Casting - 7. rész

Casting – 7. rész

(Kitalált történet, fiktív szereplőkkel és helyszínen E/1-ben elmesélve, az egyik karakter szemszögéből. Szokásomtól eltérően a történetet most a jelen korba helyeztem, amiről talán a cím is árulkodik. Figyelmeztetések: medical, spanking, hetero- és homoszexuális aktus részletes leírása, durva beszéd. A figyelmeztetés a történet egészére vonatkozik, tehát ami az első részben nincs, az a többiben kerül sorra.)


Lustán nyújtózkodtam, amikor az ágyra tűző kora reggeli napsugarak melengetni kezdték bőrömet. Este nem húztam be a függönyöket, lévén mással voltam elfoglalva. Mr. Winkler álmában is ölelt egyik karjával. Kibújtam alóla, óvatosan, hogy ne ébresszem fel, és kitártam az ablakot. Beáradt a friss, reggeli levegő, a kastélypark lombos növényei rejtekében hangicsáló madarak ébredeztek. Még alig volt hat óra. Az ablakpárkányra telepedve, felhúzott térdemre hajtottam államat, úgy figyeltem az alvót. Megérezhette pillantásomat, mert borzas fejjel felnézett.

- Mr. Pietro, becsukná azt a kurva ablakot? - dünnyögte rekedten.

- Hogyne, uram – még a függönyt is behúztam, hogy a napsugár ne cirógassa az ágy lepedőjén hanyakodó férfit.

- Megint nehéz forgatási napnak nézünk elébe – jegyezte meg Mr. Winkler, és hanyatt gördülve megpaskolta maga mellett az ágyat, invitálón.

- Úgy értsem, hogy egy gyors szex még belefér? – tértem vissza mellé.

- Még sem tett le arról, Mr. Pietro, hogy megbasszon? – kérdése elképesztett.

- Velem van baja, uram? – vontam fel szemöldököm, a haja cirógatására indult kezem pedig visszahúztam.

- A stáb minden tagja azért versengett, hogy ki fogja először Mr. Pietro trófeáját megszerezni, és épp nekem sikerült, a Sors olykor kegyes.

- Túloz. Senki se akart megbaszni, legalábbis nem adták nyíltan tudtomra.

- Ugyan, kinek nem állt volna ellen? Mr. Samm-nek?

- Ezt már sosem mosom le magamról?

- Hagyjuk, Mr. Pietro – magához húzott, és nem álltam ellen csókjának.

Ennyi kellett, hogy reggeli merevedésünk visszatérjen.

- Uram, akkor bele kell egyeznie, hogy én fogom megbaszni – néztem fel rá, miközben körbecirógattam mellbimbóját nyelvem hegyével.

- Erre akartam kérni – sóhajtotta kipirult arccal, miközben engedte, hogy nyelvemmel és számmal hajdani zacsija emlékét őrző ráncos bőrrészletet kóstolgassam.

Utóbb már sietnünk kellett, nehogy lekéssük a reggelit.

A harmadik gong elhangzása előtt alig egy-két perccel érkeztünk az étkezőbe, utánunk már csak Mr. Cane és Mr. Terence esett be.

Miközben az első pirítósomért nyúltam, körbetekintettem a stábtagokon. Próbáltam felidézni, ki kivel töltötte az éjszakát, és az arcokról leolvasni, hogy sikerült.

Mr. Henri ezúttal unottan piszkálta rántottáját, ebből arra következtettem, hogy Mr. Thom és őközötte nem működött a kémia.

Mr. Terence többször is zavartan kereste Mr. Cane pillantását, és egyszer ugyanarra a zsömléért nyúltak a kosárba, de Mr. Cane gyors, szinte követhetetlen mozdulattal rácsapott Mr. Terence kezére, és így ő szerezte meg a kiszemelt péksüteményt.

A Főnököt, aki Mr. Philip-et nyerte az esti sorslottón, mulattatta a sokféle reakció, hiszen az ő figyelmét aztán semmi sem kerülte el. Jóllakott oroszlánra emlékeztetett, ebből kiderült számomra, hogy a tanácsadóból ismét előjött a hajdani pornószínész. Ugyanakkor mindent megfigyelő fotós szemem mást is észrevett. A Főnök alapozót kent az arcára, így fiatalabbnak látszott valós koránál. "Hiúság, férfi a neved!", kaján énem elvigyorodott erre a kifacsart Shakespeare-i bölcsességre.

