Mondd, mit ér a léted? -4

Kimentem a mosdóba, letöröltem a könnyeimet, és megmostam az arcomat! A hátamon még mindig éreztem Gazdám erőteljes öklének ütését. Levettem a pólómat, ekkor láttam, hogy a hátamon tenyérnyi véraláfutás volt. Új, tiszta pólót vettem fel, és elindultam a terasz irányába, Gazdámhoz, ahogyan parancsolta. A terasz nagy, kétoldalt örökzöld
sövénnyel körbe véve, ezzel akadályozva meg illetéktelen tekintetek behatolását. A sövény sarkában jobb oldalt egy 1.5 magas, és 2 méter széles ketrec, ez az én ólam, amikor Gazdám a teraszon tölti szabadidejét, és nekem épp semmi
elfoglaltságot nem talál, akkor rendre oda zár be A teraszon ezen kívűl még egy 4 fős asztal található, hozzá 4 székkel.
Az egyik szék nagyobb, és díszesebb a többinél, mintegy trónként díszeleg az asztal egyik részén, ez Gazdám helye,
kihangsúlyozva felsőbbrendűségét. Amikor kiléptem a teraszra, láttam, hogy ketrecem ajtaja sarkig ki van tárva, ebből már tudtam, hogy mennem kell a helyemre. Amikor bemásztam négykézláb a ketrecbe, Gazdám a korláttól odajött, és lakattal lezárta a ketrecemet, a kulcsot pedig a zsebébe tette. Ezután Gazdám bement a lakásba, és kisvártatva fekete maszkkal a kezében tért vissza, a maszkot a ketrecembe bedobva utasított, hogy vegyem fel, mert vendégek érkeznek, és egyik sem lesz kíváncsi az elcseszett csicska pofámra. Felhúztam fejemre a maszkot, melynek szem, és a száj része volt szabadon, az orr résznél pedig két kis luk volt. Gazdám leült a trón szerű székére, és a csillagokat szemlélte, én pedig a ketrecem hátsó sarkába kucorodtam, és csendesen ültem. Nem telt bele 10 perc, megszólalt a kapucsengő. Gazdám felkelt, és a bejárathoz lépdelt, határozott, nem sietős léptekkel. Hamarosan nyílt a bejárati ajtó, és a hangból
megállapítottam, hogy egy férfi érkezett Gazdámhoz. Miután levette a kabátját, Gazdámmal kijött a teraszra. A férfi
30 körüli volt. Ahogy kilépett a teraszra, tekintetét rögtön a ketrecre, és benne rám szegezte.
-Ez volna az a féreg? -kérdezte Gazdámat. -Igazán megvetésre méltó, ahogyan itt kucorog az óljában a senkiházi!
-Folytatta. Gazdám egy jót nevetett ezen, majd oda lépett a ketrechez, és egy hatalmasat bele rúgott, úgy, hogy a ketrec rászkódásától a testem is bele remegett.
-Mit vártál egy csicskától, hogy nézne ki! -felelte a kérdésre Gazdám.
-Még idomítom, faragom, nevelem! -mondta határozott hangon.
-Nem kell 2 hónap, és azt a kevés emberi mivoltot is kitaposom belőle, amit a világra szartak vele! -mondta a
haverjának.
-Most még nem tudja a korcs mi a szenvedés, mi a fájdalom, és mi a félelem, de majd én megmutatom neki! -közölte
határozott hangon.
-Szenvedni akart, félni akart, kínokat akart! Hát Bennem megtalálta amit keresett! -Ezekkel a szavakkal felém fordult
Gazdám, lehajolt a ketrechez, oda a pofámhoz, mutatta, hogy nyissam ki a pofámat, dugjam ki a nyelvemet!
Engedelmesen követtem Gazdám parancsát, mire Ő egy hatalmasat köpött a nyelvemre.
-Edd a kurva anyádat te szarházi! -utasított. Én megettem Gazdám nyelvemre köpött nyálát.
A cimborája ezen jót nevetett. -Én ilyen emberállatot még nem láttam! -fordult oda Gazdámhoz.
-Kevés ilyen igazi emberállat szaladgál a világban, be is kell fogni őket, mert ketrecben, fogságban a helye mindnek!
-világosította fel Gazdám a haverját.
-Az én kezeim közt megtudja mi az ő sorsa, megtanul szenvedni, félni, megtanulja mi az alázat, a hűség, ezt
garantálom! -folytta Gazdám, majd megvetően rám nézett, és azt mondta: -A kurva anyádat senkiházi korcs!
Ezután Gazdám bement a lakásba, és egy üveg hűtött vörösborral, és két borospohárral tért vissza a teraszra, ezeket
letette az asztalra. Majd a ketrecemhez jött, elővette zsebéből a lakat kulcsát, és kinyitotta, de kezével jelezte, hogy
maradok bent a ketrecben. Ezután leült Ő is az asztalhoz, kibontotta az üveg bort, és töltött magának, és a haverjának,
és valamiről beszélgetésbe kezdtek.
folyt.köv.