Casting - 3. rész

Casting – 3. rész

(Kitalált történet, fiktív szereplőkkel és helyszínen E/1-ben elmesélve, az egyik karakter szemszögéből. Szokásomtól eltérően a történetet most a jelen korba helyeztem, amiről talán a cím is árulkodik. Figyelmeztetések: medical, spanking, hetero- és homoszexuális aktus részletes leírása, durva beszéd. A figyelmeztetés a történet egészére vonatkozik, tehát ami az első részben nincs, az a többiben kerül sorra.)


A széles franciaágyon hevertem, és lustán babráltam farkamat. Jó lett volna maszturbálni, de most nem volt rá idő. Bármelyik percben vacsorához hívhatott a gong, és még fel is kellett öltöznöm.

Kisvártatva meg is hallottam az első gongütést. Öt percen belül követte a második, és rá öt percre a harmadik. Nem akartam elkésni. Felhúztam a tapadós, sötétkék bokszert, a fekete farmernadrágot, zoknit, sportcipőt. Utána begomboltam a sliccem , és övemet is becsatoltam. Valahogy vonzottak a gombos sliccmegoldású farmerek, mióta egyszer a cipzár... de ezt a történetet el se kezdem. Az inget hanyagul féloldalasan tűrtem be, és nyitva hagytam a felső három gombot. A folyosón ballagva reméltem, hogy a többiek sem fognak szmokingba öltözni.

Szerencsém volt, mindenki laza öltözetet viselt, farmert, pulóvert, inget, pólót. A reggelinél és ebédnél megismert stábtagok ültek az asztal körül, immár többet ismertem közülük, mint nem. Ezúttal Mr. Radován és Mr. Cane közé kerültem, Mr. Samm a Főnök melletti széket foglalta el, és néha játékosan megnyalta a fülét. Ki se néztem volna a sármos sofőr és mindenesből, hogy ilyen pajkosságra képes a nyilvánosság előtt, vagyis előttünk.

A halk léptű pincérlányok felszolgálták az esti étkezést, és ma először kaptunk szeszes italokat. Bársonyos vörösbor, csapolt sör, whisky és konyak illata keveredett az asztal felett.

A salátaágyon tálalt steak mellé barna sört választottam, és ez felidézte egyik kirándulásomat, melynek van már egy évtizede. Prágában, a Károly-hídon… hol van az a srác, akit egy kapualjban basztam meg azon az éjjelen? Elveszett az idők ködében. Mindenesetre a vacsorához kortyolgatott sűrű, barna sör az ő csókjának ízét idézte fel.

Nosztalgikus gondolataimból Mr. Cane riasztott fel, aki rám meredt, választ várt kérdésére, amit nem is hallottam. Elnézést kértem figyelmetlenségemért, és míg újabb falatkát metszett le steak-jéről, udvariasan kértem, hogy ismételje meg a kérdését.

- Mr. Pietro, arról beszélgettünk, hogy mi a véleménye az elvert férfiakról? – kérdezte, és villája hegyén szájába továbbította a falatkát.

- Konkrétan mire kíváncsi? – kérdeztem vissza, és elropogtattam egy salátalevelet.

- Mr. Pain, Mr. Radován és Mr. Thom azon a véleményen vannak, hogy meg se kottyant nekik a kapott verés, ám vannak, akik más véleményen vannak – itt nem nevesített, de sokatmondó pillantással nézett szemben eszegető felcserekre, akik ránk szegezett tekintettel lakomáztak.

- Nem vagyok kompetens a témában – hátráltam ki, mert megfogadtam, hogy senkivel sem fogok konfrontálódni. – Sohasem kaptam verést, még zsenge gyermekkoromban sem.

- De azt láthatta, hogy Nick meglepően jól bírta, és fürgén kelt fel ötven pálcaütést követően. Ted vinnyogva tűrte, hogy szeretett kollégám, Mr. Pain szíjjal vegye kezelésbe, addig Will, akit már négy vagy öt alkalommal botoztam, igen törődött volt, miután megkapta a járandóságát.

- Láttam, fel is vettem – feleltem, és kortyoltam a barna sörből. – Bizonyára megvan rá a magyarázat. Nick talán rájött, hogy titkon jólesik neki a pálcázás. Tedet talán bentlakásos iskolás éveire emlékeztetheti a szíj, ott tanították meg vinnyogni. Will pedig, nos őt véresre verte, uram. Nem csoda, hogy annyira jajongott.

