Casting - 8. rész

Casting – 8. rész

(Kitalált történet, fiktív szereplőkkel és helyszínen E/1-ben elmesélve, az egyik karakter szemszögéből. Szokásomtól eltérően a történetet most a jelen korba helyeztem, amiről talán a cím is árulkodik. Figyelmeztetések: medical, spanking, hetero- és homoszexuális aktus részletes leírása, durva beszéd. A figyelmeztetés a történet egészére vonatkozik, tehát ami az első részben nincs, az a többiben kerül sorra.)


A folyosó kanyarulatához érve megpillantottam, amint a Főnök átkarolja vállát, és belépnek egy általam eddig nem ismert szobába. Az ajtó becsukódott mögöttük.

„Hát így állunk!” – keseregtem magamban.

Bizonyára nem azért vonultak félre kettesben, hogy a következő jelenetről egyeztessenek. Ilyen élesen sosem éreztem, hogy sosem fogom elérni, és minél tovább sóvárgok utána, annál rosszabbul fogom érezni magam a bőrömben.

A lakosztályom fürdőszobájának tükrében alaposan szemügyre vettem magam, mialatt kezet mostam. Barna haj és szempár, jókora orr, borostaárnyék árulkodott arról, hogy borotválkozás után alig néhány órával később már kiütközik erős szőrzetem.

Megtapogattam a seggem, és kerestem a tegnap kapott ütleg fájdalmát, de már nyomkodásra is csak halvány sajgást tudtam előidézni. Megszólalt a gond. Arcomat is leöblítettem, majd beletúrtam hajamba, majd elszántan indultam vissza a délelőtt másik filmjének felvételére.

Mire odaértem, Mr. Aldo épp az utolsó tanácsokkal látta el a statisztát, aki bólogatva hallgatta.

- Tehát, Lynn, bízza rám magát, valóban orvos vagyok, sőt csináltam is ilyet. A feltöltésre a vizsgálat után kerül sor. Tehát beöntést kap, majd rátérünk a hüvely manuális vizsgálatára, ezután a seggébe nyúlok, lázat mérek ott, és nagy valószínűséggel kúpot is nyomok. Igyekezzen lazítani közben. A feltöltésre ezután kerül sor, buborékos ásványvizet kap, ami holnapra felszívódik, és semmilyen károsodást nem okoz a szövetekben, csak feszít és bizserget. Miután ez kész, szopásra kényszerítem, és utána megbaszom a feltöltött pináját. Kicsit tiltakozzék, de ne vigye túlzásba, elvégre az orvosa leszek a szerep szerint. Van kérdése?

A nő megrázta a fejét, arca kivörösödött izgalmában, ez elárulta, hogy már nagyon várja a jelenetet. Az se zavarta különösebben, hogy a rendelő oldalsó falánál lévő székeken tucatnyi férfi várakozott a vetítésre. Mr. Joe és elhelyezkedett rendezői helyén. Futó pillantást vetettem rá, és jobbról a háta mögött ülő férfira, aki kíváncsian vonta fel szemöldökét, értelmezni próbálva, miért nézem őket, kettőjüket. Visszafordultam a statívok felé, és vártam a jelenet indítását jelző parancsszót.

Nehéz volt úgy koncentrálnom a munkámra, hogy véges végig a hátamban éreztem a kutató tekintetet, de elhatároztam, nem fogok magyarázkodni. Más módon fogom túltenni magam a problémámon, váratlan ötlet körvonalazódott bennem erre.

A nő kissé unottan, de engedelmesen tűrte, hogy Mr. Aldo körültekintően megvizsgálja. Talán belevihetett volna több jelzést, fintort, sóhajt, bármit, miszerint kellemetlenek, sőt fájdalmasok a vizsgálatok.

A doktor előbb a vizsgálóágyra parancsolta, ahol a hason fekvő nővel húzza szét fenekét, és háromszor egymás után ürítette a seggébe a beöntőfecskendő tartalmát, amiben az előre megbeszélt buborékos ásványvíz volt. A statiszta a harmadiknál már kicsit nyűgös hangokat hallatott, de befogadta azt is. Pár percre eltűnt a függöny mögött, majd visszatérve a nőgyógyászati székre kellett felülnie, feküdnie.

