A jégmadár röpte IV. rész

A lényegre térnék. Ahhoz az estéhez megyek vissza, amikor szájtátva, száraz torokkal ültem az addig csekély kacérságot mutató barátom, Laura mellett. A monitoron a feleségem éppen bő nyállal nyalt végig egy testetlen-lelketlen, a jelenetbe csak úgy belógó farkat. A nyál sűrű fonálban lógott az álláról, mint egy harcsa bajsza és legalább annyira tette kívánatossá.
Ütődöttnek éreztem magam. Viccesen hangozhat, de közepesen hosszú éltem során soha, de soha nem néztem senkivel együtt pornót. Se srácokkal, se lányokkal. Kitüntetett pillanat volt ez mindenképp, mert rögtön az első ilyenben a feleségem volt a főszereplő. Azon tűnődtem – ahogy egy kéz Ajna hajába markolt és hol jobban a faszra húzta, hol pedig vadul elrántotta, hogy nagy cuppanással a farok idiótán le–fel himbálózzék, hogy valami poénnal, könnyed csevejjel oldanom kéne a helyzet abszurditását. Könyököm néha Laura pólóujjtól fedetlen, husis és fénylő felkarjához ért. Az ingen keresztül is éreztem, milyen eszelősen forró a bőre.
Néha ránéztem a szemem sarkából. Mindig a monitort figyelte, festetlen, mégis oly csinos árnyalatú szája valósággal fülig ért. És valahányszor oldalvást pillantottam, ő is, jó érzékkel akkor nézett rám. Úgymond, cinkosan összenéztünk. Ő mosolygott. Én még nem csuktam be a számat.

Rövid videó volt, végig sem vezették az eseményeket. Hét perc, aztán beúszott a link, hol tudjuk megtekinteni a teljes filmet, mely a „10 things I hate about your cock” címet viselte. Azt hiszem, ez is amolyan átirat lehetett. Csend lett, Laura pedig már dőlt előre, poharát elegánsan eltartva magától, hogy a következő jelenetre kattintson.
– Nem olyan jó ötlet ez. – mondtam.
– Szerintem sem kéne ilyen címeket adni. – mondta, aztán felkuncogott, meglibbentette lilás tincseit, felém nézett a válla fölött. Sosem láttam még így ragyogni – Élvezd a helyzetet, szerintem irtó mókás.
– Figyelj, nekem ez kellemetlen. Az ott a feleségem.
– Nem vagyok pszichológus. Nem tudom, mit kéne mondanom, hogy jobban érezd magad. – mondta és már el is indította a következő filmet. – De megpróbálhatsz elvonatkoztatni, mintha az ott egy idegen lenne. A feleséged pedig az, akit ismersz. Ilyen egyszerű, erre nem gondoltál? – még mindig engem nézett. Válla fölött ("ó, te jó ég", gondoltam, "milyen sima és kerek a válla, milyen fehér és ártatlan az a bőr!") pedig máris megjelent egy csupasz fenék, a két félgömb le-fel ringott, ahogy gazdája belépett egy csempével borított helyiségbe – Á! – virult ki még jobban Laura, ahogy odapillantott – A csempe jó ötlet! Biztos könnyebb takarítani, mint a szőnyeget, vagy a plüsst!
– Laura – mondtam kigyúlt borostával. Az, hogy mint két kézzel és hajló csípővel rendelkező, felnőtt ember, előrehajolok és magam kapcsolom ki, ami zavar, valamiért nem jutott eszembe. A pillanat súlya teljesen rám nehezedett – Nem érzem így jól magam. Ez a helyzet nagyon kínos.

Laura felém fordult. Ezenközben valahogy sokkal közelebb került hozzám az arca, mint azt a mozdulat fizikailag indokolta volna. Az orrunk hegye összeért. A szeme barna, állapítottam meg újra. Ajnáé kék. Az övé barna, kicsit már mézes árnyalattal. A tekintete elárulta, mit akar tőlem, nem kellett hosszú interjúknak alávetnem.
– Tehetem kellemesebbé. – mondta nagyon lágy és nagyon komoly hangon. Sokáig gondolkoztam azon, ő csókolt-e meg, vagy én őt. Bárhogy töröm a fejem, már csak arra emlékszem, hogy már csókolózunk. Óráknak éreztem. Simogatta a vállam, a nyakam, a hajamba túrt, míg én esetlenül csak átkaroltam, ahogy egy kedves baráttal tenném a születésnapján. De a nyelve bennem volt, az enyém benne, elvesztünk, hangosan kapkodtuk a levegőt, a fejünket ide-oda döntöttük, hogy minél jobban illeszkedjünk egymáshoz. Leírom most: olyan jó érzés volt! Évek óta nem csókoltam meg senkit a feleségemen kívül, nem is gondoltam, milyen lenne és most olyan érzés volt, mint először megcsókolni egy lányt kamaszként. Ez semmilyen feloldozást nem ad, de le akartam írni.