- Mr. Pietro – a pálcák mestere összenézett a másik oldalamon eszegető Mr. Radovánnal. Pillantásuk összekapcsolódását elősegítette, hogy a sör után hátradőltem, így keresztezhette egymást tekintetük előttem. – Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó megfigyelő.

- Fotós vagyok és videós – vontam fel a szemöldökömet. – Mire gondol?

- Nick már többször jelentkezett, de eddig nem hívtuk be castingra. Kellemesen meglepett mindannyiunkat. Ted valóban egy bentlakásos iskolából hozta emlékeit, ám nevelőtanárként dolgozik ott, és titkon a vallástanár szokta elverni, akinek ő csak egy segg a sok közül, ugyanis a hanyag diákokat tiszte elverni. Will azonban érdekes eset. Annyira akar fejlődni, és mindig csalódik. Ugyanúgy jajgat a bottól, mint első alkalommal. De csodák csodája, gyorsan gyógyul a bőre, és néhány nap alatt eltűnnek a nyomok.

- Akkor miért csinálnak belőle gondot az ápoló urak? – hökkentem meg. – Talán sok a munkájuk az ápolásukkal?

- Nem erről van szó – Mr. Cane bekapott egy újabb húsfalatkát, és gondosan megrágta, mielőtt folytatta. – Ők az elverteket borogatják, bekenik, ezt a részét nem ismerem. A lelki oldalával jönnek, hogy milyen lelki sérüléseket szereznek az elvert férfiak, akik tehetetlenségükben nem ritkán még sírnak is verés közben, vagy utána.

- Úgy tudom a jelentkezés önkéntes – keresgélem a szavakat. – Tehát voltaképpen kívánják a verést.

- Magam is úgy gondolom, Mr. Pietro. Továbbra sem érzem szükségét, hogy pszichológus is kerüljön a stábba, akivel beszélhetnének erről. Egyébként nem véleményem szerint az a normális, ha egy férfi elrendezi magában, és utóbb sem panaszolja el, hogy napokkal később is nehezen ül meg a seggén – a pálcák mestere belekortyolt a vörösboros kehelybe, és elégedetten csettintett. - Ha elverték, utána is őrizze meeg a tartását, legyen büszke férfi.

A beszélgetés véget ért, elzsongított a finom étel, a halk zene, a zsinatolás, a sűrű, barna sör. Engedelmet kértem, és kisétáltam a kastély hatalmas parkjába. Rám fért a friss levegő.

Letelepedtem egy sellőszobrocskákkal díszített szökőkútnál, a sétány lámpáitól származó gyér világítás elég volt, hogy megtaláljam a míves márványpadot, melyre vászonborítású szivacslapokat terítettek.

Hamarosan párokat láttam a kavicsos sétányon, a bokrok között. A filmesek stábja és a szereplők is kilátogattak a parkba, össze-összekeveredtek egy-egy liezonra. Mulattatott a gondolat, hogy akit ma megkefélnek a bokrok alján, azt holnap ugyanaz a férfi meg is pálcázhatja. Ettől vált különösen pikánssá a helyzet.

Engem egyelőre senki sem akart megdugni, vagy ha igen, akkor ügyesen titkolta. Egyedül ücsörögtem, várva, hogy kitisztuljon a fejem, ám kisvártatva mégis társaságom akadt. Mr. Samm ereszkedett mellém, felismertem árnyékba burkolózó alakját horgas orráról, arcéléről, de leginkább arcszeszéről.

- Mr. Pietro… - megköszörülte a torkát. – Még mindig kíván engem? Mert esetleg most…

- Uram – vágtam a szavába udvariatlanul. – Még ha volna is kedvem, Mr. Joe határozott kívánságára ön tabu. Térjen vissza hozzá, és édesítse meg az éjszakáját.

- A tiltott gyümölcs mindig édesebb – nyomult közelebb hozzám Mr. Samm, és ujjai a térdem felé tapogatóztak.

Felkeltem a padról, és visszanéztem rá. A gyér világításban nem vehettem ki arcvonásait.

- Jó éjt, Mr. Samm – elindultam a sétány felé, amikor a közeli cserjésből torokköszörülés állított meg.

Mr. Joe alakja bontakozott ki a távoli lámpák idevetülő fényében.

