Casting - 4. rész

Casting – 4. rész

(Kitalált történet, fiktív szereplőkkel és helyszínen E/1-ben elmesélve, az egyik karakter szemszögéből. Szokásomtól eltérően a történetet most a jelen korba helyeztem, amiről talán a cím is árulkodik. Figyelmeztetések: medical, spanking, hetero- és homoszexuális aktus részletes leírása, durva beszéd. A figyelmeztetés a történet egészére vonatkozik, tehát ami az első részben nincs, az a többiben kerül sorra.)


Belepörgettem a felvételbe, és meg-megálltam, menet közben láthatatlan, ám szükséges vágásokat eszközöltem, menet közben konvertáltam. Aztán lekapcsoltam a technikai berendezést, a szembántóan erős fényű Jupiter-lámpákat, és a sötétbe borult rendelőben letelepedtem az egyik székbe. Néhány percem maradt relaxálásra, míg visszatérnek a többiek, és folytatódik a forgatás.

Ismét eszembe jutott az a lenyalt ujj. Vajon a meleg és biszex férfiakkal zsúfolt, feromonokkal teli közeg hatott így rám? Felidéztem a többi stábtagot, egy-kettőnél tétováztam is, mert ők se maradtak közömbösen, ám az az egy, aki bevonzott, más volt. Nem egyéjszakás kaland, de akár életre szóló szerelem is lehetett volna belőle, ha... ő is észrevesz, és egyértelmű jelét adja, hogy ugyanígy érez irántam. Álmodj csak, Pietro! Sose kapod meg! Ő túl sokcsillagos hím, és még egy szót sem beszéltél vele!

Eddig jutottam a gondolataimban, amikor hangok hallatszottak a folyosóról, a stáb közeledett. Szemem már megszokta a sötétet, így mire benyitottak, volt időm odalépni, és felkapcsolni a Jupiterlámpákat, és fény ömlött végig a rendelőn.

Mr. Joe a karjánál fogva húzta be az újabb statisztát, aki hamarosan Mr. Henri kezébe kerül.

- Sokat vártál, tudom, de most eljött a te időd, Franky. Készen állsz a forgatásra? Tudod, mi lesz a dolgod?

- Nagyjából, uram – hangzott a halk, katonás válasz.

- Ez itt egy orvosi rendelő, mint látod – Mr. Joe körbemutatott. – Itt fogjuk felvenni, ahogy a doktor megvizsgál, katétert kérsz a faszodba, vagy inkább beöntés legyen? Mr. Henri, ha kérhetném!

A tarkócopfos doktor éppen a feltöltött, vaskos beöntőfecskendőt ellenőrizte. Most felemelte az egyiket, és felmutatta.

- Ezzel kapnál beöntést. Négyet. Melyik legyen?

- Katéter ne – túrt bele rövidre nyírt hajába Franky. – Egyszer egy ügyetlen ápoló majd’ letépte vele a farkamat, amikor ki akart a szedni. Fene tudja, mibe akadhatott bele, de kibaszottul fájt.

- Akkor marad a beöntés. Négy fecskendőnyi megy a seggedbe, és utána mehetsz wc-re, oda a függöny mögé. A vizsgálatok a faszodra és a seggedre fókuszálnak. Lázmérés végbélben, két kúp. Beikszelted a rectális injekciót is? – Mr. Joe lapozott jegyzetfüzetében. – Úgy látom, nem vagy elég határozott ebben. Nos?

- Legyen – felelte sóhajtva a zömök termetű férfi. – A végén meg is leszek baszva?

- Nem fog elmaradni. Egyébként Mr. Henri képzett orvos, noha tudományos szaklapokban aligha találkozhatsz cikkeivel. Emellett tapasztalt szerető - Mr. Joe észrevette, hogy valamennyi jelenlévő figyelmét Mr. Henri-re irányította, aki szerényen mosolygott a szexuális virtuozitását firtató tekintetek kereszttüzében. Majd lassú, megfontolt mozdulatokkal felvette sebészi maszkját. Mire ezzel kész lett, újra a Főnökre irányult a közfigyelem.

Mr. Joe letelepedett a rendezői székbe. Az utolsó instrukciót meglepetésemre Dr. Samm szájából hallottuk:

- Franky, most kimész, húszig számolsz, kopogsz és bejössz. Innentől Mr. Henri rendelkezik veled. Bízd rá magad! Értetted?

- Igen, uram! – válaszolt ismét katonásan a férfi.