Ahogy mondtam, óráknak éreztem. A videóból azonban alig telt el két percecske. Ajna a csempén guggolt, ujjai puncijával játszottak, és, ha jól láttam, épp a felette álló, öltönyt, de nadrágot nem viselő pasas gátizmát csiklandozta a nyelve. Egymás mellett ülve Laurával combjaink is összesimultak, törzsből fordulva már el is gémberedtem, de képtelennek éreztem elszakítani a szám az övétől. Az övétől. Lauráétól. Tegnap, vagy előtte, de még egy órával ezelőtt sem rémlik, hogy igazán NŐKÉNT gondoltam volna rá. Most, ahogy az arcomhoz szorította a sajátját és mellei a bordámat súrolták, a levegő elakadt bennem. Aztán finom érintést éreztem a nyakamon és szilaj erőt az ő karjában. Eltolt magától és felpattant.

– Igazad van! – mentem elébe a szabadkozásának – Ez nagy hülyeség volt, ne haragudj. Én csak… azt hiszem… egy pillanatra…
– Vedd le a nadrágod. – mondta szigorú arccal, de elég halkan. Nem is felszólítás, sokkal inkább tényközlés volt ez, mit fogok tenni a közeljövőben. Visszakérdeztem. Csípőre tett kézzel megállt. Feneke kitakarta a képet, ahogy a hangok alapján Ajnát éppen elkezdik igen komolyan megkefélni. – Vedd le a nadrágod! És az alsót is. Az ing és a póló maradhat. Csak gombold ki az inget teljesen. Szeretném, ha úgy néznél ki, mint egy olcsó művész, vagy egy szabadnapos tanár.
– Mi? – kérdeztem, de rejtélyes okokból már kigombolódott a farmerom és a sliccem is lecsúszott.
– Vegyem le rólad én? – kérdezte intő mosollyal úgy, hogy elsőre a nemleges válasz ugorjon be az embernek. Levettem a nadrágom. A zoknit is, mert úgy végképp hülyének éreztem volna magam. Az inget kigomboltam pont úgy, ahogy kérte. Ő eközben nem mozdult, csak ebben a szigorú pózban állt és a szemével követte a mozdulataimat. Végül az alsónadrágot is levettem. A farkam a csókolózáskor még tudta, mit akar, de mostanra szemmel láthatóan megilletődötten biccentette oldalra a fejét. Laura kényelmesen vetkőzött. Nem mesterkélt lassúsággal, csak úgy, mint aki tudja, van ideje és élvezi, ha nézik. Én néztem, az már kurvaélet. Elém tárult a szépsége és ittam, nyeltem, fuldokoltam tőle. Eltűnt a szürkeségében is élénk, virágmintás póló, aztán a melltartó, a kényelmesen feszes nadrág. A banános, vidám kis bokazoknik maradtak, de nagyon jól álltak neki. Lentről szaladt fel a tekintetem, aztán vissza és megint. Mindent imádtam rajta. A széles csípőt, amitől zamatos körte alakja volt, az impozánsan nagy fenekét, még a finom, szőkés pihécskéket is a kerek combjain. Meglepetésemre (ha eddig nem lett volna belőlük elég) egyik combján mitikus szörnyet ábrázoló, csiri-csáré tetoválás húzódott, párnás hasán, csinos ki köldökében pedig kerek fémgombocska csillant. Soha nem feltételeztem volna róla, hogy ilyen módokon ékesíti magát. A mellei alkatához mérten nem voltak nagyok, de szépen gömbölyödtek és tagadhatatlanul alig vártam, hogy a tenyeremben érezzem őket, már csak a hivalkodóan ágaskodó két kis manó: a mellbimbói miatt is.