- Kiállta a próbát, Mr. Pietro – fuvolázott a hangja. – Jöjjön, felajánlom, hogy velünk töltheti az éjszakát. Csinálta már hármasban?

- Elnézést uram – szusszantam. – Mint mondottam, fotós és videós vagyok, nem kurva. Jó éjt!

Nem jöttek utánam.

Még amikor leszórtam ruháimat, és magamra húztam a takarót lakosztályom meghitt magányában, akkor is dohogtam. Minek néznek ezek engem? Prédának? Kurvának?

Ujjaim ismét farkamra tévedtek. Ekkor tudatosult bennem, hogy mégsem maradtam közömbös, az egyik stábtag igenis felkorbácsolta véremet. Bár szinte semmit sem tudtam róla, mégis hevesen vágytam szenvedélyesen ölelni, végigcsókolni testét, ízről ízre kóstolni azt a daliás falloszt, amit volt alkalmamm megfigyelni a nap folyamán, a sztreccsfarmer domborulata elárulna királyi méretét. Ekkor már lélegzetem kapkodóvá vált, a férfi tudtán kívül fergeteges orgazmusban részesített.

A következő reggelen fél 8-kor szólalt meg a zene, mely a kastélyon átsuhanva a hangosbemondóra hívta fel figyelmünket. Pár pillanattal később Mr. Joe kérte, hogy egy óra múlva kezdené a forgatást, így addig mindenki készüljön el, reggelizzen és ő kiosztja az új instrukciókat, kinek hol lesz dolga.

Mire letusoltam, addigra a szobalányok áthúzták ágyamat, farmerom, zoknim eltűnt ingemmel és kedvenc bokszeralsómmal együtt, de hasonló színösszeállítású, kedvemre való tiszta holmikat találtam a szekrényben, így fel tudtam öltözni. Ragaszkodtam a hanyagul, féloldalasan betűrt kék inghez, fekete, gombos sliccű farmerhoz.

Mr. Joe és Mr. Samm úgy tettek, mintha elfelejtették volna a parkban történt találkozásunkat, nem éreztették velem, hogy elutasítottam őket. Azt azonban észrevettem, hogy többször is rám pillantanak a rántottájuk felett.

Érzékeim felbújtója, akinek sejtelme sem volt arról, hogy mit tett velem, sajtszeletekkel borította pirítóság, és a gyümölcsöstálból ismét a bűnbe esést jelképező, duzzadt almát választotta. Erővel szakítottam el karcsú ujjairól tekintetem, és a Főnökre figyeltem, aki beszédhez készülődött.

Mr. Joe mintegy mellékesen közölte, hogy ketten felbontották a szerződést, és elhagyták a kastélyt, négyen pedig játszanak a gondolattal, hogy megtegyék. Ha így lesz, nem tartja vissza őket, de természetesen pénzt nem kapnak.

A mai napon ismét a medical rendelőben kezdünk, egy negyvenes, kövér háziasszony és egy harmincas évei elején járó férfi részesül a tegnapihoz hasonló orvosi vizsgálatban.

A Főnök letette a villát, és végignézett az asztal körül reggeliző stábtagokon, megvárta, míg mindenki rá figyel, aztán folytatta.

- A nő fiatalos nagymama, már unokája is van. Egyedülálló, kiskeresetű, a lakása fenntartására, lánya családjának támogatására hivatkozik, legalábbis a kérdőíven ezt írta oda annál a kérdésnél, hogy miért vállalja. Száztizenöt kiló, megmértük, tényleg annyi. Mr. Aldo, ön szereti a kövér nőket. A hölgy bevállalta a beöntést, a lázmérést hüvelyben és végbélben, a kúpot, akár többet is, a rectális injekciót el kellett magyarázni neki, mert még nem találkozott vele, de szerintem azt is vállalja, kell neki a pénz. Mr. Aldo, bánjon vele szigorúan, azt szereti.

- Jó nő? – kérdezte a doktor, akinek eddig hangját se hallottam.

Mr. Joe előhúzott néhány fényképet, majd rakosgatni kezdte. Aztán az egyiket odacsúsztatta a balján ülő Mr. Henri-hez azzal, hogy adja tovább. A kép körbejárt, mindenki megnézte, mielőtt eljutott a nődoktorhoz. Rövid, szőke hajú, erős testalkatú nőt ábrázolt meztelenül szemből és hátulról fényképezve. Az ilyenekre mondják, hogy trampli.