Sarkon fordult és kiment, én pedig elszámoltam magamban tizenhatig, közben a stábtagok letelepedtek a székekre, és elcsendesedett a széknyikorgás is. Tizenhatnál a Főnök intésére elindítottam a felvételt.

Kopogtak. Mr. Henri „Szabad!” válaszára Franky lenyomta a kilincset, és belépett. Az ajtót behúzta maga mögött. Őt is kioktathatták, mert csak a forgószékén feléje forduló orvost nézte, és még véletlenül sem pillantott a stábtagok széksorai felé.

- Doktor úr, azt hiszem önnél kell jelentkeznem… vizsgálatra. Frank Akárki vagyok.

- Ó, igen – Mr. Henri felkapta a Mr. Aldo által az asztalon feledett gépelt papírt, amit még Bella Rosa adott az előző orvos kezébe. – Itt a beutalója. Nos, kérem vetkőzzön le teljesen!

Ráközelítettem a kamera objektívjét a vetkőző férfi edzőtermekben felgyúrt, mondhatni durván izmolt testére. Nem telt bele egy perc, ruhát a fogasra aggatva meztelenül állt az orvos előtt. Akaratlanul tűszúrások nyomát kerestem, ahogy ráközelítettem a kamerával, de a férfi vagy nem szteroidozott, vagy más formában vette magához a dózist. Csupaszra borotvált ágyéka nem lepett meg, az efféle gigolók jórészt metroszexuális férfiak közül kerülnek ki, akik odafigyelnek erre is.

- Rendben – Mr. Henri a nőgyógyászati szék felé intett. – Azt hiszem, tudja, hogyan kell elhelyezkedni rajta.

Franky nem ütközött meg a parancson, hamarosan kitárt combokkal, sarkait a lábtartóba helyezve, a szék pereméig csúszva várta a vizsgálatot. Ebből a szögből jól látszottak ivarszervei, és nem maradt rejtve fenéklyuka sem.

Mr. Henri gumikesztyűt húzott, és a farokkal kezdte a vizsgálatot. Franky nem volt körülmetélve, a fityma könnyedén járt le és fel, elrejtve és előbukkantva a fényes felületű makkot. Mr. Henri megmérte a nyugalmi állapotban lévő faszt, és feljegyezte annak méretét, majd érzékelvén, hogy a nyugalmi állapot határozottan elmúlt, rátért a herékre. Kézbe vette, tapogatta, elkülönítette, egymás mellé rendezte őket, még meg is szagolta, és elégedett volt az eredménnyel. Franky szinte unott arccal, egyik karját a feje alá hajtva tűrte.

A doktor kiemelte a fertőtlenítő oldatból az egyik lázmérőt, majd bekapcsolta és anélkül, hogy bekente volna, feltolta Franky fenéklyukába. A férfi morgott kicsit, de nem tette szóvá, hogy kellemetlen érzést okoz neki ezzel. Mr. Henri a sípolásra kihúzta a lázmérőt, és gondterhelt arccal ellenőrizte a digitális kijelzőt.

- Két kúpot fog kapni – jegyezte meg. – Kérem, lazítsa el a záróizmait!

Ráközelítettem a kézi kamerával a doktor kezére, amint a halványsárga kúppal körözött a végbélnyílás körül, majd beillesztette, és egyetlen határozott mozdulattal felnyomta. Franky elhúzta száját, de nem csinált különösebb ügyet belőle. A doktor kihúzta az ujját, a vízszínű kúp következett. Ezzel sem teketóriázott sokat. Franky köhintett, és erre a jelre Mr. Henri ügyesen felnyomta a kúpot a fenéklyukba. Franky elnézett valahová messze, és újabb fintorral reagált az érzésre.

- Átmosom a beleit – figyelmeztette Mr. Henri a következő feladatra, miután kihúzta az ujját.

- Tegye, doki! – felelte a férfi, és továbbra is behajlított karján nyugtatta fejét.

Mr. Henri fogta az első, bubis ásványvízzel töltött beöntőfecskendőt, és a várakozó fenéklyukhoz vitte. Könnyedén nyomta a feltáruló apró nyílásba, majd midőn elkezdte volna belepumpálni az alsó bélszakaszba, felnézett Franky-ra.

- Lesz szíves mélyeket lélegezni!

