A szub fiú felmegy új Ura lakására - 1

Az első találkozás ideje volt Urammal és természetesen izgultam. Előző este és még aznap reggel is hosszasan borotválkoztam, hogy arcom fiatalosabbnak, fiúsabbnak tűnjön. Most fogja először látni. Én kaptam tőle előre képet, hogy felismerjem, szégyelltem is magam, amiért nem merem viszonozni, amire egy könnyed büntetést szabott ki rám, hogy megtehessem.
A ribanc szót kellett a fenekemre írnom még otthon, piros filccel. Ha bárki próbált már tükör előtt kicsavarodva ilyesmit tenni először, el tudja képzelni milyen rettenetesen nézett ki az eredmény, de olvasható volt, megtettem neki, a hímtagom folyamatosan állt közben, de megígértem neki, hogy találkozás előtt egy napig nem verem ki. Jól esett volna.
Otthon elraktam a műbőr boka és csukló bilincseimet a táskámba, mivel Uramnak nem volt ilyesmije, de azt mondta képen nagyon jól állt nekem. Csak arcképet nem voltam hajlandó küldeni, internet paranoia.
Tavasz volt, elég hűvös, hogy hosszú ruhát vegyek, de ne izzadjak benne. Egy pesti villamosmegállóban beszéltük meg a találkozást, ahova majdnem fél-órával korábban érkeztem. A telefonom nyomkodtam, amíg meg nem jött, korábban részletesen leírtam neki, hogy fogok feltöltődni, tudta hogy alacsony vagyok, hosszú hajú, vékony, alig több mint ötven kiló, azt mondta lányosnak képzel, ráhagytam, hogy eldöntse.
- Szia. Timid?
Jött oda hozzám, én persze felismertem, magasabb volt nálam több mint egy fejjel, nem kövér, de testesebb és talán egy tizessel idősebb. Nem válaszoltam, csak nyeltem és bólintottam. Ez előre meg is volt beszélve, hogy ha nem szükséges, nem szólalok meg az utcán. Meg máskor sem, csak Uram szabályait betartva.
- Mehetünk? Szeretnél boltba menni előtte?
Figyelmes volt, hogy megkérdezte, de megráztam a fejem.
- Szóval menjünk? Vaagy…
Gúnyolódott velem! Gyorsan bólogattam, mielőtt befejezhette volna. Félre nézve mosolyogtam kínomban, követtem.
Nem messze lakott, útközben elismételte hanyadik emelet, melyik lakás, a lift nem működik, milyen szép az idő, örül hogy eljöttem. Sokat bólogattam.
Beértünk a házba, tipikus pesti magas emeletekkel. Azt akarta előtte menjek.
A lakása bejárata előtt rácsos kapu, amitől balra egy jó másfél méter folyosó, utána csak az ajtó. Nem igazi előszoba, de már a lakás részének számít, mégis a folyosón van. Levette a cipőjét, én is. Ahogy leguggoltam a hajamba markolt, nem durván, de meglepődtem. Lassú mozdulattal húzta le a hajgumim, nem tudom milyen különös élvezetet lelt benne. Közben a cipőfűzőm bogoztam. Csend volt, nagyon halkan szólalt meg.
- Öt perc és jövök, addigra legyél készen. Így nem jöhetsz be.
Bólogattam, amitől kicsit meghúztam a saját hajam, amit még mindig fogott. Korábban megbeszéltük, hogy a szolga csak meztelenül, négykézláb, esetleg bilincsben, nyakörvben léphet be az Ura lakására. Bement, egyedül maradtam amikor becsukódott az ajtó. Nem tudtam, hogy figyel-e a kukucskáló nyíláson keresztül, de úgy képzeltem igen. A szívem hevesen vert, egy ilyen egyszerű helyzetben is végtelenül tudtam izgulni, minden értelemben.
folyt.köv.
Köszönöm a kedves olvasó becses idejét.
A történetet megélt élmények inspirálták, de kiszineztem amennyire tőlem telt.