Újra végighordoztam tekintetem az evőeszközeikkel zörgő, ma reggel kissé hallgatag, nyúzott stábtagokon, megkerestem azt, aki már az első naptól fokozott érdeklődésemre tartott igényt. Nem tudtam vele szemkontaktust létesíteni. Bassza meg! Basszam meg! Esetleg ő engem!

A bennem dúló érzékvihart észrevették néhányan, ezt kiolvastam megütköző tekintetükből, nem tudták elképzelni, hogy mi lelte a higgadt fotóst.

- Elnézést! – erőltettem nyugalmat magamra, hiszen meg akartam őrizni a laza, higgadt férfi álarcát. A vajazókés azonban még mindig az almában rezgett, ahová iménti felindulásomban döftem.

Mr. Joe megtörölte szája sarkait, elegánsan, majd felszúrt pillantására:

- Mr. Pietro, talán nem úgy sikerült az éjszakája kasztrált barátunkkal, mint remélte?

- Az éjszakámnál érdekesebb téma volna, uram, a mai forgatási tervek ismertetése – szokásom szerint ismét kihátráltam a számomra kellemetlen szituációból.

Meglepetésemre a férfi, aki tudtán kívül forralta véremet, mellém állt:

- Igaza van, halljuk a mai programtervet, Mr. Joe!

A Főnök azzal a pillantással hallgattatta el, amiből simán kiolvashatta, hogy nem kellett volna megszólalnia.

A pompás hímpéldány vakítóan fehér fogaival harapott az eddig dobálgatott almábak melynek köszönhetően ezúttal csendben maradt.

Magamban fortyogtam, miközben a fejemben két én vitázott. Az egyik énem azt hajtogatta: „Elkaplak még, enyém leszel, szétbaszlak!”, míg a másik imígyen hűtögette: „Csak szeretnéd, ő nem közkincs, kevés vagy te, Pietro, mint árvaházban a szülői értekezlet!”, és így tovább, hol egyik, hol másik énem kerekedett felül.

Belső vitámnak az vetett véget, hogy Mr. Joe megkocogtatta poharát, jelezve, hogy beszélni kíván.

- Uraim, a mai forgatási nap talán a legnehezebb lesz mindenki számára. Mr. Radovan, Mr. Aldo, két hölgyet kell kell kezelésbe venni, … khm … bizarr módon kínozni, alkalmasint baszhatóak is. Megoszthatják a feladatot egymás között, ki melyiket vállalja.

Kártyázni kezdett a felmarkolt fényképekkel, majd szokása szerint útnak indított egyet közülük, az asztaltársaság tagjai kézről kézre adták. Mr. Radovanhoz került először, megnézegette, majd vállat vont, és tovább küldte. Mindenki rápillantott, mielőtt továbbadta, nem voltam kivétel én sem. A szemből és hátulról készült felvételen jó harmincas, türkizre festett tüsi hajú, ribancrendszámos tetoválást viselő zömök nő szerepelt, kissé vaskos combokkal és lábikrával, enyhén megereszkedett keblekkel, ernyedt, lapos fenékkel. Továbbküldtem Mr. Aldo felé, aki szintén alaposan megnézte.

- Orvosi kínzás? Nem néztem volna ki magából, Mr. Joe – továbbcsúsztatta a képet, miáltal Mr. Cane és Mr. Henri is megtekintette, mielőtt az visszaérkezett a Főnökhöz.

- Voltaképpen arról lenne szó, hogy... – itt Mr. Joe megnevezte a kínzást, amibe a nő beleegyezett, noha hosszas győzködés után.

A két orvos szinte egyszerre hördült fel. Mr. Radovan az asztalra csapott:

- Nem, ezt nem vállalom. Ez tényleg kínzás!

Mr. Aldo nem maradt el mögötte:

- Ne is álmodjon róla, Mr. Joe, hogy ezt megcsinálom egy nőnek!

- Valaki pedig meg fogja csinálni. Mr. Philip adta az ötletet, látott már valahol ilyet, de az ő számára is túl brutális, noha okozott már nekünk meglepetéseket ötleteivel – folytatta Mr. Joe. – Egyikük tehát el fogja vállalni, különben én fogom megcsinálni, pedig tudhatják, hogy nincs orvosi képzettségem, csak jó adag szadizmus vezérelne.

- Térjünk át a másik nőre – javasolta Mr. Aldo. – Hátha amit az ő számára kieszelt, uram, az nem annyira brutális.

