Casting - 6. rész

Casting – 6. rész

(Kitalált történet, fiktív szereplőkkel és helyszínen E/1-ben elmesélve, az egyik karakter szemszögéből. Szokásomtól eltérően a történetet most a jelen korba helyeztem, amiről talán a cím is árulkodik. Figyelmeztetések: medical, spanking, hetero- és homoszexuális aktus részletes leírása, durva beszéd. A figyelmeztetés a történet egészére vonatkozik, tehát ami az első részben nincs, az a többiben kerül sorra.)


Vacsora vége felé, amikor már a stábtagok már az italaikat kortyolva, lustán nézelődtek, a Főnök megkocogtatta poharát, jelezve, hogy beszélni óhajt:

- Uraim – kezdte, amikor elhalt a zsongás az étkezőben. – Ismét nagyszerű forgatási napot zártunk. Láthatták a moziteremben a ma felvett anyagot, amit Mr. Pietro volt szíves megvágni, így már a végleges változatot néztük meg vacsora előtt. Mr. Pietro, fogadja köszönetem a kiváló munkáért! A felvételek elején jól látszik a név és mellette az életkor. Ismét bebizonyosodott, hogy ön jó választás volt, mert a veréses jelenetnél a film jobb sarkába írta a számot, alkalmasint, hogy hányadik ütést kapta meg éppen a statiszta. Így nem a nézőnek kell számlálnia, amikor a videomegosztóra felkerült videóban nézi a pálcázós jelenetet.

- Köszönöm, uram – biccentettem feléje az asztal másik végéről. – Apró figyelmesség csupán.

Mr. Joe elmosolyodott, majd folytatta:

- Kifejezetten örülök, hogy mindhárom ápolónk itt ül közöttünk, noha jó verést kaptak délután. Mr. Cane igazán kitett magáért. Hogy vannak, uraim?

- A néhány óra pihenés, valamint a kamillás, körömvirágos kenőcs megtette a hatását – felelte Mr. Rob. – Bár még meglehetősen sajog, annyira azért nem, hogy óvatosan ráülhessek.

- Mr. Terence?

- Csatlakozom az előttem szólóhoz. Igaz, alaposan elvertek, de nem okoz gondot a seggemre ülni.

- Mr. Winkler?

- Koromból kifolyólag tartottam attól, hogy az ötven ütés jobban megvisel majd. Ám elmondhatom, uraim, hogy hála Mr. Cane szaktudásának, már pár órával később képes voltam önállóan zuhanyozni, öltözni, és még be is tudtam kenni a seggem a Mr. Rob által említett gyógykenőccsel. Meglehetősen jó érzés ráülni az elvert seggemre.

- Mr. Pietro, változatlanul nem kapott kedvet egy kis botozásra? Bizonyára férfiasan állná Mr. Cane ténykedését, és rendkívül büszke lenne rá utóbb. A jelenlévő stábtagok már mind túlestek a tűzkeresztségen. Ne kéresse magát! Jobban feloldódna közöttünk, nem volna ilyen hűvös, megfontolt.

Talán a környezett hatott rám, talán kissé fejembe szállt a sűrű, barna sör, de amikor már kellemetlenné váltak a rám szegeződő pillantások, vállat vontam:

- Miért is ne? Köszönöm a lehetőséget, élni fogok vele.

Amikor elcsitult a hangzavar, a biztató megjegyzések, a vállveregetések nyomán, Mr. Joe szélesen elmosolyodott, és felém intett konyakospoharával:

- Nem fogja megbánni, uram! Mr. Cane vacsora végeztén elkíséri a dereshez, és könnyű, huszonöt botütésben részesíti. – befejezettnek tekintette a témát, és kis szünet után folytatta rögtönzött beszédét: - Uraim, kis változás állt be a holnapi forgatási terveinkre vonatkozóan. Az a két statiszta, aki, mint említettem, visszalépett a forgatástól, a mai nap folyamán elhagyta a kastélyt, ám a négy tétovázó maradt, így holnap őket vesszük sorra. Itt jegyzem meg, hogy megszavaztunk Bella Rosa és Franky számára némi bónuszt a kialkudott fizetségen felül, ugyanis ők beszélték rá őket a maradásra négyüket. A részleteket a holnapi reggeli során fogom ismertetni, kinek milyen feladata lesz, et cetera.