Nem gondolkodtam. Farkam is visszanyerte magabiztosságát, én meg az eszemet el. Emelkedtem volna, de kinyújtott tenyérrel visszaparancsolt. Hogy enyhítse a parancsoló magatartást, tenyerébe fogta állam és megcsókolt. A szemembe nézve nagy komolyan annyit mondott:
– Nyugi.
Aztán letérdelt elém. A laptopon biztos kézzel elindított egy videót. Azt hiszem, ezt már kinézte magának, kész terve volt. Ajna megint egy testetlen farkat dolgozott meg. Laura a szeme sarkából a jelenetet figyelve, kissé oldalt fordulva fészkelte be magát kitárt combjaim közé. A szájába vette a farkam és hamar felvette Ajna ütemét. Döbbenten bámultam. Érezni is elfelejtettem bármit, pusztán fáztak a lábaim.
– Ne engem nézz. – mondta kurtán, kihúzva a makkot ajkai közül. Igézően fénylettek a nyálától, a nyálamtól, tőlem. Nem fűzött hozzá magyarázatot, csak szopott tovább. Ha Ajna ütemet váltott, ő is bekeményített. Rövid ujjacskáival erősen szorított. Ha Ajna foggal cirógatott, ő is ezt tette, ha a feleségem tövétől végignyalta a faszt, Laura sietett leutánozni a mozdulatot. Én, kérésével ellentétben hol ide-hol oda figyeltem. A szemüveg akadályozhatta, mert levette és mellém dobta. A Superman-effektus azonnal érvénybe lépett: éppen csak egy pillanatra nem figyeltem rá és mire ismét az arcára néztem, szemüvege nélkül már nem ismertem fel. Egy tökéletesen idegen, gyönyörű és faszéhes nő térdelt előttem és szopott, mint akinek az élete múlik rajta. Egy perc talán és máris lüktetni kezdett a farkam az ismerős „haaa-haaa-haaa-haaaapci” érzéssel. Behunytam a szemem és hagytam megtörténni a dolgokat.

Laura azonban nem hagyta őket megtörténni. Virtuóz módon érzett rá, mikor kell cselekednie és kis, ügyes kezével rászorított a farkam csúcsára. Hirtelen kellemetlen érzés volt, mintha a forró folyadékkal együtt a heréim is visszaáramlanának a hasfalamba. Kizökkentem, kipislogtam némi vágyat a szememből. Izzadtam, mint a ló, a hajam és a szakállam is csatakos volt.
– Laura. – mondtam és fogalmam sem volt, hogyan is folytassam. A „mit csinálsz” elég ostoba kérdés lett volna, ugyebár. Ő is izzadt és ez még vadítóbbá tette. Kisimított néhány tincset az arcából, lihegett és szégyentelenül izzott a mosoly az arcán.
– Nagyon régóta vágytam erre. Először akkor akartalak leszopni, amikor te voltál a főnök. Aztán, amikor én, otthon arról fantáziáltam, hogy arra utasítalak, hagyd magad leszopni. Most végre csináljuk: nem hagyom, hogy csak úgy elsülj! Francba! – ez utóbbi a videónak szólt, Ajna jócskán beelőzte, ezért ő is rávetette magát a farkamra. Mellei pucér térdemnek nyomódtak, tetszett, ahogy megváltozott ettől a formájuk. Mindig dekoltázs-párti voltam, a már-már teljesen felsejlő keblek sokkal jobban fel tudnak izgatni, mintha nagytotálban MINDENT látnék. Így volt most is. Éreztem a kemény kis bimbókat, de rejtve maradtak előlem. Izzadtam, Laura is izzadt, a farkam is csupa nyálka volt, rátapadt a tenyerére, szétkente a combomon, az egész ölem tocsogott, mint egy felizgatott lányé. A képzettársítás kellemetlen volt, de nem tudtam már elfojtani a szenvedélyem. Laura libbenő haja, lelkes igyekezete, mellei nyomása kisöpörte a képet a fejemből, ahogy Ajna szájába élvez a PORNOGRÁFIA ERES ÉS TESTETLEN, NAGY PÉNISZE.

Kitörni készültem én is. De Laura ezúttal átírta a jelenet forgatókönyvét. Bal csuklóján számos, színes gumiszalagot viselt, akár egy tini. Eszembe jutott, hogy hozzám képest a huszonpár évecskéjével szinte tényleg az, de ő nem engedte, hogy ott kezdjek el filozofálgatni, álló fasszal. Türelmetlenül lerángatott két szalagot a kezéről, világosan emlékszem: egy sárgát és egy rózsaszínt. Mire rákérdezhettem volna, ismét visszaszorította belém az ejakulációt, majd két ijesztően gyakorlott mozdulattal rám húzta a szalagokat: egyet a farkamra, tövig, a másikkal a herémet kötötte el. E ponton hiába kérdezgettem, mi az ördögöt művel, tele volt a szája, a nyála kifolyt és teljesen átszellemülve játszott velem. Úgy éreztem, hirtelen, soha, de soha, de soha nem fogok tudni elélvezni.