- Ahogy kívánják – hajolt meg az orvosok akarata előtt a Főnök. – A másik hölgyike prostituált, és ezúttal tényleg nem az én ötletem volt. Akár hiszik, akár nem, ő maga kérte, hogy valaki… de előtte nézzék meg a fotóját.

A szemből és háttal fotózott meztelen kép ezúttal is körbejárt. A prostituált apró mellű, bamba tekintetű, harsány szőkére festett teremtés volt, széles csípőjű, kissé formátlan nő, húszas évei végén járhatott. Tovább pöcköltem a képet az eddigi rutin szerint.

Miután az visszaért Mr. Joe-hoz, aki ismét belekeverte a pakliba, megtudhattuk, mi a nő titkos kívánsága.

Amikor Mr. Joe pár keresetlen szóval megfogalmazta a prostituált titkos óhaját, Mr. Radovan félrenyelte az italát, Mr. Aldo azonban kisvártatva kibökte:

- Én megcsinálom neki, no problem! Volt már ilyen a praxisomban.

Ezzel el volt döntve a kérdés. Mr. Radovan kis győzködés után beleegyezett, hogy vállalja a másikat.

- Akkor térjünk át a délutánra – vette vissza a szót Mr. Joe. – Két férfi lesz a menü, nem könnyen bírta őket maradásra Mr. Franky. Mr. Cane és Mr. Pain bemutathatják őket sokoldalú tehetségüknek, és persze szükség lesz Mr. Henri orvosi tudására is, mielőtt még megszokná, hogy nézőként vesz részt a forgatáson. Gondolom, itt nem lesz ellenvetése egyiküknek sem.

Megkeverte a fényképekből álló paklit, majd ismét elindított egy képet. Mr. Cane összecsücsörített szájjal nézte, majd bólintott.

- Őt bevállalom – közölte kisvártatva, majd továbbküldte a fotót.

Harminc év körüli, izmos testalkatú, kockás hasú, felnyírt hajú, gondosan nyírt borostaszakállat viselő, ágyékban fazonírozott szőrzetű férfi nézett rám a fotóról, említésre – és szopásra – méltó fallosszal. Halványan emlékeztetett egy kanadai gay pornószínészre, akiről pár éve készítettem egy ínycsiklandozó fotósorozatot. Utána futó viszonyba is keveredtünk, de ő már csak azért sem lehet, mert azóta túlhaladt negyvenedik évén, míg a képen látható férfi csak nemrég léphette át a harmadik ikszet. Továbbpöccintettem a fotót, és képzeletem elszántogatott az emlékeimben őrzött gay pornósztár és légi akrobata 'vétek lett volna kihagyni'-kategóriás testén.

Ismét, már ki tudja hányadszor, a Főnök karcos hangja rántott vissza a valóságba.

- A másik férfi fiatalabb, és teljesen zöldfülű a pornóiparban, a BDSM-ről is el kellett számára magyaráznunk a kiválasztás után, hogy mit jelent. Csupán a pénz motiválja. Mr. Pain, ez nem azt jelenti azt, hogy kesztyűs kézzel kell bánnia vele. Szaván fogjuk, miszerint megtesz mindent, amit ön kér, de kívánságára meg is baszni. Vállalkozik rá?

- Előbb hadd lássam a fotóját – felelte a szólított.

Nyomban teljesült a kívánsága. Összehúzott szemmel nézte a meztelen férfi szemből és háttal készített, egymás mellé montírozott fotóját, és kis gondolkodás után bólintott:

- Persze, miért is ne? - vont vállat hanyagul.

- Kellően rá lesz hangolva egy kiadós verés után – vélte Mr. Joe. – Nos, munkára! Nehéz napunk lesz, uraim!

Mindenki kiitta a kávéját, már ha maradt csészéje alján, és elindultunk dolgozni.

Megint az orvosi rendelőnek kinevezett forgatási helyszínen kezdtünk. Ellenőriztem a kamerákat, a fényképezőgépbe újabb tekercs filmet tekertem, és nem felejtettem el az elemek állapotát se ellenőrizni. Más se hiányzott, mint hogy egy lemerült elemen múljon, hogy tudok-e jó minőségű közelieket készíteni.

A stábtagok, még én is, túltettük magunkat azon, hogy ez már valóban az inkvizíciós időket idézi, hiszen a hölgy vállalta, és Mr. Radovan legjobb tudása szerint készíti el neki a felmasnizott alkotást. Hogy kábé mit szeretne látni, erről a Főnök egy mobiltelefonos képet mutatott az orvosnak.