Bár figyeltem, mégis időnként észrevettem, hogy kissé a fejembe szállt a barna sör, és el-elkalandozott a figyelmem. Gondolataim már a deres közelében jártak, melyet vacsora után meg kell látogatnom Mr. Cane és Mr. Thom kíséretében. A nevem hallatára mégis leráztam a könnyű kábulatot:

- Mr. Pietro, csak nem fél? – Mr. Joe vizsgálódó tekintetére tűzött. - Jusson eszébe, hogy a középkorban a parasztokat rendszeresen húzták deresre, hol huszonöt, hol ötven botütés kaptak a seggükre, de utána nem okozott számukra gondot visszaállni a sorba kapálni, szüretelni, sőt még éjjel az asszonyt is megbaszták. Igaz, kissé későn került kapcsolatba ezzel a világgal, de higgye el, sosincs késő a tapasztalatszerzéshez. Jut eszembe, mióta nincs szexpartnere? Tudomásomra jutott, hogy hónapok óta nélkülöz. Ne álljon szerzetesnek, a cölibátus nem önnek való. Nézzen körül, a stábtagok valamennyien homoszexuális vagy biszexuális férfiak. Valószínűnek tartom, hogy egyikük sem utasítaná el egy önnel töltött éjszaka lehetőségét, főleg, hogy a kamerája és a fényképezőgépe társaságában rengetegszer láttuk ahogy leguggol, lehajol, hajába túr, elölről és hátulról is képet alkottunk arról, hogy izgalmas szépségű férfitestet találnánk, ha lehántanánk önről a fekete farmert, a nyaknál kihívóan kigombolt kék inget. Mr. Samm láthatta önt közvetlenül zuhanyozás után, és higgye el, tetszett neki az elé táruló panoráma.

- Uram – próbáltam visszatalálni eddigi higgadtságomhoz, közben akaratlan mozdulattal hátrasöpörtem homlokomból fekete hajamat. – Ilyen tekintetben mindig is önellátó voltam.

- Ön homoszexuális, ez nem titok, nem is kerülhetett volna a stábba, ha nem az – vette vissza a szót Mr. Joe, gunyoros tekintetétől még mindig gombostűre szúrt lepkének éreztem magam. – Tudjuk, hogy nem kurva, ezt volt szíves közölni. Annyit elárulhat, hogy a szexben támadó vagy befogadó típus?

- Arra kíváncsi, hogy szívesebben dugok, vagy inkább dugható vagyok? – hörrentem, de a rám szegeződő pillantások visszavonulásra késztettek. – Voltaképpen uni a besorolásom.

- Nagyszerű! – ütötte össze tenyerét a Főnök, és figyelmen kívül hagyva, hogy jeleztem, önellátó vagyok, és nem szorulok arra, hogy más válasszon számomra szexpartnert, így folytatta: - Hogy ne érezze kellemetlenül magát ebben a szituációban, minden stábtag neve belekerült ebbe a kalapba. Még egy: ne térjenek el attól, hogy magázódunk. Higgyék el, ez még meg is fűszerezi az élvezetünket.

Itt elővarázsolt a háta mögül álló tálalóasztalkáról egy kalapot.

- Mr. Samm segíteni fog abban, hogy kettesével ismertessem az összesorsolt, alkalmi párokat, akik együtt fogják tölteni az éjszakát. A játék nem újkeletű, szinte minden forgatás idején sorra kerül valami hasonló célzatúra, így a stáb tagjai már jó néhány munkatársukkal keveredtek így egyéjszakás szexkalandba. Akiket párba hoz a sors éjszakára, azok beszéljék meg, hogy melyikük lakosztályába töltik az éjszakát. Ne utasítsák vissza az ölükbe pottyant szex lehetőségét, gondoljanak arra, hogy sokkal jobban fog menni a munka is holnap, ha mind kielégülten érkeznek. Hogy egyéb aggodalmaikat is szétoszlassam, a stáb minden tagja mentes nemi betegségektől, tehát mindent bele, uraim!

