is lekapcsolták. Lassan szokott hozzá a szeme a sötétséghez, felült az ágyon és erőltetni próbálta a szemét. Lassanként kezdett felsejleni előtte a szoba falai, az ajtó és a szemben lévő ketrec, amit még mindig nem tudott hova tenni, mi célból van itt, mire szolgál. Persze azért elképzelése volt róla, sejtette, hogy nem véletlenül került oda. Lassan felállt, a lábai el voltak gémberedve, komótosan az ajtóhoz ment és dörömbölni kezdett rajta.
- Halló! Hall valaki? Engedjenek ki, pisilnem kell.
Egy darabig verte az ajtót, de mivel nem jött senki, abba hagyta. Megfordult és próbálta felmérni, hogy mi van még a szobában. Kezdett tisztulni előtte a kép.
A férfi egy a falban elrejtett kamerán keresztül figyelte, hogy mit ügyködik. Edit enerváltan visszament az ágyhoz, leült és maga elé bámult. Reszketett, de nem a félelemtől, vagy azért mert fázott, hanem a helyzet abszurditásától. Össze gömbölyödött és magára húzta a pokrócot, ami koránt sem volt puha. Ismét elnyomta az álom.
Mikor újra felébredt, már világos volt a szobában, égett a villany. Lassan kinyílt az ajtó és a férfi lépett be. Edit egyből neki esett.
- Hova gondolsz, hogy itt tartasz fogva ebben a szobában?
A férfi rezignált hangon vetette oda.
- Aludhatsz a ketrecben is.
Edit arcára a hitetlenkedés ült ki. Ez tényleg nem viccel – gondolta magában.
- Gyere velem – szólt a férfi. Edit lassan követte. Kiléptek a folyosóra és abba a fürdőszobába mentek, ahol előzőleg zuhanyozott.
- Szedd rendbe magad.
A fürdőszobában ki volt készítve minden, tisztálkodó szerek, szivacs, fogkefe, fogkrém, törülköző és egy hajkefe. A helységben volt WC, Edit ezt használta először.
A férfi nem ment ki a fürdőből.
- Most nézni fogod ahogy lezuhanyzok?
- Igen, nézni foglak, gyönyörködni akarok benned.
A nő beállt a zuhany alá és elkezdett lefürödni. Megmosta a lábait, combját, a hasát, de mindvégig próbált úgy helyezkedni, hogy a férfi ne láthassa. Majd hirtelen úgy döntött nem táródik vele, hogy ott van és felé fordult. A fejét is a zuhany alá tartotta, bevizezte a haját, amit hátra simított. A víz zuhatagként csapott át Edit mellein, lecsorogva az ágyékához. A nő most úgy fordult, hogy a férfi mindent jól láthasson. A víz befojt a pinájához is, kacéran a férfira mosolygott. Benedvesítette a szivacsot, majd azzal kezdte dörgölni a melleit, aztán a pináját.
- Látom, tetszik amit látsz.
A férfi az ajtó felé indult.
- Gyere ki ha végeztél. – szólt oda és kiment a helységből.
folyt.köv.