A folyosón, a rendelő előtt már várakoztak néhányan, az eddigi statiszták is lehetőséget kaptak arra, hogy végignézzék a forgatást, amennyiben csendben tudnak maradni. Mr. Radovan a nők csoportja felé fordult, és folyosószerte jól hallgatóan feltette az ominózust kérdést, amit szerintem sosem felejtenek el, akik akkor ott voltak, még én is hallottam a rendelő nyitva felejtett ajtaján át.

- Mrs Madge, jöjjön, összevarrom a punciját!

- Maga… tényleg orvos? – bizalmatlankodott a kékre festett hajú nő.

- Akarja látni a diplomámat?

- Ne, elhiszem – a nő mélységes zavarban volt.

- Akkor jöjjön, mielőtt újra meggondolja magát. Ugye csupaszra van borotválva a puncija?

- Igen, doktor – rebegte, nem tudott kilábalni zavarából.

- Hamarosan úgyis kiderül – közben a festett hajú nő reszkető lábakkal odaért hozzá. – Nos, a punciösszevarrás elég fájdalmas, de mindent megér a végeredmény. Birtokában lesz utóbb a hitelesített fotó, ami bizonyítja, hogy ezt egy BDSM forgatás alkalmával megcsinálták önnek. Eldicsekedhet vele a barátainak.

- Hogy csinálja?

- Sebvarró cérna és speciális tű kérdése az egész. A nagyajkait fogom összeölteni, szép mintájú varrással szorosan egymás mellé varrom mindkét oldalát. A végén masnival díszítjük. Figyelmeztetem, nagyon fájdalmas lesz.

- Elnézést, muszáj itt kitérnie a részletekre? – feszengett a nő.

- Hát hol? – Mr. Radován a többi női statiszta felé pillantott, akik a közelben csoportosulva sápadtan hallgatták szavait.

Visszatértem a technikai felszereléshez, és az előbb látott jeleneten töprengtem. Arra jutottam, hogy a nő nincs tisztában, mire vállalkozott, és mire oda kerül, már csak a menekülőszó mentheti meg. De ha kimondja, elesik a csinos összegtől, amit ígértek neki, ha bevállalja.

- Mr. Pietro, indulhat a kamera? – kérdezte a rendezői székből a Főnök.

- Igen, Mr. Joe, jöhetnek a szereplők – feleltem hátrapillantva, és akaratlanul a gyülekező nézőseregre - a stáb ráérő tagjaira és a kíváncsi statisztákra - pillantottam, akik a helyüket keresgélték a falnál elhelyezett székeken.

Ekkor pillantottam meg a levitézlett katonaorvost, aki látszólag unottan ült a Főnök háta mögött jobbról, és engem figyelt fürkésző tekintettel.

Visszafordultam a helyszín felé, és igyekeztem a munkámra koncentrálni. Még a házinyúl-mondás is eszembe jutott, pedig dehogynem lövünk!

Talán még anélkül kihátrálhatok, hogy lelepleződjek, hiszen ismertem már annyira cinikus lényét, hogy képes megszégyeníteni egy mindenki füle hallatára odavetett visszautasítással. „Fuck it!” – sziszegtem a kamera felvevőgombját birizgálva.

Mr. Joe utasítása rántott vissza ismét a valóságba. Indítottam a kamerát, a felvétel elindult.

A rendelőbéli díszlet-asztalnál Mr. Radovan ült háttámla nélküli, kerek forgószékén, és kopogtatásra az ajtó felé fordította tekintetét. A következő pillanatban a rendőrnek öltözött Mr. Winkler és Mr. Terence berángatta a forgatókönyv szerint kóterba vetett kurvát, de a zárkatársa szerint folyamatosan maszturbál, ennek kellett elejét venni. A börtönparancsnok utasítására össze kell varrni annyira, hogy csak pisilni tudjon. Az majd elveszi a kedvét. Az erről szóló üzenetet Mr. Rob olvasta fel, úgy is, mint a börtönparancsnok megbízottja.

A nő narancssárga rabruhát viselt, és igencsak vergődött Mr. Terence és Mr. Winkler markában, akik hamar lehántották róla a bő nadrágot, és erőszakkal feltették a nőgyógyászati vizsgálószékbe, majd szíjakkal kikötözték derekánál, széttárt lábainál. A nő folyvást vergődött, de most elnyugodott, és kihívóan nézett a doktorra. Széles terpeszét nem tudta összezárni, de kezei szabadok maradtak.

