A szub fiú felmegy új Ura lakására - 2

Körülnézve láttam, hogy még ha pont felmenne valaki a lépcsőn se látna be a kis előszoba folyosóra, a rács is be volt csukva, a lámpa is lekapcsolva. Nappal volt, de ablak híján szinte sötét a hely.
Szinte remegve vetkőztem meztelenre, igyekezve az ajtó mellé állni, minden ruhám elpakolni a táskámba, közben eszembe jutott kivenni a bilincseket. Mikor már teljesen meztelen voltam, tettem fel magamra a fekete műbőr csukló és boka szorítókat. Még éreztem a szagukon, hogy újak, nem voltak rendesen, eleget használva.Hidegek volt, libabőrös lettem ahogy sápatag bőrömhöz értek. Ez után félmerev hímtagom lehajtottam és összezártam a combjaim felette, hogy ne látszódjon, így éppen csak a szőrzetem alkotott lábaim között egy háromszöget. Hátam mögött összezártam kezeimet, a bilincsek kis vas gyűrűinek érintésétől kirázott a hideg. Néhány percet, talán hármat várakoztam így, Uram ajtaja előtt térdepelve. Egyszer hallottam a lépcsőházból lépéseket, ajtó nyitást, csukódást, tudtam, hogy nem láthatnak meg itt, mégsem fogtam fel.
Lehajtott fejjel, vállaimra omló hajjal várakoztam, amikor kinyitotta az ajtót. Fel se néztem, még azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy nem Uram az.
Nem szólalt meg, elém guggolt és nyakörvet tettem rám. Egyszerű darab volt, fekete, talán nem is BDSM csak kutyanyakörv, már a póráz is rá volt akasztva. Ujjával ellenőrizte, hogy ne legyen túl szoros, hajam kihúzta alóla.
- Ez nem is kell.
Mintha nem is hozzám beszélt volna, hanem saját magához, a pórázt az ölembe ejtette, és vállig érő hajamba markolva csavart egyet, így húzott befelé.
- Jössz!
Nem beszélt hangosan, számomra mégis félelmetesen parancsoló volt. Kezeimet a padlóra rakva, kapkodva négykézláb botorkáltam utána. Behúzott a valódi előszobába, és becsukta mögöttünk az ajtót.
- Négykézláb!
Most már hangosabban parancsolt rám, igyekeztem beállni valahogy, nem volt egyszerű, a hajam húzta folyamatosan. Másik kezével a hátam közepét nyomta lejjebb, hogy homorítsak. Ez után elengedte a hajam.
- Tudod mi jön?
Kérdezte elém állva, én csak a padlót néztem, sőt a lábam közét, arcom vörös lehetett, ahogy megláttam saját álló farkamat. Könyökömet behajlítva fenekemmel a magasban hajoltam meg, tekintetemmel megtaláltam a lábait, cipő volt rajta. Fényes, tiszta fekete félcipők. Közel hajoltam, ajkaimmal éppen csak hozzá érve, jelképes csókokat adtam lábaira, ez után felegyenesedtem, már amennyire a kinyújtott karral való négykézláb várakozást annak lehet nevezni.
- Tudod hányszor állt a leveleid miatt a faszom te kis picsa? Azt mondtad szopni jössz majd. Hiányolod a faszt a szádból ugye?
Egy kis pofont kaptam, éppen csak meglegyintett, az is csak a hajam további össze-kócolására volt elég, de mégis éreztem.
- Igen, Uram!
Alig volt hangom, éppen csak sikerült megszólalnom, majdhogynem inkább nyögnöm.
- Milyen aranyos picsás kis hangod van. Na nézzük mit hoztál az ajtóm elé ribanc.
folyt.köv.
Köszönöm a kedves olvasó becses idejét.
A történetet megélt élmények inspirálták, de kiszineztem amennyire tőlem telt.