Franky engedelmeskedett. Mr. Henri belepréselte az utolsó cseppeket is, majd kihúzta a fecskendőt, ujjával befogta a lyukat. A második fecskendő következett. Franky lebiggyesztette szája sarkát, amikor megérezte, hogy megint nyomja a jókora fecskendő, és folytatta a hangos szuszogást. Egyik karját továbbra is a feje alatt hagyta, a másikkal babrálni kezdte farkát.

Mr. Joe felugrott, és intett, hogy "kamera leáll!" Ki se néztem volna belőle, hogy ilyen fürgeségre készteti a hirtelen düh. Odaszáguldott a férfihoz, ketten néztek rá meglepetten, az orvos és Franky. Sejtettem, miért állította le a forgatást, és ez be is igazolódott.

- NE MASZTURBÁLJ, MÍG BEÖNTÉST KAPSZ! – tagolta egyenként a szavakat Mr. Joe.

- Elnézést kérek, uram! – Franky tényleg meg volt riadva. Ha elzavarják a forgatásról, ugrik a kialkudott pénze, nem kap semmit, ez a félelem benne volt a tekintetében.

- Mr. Henri! – fordult a Főnök a katonaorvoshoz. – Jobban figyelj oda rá!

A doktor csak bólintott. Mr. Joe visszazuttyant a rendezői székbe, és intett, hogy folytatódjék a felvétel. Bekapcsoltam a kamerát. A továbbiakban Franky óvakodott attól, hogy a farkához érjen, legalábbis míg a purgálás zajlik. Azért kevesek figyelmét kerülte el, hogy akaratlanul is keményedő mellbimbóival játszik, ám ezt a Főnök már nem tette szóvá.

Megkapta a harmadik adagot, a fecskendő ezúttal lassaban ürült ki, mert több szünetet is kellett tartani. A férfi kezdett megtelni, kockás hasa egyre láthatóbban kikerekedett. Ennek ellenére Mr. Joe ragaszkodott ahhoz, hogy a negyedik fecskendőt is belepumpálja a doktor. Ekkor már Franky meglehetősen fintorgó arccal szuszogott, és többször is pihenőt kért.

- Tele vagyok, doki! – lihegte.

- Még nem – felelte Mr. Henri sűrűn felpillantva a kerekedő hasra, az utolsó cseppig belepréselte a negyedik fecskendő tartalmát is.

- Kész? – nézett le rá reménykedve a férfi.

- Mindjárt! Jöjjön le, és szorítsa a záróizmait. Menjen a függöny mögé, és ürítsen! – utasította a doktor.

Hamarosan hallottuk a szakaszos vízcsobogást, ahogy Franky beleiből kiürült a langyos víz. Közben boldogan sóhajtozott, és többször is megjegyezte, hogy milyen jó érzés. Papírtörölközővel törölgette fenéklyukát, amikor előjött pár perc múlva, arcán elégedett mosoly játszott.

- Doki, ez felemelő volt! Milyen vizsgálat vár még rám?

- Kijött minden? A kúpok is? – kérdezte Mr. Henri összeráncolt szemöldökkel.

- Az is, doktor, mi ezzel a gond?

- Be kell juttatnom a gyógyszert a rectális szakaszba. Készüljön fel, injekciót kap! – a doktor a vizsgálóágyra mutatott.

Franky arcáról szempillantás alatt lefagyott a mosoly. Nézte, ahogy a doktor előhúz a fiókból egy fecskendőt, tűt illeszt bele, és felszív egy ampulla átlátszó folyadékot, majd felpillant rá.

- Mire vár? Feküdjön hasra, és húzza szét a fenekét, hogy meg tudjam szúrni!

- Olyan lesz, mint a beöntés? – reménykedett Franky, miközben felmászott a vizsgálóágyra, végighasalt rajta, és két kézzel hátranyúlva széthúzta a fenekét.

- Olyan, de egész másmilyen! – felelte talányosan Mr. Henri, és odalépett. Megvárta, míg a kamera rátalál a széthúzott fenékre, majd az ő gumikesztyűs kezére, mely szétfeszíti a húsgyűrűt, majd célzott, és határozott mozdulattal megszúrta azt.
A férfi felnyögött, kezeit maga elé kapta, és vállai felemelkedtek. Ráközelítettem arcára, kimeredt szemeire. Ösztönösen rászorított záróizmaira.

- Ne mozgassa a seggét! – ripakodott rá Mr. Henri, és ebben a percben mindannyian átéreztük, hogy mi történne, ha ez a szerencsétlen flótás hirtelen mozdulatot tenne a seggével, és a doktor beletörné a tűt.

