Takarítás egy erdei házban 5. rész

Szóval „heverésztem” a deresen, élvezve az átázott nadrágomban felgyűlt ételmaradékok társaságát és vártam, hogy a Gazdáim jól elverjenek, ahogy különben megérdemlem. A farkam kimondottan jól érezte magát a sok ételmaradék puha trutymójában, a körülmény érzésre hasonlított egy nedves puncihoz, úgyhogy időnként meg is döfködtem a puha anyagot, le fel mozgatva a seggemet. Ilyenkor a farpofám közti maradékok is izgatóan csúszkáltak lefele a gát irányába, ahol a pad keméy felülete megakasztotta azokat. A nadrágom, mivel szorosan volt felszíjazva, a seggem mozgatásával nagyszerűen dörzsöltem a puha ételdarabokat a gátamhoz és a golyóimhoz. Ehhez még hozzájárult az igencsak kíméletlenül kifeszített testem rendkívülien izgató helyzete és a kékre zöldre vert farpofáim fájdalmas lükögése. Mindezt pedig megkoronázta az a tudat, hogy nem játékból vagyok az erdei ház deresére húzva, itt bizony erőteljes tánca lesz hamarosan a mogyorópálcáknak és bizony ordítani fogok az általam anyira óhajtott rendes fenekelésemtől.

Ettől függetlenül szerencsésnek, sőt kiváltságosnak éreztem magamat, amiért egy ilyen szép hosszú deresen fekhetek maximálisan kifeszített karokkal, lábakkal pisis, hamus, ételmaradékokkal teli ruhában, arra várva, hogy jó alaposan, sőt az eddigi tapasztalatok alapján kimondottan kegyetlen verésben részesüljek. Tetszett, hogy az Uram, Úrnőm következetesek a verésben, nincs bennük visszafogodtság, kímélet, igazából nem hatja meg őket a fájdalmas vergődésem, kiabálásom, zihálásom. Ők bizony rabszolgaként kezelnek és gond nélkül kiosztják ami jár egy ilyen utolsó mocskos perverz féregnek, mint amilyen én vagyok. Hát lehet ennél nagyobb öröme egy mazó szolgának? Ezek az élmények igazán meghatározó emlékek lesznek hátralevő életemben, ha nem vernének ennyire brutálisan el, mint szolga mire emlékezhetnék majd? Arra, hogy kaptam pár csapást a seggemre? Bizony a nagy verések adják egy mazó szolga intenzív élményeit.

Persze ezekben az élményekben nagy szereppel bír a rabszolganadrágom, hiszen elég vastag, duplán foltos a fenekénél, az oldalsó rész pedig plusz csíkokkal van megerősítve belülről, mindez azért, hogy ne okozzon maradandó sérülést a kegyetlen fenekelés, illetve, hogy minél hosszabban és többször bírjam a veréseket. Ha meztelen fenékre kaptam volna például a mai veréseimet, biztos már rég feladtam volna, hisz nagy valószínűséggel, már nem lenne ép bőrfelület rajtam. Ám ebben a speciális gatyában, nemcsak undorító rabszolgának érezhetem magamat, hanem csupán kék foltokkal, feldagadt csíkokkal megúszhatom a tényleg hosszú és rendszeres veréseket.

A lényeg, hogy a megmásíthatatlan helyzetemet ismerve, sőt élvezve, hideg nyugalomban vártam arra, hogy Uram és Úrnőm megjelenjen, kezébe vegye a mogyorópálcát és addig verjenek, ameddig csak jónak látják. Tudtam, hogy ezt érdemlem, hogy ezért élek, hogy számomra a verés az igazi jutalom, hiszen ilyenkor foglalkoznak igazán velem, egy mihaszna, semmirekellő senkivel. Bizony meg kell becsülnöm minden percét annak, hogy csodálatos Urak, Úrnők drága idejükből arra szánnak néhány órát, napot, hogy engem neveljenek. Ha pedig szadista hajlammal is rendelkeznek, akkor az igazi áldás, mivel tudom, hogy a nevelésem során önkéntelenül kiszabaduló fájdalmas sikolyaim és vergődéseim élvezettel töltik el kínzóimat. Boldoggá tesz, hogy szenvedésemmel élvezetet okozhatok nevelőimnek, szóval ez a helyzet így ahogy van tökéletes!