A társaság jókedvűen, izgatottan várta a sorsolás eredményét, izgalmuk rám is átragadt. Vajon kivel fogom tölteni az éjszakát? Nem mertem újabb korsó barna sört kérni, mert a kettő is egyre inkább a fejembe szállt. Éreztem, a farkam apró jelzésein, mocorgásán, hogy igenis, kedvére van a játék. Azon kaptam magam, hogy kíváncsian nyújtogatom a nyakam, hogy vajon kivel sorsol össze a szerencse. Titkon reméltem, hogy azzal, aki már jelenlétével is forralta vérem, nem is kellett felé néznem. Inkább körülnéztem az asztal körül ülő, vidám társaságot. Ennyi sármos, izgalmas férfi, és mindben túlbuzog a feromon, magamat is beleértve.

A sorsolás megkezdődött. Mr. Samm kihúzott két cédulát, széthajtotta, és párja kezébe adta.

- Mr. Radovan és Mr. Rob! – hirdette ki a Főnök.

Nevezettek egymásra bámultak, majd odakiáltottak egymásnak az asztal felett valami pikánsat, melyet nem értettem, de a nevetést annál inkább.

- Mr. Henri éééééééééés – Mr. Joe körbejáratta a tekintetét a felhevült férfiakon, akik kíváncsian várták, kivel fog hálni az Obeliszk tulajdonosa. Végül kibökte: - Mr. Thom!

Folytatódott a hangzavar, tanácsokat adtak Mr. Thomnak, egyszersmind gratuláltak is neki, az Obeliszk tulajdonosa pedig hátradőlve, élveteg mosollyal nyugtázta sikerét.

Folytatódott a sorsolás:

- Mr. Cane – dobta fel a nevet a Főnök, majd kisvártatva folytatta: - Mr. Terence.

Ismét hangzavarba torkollott a lármás vélemény nyilvánítás, melyből kihámoztam, hogy előjátékként is felfogható a délutáni pálcázás, Mr. Terence kellő állapotba került ahhoz, hogy Mr. Cane megkoronázza művét, amit egyesek szerint már a botozás végeztével is megtehetett volna, ha nincs tekintettel Mr. Terence megviselt állapotára.

Újabb nevek röppentek a levegőbe:

- Mr. Samm pedig – a Főnök meglepetten feltekintett a papírokról. – ma éjjel Mr. Pain játszótársa lesz.

A pillanatnyi zavar meglepett nevetésbe ment át, amikor a következő két papírszelet került a kezébe:

- Nos, ez én vagyok, és aki meg fog baszni ma éjjel, az nem más, mint… Mr. Philip.

A következő két név újabb hangzavart váltott ki a stábtagokból:

- Mr. Aldo, aki nemcsak a kövér nőket, hanem az erőteljes testalkatú férfiakat is kedveli, nos ő – kis hatásszünet után bedobta a nevet: - Mr. Franky partnere lesz, aki mától kezdve a stábunkhoz tartozik - szólt mintegy mellékesen, és ekkor vettem észre a vörös fickót az asztalnál.

Újabb két név következett, az egyik az enyém. Összesorsoltak a kasztrált hőssel, Mr. Winklerrel.

Éppen megkerestem tekintetemmel a meglepett, őszes halántékű férfit, aki talán azt hitte, kimarad a játékból, valaki megkocogtatta a vállam. Mr. Cane állt mellettem.

- Uram, nekünk még van egy kis dolgunk – figyelmeztetett.