Mr. Aldo felvette a képet, és alaposan megnézte.

- Vállalom. Dugható a hölgy?

- Vaginális és anális behatolást is engedélyezett azzal a kéréssel, hogy legyünk tekintettel arra, hogy a feneke még szűz, valamint idestova másfél éve nem dugták meg.

- Feldugok neki egy tágítót, az segíteni fog a seggén – töprengett Mr. Aldo.

- Ennek ellenére tartok tőle, hogy gyakran le kell állítani a forgatást, mert a hölgy abszolút kezdő – aggodalmaskodott Mr. Joe.

- Megbirkózom a feladattal – felelte magabiztosan Mr. Aldo. – Ha sikerül, egyben fel tudjuk venni.

- Magára bízom, direkt önre gondolva választottuk ki ezt a jó húsost – biccentett a Főnök.

- Köszönöm, uram, igazán figyelmes – mosolyodott el a formára nyírt, sötét borostaszakállat viselő nőorvos.

- Térjünk át Mr. Henri feladatára.

- Nekem is baszni kell? – kérdezte ironikusan a tarkóján selyemszalaggal összemasnizott, lapockáig érő barna hajú volt katonaorvos, majd lenyalta ujjáról a rátapadt, olvadt sajtot. Ettől a látszólag jelentéktelen epizódtól gyorsan kinőttem a nadrágom. Mivel gyújtja be ennyire a feromonjaimat?

- Ha kedvére van a fiatalember, akkor ne tétovázzon. De előtte purgálja vagy katéterezze meg, vegye rá anális lázmérésre, végbélkúpra, masszírozza meg a prosztatáját, hadd érezze, hogy foglalkoznak vele – Mr. Joe a kezében tartott fényképekkel kártyázott, majd ismét elindított egyet az asztalon, szándékosan a másik irányba, hogy mindenki láthassa, mire Mr. Henrihez visszaér.

Amikor a fotó hozzám érkezett, futólag rápillantottam, majd továbbküldtem a szemből és profilból fotózott képet. Durván felgyúrt testalkatú, széles mellkasú, oszlopos lábú, vaskos falloszú, kerek arcú férfit ábrázolt, félcentisre nyírt vörös hajjal. Harmincas korúnak saccoltam én is.

Mr. Joe megvárta, míg Mr. Henri kezéhez érkezik a fotó, majd folytatta:

- Mi a véleménye?

- Meg- és bekaphatja a faszomat – nézett fel Mr. Henri a képről. – Vállalta?

- Vállalta. A képen az úr egy gigoló. Nőket kísérget, de férfiak társaságában is jól érzi magát. Biszexualitása jól jön nekünk. Momentán heti rendszerességgel bassza az épp aktuáis hímnemű megbízója.

- Bemutatom Obeliszknek – biccentett Mr. Henri.

A Főnök tapsolt.

- Uraim, munkára! Hosszú még a nap, és azt hiszem, mindent megbeszéltünk. További kérdéseket vagy halasszák holnap reggelre, vagy ha sürgős, ebéd, vacsora közben is megkereshetnek vele. Oszoljunk!

Letettem a kiürült kávéscsészémet, körülöttem mind megnyikordultak a székek. Elindultam a folyosóra nyíló ajtó felé a többi stábtaggal.

Ismét a tegnapi medical szobába mentünk, ezúttal a Mr. Samm és Mr. Terence, az egyik ápoló segített előkészíteni az időközben átszállított technikai felszerelésemet. Ismét behúztuk a nehéz függönyöket, majd a hosszabbítókhoz csatlakoztattam az elektromos vezetékek csatlakozóit, miáltal Jupiterlámpák fénye világította meg a rendelőt. Ők nem erőltették a beszélgetést, az én gondolataim meg újra és újra visszatértek arra az érzékien lenyalt ujjra.

Nem maradt más hátra, a statívok, kamerák, fényképezőgépem előkészítése. Gyerekjáték volt számomra, így néhány perc múlva kitártam az ajtót, és közöltem az épp odaérkező Mr. Joe-val, Mr. Samm-mel és a fehér köpenyes, maszkos, Mr. Aldo-val, és a többi stábtaggal, hogy kezdhetünk. Ekkor csatlakozott a csoporthoz Mr. Cane, Mr. Pain, Mr. Radován, majd a katonaorvos az ápolókkal. Tulipános Fanfan szintén hajháló alá rejtette jól felismerhető tarkócopfját, és átöltözött a jelenéhez orvosnak, az arcmaszkot azonban még kezében forgatta.