Mr. Aldo először gondosan megvizsgálta a punciját, gumikesztyűs ujjal belenyúlt, széthúzta a nagyajkakat, meghúzgálta a kisebb bőrredőket. Ezután áttért a segglyukra. Előbb lázmérőt dugott bele, hamarosan gondterhelten nézte a digitális kijelzőt. Óvatosan körözött a segglyuk körül egy végbélkúppal, majd amikor az optimálisan ellazult, gumikesztyűs ujjával felnyomta azt, majd kis tűnődés után, még mindig a nő seggében az ujjával közölte páciensével, hogy még egy kúpot felnyom, biztos, ami biztos.

A nő kissé fintorgott, de a második kúpot is beengedte a segglyuka mélyére. A doktor megpaskolta a puncit másik kezével, mielőtt kihúzta volna az ujját.

Eljött végre a feltöltés pillanata. A doktor nagyobbfajta fecskendőbe szívta fel a buborékos ásványvizet, hasonló tű volt, amivel segglyukat lehet szúrni, de most más volt a cél.

A doktor ismét megsimogatta a nő punciját, majd egyik nagyajkát megfogta, miközben felnézett a statisztára, aki beharapta ajkát, úgy várt. A vastag tű átszúrta az érzékeny puncit, mialatt szűkölés, nyöszörgés hallatszott. A doktor kivárta, míg a fájdalomhangok elhallgatnak, majd mély légzésre utasította a páciensét.

Aztán elkezdte befecskendezni a bizsergető, hűvös ásványvizet. Ráközelítettem a kamerával. A pina egyre duzzadt, dagadt, csupasz felülete kifényesedett. Mr. Aldo az eredeti mérete többszörösére pumpálta fel. Hatalmas virsliként duzzadt a sziszegő nő combjai között.

Immár a másik következett. Ismét nyöszörgést váltott ki, amint a vastag tűt a szövetek közé szúrta, majd következett a feltöltés. Néhány percbe telt, míg utolérte a másik méretét, sőt kicsit nagyobb is lett. A doktor nem jött zavarba, a már felpumpált nagyajkat újra megszúrva még jobban feltöltötte, szinte repedésig. A maradékot folyadékot kínos lassúsággal a másik oldalba nyomta lassan, mely által az is szinte repedésig megtelt.

Elégedetten simogatta meg művét, és felnézett a nőre.

- Asszonyom, megtapogathatja, ugye, egészen elviselhető volt?

- Doktor – sóhajtott a nő, és hitetlenkedve tapogatta hatalmasra duzzadt pináját. – Ez óriási! Bizsereg és feszít, ahogy felpumpálta. Mivel tartozom a vizsgálatokért?

- Nincs biztosítása? – a doktor úgy tett, mint aki meghökken.

- Nincs, és momentán pénz sincs nálam – vallotta be a nő, még mindig a punciját tapogatva.

- Ez esetben megoldjuk másként – döntött Mr. Aldo, és a vizsgálóágy mellé lépett.

A nő először meglepetten vette észre a fehér köpeny alól, a nadrágból kibukkanó faszt, de aztán érte nyúlt, és előbb bátortalanul hajolt rá, óvatosan körbenyalta, és kedvelhetőnek ítélve ízét, leszopta, miközben tovább simogatta magát.

Nem kellett sok ahhoz, hogy a félmerev állapotban lévő farkat keményre szopja, bő nyállal csókolgatva a makkot. A doktor ezután visszatért a vizsgálóasztal elé, és egy határozott csípőlökéssel a páciens vaskos, lucskos puncijába hatolt.

A páciens, száját nyaldosva, lihegve fogadta a doktor rohamát. Vértelt ajka, kipirult arca, csillogó szeme elárulta, hogy kedvére van a heves döfölés. Ujjai mellbimbóit masszírozták érzéki mozdulatokkal. Nem kellett sokáig várni a beteljesülésre, a nő testén gyönyörhullámok futottak át, felsőteste megfeszült, hátrahanyatlott, a doktor néhány lökéssel később kihúzta belőle a faszát, és ráélvezett a hatalmassá pumpált puncira, a nő hasára is jutott.

Mr. Joe felkiáltott: „Ennyi!”

A délelőtti forgatás véget ért.

Nem néztem a többiekre, amikor elhagyták a rendelőt. Mr. Thom maradt csak, fertőtlenítővel gondosan áttörölte a vizsgálóágyat, nőgyógyászati széket.