Jó ég, majdnem megfeledkeztem, hogy ma még deresre is húznak. Kiittam az utolsó pár korty barna sört korsómból, majd kényszeredetten Mr. Thom és Mr. Cane nyomába szegődtem. Az ajtóból visszanéztem, és megkerestem Mr. Joe tekintetét. Felém biccentett, majd visszafordult a vidám asztaltársasághoz.

Ahogy egyre közelebb értünk a teremhez, ahol most rám várt a deres, egyre inkább leráztam kábultságomat. Mr. Cane és Mr. Thom tanácsát megfogadva kiürítettem hólyagomat, és felrémlett, hogy Mr. Joe is tanácsolt egy gyors hugyozást a napokban valakinek, aki utóbb verést kapott.

Amikor a terembe értünk, és a lámpa fénykörében megláttam a derest, nagyot nyelve megtorpantam.

Mr. Pietro – bátorított Mr. Cane, miközben Mr. Thom megfelelő botot keresett a készletéből. – Látszik magán, hogy fél. Mitől tart?

- Gúnyolódik, uram?

- Ön igazi férfi, higgadt és hűvös, mondhatni titokzatos. Olyan stich lengi körül, ami miatt senki számára nem marad közömbös. Azzal, hogy Mr. Joe könnyű botozást rendelt magának, erősíti a stábhoz való tartozását. Bizonyára észrevette, hogy az elmúlt két napban folyamatosan figyeltük, szondáztuk Önt. Most bebizonyíthatja, hogy igazi férfi, és nemcsak eljátszotta eddig nekünk. Kérem, vetkőzzön le! Valamennyi időt kap ráhangolódni, de aztán meg kell kapnia a botot.

- Voltaképpen – keresgéltem a szavakat. – valahol számítottam rá.

- Mr. Samm nem túlzott, valóban így néz ki egy szép férfitest – szólt elismerően Mr. Cane, amikor bokszeralsómat is a fogasra akasztottam. – Valóban meztelenül nyitott neki ajtót?

- Így volt, még nem készültem el, amikor eljött értem – túrtam bele sötét fürtjeimbe, melyek folyvást visszahullottak a homlokomba, hiába simítottam őket hátra.

- Uram, eljött az igazság pillanata. Kérem, hasaljon fel, hogy Mr. Thom deresre húzhassa!

- Nem irigylem a parasztokat, akiket Mr. Joe említett – mondtam, miközben elhelyezkedtem, és faszomat 12 órába állítottam. – Botozás után folytatták a nehéz, mezőgazdasági munkát. Erős férfiak voltak.

- Azok. Most képzelje, hogy egy közülük, aki botbüntetést kap – Mr. Cane figyelte, ahogy deresre húznak. – Egyébként tudja, mit jelent a könnyű botozás?

- Nem, uram – néztem fel rá, miközben Mr. Thom gondjaira bíztam magam.

- Annyit jelent, hogy viszonylag könnyedén, közepes erősséggel fogja az ütéseket kapni, azért időnként kap egy nagyobbat. Igyekezzen férfias nyögésekkel felelgetni a botnak. Felkészült? Nem sürgetni akarom, de nem akarom Mr. Terence-t megvárakoztatni.

- Nem kell kitolni, vagy ilyesmi? – kérdeztem mélyülő zavaromban.

- Dehogy, Mr. Pietro. Mr. Thom engedett egy kis mozgásteret, rázza a seggét nyugodtan, attól én könnyedén eltalálom – nevetett Mr. Cane meglepődve. – Jó néhány éve botozok már férfiakat, de ilyet még senki sem kérdezett tőlem.

- Elnézést kérek, uram – megborzongtam, ahogy hozzám ért a bottal.

- Mr. Pietro, most pedig bemutatom a botnak – hallottam Mr. Cane hangját, a következő percekben pedig született úriemberként be is váltotta ígéretét.

Nem térek ki arra, hogyan bírtam a botot, ez maradjon az én titkom. Mindenesetre utána a saját lábamon tértem vissza lakosztályomba, nem kellett elfogadnom Mr. Cane és Mr. Thom készségesen felajánlott segítségét.