A folyosón rajtuk kívül egy virágos ruhás, kövérkés asszony állt, akiben felismertem a képen látott nőt. Zavarral vegyes kíváncsisággal figyelte közeledő társaságunkat.

Kissé távolabb észrevettem az erős testalkatú, rövid, vöröses hajat viselő férfit is, aki inkább a folyosó falának dőlt széles hátával, és körmeit nézegette.

Mr. Joe a nő felé fordult, és a dámák számára rendszeresített behízelgő mosolyával szólt hozzá:

- Asszonyom! Ugye, nem felejtette el, hogy most Bella Rosa a neve?

Hátunk mögül, ahol a további stábtagok megtorpantak, és fülelték a Főnök statisztához szóló utolsó instrukcióit, szándékosan nem léptek még be a rendelőbe. Felismertem azt a perverzitást viselkedésükben, amely kíváncsivá tette őket a zöldfülű eligazításakor elhangzó párbeszédre, ugyanez némi szakmai kíváncsisággal megspékelve késztette őket arra, hogy végignézzék a jelenetek felvételét is. Pusmogás, halk nevetés hallatszott irányukból, és még azt is kivettem, ahogy azt pusmogják: „debella rózsa”.

A nő pufók arca fénylett, talán a púderozás maradhatott el a kapkodásban, ehelyett viszont nagy valószínűséggel dupla adag reggelit falt be. A Főnök régebbi BDSM tapasztalatokat firtató kérdésére hevesen megrázta a fejét.

- Tehát a feladata – Mr. Joe megvárta, míg a nő nyugtalanul cikázó tekintete visszatéved rá, és folytatta. – A feladata részt venni a vizsgálat alanyaként a forgatásban. Mr. Pietro kezeli a kamerákat és a fényképezőgépet (itt a rendelő ajtaja felé mutatott, épp rám), Mr. Aldo fogja vizsgálni önt, és ez magában foglalja a beöntést, manuális vizsgálatot, anális és vaginális lázmérést, végbélkúpot, és az injekciót, amit megbeszéltünk.

Bella Rosa nyitogatta az ujjait, és némán tátogva számolt.

- Tehát ha mindezt teljesíti, nem tiltakozik, engedi a doktornak, akkor a végén kiadósan meg lesz baszva. A doktor imádja a kövér nőket, maga éppen az esete.

Bella Rosa a Főnök háta mögötti férfikoszorúban aznnal beazonosította a két doktort egyértelmű öltözékük alapján, majd Mr. Henri-n állapodott tekintete. Végigvizslatta tekintetével, majd mire Dr. Aldo feltehette volna a kezét, hogy beazonosítsa magát, a Főnök szokott hüvelykujjas mozdulatával a csoport másik oldalán álló nőorvosra mutatott, hogy tisztázza a félreértést. Mr. Henri irányából fojtott kuncogás hallatszott, mely vírusként terjedt a stáb tagjai között.

Mint a hajdani iskolai ünnepélyeken, amikor az osztályok felsorakoznak az udvaron, az emelvényen verset szavalt valaki, ekkor az ötödik bében valaki súg egy vicceset, és az egész ötödik bé pukkadozik a nevetéstől. Az osztályfőnök, ezúttal Mr. Joe hátranézett rájuk szigorú tekintettel, mire a stábtagok igyekeztek moderálni magukat.

Bella Rosa gyorsan korrigálta malőrt. Pillantása átröppent Mr. Aldo-ra, noha még sajnálkozva megkereste Mr. Henri tekintetét is, aki szomorkásan megrázta fejét.

A hölgy csalódott sóhajjal elszakította róla pillantását, majd behatóbban tanulmányozni kezdte Mr. Aldo-t. Nem kommentálta a látványt, de abban biztosak lehettünk, hogy az ifjabb doktor inkább kedvére lett volna. Hja, ez nem az a hely, ahol válogathat.

Mr. Joe az utolsó instrukciókat ismertette vele:

- Mi most bemegyünk. Ne zavartassa magát, hogy ilyen sokan lesznek benn, mind filmesek, nem kell szégyellnie magát előttük, hozzászoktak a meztelenség látványához, a munkájuk elengedhetetlen része. Elszámol húszig, aztán bekopog. A doktor hangjára benyit, bejön. Onnantól bízza magát rá nyugodtan. Képzett orvos, nagy gyakorlattal fogja önt… khm… vizsgálni. Értette?