Meglehetősen fúrta az oldalam a kíváncsiság, milyen volt az éjszakája, de végül nem kérdeztem meg. Semmi szükségem nem volt arra, hogy oktalan féltékenységgel gyanúsítsanak. Végül is mi közöm hozzá, hogy a sábtagok közül ki kivel kefél? Mindenki azzal és annyiszor élvez, ahányszor jólesik neki.

Megvágtam az anyagot az esti vetítéshez, végignéztem a fényképeket. Aztán a szobámba mentem, és ruhástól heveredtem tiszta ágyneművel áthúzott ágyamra. Ilyen állapotban egy férfi vagy leissza magát, vagy marcangolja magát, de mindenképpen szenved. Egyet nem tesz: nem áll az érzékfelkavaró férfi elé, és nem kényszeríti arra, hogy színt valljon.

Az ebédnél Mr. Joe két bejelentést tett. A stáb megválik egyik tagjától, akinek a továbbiakban nem tartanak munkájára igényt.

- Meg kell értenie, Mr. Winkler, nincs szükségem négy ápolóra. Mr. Franky személyében megtaláltuk azt, aki az ön utódja lehet. Ezt a munkát még kifizetem, este vagy holnap reggel búcsút veszünk egymástól, és további forgatásokon nem tartunk igényt a közreműködésére.

- Minden jónak vége szakad egyszer – Mr. Winkler mindössze ennyit fűzött hozzá. Csodáltam hatalmas lélekjelenlétét, amivel a kirúgását fogadta. A helyében minimum gyomron vágtam volna a Főnököt.

- Tudom, hogy mindannyian elfáradtak, ez a harmadik, az utolsó forgatási nap – folytatta Mr. Joe. – Két felvétel vár még ránk, főleg verés, amit Mr. Cane és Mr. Pain fog megvalósítani a statisztákon, munkájukat Mr. Henri fogja segíteni, gyakori kúpokkal és injekciókkal gyötörve a verés szüneteiben a segglyukakat. Este a statisztákkal, segítőkkel közös búcsúbuli lesz, melyre mindenkit várok és elvárok. Reggel elhagyjuk a kastélyt, köszönöm mindenkinek a részvételt! Néhány hónap múlva a szokásos módon kapnak értesítést a következő forgatás helyszínéről, mely szokásunkhoz híven ismét három napos lesz. Mr. Pietro, ön először dolgozott velünk. Mi a véleménye? Számíthatunk a jövőben is a szaktudására?

- Igen, uram – feleltem, mielőtt átgondolhattam volna, utóbb úgy véltem, kissé túl mohón. – Számíthatnak rám.

- Nagyszerű! Kérem, a délutáni forgatásokon is maximálisan tegyék oda magukat, ne felejtsék el, a legjobbak között akarunk maradni!

Már nem okozott gondot, hogy odataláljak a következő forgatási helyszínre. Az azonban igen, hogy megőrizzem higgadtságomat, és ne áruljam magam újra, ha a megérzem a hátam mögül arcszeszének illatát, midőn a többi stábtag közé ül a falnál. Az a tudat vigasztalt, hogy most nem a hátam mögött fog a falnál szemlélődni, hanem jórészt a kamera előtt lesz, így leplezetlenül nézhetem, elbúcsúzhatok tőle szótlanul, csupán azzal fejezve ki ostoba rajongásomat, hogy a lehető legjobb felvételeket készítem. Holnapra pedig elfelejtem.

Az orvosi rendelőben a megszokott rutinnal készítettem elő a felszerelést, beállítottam a kamerákat, és szokásomhoz híven nyitva hagytam a folyosóra nyíló ajtót, hogy halljam, ha megérkezik a stáb és a többiek. A rendelőnek kinevezett helyiség újabb bútordarabbal gazdagodott, a derest egyelőre spanyolfal takarta el az érdeklődő tekintetek elől.

A statiszta mértékkel izmos, harmincas évei elején járó, magas, széles mellkasú férfi volt, a forgatókönyv szerint speciális orvost keresett fel problémájával, aki alternatív módon fogja kezelni.

Miközben új tekercset fűztem a fényképezőgépbe azt is kiválóan hallottam, hogy Mr. Joe megkérdezi, hogy rendben lesznek-e a kúpok és injekciók, mire azt felelte, hogy igyekszik majd a feladatára koncentrálni.