Lezuhanyoztam, és épp a fogaimat sikáltam, amikor halk kopogás emlékeztetett arra, hogy Mr. Joe játékának köszönhetően nem fogom egyedül tölteni az éjszakát.

Mr. Winkler invitálásomra levette óarany árnyalatú bársony köntösét, és mellém feküdt a széles franciaágyon. Odébb csúsztam, hogy helyet csináljak neki.

- Uram, bizonyára ön is tisztában van azzal, hogy megcsonkítottak – kezdte, még mindig zavartan, a párna csipkeszegélyét babrálgatva.

- Igen, Mr. Joe volt szíves beszámolni róla, és utána láttam is, amikor ön Mr. Cane pálcája alá méltóztatott hasalni.

- Ahh, igen – kihúzott egy selyemcérnát, és tépkedni kezdte, noha az erős varrócérna nem adta magát könnyen. – Mi a véleménye arról, hogy akadályát képezi-e hiányosságom annak, hogy dugjunk?

- Úgy érti, idegenkedem-e attól, hogy kasztrált férfi öleljen?

- Úgy, uram – a cérna még mindig nem adta meg magát.

Válaszul hanyatt fordítottam, széttártam combjait, majd kecsesen felemelve a kellemes méretű és illatú faszt, arcommal a ráncos domborulat fölé hajoltam, és először kissé megnyaltam, majd ráhajolva számmal simogattam, és csókot leheltem rá. A farok ígéretesen keményedni kezdett, Mr. Winkler felnyögött, a cérna elszakadt.

- Uram, megtiszteltetés számomra… - kezdte, de itt úgy éreztem, ideje átvennem az irányítást.

- Ugye, nem tévedek abban, hogy uraságod tudja használni a faszát?

Itt csókot lehelt tenyerembe majd a kezemet elárvult farkához vitte. Elhúztam a kezem, de valójában az aktust akartam minél tovább odázni, hogy tovább tartson a gyönyör.

- Uram, talán nem elégedett a méretével? – aggodalmaskodott.

- Igazán daliásnak találom, még úgy is, ha nem volt még szerencsém teljes méretéhez – feleltem pajzán mosollyal. – Előbb azonban beszélgessünk, uram.

- Mire kíváncsi?

- Tisztázzuk előre, hogy uraságod vagy én leszek megbaszva.

- Meg akarom baszni, Mr. Pietro – sietett a válasszal. – Ne értsen félre, de már felidézni se tudom, mikor szexeltem utoljára mással.

- Meg tudom érteni, és természetesen baszható vagyok – nyugtattam meg.

- Akkor ezt tisztáztuk, uram – az őszes hajú férfi hangjából már kevesebb zavart éreztem ki.

- Meséljen nekem a rabszolgaként átéltekről.

- Mire kíváncsi? Látta a billogomat, függelékeim hiányát.

- Ezekre, és a verésekre is, a mindennapjaira rabszolgaként.

- Hát jó. Bár nem vagyok egy Seherezádé, nekem nem is kell ezeregy éjen át mesélnem, hogy megdughassam – sóhajtott, és kisvártatva belefogott.

A kis asztali lámpára dobott ingemen átszűrődő kékes fény sejtelmesen megvilágította kettősünket. Egyelőre nem értünk egymáshoz, csak egymás felé fordultunk. Mr. Winkler kis tétovázás utána belekezdett:

- Gazdám kockán nyert engem előző tulajdonosomtól, aki egyik tétként engem tett fel. Új gazdám a hatvanas éveiben járt, korrekt férfiú volt, tiszteletet parancsoló, szigorú. Ilyenre vágyik a legtöbb rabszolga. A birtokára szállíttatott embereivel, és első nap még semmi dolgom nem volt, kipihenhettem az utazás fáradalmait. Az a farm igen messze van – szünetet tartott, emlékeibe révedt. – Gazdám másnap érkezett, és hívatott. Tájékoztatott, hogy a farm a külvilág számára állattartással foglalkozik, a haszonállatok tenyésztése szép pénzt hoz a konyhára, ebből megengedheti magának a rabszolgák tartását, akik velem együtt gondozni fogjuk a jószágot, valamint a házban, ház körüli munkákat is mi végezzük. Rabszolgafelügyelőkre bíz bennünket, akik a munkaruhájuk részeként ostort vagy pálcát viselnek, ezzel fenyíthetik a lógósokat, vagy akit bármilyen vétségben bűnösnek találnak. Ezután közölte, hogy hamarosan meg fog billogozni, ahogy az új rabszolgákat szokta, és amíg erre sor kerül, addig döntsem el, hogy a jobb vagy a bal seggem felső harmadába égesse a tulajdonjogát bizonyító jelét. Innen már tudtam, hogy jó gazdához kerültem, aki odafigyel a rabszolgáira. Mintegy mellékesen vetette oda, hogy néhány rabszolgáját már kasztráltatta, mert jól tudja, hogy így nyugodtabbakká, engedelmesebbekké válnak. Készüljek fel rá, hogy hamarosan engem is kivágat.
Ezután lementünk az istállóba, és néhány felügyelőt odaintett, hogy segítsenek neki. Csupasz fenékkel várakoztam, figyelve, hogy hevíti a billogot. Néhány rabszolga közben almozott, trágyázott a csendesen kérődző tehenek alól, de mind láttak, és bizonyára tisztában voltak azzal, mi vár rám. Uram kérdésére azt feleltem, hogy a seggem bal felére kérem a billogot, mire intett a felügyelőknek, akik lefogtak, hogy mozdulni se bírtam. Gazdám odalépett hozzám, és könnyedén a kívánt helyre nyomta a jelét, amitől nem tagadom felordítottam, mert iszonyúan fájt. Háromig számolt fennhangon, majd elrántotta a tüzes vasat bőrömtől. A felügyelők elengedtek, majd magunkra hagytak. Térdre rogytam, és sziszegtem, könnyeimet nyeltem. Gazdám odalépett, és megszemlélte az eredményt. Közölte, hogy igen jól sikerült, és legyek büszke rá, hogy a tulajdonjogát ezzel véglegesítette. Figyelmeztetett, hogy vigyázzak rá, nehogy sérüljön, elmosódjon, mert akkor kénytelen lesz a másik oldalon is megbillogozni, és arra már bizonyára jobban fogok vigyázni. Aztán egy tükörben megnézhettem, addigra már kitöröltem a könnyeket a szememből, és be kellett lássam, hogy valóban jól sikerült, gazdám igazi mestere a billogozásnak. Másnapra összeszedtem magam annyira, hogy munkába állítsanak. Könnyű, fehér tunikát kaptam keskeny övvel, ez volt a rabszolgák viselete, alatta nem viselhettünk semmit. A házi rabszolgák közé osztottak be, a gyakorta odalátogató gazda és férfivendégei kényelmét szolgáltam, és ebbe beletartozott, hogy használták a testem. Először még vonakodtam, de a gazdám az egyik felügyelő gondjaira bízott, aki elvitt egy félreeső szobába, és ott alaposan elverte a seggem a mindig nála lévő pálcával. Amikor már nem bírtam felkelni, otthagyott egy matracon, és mielőtt magamra hagyott, reményét fejezte ki, hogy tanultam a leckéből. Másnap a gazdám elé kísért, aki megtekintette seggemet, és közölte, hogy napokon belül baszható állapotban lesz, tehát csak néhány napot nyertem. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy ő avatott fel.
Alig telt el két hónap, amikor egyszer összehívta a rabszolgákat, az istállókban dolgozókat is és a házi rabszolgákat is, majd bemutatta a magával hozott sebészt, Dr. Mortimert.