Mire azt hihettük volna, hogy Bella Rosa süketnéma, megjött a hangja:

- Igen, uram! Meglesz, uram!

- Még egy kérdés, puncin vagy seggbe bassza a végén a doktor?

- Ööööö... - a donna láthatóan zavarban volt. - Az utóbbi, mert... - itt meglepett azzal, hogy átvette a stílust. - ...a vibrátorral már sokszor... - elharapta a szót, de nem is kellett befejeznie a mondatot. Tisztában voltunk vele, hogy végre igazi faszt is érezni akar a seggében.

Bementünk a rendelőnek kinevezett helyiségbe. Elfoglaltam helyem a statívok mögött, Mr. Aldo az íróasztal mellé telepedett, és úgy tett, mint aki receptet firkál. Az egyik falnál két sorban álltak kényelmes székek, melyekből látni lehetett az egész jelenetet, a kamera pedig véletlenül sem fordult arra.

A többi stábtag a rendelő a nyikorgó székeken talált helyet magának, ahogy a sorára váró Mr. Henri is. Eszerint nem volt szüksége a jelenése előtt meditációra, vagy bízott a rutinjában. A rendezői székben Mr. Joe, mellette az elmaradhatatlan sofőr és mindenes Mr. Samm. A Főnök szigorú tekintettel nézett a körötte ülő stábtagokon végig, és halkan odasziszegte nekik:

- Nem szeretnék további kuncogást, megjegyzéseket hallani a hölgyre. Mr. Henri, később beszélünk. Most kuss legyen. Dolgozunk, ha tűnt volna fel.

Immár kezdődhetett a forgatás.

Percek alatt elhalkult a székek nyikorgása, azon túl csend lett. Vártuk Bella Rosát. Tizenhatig számoltam, és a főnök intésére elindítottam a felvételt.

Halk, bátortalan kopogtatás hallatszott az ajtó felől. Mr. Aldo forgószéke arra fordult, és kiszólt: „Szabad!”

Bella Rosa lenyomta a kilincset, és belépett. Sárga szandálos lábát előrecsúsztatta, becsukta az ajtót maga mögött. Szerencsére nem nézett a falnál ülő nézősereg felé, talán előszedte a jobbik eszét, és tudata kizárta a kíváncsi pillantásokat. Csak az orvosra koncentrált. Halkan köszönt, és előadta jövetele célját. A falnál ülő stábtagok közül többen bólogattak. A nő átlényegült színésszé. Egyre hitelesebben alakította a pácienst. Átnyújtott egy gépelt papírt, melyre talán a szerepe mondatai voltak írva memorizálásra, de most a beutalót pompásan helyettesítette.

A doktor úgy tett, mintha átolvasná, közben intett az asszonynak, hogy vetkőzzön le teljesen. Bella Rosa kibújt virágos ruhájából, kikapcsolta anyányi kebleket rejtő melltartóját, majd levette nagyibugyiját is, a ruhadarabokat az állófogasra tette, majd szuszogva előrehajolt, és kikapcsolta szandálját is. Mire a doktor felnézett, már szőrös ölét kezével takarva állt egyik lábáról a másikra. A doktor első körben a nőgyógyászati székbe parancsolta, és megvárta, míg a nő szuszogva elhelyezkedik, és lábait beilleszti a lábtartókba.

- Csússzon lejjebb, asszonyom! – parancsolta a doktor, és végre megfelelő közelségbe került a nő kitárt vaginája és fenéklyuka a széttárt combok között. Bella Rosa összekulcsolta kezeit mellére szorította, és várt.

A doktor odagurult, és gumikesztyűt húzott. Előbb némi sikosítót kent a vaginára és a záróizmokra, majd előbb a vaginába kíváncsiskodott. Készítettem néhány fotót, melyen a nő összeszorított szeme, és felfújt arca látszott, majd visszatértem a kamera mögé. Magamban helyeseltem, hogy nem borotválták le, hiszen ez a fajta asszony sosem ragadna borotvát, hogy vénuszdombját lecsupaszítsa. A természetes szőrzet híve.

Mr. Aldo kimatakodta magát a vaginában, és rátért a végbélre. A nő érezte a gumikesztyűs ujjat, és amikor az váratlanul a fenekébe hatolt, és kényelmetlenül fészkelődött:

- Doktor úr! Doktor úr!