- Uraim, gyorsan összeöltöm a kicsikét – szólt hátra a válla felett nyeglén Mr. Radovan, miután egy pillantással felmérte a csupaszra borotvált puncit. – Kívánják megvárni?

- Persze, ezt nem hagynám ki – röhögött durván Mr. Terence, és járőrtársa, Mr. Winkler is bólogatott. Mr. Rob fejét csóválta, és azt felelte, neki hivatalból kell megvárnia, mert vissza is kell kísérnie a börtönbe.

- Rendben, akkor máris hozzálátok!

A doktor bemosakodott, majd kikészítette műszereit. Görbe sebvarró tűt, erős cérnát, fertőtlenítőszert. Aztán gumikesztyűt húzott, visszaült és odagurult, hogy közelről is behatóbban tanulmányozza a műtéti területet.

- Hozzám ne merjen érni, maga doktor! – visította a nő, vagyis szerepe szerint a nimfomán kurva, amikor meglátta az előkészületeket.

- Ejnye, befogná a pofáját? Utálom, amikor beleszólnak abba, amihez semmi közük. Kicsikém, erről férfiak döntöttek, tehát neked kuss! - majd a két "rendőrhöz" fordult. - Segítsenek lefogni, uraim, mert még nagyon ficánkol!

A két segítség lefogta a kapálózó nő karjait, a doktor munkához láthatott. Megtapogatta a csupasz puncit, megfogta és meghúzgálta egyenként a nagyajkakat. Sikerült néhány remek képet készítenem, ahogy cibálja. A nő lassan meghunyászkodott. A „rendőrök” elengedték karjait, és úgy álltak, hogy lássák, közben gúnyos megjegyzéseket tettek a rettegő nőre.

A doktor bekente a fertőtlenítő folyadékkal a nő pináját, nem törődve azzal, hogy a türkiz hajú nő méltatlankodik a taperolásért.

Eljött az első öltés ideje. A doktor összecsippentette a ez egyik nagyajkat, és a csikló közelében lassan átszúrta a vastag húst. A kurvában most tudatosodhatott, hogy mi lesz a sorsa, mert megkapaszkodva két térdhajlatában összeszorított foggal nyöszörgött, majd amikor a belső oldalon kijött a tű hegye, akkor feszülten sóhajtott. Mindazonáltal a bal felől felkerült az első öltés. A doktor a jobb felőli nagyajkat is megcibálta, és ismét következett az átszúrás. A nő ismét felnyöszörgött, ajkába harapott, térdhajlatába kapaszkodott, combjait karmolta. Szép, V-alakú két öltés került fel néhány perc alatt, a V egyik szárát a csikló mellett jobbról, a másikat az ellenoldali öltés alkotta. A doktor rátért a következő két öltésre. A nő végig nyöszörgött, amikor érzékeny punciját átszúrták, annak ellenére, hogy a orvos ügyesen dolgozott. A fertőtlenítőnek és a doktor szaktudásának hála, néhány pontszerű vércseppen kívül nem mutatkozott erősebb vérzés.

A doktor megpaskolta a második két öltés után a nő punciját, és közölte, hogy szebben összevarrná, ha a kicsike nem rázná ennyire a picsáját, igyekezzen nyugton maradni.

A nő durván replikázott, kilátásba helyezte, hogy leszaggatja a doktor tökeit és fülére akasztja, és nem látszott örülni a négy öltésnek. A varrás folytatódott, a „rendőrök” oda-odanézve megjegyzéseket tettek a nőre, a puncijára, a doktor csipkeverő ügyességére, ahogy azzal a vastag tűvel dolgozik. Teljesen tárgyiasították az erőssen kínnyögdelő nőt.

A vége felé a doktor odahívta a börtönigazgató megbízottját, hogy megkérdezze, mennyire szűkre varrja a puncit. Addigra már nyolc határozottan rajzolt V-betű sorakozott egymás alatt, ami tizenhat szépen kivitelezett öltést jelentett. A két férfi tanakodott a punci felett, végül a megbízott úgy vélte, hogy egyetlen, keresztben elhelyezett öltéssel zárják a V-k sorát, így a doktor egy szúrással mindkét oldali nagyajkat átszúrta. Persze a nő vitába szállt vele, szerinte túl szűk lett a puncija, nemhogy ujjazni nem tudja majd magát, de pisilni sem tud a szívószál-méretűre szűkített nyíláson át.