Amint a padra kibilincselve filozófálgattam, váratlanul egy hihetetlen erős áramütés érte a hímvesszőmet, úgyhogy felsikítottam a hirtelen belémnyilaló fájdalomtól. Ebből tudtam, hogy jön az Úrnő. Így is volt, kinyílt az ajtó és megjelent az Úrnő, kezében a pálcával, és a sokkolóval, amelyet ismét használt én meg igencsak hangot adtam szenvedésemnek. Mögötte jött az Úr is, felvette a vastag mogyorópálcát és a jobb oldalamra állt, míg az Úrnő a bal oldalamra. Erősen kezdtek, kíméletlenül, szinte teljes erőből. A két oldalról rám záporozó csapások nagyon felizgattak, mivel a deresen történő nevelés számomra a legszebb élmény. Nem mondom, hogy nem jó dolog fenekelőbakon, asztalra dőlve, andráskeresztre, vagy oszlopra kötözve verést kapni, de a deres az más, az egészen más! Az a merész álmaim netovábbja, az összes kínzás közül a legszebb, a kedvencem.

A deresre kötözött kifeszülő test már önmagában túlfűtött izgalommal áraszt el engem, de a seggemet felforrósító ütések betetőzik az összes vágyamat. Nem tudom más szolga, hogy van vele, de nálam a deresen hasalás sokkal jobb érzés, mint más eszközön kapni fenekelést. Bár sok és erős ütést kaptam, ami egyszerre volt izgató és félelmetes, mégis összességében nagyon élveztem a helyzetet. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy minden ütésnél a trutymóban ázó farkam bemozdult, illetve a farpofáimon és közte levő ételmaradékok egyre pépesebbé sűrüsödtek össze. Ami pedig a legjobban meglepett, hogy a seggemre tapadó ételek bizony rendesen felfogták a pálcák erejét. Persze így is fájtak a csapások, de semmiképpen sem annyira, mint amikor a wc-be hajolva eltörte rajtam a Gazdám.

Ebben az „idilli” helyzetben csak az rondított bele, hogy az Úrnőm időnként megnyomta a sokkoló gombját, ami minden esetben iszonyatos fájdalmat okozott férfiasságomnak. Na de egy kis hiba minden élvezetben becsúszhat. Nagyon el voltam alélva a veréstől, az az igazság, hogy elég rég pálcáztak deresen, úgyhogy már nagyon hiányzott. A dagadtra vert fenekem különösen fogadta az újabb és újabb csapásokat. Éreztem, ahogy mindkét pálca mélyen zúzza az izmaimat, de persze főleg az Úr ütései okoztak nagyobb fájdalmat. Egyrészt a legvastagabb mogyorópálcával vert, ami már-már botnak is nevezhető, másrészt jóval erősebb volt az Úrnőnél. Ezért jól kivehetően a fenekem bal oldala sokkal inkább fájt, mit a jobb. Szerettem volna, ha időnként helyet cseréltek volna, de hát nem lehetett beleszólásom a koreográfiába. Alázatosan tűrtem a nevelőim fenyítését. Az még érdekes volt, hogy az ütésektől porzott a nadrágom. A frissen beleivódott hamut a pálcák felszabadították. Ez igazi porolás volt! Olyan hosszú ideig vertek, hogy egy idő után már nem szállt fel hamu a fenekemnél, kiverték a nadrágomból az összeset. Pontosan addig vertek, amíg az Úrnő karja el nem fáradt. Ekkor Ő leült egy székre és a sokkolóval okozott számomra további szenvedést, míg az Úr atvette a helyét és megkerülve engem a bal oldalmra állva püfölt tovább. Végre most a jobb farpofám kapott erősebb ütéseket, így a bal kissé megpihenhetett. Aztán a Gazdám is megállt és letette a pálcát. Ekkor megszólaltam:

-elnézést Uram, de szeretném, ha még verne egy kicsit. Ha már úgyis ég a fenekem, nem törné el rajtam a pálcáját? Jobb lenne ma két pálcát eltörni, mint holnap ezt.

-igazad van szolga, felőlem! –mondta az Úr és ismét felvette a pálcát.

Most már teljes erőből ütött, ahogy csak bírt. Eddig csak sóhajtoztam a pálcától, de ez annyira erős volt, hogy időnként bizony felsikítottam ordítottam is. Ám szerintem jó választás volt. Egyrész deresen kaptam verést, amit szeretek, a fenekem nincsen kidülledve, mint egy fenekelőpadon, asztalra dőlve, másrészt a sok ételmaradék még mindig tompította a pálca erejét. A pálcákat meg úgys vasárnap estig el kell törniük a Gazdáimak, akkor meg miért ne most tegyük ezt meg, amikor a legkevésbé fájdalmas? Persze tudtam, hogy egy ilyen vastag mogyorópálca nehezen szakad meg, de abban biztos voltam, hogy, ha ennyire erősen ver tovább az Uram, akkor tíz percen belül el fog törni arugalmas verőeszköz.

Folytatása következik