- Kérem, maradjon nyugton! – parancsolta Dr. Aldo egyik kezével a nő vagináját simogatva, a másik kezének középső ujjával a végbélben.

Bella Rosa lassan elcsitult, és elviselte a fenekében matakodó ujjat. Talán még tetszett is neki, de ennyi férfi vizslató tekintete előtt nem merte volna bevallani.

Dr. Aldo két lázmérőt vett elő, és egyiket a hüvelybe, a másikat a végbélbe tolta, ezúttal a nő csak kellemetlen fintorgással jelezte berzenkedését. Néhány másodperccel később dupla sípolás jelezte, hogy a testhő megmérettetett, a doktor kivonta a két nyílásból a lázmérőket, összehasonlította a digitális kijelzőn mért értékeket, majd visszadobta a fertőtlenítő folyadékba azokat.

- Hát asszonyom, ebből kúp lesz, kettő – nézett fel az asszonyra annak vaskos combjai közül.

- Nem is emlékszem, mikor kaptam utoljára – rebegte a nő. – De arra igen, hogy meglehetősen kellemetlen volt.

- Ki fogja bírni – a doktor legyintett, majd egy sárgás és egy vízszínű végbélkúppal visszahajolt a nő széttárt combjai közé. Időben észbe kapott, hogy a célterületnek látszódnia kell a filmen, mert testhelyzetet változtatott, majd a nő arcára pillantva hirtelen nyomta fel a sárgás kúpot a nő fenéknyílásába.

- Doktor úr – sóhajtotta Bella Rosa lehunyt szemmel, úgy figyelte a testében zajló eseményeket. Hamarosan a másik kúpot is megkapta, Dr. Aldo ebben nem ismert tréfát, kíméletlenül mélyre tolta azt.

- Eddig megvagyunk, most kérem szorítsa össze a záróizmokat. Nem szeretném meglátni, hogy kitolja a kúpokat.

- Nem, dehogyis – buzgólkodott a nő.

- Akkor most beöntést kap. Kitisztítom a beleit. Purgálták már?

- Ó, igen, módfelett egészséges – dőlt vissza Bella Rosa, aki a kúpoknál kissé felemelkedett.

- Most lazítson – utasította Mr. Aldo, és az első betöltött beöntő fecskendőt a nő fenekébe tolta. Megvárta, míg a nő megnyikkan, majd lassan benyomta a folyadékot. – Lélegezzen mélyeket, lazítson!

- Óhhhh – sóhajtott Bella Rosa, és nekikészült a második fecskendőhöz. Ezt már kissé nehezebben fogadta be, amit meg is tudtam érteni. Egyre jobban feszíthette a beleit. A harmadik töltött fecskendő következett.

- Ne ellenkezzen – tolta a fenéklyukba a doktor a fecskendő hegyét. – Meglátja, hamarosan megkönnyebbül.

- Igen – a nő a combjaiba kapaszkodott, és lehunyta a szemét. – Csak… nagyon feszít!

- Kész, nem kap többet, lejöhet. Szorítsa a fenekét, az istenit! – szólt rá, mikor észrevette, hogy egy kevés víz kicsordul a fenéklyukon.

- Elnézést, doktor úr – kapott oda Bella Rosa, és két kézzel összeszorította fenekét.

- Most használja a wc-t – intett a doktor a falnál álló vízöblítéses wc-csésze felé, melyet lepedőfüggöny takart el a rendelő többi részétől.

A nő néhány perc múlva előjött, zavartan törölgette papírtörlővel a fenéknyílását.

- Kész, azt hiszem, kijött mind, doktor úr!

- Úgy érti, a kúpok is? – emelte fel a fejét a doktor a forgószékkel felé fordulva.

- Úgy hiszem, igen – rebegte a nő.

- Nincs más hátra, másként kell a szervezetébe juttatnom. Kérem, feküdjön hasra a vizsgálóágyon. Kénytelen vagyok injekció formájában bejuttatnom a gyógyszert a fenekébe.

- Ha nincs más… megoldás – Bella Rosa bátortalanul lépett fel a kétfokú fellépőre, majd végighasalt a vizsgálóágyon.

- Nincs. Remélem, jól szúrható a lyuka!

Bella Rosa hátranyúlt, és két kézzel széthúzta farpofáit, jelezve, hogy készen áll.