- Meglehetősen jól szúrható a lyuka – közölte derűsen az odaérkező doktor.

- Nagyszerű! Rég kerestünk már ilyen statisztát – Mr. Joe hangja elégedettséget sugárzott. Újra a statisztához intézte szavait: – Ugye, ismeri Mr. Cane-t? Ő a pálcák mestere, és alaposan el fogja verni a seggét.

- Igen, láttam már – felelte tétován a statiszta.

- Nos, még egyet meg kellene beszélnünk - - folytatta a Főnök. – Hogy bírja a pálcát?

- Bevallom, a főiskola óta nem volt részem benne, de akkor sok vizsgán átsegített. Ha rossz jegyet kaptam, szintén felkerestem misszionárius tanárt, aki kellően szigorú volt, és a pálcával is jól bánt. Hat éve kaptam meg a diplomámat, azóta nem csapattam meg, de a munkáim miatt sem tehettem. A légi akrobatika számaimat egyetlen, latex alsóban mutatom be, és a gay pornó forgatásokon meg jórészt teljesen meztelen vagyok.

- Értem – Mr. Joe töprengőnek látszott, ez kihallatszott hangjából. – Akkor miért vállalta a forgatást mégis, hiszen itt medical, de inkább a spanking egyaránt igénybe veszi a seggét.

- Hogy miért? A szerződésem lejárt, és amíg nem találok új munkát, muszáj volt keresnem valamit. Így is közel álltam ahhoz, hogy meggondoljam magam. Régen voltam már elverve, sőt a rectális injekció eddig a napig kimaradt az életemből.

- Mr. Henri valóban rendelkezik orvosi diplomával, ebből következően nagy gyakorlattal kúpok és injekciók beadása terén – bátorította Mr. Joe, mert nem lett volna jó, ha épp a forgatás előtti pillanatokban lép vissza a statiszta. – Ami Mr. Cane-t illeti, nem véletlenül ragadt rá a Pálcák Mestere név. Kiválóan bánik a vesszőkkel, pálcákkal, és nem egy férfisegget botozott mindenki megelégedésére, mióta nekem dolgozik.

- Mennyire fog elverni?

- Az ütéseket ön szórványosan kapja, nem egyben, de ötven ütésre bizton számíthat. Kényelmes deresen fog hasalni, és a verés szüneteiben Mr. Henri kúpokat és injekciókat fog a lyukába juttatni.

- Mi lesz az injekcióban?

- Hűvös, buborékos ásványvíz. Kellően hideg és pezseg a rectális szakaszban, az okozott kellemetlenséget kiválóan orvosolja a pálca, majd meglátja. Nyögjön a kúpnak és injekciónak is, nem kell csendben lennie. Tehet megjegyzést is, de ne hebegjen, érthetően szólaljon meg. A pálcázásnál úgy reagáljon, ahogy érzi, mindenféle fájdalomhang természetes olyankor a halk nyögdécseléstől a hangos jajgatásig. Van még kérdése?

- Azt hiszem, nincs, uram – a statiszta ezennel készen állt a forgatásra.

Mr. Henri elfoglalta a támlátlan forgószéket az íróasztalnál, ráirányítottam a kamerát, az objektíven keresztül közel hoztam arcát, tollal firkálgatott egy jegyzettömbe. Eddig fel sem tűnt, hogy balkezes.

Ebben a pillanatban elcsendesedtek mögöttem a széksorok, a zsongás elültével Mr. Joe karcos hangja hallatszott: „Eksön!”

Pöccintem a kamerát, Mr. Henri válla megfeszül, ahogy a kopogásra az ajtó felé néz. Benyit a pornószínész, aki tisztában van azzal, hogy a következő fél óra nem lesz könnyű számára. Farmert, pólót, sportcipőt viselt, szögletes állát . A doktor hellyel kínálja, és megkérdezi, milyen panasszal kereste fel.

Miután meghallgatta a férfi néhány szégyenkező mondattal előadott panaszait, ismét lejegyzett valamit, írás közben felsandított a zaklatott férfire. Máris kész volt a diagnózissal, és ismertette a kezelést, amitől a páciens jobban lesz.