A félelmetes pillanat elmúlt, Franky nyugalmat erőltetett magára. Mr. Henri kihasználta az alkalmat, és elkezdte befecskendezni a szert a kínosan sóhajtozó férfiba.

Megállapítottam magamban, hogy Bella Rosa ezt jobban bírta, hiszen néhány szuszogásnál egyebet nem tett, és hatalmas seggét se rázta, legfeljebb utána. De Frankyt igenis megviselte az injekció. Rápillantottam Mr. Joe-ra, de ő azt jelelte, hogy folytassuk a felvételt, maradjon benne.

A kínos szuszogás akkor maradt abba, amikor a doktor kihúzta a tűt a fenéklyukból. Franky lehajtotta a fejét, és vöröslő fülén is látszott, hogy szégyelli magát. A vörösök könnyen elpirulnak.

A doktor rápaskolt a fenékre, és térdelő, előrehajló pózba parancsolta Frankyt. Amikor az felvette a pózt, a doktor egyik kezét a derekára tette, a másik keze középső ujjával kitapogatta a lyukat, és lassan felnyúlt. A szűk lyukban szinte akadálytalanul haladt előre, Franky néha rászorított záróizaival a fenéklyukában matató ujjra, de nem panaszkodott. A doktor körbeforgatta benn az ujját, és olyan mélyre nyomta, amennyire tudta.

Ekkor Franky arca a falnál sorakozó székek felé, a stábtagok érdeklődve figyelő tekintetébe ütközött.

Mr. Joe kis késéssel vette észre. Felugrott, és intett, hogy azonnal állítsam le a kamerát. Lángolt a dühtől az arca, mire odaért a térdelő, pucsító Frankyhez.

- NEM NÉZEL RÁNK! NEM NÉZEL A STÁBRA! ÉRTETTED? – tagolta a szavakat egyenként. – CSAK TE ÉS A DOKTOR, SENKI MÁS NINCS ITT!

- Igenis, uram! – nyüszítette Franky, még mindig Mr. Henri ujjával fenekében, térden előrehajolva a vizsgálóágyon.

- HA MÉG EGYSZER ELRONTOD A FELVÉTELT, MEHETSZ AMERRE LÁTSZ, DE EGY MEGVESZEKEDETT FABATKÁT SEM KAPSZ! ÉRTETTED? ÉRTETTED?

- Értettem, uram! – nyüszítette a megfélemlített férfi.

Mr. Joe visszahuppant rendezői székébe, Mr. Samm mellette termett, és simogatni kezdte szerteszét álló haját, hogy megnyugtassa. Mr. Henri kihúzta ujját Franky seggéből, és várta, hogy a Főnök jelt adjon a forgatás folytatására. Senki pisszenni sem mert.

Pár perc múlva Mr. Samm lesimogatta a szerteszét álló fürtöket, megcsókolta Mr. Joe szemét, és a fülébe suttogott valamit, amit még a körülötte ülők sem hallottak. A Főnök felemelte a kezét, Mr. Samm abbahagyta a füle nyaldosását.

- Mr. Henri, lesz szíves visszadugni az ujját Franky segglyukába, és ha megvan, onnan folytatjuk. Kamera akkor indul!

Pár másodperc múlva Mr. Henri bólintott, és pöccintettem a kamerát. Franky alig mert még levegőt is venni, annyira igyekezett, hogy ne rontsa el a felvételt, hiszen majdnem biztos lehetett abban, hogy harmadik esélyt nem kap. Ezúttal még nyögni sem mert, amikor Mr. Henri felcserélte a középső ujját a hüvelykujjára, és akkor sem, amikor némi síkosító kíséretében két ujjat érzett egyszerre nyomakodni a fenekében.

- Minden rendben ott lenn? – szólt le neki Mr. Henri, amikor hosszúra nyúlt a csend.

- Igen, uram – felelte jóval szerényebben Franky, arcát karjaira simítva, rendületlenül pucsítva.

- Kész. Mindent rendben találtam – húzta ki ujjait a doktor, és amikor a férfi felemelte arcát, szeme láttára dobta el a gumikesztyűt. – Most azonban… - Mr. Henri szétnyitotta orvosi köpenyét, és kigombolta nadrágját, lehúzta a sliccét. - … szopj le!

