Rabul ejtve 1. - a csaláncsípés történet folytatása

Edit már órák óta követte a férfit, a fenekén már enyhült a csaláncsípés okozta fájdalom, amely lassan átváltott viszketésbe, de a mellén még mindig ott voltak a csípés okozta, apró kis hólyagok. A szenvedésein az sem segített, hogy a csuklója össze volt kötözve és a bokáján béklyó volt, amely össze volt kötve a csuklójával. Így követte a férfit, meztelen, mezítláb az erdőben, a talpát kikezdték a talajon található, kiálló növények.
- Messzire megyünk? A talpam már nem nagyon bírja.
- Sok van még, kerülővel megyünk.
- Tessék?!!! Szándékosan sétáltatsz az erdőben meztelenül?
- Muszáj, nem akarom, hogy megjegyezd az utat, vagy azt, hogy kirándulókba botoljunk, habár idáig nem merészkednek be, ráadásul ez már magánterület.
Rohadj meg. – gondolta Edit – Hogy fogok így kitalálni, ha sikerül megszöknöm!
Szinte teljesen besötétedett mire megérkeztek a céljukhoz, Edit csak az épület körvonalait látta a szürkületben. Az épület nem volt magas, kívülről nem látszott modernnek, egyszerű, lapos épület volt, félig a talajba süllyesztve. Egy bunker benyomását keltette Editben, habár nem látott jól a fényviszonyok miatt. Az ajtón belépve kissé változott a benyomás, a falak ugyan puritánok, egyszerű kőburkolatúak voltak, a helységek ajtaja viszont modern kinézetű, fából készültek voltak. A férfi az egyikhez vezette e nőt és kinyitotta előtte, a helység egy egyszerű fürdőszoba volt. Nem sok minden volt benne, egy zuhany, de csak a lefolyó volt kiépítve és a falra szerelt zuhanyrózsa, valamint egy mosdókagyló és egy tükör. Ablak nem volt.
- Mosakodj le, mindjárt hozok szappant és törülközőt. A férfi kiment és becsukta maga mögött az ajtót.
Edit az ajtóhoz lépett és lenyomta a kilincset, az ajtó nem volt zárva. Kinézett, a folyosót látta, az egyik irányba a ház belseje volt, a másik irányba pedig a bejárat és még két ajtó. Elgondolkodott. Most próbáljon megszökni? A bejárati ajtó nyilván zárva van, de ha mégsem, az erdőbe jut, vaksötétben, ráadásul azt sem tudja, merre induljon. Viszont mi van ha többet nem lesz lehetősége a szökésre? Pár másodpercig habozott, aztán becsukta az ajtót. Lassan kinyitott a csapot és várta, hogy meleg legyen a víz. Közben vissza tért a férfi és letette a szappant és a törülközőt a mosdókagyló szélére. Rövid ideig nézte, ahogyan a nő a zuhanyozik, aztán magára hagyta. Mire végzett, ismét megjelent.
- Gyere velem.
Kiléptek a folyosóra és a bejárat felé indultak, aztán a férfi kinyitott az egyik helység ajtaját. Kicsi, ablaktalan szoba volt, az egyik fal mellett egy ágy, amolyan egyszerű, fából készült priccs, matrac azonban nem volt rajta, csak egy pokróc. A mási falnál egy érdekes bútordarabot látott meg Edit, hirtelen nem is tudta hova tenni, egy ketrec volt. Nem volt magas, talán derékig ért, túlságosan hosszú sem, éppen csak le tudott feküdni benne egy ember.
Jézusom, csak nem akar ide bezárni?!!! – Futott át a nő agyán.
- Itt fogsz aludni. A férfi ezután kiment, Edit leült az ágyra. Az ajtó ismét kinyílt, a férfi tért vissza, kezében egy flakonnal és csomaggal. A csomag kötszer volt.
- Mutasd a talpad. A férfi megvizsgálta, kitisztította a sebeket és bekötözte a nő lábfejét.
- Visszakaphatom a ruháikat?
- Nem.
- És valami más ruhát?
- Azt sem. Pihend ki magad.
- Miért nem kapok, miért kell meztelenül lennem?
- Egyrészt azért, mert szép tested van. Másrészt akkor kapsz ha már kiérdemelték.
Ezután magára hagyta.
Edit még jó ideig nem tudott elaludni, habár ki volt fáradva, de kavarogtak benne a gondolatok. Lassan lefeküdt az ágyra, próbálta végig gondolni, hogy mi történt vele, amely elég szürreális volt. Aztán elnyomta az álom.
folyt.köv.