Sose felejtem el a nevét, szúrós pillantását, ahogy megnézett bennünket egyenként. Gazdánk kijelölte a kiherélésre jelölt rabszolgákat, köztük engem is. Aznap négyen estünk át a kasztráláson. A többiek visszamehettek dolgozni, bennünket előkészítettek, leborotváltak, majd a doktor egyenként a fertőtlenítőszagú asztalra parancsolt minket. A felügyelők ostorral nógatták azt, aki késlekedett, vonakodott. Először egy harmincas évei végén járó rabszolga helyezkedett el széttárt combokkal, a sebész ráterített egy középen kivágott zöld lepedőt, így a kéttenyérnyi ablakon láthatta a műtéti területet, melyet jól megvilágított egy lámpa. Helyi érzéstelenítésben végezte a beavatkozást, miközben a rabszolga hanyatt feküdt, kényelmes terpeszben, és feje alá tehette behajlított karját közben. Láttuk arcát, és bár aggodalmas arckifejezéssel tűrte, megbizonyosodhattunk arról, hogy nem érez fájdalmat.
Utóbb magam is meggyőződhettem erről, amikor sorra kerültem, és ragasztószalaggal hasam oldala felé ragasztott farokkal engem is kasztrált. Néha éreztem a műtét során kisebb nyomást, leheletnyi feszülést, ahogy elkötötte, de semmi mást. Így gondterhelten, de viszonylag nyugodtan vártam, hogy kész legyek. A mennyezetre helyezett tükrön át akár figyelemmel is kísérhettem ténykedését.
Miután láttam, hogy a heréimet eltávolította a herezacskón ejtett metszésen át, kiégette az ereket, majd habozás nélkül megszabadított a kiüresedett herezacskómtól is.
Megkérdeztem, hogy megtarthatom-e emlékbe, mire a maszk felett rám nézett, és valami olyasmit mondott, hogy „ugyan, mire kellene neked? Gyűjtöm, elviszem szuvenírnak, remek dohányzacskó lesz belőle, ajándék pipázó barátaim számára.” Ebből mindenesetre világossá vált, hogy nem kapom meg. Végül is igaza volt, mihez is kezdhettem volna vele?
A műtét végén apró, szinte láthatatlan öltésekkel varrt össze, és emlékül ez a ráncos kis domborulat maradt, hajdani zacsim egy darabkája. Hálás is vagyok érte, pont olyan érzékeny, mint hajdan, cirógatásra, nyaldosásra reagál. Néhány nap lábadozás után mindannyian szövődmények nélkül gyógyultunk, a sebész kijött kontrollra, és gazdámmal együtt igen elégedett volt az eredménnyel. A műtét után valóban szelídült heves természetem, és sokkal nyugodtabbá váltam. Gazdám készséges, szorgalmas rabszolgát nevelt belőlem, ebbéli munkálkodását a felügyelők is segítették azzal, hogy ha szükségét látták, először egy-egy ostorcsapással figyelmeztettek, vagy lehajoltattak, hogy pálcát kapjak, de amikor ezek a célzott ütések sem érték el céljukat, bizony meglátogattuk a félreeső szobát, ahol istenigazából megkaptam a magamét. Kíváncsi még valamire, uram?

Időközben egyre közelebb húzódtunk egymáshoz, és simogattuk egymás lúdbőröző testét, ujjaink a másik ágaskodó falloszába ütköztek. Gyorsan elérkezett az idő, és Mr. Winkler belém hatolt, és úgy megbaszott, ahogy már rég, hisz szerettem úgy gondolni magamra, hogy én vagyok, aki dug. Bár az utóbbi években eszerint éltem, most mégis újra felfedeztem azt a gyönyörteli érzést, amikor engem basznak. Fergeteges orgazmushoz juttatott, és éreztem, amikor rajta is átviharzik az érzés.

Ahogy kimerülten hevertünk a frenetikus orgazmus után a lepedőn, felötlött bennem, hogy már alig érzem a seggemen Mr. Cane kora esti munkálkodásának fájdalmát, amikor ezt közöltem az ernyedten pihegő Mr. Winklerrel, azt felelte tűnődve, hogy ugyanígy érez, noha Mr. Cane őt sem kímélte.
Egymás karjaiban, hirtelen lepett meg bennünket a jótékony álom.

Folyt. köv.