Franky döbbenten nézett a doktor arcára, majd az gazdája által obeliszknek becézett, daliás méretű faszra. Aztán oda fordult, és ellenállás nélkül szájába fogadta. A doktor türelmetlen mozdulatára nyomban torkig is lett vele, és még így is fele kinn maradt. Nehezen boldogult a mélytorokkal, de Mr. Henri azzal is beérte, hogy a makkját nyálazza, nyaldossa, szopogassa, és időnként végignyaldossa az Obeliszket. Lehunyt szemmel, vértelt ajkait nyaldosva kefélte a statiszta száját. Kisvártatva kurtán hanyatt parancsolta keresztben a vizsgálóágyon, és felemelte lábait.

Franky nem mert tiltakozni, amikor a doktor falloszta a záróizmait feszegette. Azt tette, amire kényszerült, lazított, mélylégzett, és amikor a makk áthaladt a szűk húsgyűrűn, úgy érezte, szétreped. Ekkora farok még sosem dugattyúzott benne. A doktor kellő óvatossággal járt el, de Franky így is megkínlódott vele, míg teljes méretében be tudta fogadni. Mr. Henri lassan mozgott, minden egyes csípőlökése tovább ékelte Franky érzékeny fenéklyukát. Mégis, a vörös fickó megtett mindent, hogy ne állítsák le miatta a forgatást.

Mr. Henri sokáig bírta. Többször is lelassított, majd ismét gyorsabban döfölte, Franky pedig hánykolódott vele, és megfogadta, hogy soha nem adja magát férfinek. Soha többé. Ha ez után még képes lesz összeszedni magát, akkor mindörökre a nők mellett teszi le a garast. Kínlódva hánykoltatta magát a hatalmas nyárson, míg végre a doktor néhány még az eddiginél is hevesebb lökés után kihúzta a daliás falloszt, és több hullámban lespriccelte partnere hasát és mellét finom gecivel. Franky ujjával szedett fel belőle, és a nyelvére tette, tisztán látszott, hogy élvezi a pillanatot.

Mr. Joe felkiáltott, amikor a lehunyt szemű doktor magához vonta és harapdálni, csókolni kezdte a készséges statiszta száját, nyelve beóvakodott annak szájába.

- Ennyi! – mire azonnal leállítottam a felvételt.

Figyelte, ahogy Mr. Henri szinte azonnal abbahagyta a harapdálós csókot, és visszanyerte önuralmát, amelyet talán el sem veszített.

- Most már maszturbálhatsz – tért vissza a gunyoros vigyor Mr. Joe arcára, aki egyetlen pillantással felmérte, hogy a statiszta még nem élvezett el. Franky nem is kérette magát. Szemünk láttára juttatta magát a csúcsra ujjai játékával farkán, sőt bebizonyította, hogy a férfiak azon kevés százalékába tartozik, aki meg tudja nyalni a saját makkját. Saját gecijét is lenyalta kezéről, és kéjesen elkente hasán.

Mr. Rob, az ápoló aggodalmasan hajolt a kitágult farnyílás felé.

- Ezt aztán szétbaszták – állapította meg. – Lehet, hogy az életben nem lesz olyan cuki szűk, mint tegnap, amikor kiborotváltuk.

Franky Mr. Joe-val szemben nem merte volna ezt a hangot használni, de most minden elkeseredését az ápolóra zúdította:

- Le lehet szállni a szétbaszott lyukamról, értve?

Imbolyogva, mint egy embermetronóm, a fogasra hajított bokszeralsójáért nyúlt, és öltözni kezdett. Mr. Rob mellé felmentő seregként hamarosan Mr. Winkler is csatlakozott, és miközben a stábtagok elhagyták a forgatási helyszínt. lLekapcsoltam a technikai felszerelést, láttam, hogy segítenek neki felöltözni, majd kivezetik a remegő lábú Frankyt a rendelőből.

A folyosóról hallatszott Mr. Joe hangja, ahogy nem mindennapi gonosz vidámsággal veti oda a nyomában loholó stábtagoknak:

- Mondtam volna előre, hogy Mr. Henri huszonnégy centis obeliszkkel rendelkezik, sőt nyugalmi állapotában is csaknem tizenhét centis? Senki se vállalta volna, hogy nyársra húzza, szerencsénk volt ezzel a kis vörössel.

Néhány lépésnyire lemaradva mögöttük Mr. Rob és Mr. Winkler vonszolták a még mindig remegő embermetronómot, Frankyt, aki ezekre a szavakra még mélyebbre lógatta fejét.

Utánuk néztem, miközben megfordítottam a kulcsot a rendelő ajtajának zárjában.

Folyt. köv.