Telt az idő és ő fáradhatatlanul hol verte a farkam, hol szopta, de megjáratta kerek keblei között is, hogy azok se maradjanak szárazon. Azután eltávolodott tőlem, én azonnal a fájdalmasan szorító gumikhoz kaptam, mire a kezemre ütött és villámgyorsan az arcomra is lecsapott. Kicsi pofon volt, de azért kibukott belőlem egy „Miafasz?”.
– Erre is régóta vágytam – mondta, nehezen birkózva meg a szapora légzésével – Olyan jóképű vagy, olyan markáns az arcod, hogy már régóta fel akartalak pofozni.
Erre nem volt válaszom. Már csak azért sem, mert leült az asztalkára és kihúzta magát, ívben hátradöntötte a gerincét, amitől mellei felágaskodtak. Végigsimítva a hasán, alulról vette kézbe a mellét, ujjait puhán rázárta és kicsit belevájta a körmeit is. Aztán jobbjával a másikat markolta meg, melyen fényes csíkot hagyott a farkam. Az ezüstös szálat gondosan szétkente a mellbimbója körül. Megint fel akartam kelni. Eszembe jutott, hogy nem is foglalkoztam még vele igazán. Leintett, még el is húzódott tőlem. Nem akarta, hogy hozzá érjek. Visszaültem. Ő pedig folytatta.

Fájt a hasam. Hasonló érzés volt, mint amikor nem jutok ki sehogy sem a vécére és azt kívánom, bár legalább behugyozhatnék, ha a társadalom által ránk erőltetett gát nem tenné azt is közel lehetetlenné. Az izgalom már nem izgalom volt, csak megalázó fájdalom. Arra gondoltam, ha most erősen a hasamra ütnének, egy váratlan, toronymagas gecigejzír törne fel a lábam közül. Laura kidugta a nyelve hegyét és megnyalintotta az ujjait. Megérintette magát combjai találkozásánál és rátalált a kelyhecskéjére. Kis, vékony sávba borotválta a szőrt fölötte és még a gumik fent léte sem zavart volna, ha elé térdelhetek és harapdálhatom, csókolgathatom kicsit. Megint nyitva lehetett a szám. Akármilyen jóképűnek tartott is, nem lehettem valami épületes látvány. Rám nézett és élveteg mosolyát gúnyos vihogás vette át. Nagyon izgatott az is.
– Meg akarsz baszni? –kérdezte. Csak így. Nem, gondoltam. Házas vagyok évek óta. Szeretem a feleségem. Nem akarlak megbaszni. Közben bólogattam, azt hiszem.
– Keress nekem akkor olyan videót, ahol megbasszák a feleséged. – mondta a kis, kedves hangján, azon a naiv, ismerős hangján és én már dőltem is előre, hogy keressek egyet, valami rémesen mocskos jelenetet, ahol mindent kiélnek rajta, mert én is mindent ki akartam élni és…

CSATT. Úgy a combomra csapott, hogy összegörnyedtem.
– Ne most, butus. – mondta és kuncogott. Szeretetteljesen, megértően, ahogy egy barát teszi, ha valami butaságon kap. Aztán lehajolt, megcsókolt, nyelve sós és savanyú és kesernyés volt, de mohón szívtam magamba. Meg akartam ragadni a kebleit, de éreztem, ahogy lehúzza rólam a szalagokat és nem akartam elrontani a pillanatot.
Lassan, ráérősen szopott. Azt hittem, hatalmas robbanással lesz végem és majd üvöltök, ahogy a torkomon csak kifér. Ehelyett elernyedt az egész testem és csak úgy, mintha tőlem függetlenül történne, áramolt ki belőlem a sok-sok sejt, folyékony zamata bőséggel csorgott végig Laura mellei közt, egészen a köldökéig. Agyam vad löketet kapott endorfinból és így, kábultan látni véltem a folyadékcsíkban a millió kis hímivarfickót, amint kapaszkodnak Laura imádott, hamvas bőrébe, csókolják, szeretik, rajta akarnak maradni örökre.
folyt.köv.