Mondd, mit ér a léted? -3

Miközben elpakoltam a vacsora maradványait az étkezőben, Gazdám elnyújtózott a kanapén, és bekapcsolta a tv-t.
Pár perc múlva ingerülten kiabált ki nekem:
-Merre vagy már te senkiházi ! -kiabálta.
Gyorsan rendet tettem az étkezőben, és bementem Gazdámhoz a nappaliba.
Gazdám újra rá akart gyújtani egy cigire, szemével jelezte, hogy vigyem oda neki a cigaretta dobozt, amit én hűséggel
meg is tettem neki. Elővettem egy cigarettát, átadtam Gazdámnak, Ő szájába vette, majd az asztalon lévő Zippo
öngyújtóért nyúltam, meggyújtottam vele Gazdám cigijét. Lekezelő, és megvető pillantást vetett rám. Nem szólt semmit, csak intett a fejével maga elé, amiből én tudtam mit óhajt. Négykézláb a lábaihoz mentem, és Ő feltette a hátamra a
lábait, így folytatta tovább a cigarettázást. Amikor hamuznia kellett, akkor a cigarettát bal kezével a pofámhoz tartotta, én kinyitottam a számat, ő pedig a kinyújtott nyelvemre hamuzott. Miután elszívta a cigit, szólt:
Tartsd ide a tenyeredet te idióta! -mondta. Engedelmesen teljesítettem parancsát. Erre ő nem túl sietősen elnyomta a
cigaretta véget a tenyeremben. A könnyem is kicsordult a fájdalomtól.
-Mi van baszd meg, csak nem fáj? -szólt.
Én erre alázattal, és tisztelettel, de szótlanul néztem Gazdám szemeibe.
-Nyüszítsen nekem az én korcs kutyám! -utasított.
Engedelmesen tettem eleget Gazdám parancsának.
-Ez neked nyüszítés, basszam szét a fejedet? -ordította, olyan váratlanul, hogy egész testem összerezzent az ijedségtől.
-Hát még nyüszíteni sem tudsz rendesen szarházi? -folytatta erélyes kemény hangon.
-Kitaposom belőled azt a maradék emberi mivoltodat is csicska! -mondta, most már lekezelő nyugalommal, majd egy hatalmas pofont adott a jobb kezével, majd rögtön ezután ökölbe szorította kezét, és kettő olyan csapott a hátamra, hogy erős sípoló köhögés közepette csúsztam a földre.
-Amíg az én kutyám vagy rohadék, addig azt teszek veled, amihez kedvem van, ezt soha ne feledd te baromarcú! -mondta
-Te azért létezel, hogy engem szolgálj, hogy itt nyüszíts a lábaim előtt, ha én azt akarom, te söpredék! -folytatta.
-Neked nincs önálló életed, neked Én vagyok az Élet! -fejezte be mondandóját a Gazdám, majd leszállt a kanapéról,
én még levegő után kapkodva feküdtem előtte a földön, Ő teljes súlyával rálépett a vesémre, majd átlépve rajtam kiment a amosdóba.
Nekem a fájdalomtól ki csordultak a könnyeim is, majd lassan felültem a földön.
Ekkor Gazdám visszatért a mosdóból, bal kezében a kutya tálammal, jobb kezében egy fél literes teli ásványvizes
palackkal.
-Lábhoz csicskám! -szólt határozott érces hangon. Négykézláb, fájó háttal oda vonszoltam magam Gazdám lábai elé.
Ő letette elém a kutya tálamat, majd bele öntötte az ásványvizes palack tartalmát.
-Még meleg, teljesen friss! -mondta.
-Érzed milyen illatos? -kérdezte megvetően. Szemeim még mindig könnyesek voltak a fájdalomtól.
-Ezt mind meg kell innod, neked készítettem! -mondta. A tál fölé hajoltam, ahol az aranysárga, intenzív illatú vizelete gőzölgött.
-Ebből egy csepp sem mehet kárba, szarházi! -utasított,
-Mert a szart is kiverem belőled! Megértetted? -kérdezte.
Ránéztem, és szótlanul bólintottam a fejemmel. A tál fölé hajoltam, és számmal lassan elkezdtem szürcsölni Gazdám
vizeletét. Ő mellettem állva, lekezelő vigyorral nézte amint egyre nagyobb kortyokban szürcsöltem ki a tálamból az
Illatos finom friss vizeletet.
-Lássam hogy ízlik baromarcú! -utasított Gazdám, majd e szavak kíséretében levette a nadrágszíját a derekáról, és félbe hajtotta. Erős lendületet vett, és akkorát csapott a nadrágszíjával a hátamra, hogy felnyögtem fájdalmamban.
Meg sem várta hogy felocsúdjak, egy újabb hatalmas ütést mért rám, ami ezúttal a combomat érte.
-Csodálatos látvány számomra a mihaszna lényed szenvedését látni! -mondta.
-Lássam, hogy fogy a vizeletem iparkodj! -utasított, majd rögtön lendületből még kétszer a testemre csapott a
nadrágszíjjal. Utolsó ütése a nyakamat érte, erős égő fájdalom futotta át nyakamon.
-Kapd össze magad, a kurva anyádat, senkiházi! Messze még a hajnal, és ma este különösen jó kedvemben vagyok!
-hajolt oda hozzám, és mondta a Gazdám, a fátyolos tekintetembe.
-Szét szedlek, te korcs, ugye tisztában vagy vele! Semmit nem ér az a kibaszott elcseszett tetves életed! Egy senki vagy a kezeim között! -hívta fel a figyelmemet újból a Gazdám, majd a szemeim közé köpve kisétált a teraszra.
-Öt perced van, hogy magadhoz térj, szólt vissza a terasz ajtajából, majd a terasz korláthoz ment, és mélyet szippantott a kellemes nyár esti levegőből.
folyt.köv.