A doktor felkelt a székről, majd előkészítette az injekciót. Aztán odalépett a nőhöz. Megvárta, míg a teleobjektív ráközelít a hatalmas fenékre, majd amikor úgy gondolta, hogy kiélesedett a kép, határozott mozdulattal megszúrta a végbélnyílást. Bella Rosa ujjai eleresztették a farpofákat, kezei ismét arcához vándoroltak. Beleborzongtam, de elismertem a doktor szaktudását. Az az injekció tényleg ott volt, és a a tű fecskendő tartályáig eltűnt a lyukban.

A kövér asszony ökölbe szorította a kezeit, és ráhajtotta a fejét, kicsit nyikkant, majd szaporán jézusom-ozni kezdett.

- Lélegezzen mélyeket! – parancsolta Mr. Aldo, és keményen befecskendezte az átlátszó folyadékot. – Ne jézusom-ozzon nekem! Lehet, hogy kissé feszít, de ki kell bírnia!

Kisvártatva khúzta a kiürült fecskendőt, és egy vesetálba dobta. A szekrény fiókjába vaktában belenyúlva egy egy tágító plugot vett elő, és komótos mozdulatokkal síkosítót kent rá.

- Maradjon! – förmedt az asszonyra, aki már azt hitte, lejöhet. – Pucsítson, mint az előbb.

- Még egy… injekció? – lesett hátra Bella Rosa aggodalmas arccal.

- Nem, asszonyom, ez egy plug. Segítségére lesz abban, hogy ezúttal ne távozzon a gyógyszer magából. Kérem, lazítson!

Alig hittünk a szemünknek. Némi nyöszörgés, feszegetés árán Bella Rosa baszás vágyó fenéklyuka befogadta a plugot.

- Most lejöhet – utasította a doktor. – Vigyázzon a plugjára, az istenit!

Bella Rosa óvatosan lekászálódott a fellépőre, és fél kezének ujjaival kitámasztotta a fenéktágítót, míg lemászott.

- Készen… vagyunk? – kérdezte.

- Dehogy, még tartogatok magának valamit! – a doktor szigorú tekintete megenyhült, talán egy kéjes vigyor is átfutott az arckmaszkja alatt. Szétnyitotta köpenyét, és lehúzta a sliccét. – Kérem, lehetőleg ne fogazzon!

- De doktor úr – Bella Rosa még mindig a plugot támasztva kezet cserélt, és míg ballal magában tartotta a tágítót, addig jobbjával kitapogatta és előhúzta a férfi hímtagját.

- Csókolja csak meg – biztatta a doktor, és figyelte, ahogy az asszony fölé hajol, hogy engedelmeskedjen.

Nem kellett soká várnia, innentől felgyorsultak az események. Bella Rosa hamarosan ismét a vizsgálóágyra dőlt hasmánt, a doktor körkörös mozdulatokkal kifeszegette végbélnyílásából a plugot, hogy felcserélje saját hímtagjával. A nő lihegve fogadta az ostromot, és hallatszott hangján, hogy megelégedésére történik. Akárhogy is, a vár be volt véve. Mr. Aldo nem sokkal később megfeszült, abbahagyta a döfölést, és Bella Rosa hátára élvezett.

Mr. Joe felrikkantott: „Ennyi!”
Leállítottam a kamerát, és csináltam még néhány fotót a kimerült, de elégedett asszonyról, és bikájáról, a vehemens doktorról. Közben a stábtagok tapsoltak, és többen Oscar díjra javasolták Bella Rosa alakítását.

Mr. Joe meg se várta, hogy a nő visszabújjon nagyibugyijába és melltartójába, csattanós csókokat hintett a nő jobb és bal arcfelére, ujjongott.

- Művésznő, megcsinálta, Bella Rosa! Imádtuk!

A pironkodó asszony visszabújt virágos ruhájába, és szerényen megjegyezte:

- Pedig… annyira valóságos volt minden, és én csak magamat adtam!

A Főnök fél órás pihenőt rendelt el, rajtam kívül mindenki elhagyta a rendelőnek kinevezett szobát. Amikor utánuk néztem, megpillantottam a vörös férfit, aki még mindig a folyosón várakozott, de már nem nézegette a körmeit. Mielőtt becsuktam az ajtót a többiek mögött, összeakadt a tekintetünk. Aggodalommal kevert feszült várakozást láttam az övében.

Folyt. köv.