- Az ilyen panaszokat nagyszerűen gyógyítja egy kiadós pálcázás. Nem késlekedhetünk, azonnal el kell kezdeni a terápiát. Kiegészítésül négy kúpot és két injekciót fog kapni, ezeket a pálcázás szünetében. Kérem, tegye szabaddá a fenekét, és helyezkedjen el a deresen!

- Más nem segít?

- Elhiheti, ez a radikális gyógymód be fog válni – a spanyolfal felé mutatott, mely lassan feltárult, mögötte megjelent Mr. Cane fekete ruhás, álarcos, fenyegetően néma alakja. A pálcák mestere rámutatott a deresre, miközben a páciensre nézve egyértelmű fejmozdulatot tett.

A férfi még tétovázott kissé, megrettent a deres látványától. Segélykérőn nézett orvosára, ám Mr. Henri komoran bólintott.

A statiszta tétován felkelt, kioldotta övét, és mire odaért a dereshez, már letolta annyira, hogy fel tudjon hasalni. Mr. Cane gyakorlott mozdulatokkal deresre húzta, és lejjebb rántotta seggéről a nadrágot, felhajtotta a pólót a hátára.

Ráközelítettem a seggre, mely meg-megfeszült, majd a férfi gondterhelt arcára. Mr. Cane tüntető lassúsággal felvette a pálcát, és keresztben ráhelyezte a felkínált seggre, amely megremegett az érintéstől. Fényképen is megörökítettem, amikor a hasaló férfi felemeli fejét, és próbál hátranézni a válla felett. Hirtelen, szinte követhetetlenül csapott le a pálca, a férfi megnyikkant, de egyéb hangot nem adott.

Mr. Cane minden ütésére szusszantott, nyikkant, vagy valamit suttogott, amit nem értettem. Tucatnyi ütés után Mr. Henri lépett oda, gumikesztyű csattant kezén, ahogy felvette. Mr. Cane leeresztette a pálcát, és hátralépett. A doktor megtapogatta a forrósodó feneket, rendben lévőnek találta. Kibontott egy kúpot, és egyik kezének ujjaival szétfeszítette a hasaló férfi seggét.

- Lazít! – parancsolta.

Kisvártatva beillesztette a sárga kúpot a segglyukba, és miközben a statiszta ááááááááh-t sóhajtott, felnyomta a nyílás mélyére.

- Még egy jön, lazítson! – parancsolta a doktor ellentmondást nem tűrően.

Az újabb kúpot már könnyebben sikerült felnyomnia, az áááááohhh-t sóhajtó férfi fenéklyukába.

Újra Mr. Cane következett. Végigjáratta a pálcát a farpofákon, becirógatott hegyével a vágatba, majd könnyedén folytatta a verést. A statiszta továbbra is mély sóhajokkal, szégyenkező nyikkantásokkal viselte a pálcázást. Tucatnyi ütés után újra Mr. Henri lépett a dereshez, ezúttal injekciós fecskendő volt a kezében. Szétfeszítette a statiszta fenekét, aki felfújta arcát, és lihegett. Amikor megérezte a lyukába száguldó fecskendőt felkapta a fejét, szemei tágra nyíltak. Erőlködő nyögést hallatott, majd összeszorította a fogait, és erősen szuszogott, míg a doktor belenyomta a bizsergető, hideg folyadékot.

- Jobb már? – kérdezte közben a a fújtató delikvens feje felé pillantva.

- Auhhhh – sóhajtotta kínos helyzetében a férfi. – Ez aztán az injekció! Csak úgy pezseg benn.

- Ez ilyen – a doktor kihúzta a fecskendőt a megkönnyebülten szusszantó férfiból. – A következő már csípni is fogja. Most ismét pálcát kap.

Átadta a helyét Mr. Cane-nek, aki kivárta, míg a hasaló férfi bólint, és folytatta a pálcázást. Kínos nyögéseket csalt ki a segg tulajdonosából, aki még mindig berzenkedett amiatt, hogy pálcavégre jutott. A pálcák mestere tucatnyi ütés után ismét átadta a helyét Mr. Henrinek, aki újabb két kúpot nyomott a berzenkedő férfi segglyukába, és tüzetesen szemügyre vette a pálca vörös csíkjait a férfi seggén, közel hajolt, meg is szagolta azt.

- Ez rendben van, még tucatot neki! – rendelkezett, és Mr. Cane folytatta a férfi nyögdeltetését.

Mr. Henri kivárta, míg a tizenkettediktől is nyög egyet a férfi, majd újabb injekcióval hajolt fölé.