- Ahelyett, hogy örülne, milyen jól sikert a bestoppolás! – nézett fel rá doktor, majd a megbízott felé fordult, és vállat vont: - De ezek a kurvák semminek se tudnak örülni.

Ezzel a vastag sebészcérnából megkötötte az ígért masnit, mint hajdan az óvodában, a tornacipőjén. A dicséret ezúttal sem maradt el.

- Doktor, maga aztán szakmája dísze, vegye fel az "azsúrozó" előnevet! – ajánlotta vigyorogva a Mr. Terence által alakított rendőr.

- Bizony, ezzel egy ideig nem lesz baj – tódította a másik rendőr.

- Mikor szabadul a lotyó? – nézett kérdőn a megbízottat játszó Mr. Rob-ra a a doktor.

- Mikor is? Három hét és két nap van a büntetéséből.

- Nagyszerű. Tisztán kell tartani a punciját, és le is kell mindennap kenni fertőtlenítő folyadékkal. Szabadulása napján hozzák el varratszedésre. Nem fog tudni masztizni a kicsike, mert a varratok alá gyűrtem a csiklóját is – a doktor még egyszer lefújta a fertőtlenítővel a meggyötört puncit, majd lerántotta a gumikesztyűket.

A nő egészen elcsendesedett. Kioldozták, lesegítették a nőgyógyászati székből. Azonnal megtapogatta az eredményt, a figyelmes doktor még egy tükröt is alátartott, hogy megnézhesse.

- Ugye, mondtam, hogy jól fog sikerülni? Ha nem rángatta volna annyira, még egyenletesebbek lennének az öltések. De hiába, ha egyszer nem ért a szóból.

A nő csak könnyekkel szemében, tágra nyílt szemmel tapogatta punciját, majd a két rendőr segítségével felöltözött, és a megbízott kíséretében elhagyta a rendelőt. Igen óvatosan lépkedett.

Amikor bezárult mögöttük az ajtó, Mr. Joe felrikkantott, és azonnal megállítottam a kamerát.

- Nagyszerű! Jól rá tudott közelíteni? Sok fotót készített?

- A felvétel megvágás után is közel 12 perces marad, és a fotók… - rápillantottam a digitális kijelzőre fényképezőgépemen. – Tizenhét kép készült a varrás folyamatáról.

- Szép munka, Mr. Pietro. Azért külön dicséretet érdemel, hogy egyszer sem remegett meg a kezében a kamera. Úgy felvette, hogy kívül maradt az eseményen lelkileg.

- Ez a munkám, uram, fotós és videós vagyok – ismételtem, tán a három nap alatt harmadszorra.

- Igen, igen. Hozzák vissza azt a szerencsétlen nőt. Mr. Radovan, óvatosan bontsa fel az öltéseket, ne okozzunk neki feleslegesen több fájdalmat.

A két rendőr ezúttal sokkal óvatosabban bánt a statisztával, aki még egy mosolyt is rájuk villantott, amikor újra a vizsgálószékre ültették, miután lehúzták róla a nadrágot.

Mr. Radovan óvatosan bújtatta az öltések alá sebészeti ollóját, és egyenként nyisszantotta el a varratokat, majd csipesszel kihúzta őket a mély szövetekből. A nő egészen megkönnyebbült, és amikor a varratszedés elkészült, megköszönte a doktornak.

- Nem hittem volna, hogy kibírom, mert istenigazából fájt a pinám. Hová tettem az eszemet, hogy hagytam magam összeszurkálni.

- Asszonyom, a bátorsága lenyűgöző – bókolt Mr. Radovan. – Lehet, hogy még pár napig érzékeny lesz a terület, de nyom nélkül gyógyul. Hogy egyeztek meg? Kamerán kívül seggbekúrjam?

- Ők pedig végignézik? – mutatott a nő a falnál ülő kéttucatnyi bámészkodóra.

- Hiszen látták már magát minden szögből, és felnőtt emberek vagyunk. Mi megbotránkoztatót láthatnának ezek után?

A nézősereg megfogyatkozott, mert a nő óhajtotta Mr. Radovan faszát, de ezt már nem mindenki akarta végignézni. Kimentem én is a többiekkel. Csak néhány bámészkodó maradt a rendelőben, ahol Mr. Radovan nekikészülődött a férfias feladathoz.

Mr. Joe utasítására egy órás szünet következett. A folyosó kanyarulatában felvillant a palackzöld póló és szűk farmer. Nem tehettem róla. A nyomába szegődtem, remélve, hogy végre színt vall, akar-e engem, vagy sem.

Folyt. köv.