- Lazít! – parancsolta, majd ujjaival szétfeszítette a lyukat.

Kivárt, míg a farnyílás kissé megnyílik, majd határozott mozdulattal megszúrta. A férfi nagyot nyögött, és folytatta a nyögdécselést, míg a bizsergető, csípős folyadékot a doktor az utolsó cseppig befecskendezte a fenéklyuk mélyére. Érezte ujjain, hogy megkönnyebbülten elernyed a fenék, amikor kihúzta a tűt. Megtapogatta a farpofákat, majd intett Mr. Cane-nak.

- Még tucatnyit neki, és kész! – lehúzta és kidobta a gumikesztyűket, és visszatelepedett az asztalhoz, ahonnan eddig is figyelte a pálcázás menetét.

Nem hittünk a fülünknek, a fickó énekelt a pálcának. Elnyújtott hangon aúúúúúúú-zott, majd ez áááááááuuuuh-ba ment át, és minden egyes ütéstől elcsukló hangon tovább fújta a dalt. Még akkor is nyivákolt egy keveset, amikor Mr. Cane leeresztette a pálcát, és kioldozta a szíjakat.

A férfi kivárt egy hosszú percet, majd előbb térdre küzdötte magát, majd lemászott a deresről. Ámultan tapogatta meg seggét, majd megigazította nadrágját, pólóját.

- Ugye, máris jobban érzi magát? – tudakolta félredöntött fejjel a doktor.

- Ki se néztem volna abból a pálcából, hogy így meggyötri a seggem – a férfi őszinte örömmel konstatálta, hogy sokkal frissebb, kipihentebb, nyugodtabb, mint amikor érkezett. – Köszönöm, doktor úr! A kezelés tényleg használt!

- Jövő héten szerdán, ugyanebben az időben megkapja a következő kezelést. Ne hagyja el magát, már ma üljön rá a seggére. Értette? – úgy tett, mint aki receptet ír, majd kitépte a jegyzettömb felső lapját, és a páciensnek nyújtotta. – Ezzel kenegesse, ha sajog, de ez most, mondhatni természetes.

Halkan csukódott a páciens után az ajtó. Mr. Joe felkiáltott: „Ennyi!”

Leállítottam a kamerát, és figyeltem, ahogy Mr. Henri a falnál ülő stábtagokhoz lép, és mind gratulálnak neki, hogy milyen jól játszott, még Mr. Joe is megenyhülten veregette meg a vállát.

A negyedórás felvétel alatt tizenkilenc fotót készítettem, ezt meg is mondtam a Főnök kérdésére. Higgadtságot erőltettem magamra, és elkezdtem megvágni a felvételt úgy, hogy maradjon tiszta tizenkét perc, mert Mr. Joe így kívánta.

Valójában nyugtalan és szomorú voltam, hiszen tudtam, hogy a lenyalogatott ujj tulajdonosa holnap visszatér az ismeretlenségbe, és lehet, hogy sose látom többé.

Amikor Mr. Joe bejelentette, hogy megválik az egyik stábtagtól, nyomban arra gondoltam, hogy őt küldi el, hiszen számtalanszor kihúzta a gyufát viselkedésével.

Amikor Mr. Cane elsőként érkezett vissza a rendelőbe, épp végeztem a vágással. Letelepedtem a közelében, egy szék volt csak köztünk.

- Uram – kezdtem mélységesen zavarban. – Szeretnék este szót váltani önnel… öö … négyszemközt!

A komor, fekete ruhás férfi egy szempillantás alatt elmosolyodott, és igaz meglepetésemre így felelt:

- Nem tudom, mi történik a BDSM világban, esküszöm ilyen régen nem fordult elő. Akit elverek, másnap visszakullog, és azért kuncsorog, hogy basszam meg. Ennyire jó lennék?

Elfordítottam a fejem, nem feleltem. Egyszerűen nem találtam megfelelő szavakat. Amikor nem bírtam tovább a feszültséget, akkor kimentem, és mivel a lakosztályom messzebb volt, benyitottam a folyosó végi mosdóba.

- Épp a piszoárnál álldogáltam a farkammal a kezemben, és lehangoltan néztem az arany sugarat, amikor Mr. Joe lépett be. Vele igazán nem akartam beszélgetni.

Folyt. köv.