Casting - 1. rész

Casting – 1. rész

(Kitalált történet, fiktív szereplőkkel és helyszínen E/1-ben elmesélve, az egyik karakter szemszögéből. Szokásomtól eltérően a történetet most a jelen korba helyeztem, amiről talán a cím is árulkodik. Figyelmeztetések: medical, spanking, hetero- és homoszexuális aktus részletes leírása, durva beszéd. A figyelmeztetés a történet egészére vonatkozik, tehát ami az első részben nincs, az a többiben kerül sorra.)


Szabadúszó fotósként, videósként nem válogathattam a munkák között, így megesett, hogy váratlan helyzetekben találtam magam. Utóbb belegondolva a sok esküvői, leánybúcsús, keresztelős, családi fotózásos alkalmakba is bele lehet fásulni, néha igazán szükség van egy-egy meghökkentő munkára, hogy ne veszítsem el a szakma iránti elkötelezettségemet.

Hajdan, mint oly sokan, ennél többre hivatottnak gondoltam magam, hollywood-i szuperprodukciók megörökítéséről álmodoztam, de a Sors lerombolta álmaimat, ám a fotózástól, videózástól nem téríthetett el. Béreltem egy stúdiólakást, hiszen laknom is kellett valahol. A felfutási idő alatt, míg a reklámok nem hozták a kellő mennyiségű megrendelőt, elfogadtam kósza munkaajánlatokat is.

Azon a fülledt, júliusi délelőttön, amikor megcsörrent a mobilom, még nem gondoltam arra, mivel fogom tölteni a következő hét első felét. A kölcsönös bemutatkozás után a hívó férfihang megkérdezte, ráérek-e hétfőtől-szerdáig, mert egy ügynökség alkalmazottjaként megbízójának keres fotóst, videóst személyemben.

Először fontolóra vettem az ajánlatát, részletek után tudakozódtam, ám firtatódzó kérdéseim válasz nélkül maradtak. Az ügynök megnevezett egy csinos összeget három, azaz három napi munkáért. Itt meginogtam. Amikor hozzátette, hogy mindezt teljes ellátással, költségtérítéssel kínálják, sőt autót küldenek értem és a felszerelésemért, mely a forgatás szupertitkos helyszínére visz, akkor már szinte szétfoszlott az ellenállásom. Pofátlanul kissé feljebb tornáztam az összeget, és kis alkudozás után megköttetett az egyezség.

A szerződésben, melyet még aznap délután futár hozott lakásomra, korrekten sorakoztak a kialkudott feltételek, ám nem kerülte el figyelmemet az egyik pont, melyben teljes titoktartásra kellett ígéretet tennem, megfelelő jogi fenyegetésekkel alátámasztva, ha megszegném azokat. Ám mivel az összeg jól mutatott volna a bankszámlámon, nem sokat teketóriáztam, aláírtam, és még aznap délután visszaküldtem a szerződést egy futárral az ügynökség címére.

A forgatás néhány nappal később, hétfőn kezdődött, így hétvégén volt időm a technikai felszerelést ellenőrizni, előkészíteni, és hétfőn reggel már nem volt más dolgom, mint hogy várjam az autót, mely a helyszínre visz.

Még a zuhany alatt állam, amikor a kaputelefon jelzett. Hajamat törölgetve léptem az ajtóhoz, és beengedtem a sofőrt, akit értem küldtek.

- Várnia kell néhány percet – kértem, amikor kitártam az ajtót a negyvenes férfi előtt. – Kér egy kávét?

- Nem, majd ott – felelte, és tekintete fesztelenül siklott végig vízpermettel lepett testemen.

Hamarosan fekete farmernadrágban, legjobb, kobaltkék árnyalatú ingemben – mely állítólag jól ment a szemem kékjéhez -, és egy viszonylag új Nike sportcipőben ültem be mellé a Senatorba, miközben azon aggodalmaskodtam magamban, hogy jól becsomagoltam-e a csomagtartóba pakolt felszerelésemet, mert ugrik a munka, ha valamelyik tárgy megsérül.

A sofőr könyékig felhajtott ujjú farmeringet viselt, és farmernadrágba bújtatott lábai sem okoztak csalódást, ahogy inge nyakából kivillanó sötét szőrzete sem. Kedveltem ezt a típust.

Hátravetettem a fejem a fejtámlán, és leplezetlen kíváncsisággal fürkésztem. Halántékánál már őszült fekete, rövidre vágott haja, szemrése keskeny, orra kissé hajlott, szája sarkában állandósult gunyoros fintor. Arcszeszének illata fokozta a férfias stichet körülötte.

- Hány éves, uram? – kérdezte, ezek szerint nem járt a kezében a szerződés, vagy felületesen olvasta azt.

- Harminchetedik évemben járok – feleltem őszintén.

- Fiatalabbnak gondoltam. Semmi megereszkedett háj, kellőképpen vékony és izmos, a mellkasi és ágyéki szőrzettől azonban megszabadulhatna.

- Eszerint jól megnézett magának – jegyeztem meg, kissé zavarban, kibámulva az utcai forgalomba. Lassan elhagytuk a várost.

- Nem hagyhattam figyelmen kívül – vont vállat. – Szakmai ártalom.

- Gyanítom, hogy maga nem egyszerű sofőr – tippeltem, hátha beszél munkaadómról, a munkáról.

- Mindent megtud, ha odaértünk – zárta rövidre a beszélgetést.

A városból kiérve még jó másfél órát autóztunk az egyre gyérülő forgalomban, míg egy magánútra kanyarodott, és egyre emelkedő betoncsíkon hegytetőn álló egy kastélyhoz érkeztünk. Sejtettem, hogy ezt bérelték ki a forgatás idejére. A parkolóban már jó néhány autó állt, és még érkezett is, amikor beálltunk. Néhány biztonsági őrnek látszó, fülhallgatós fickó segítségével becipeltem felszerelésemet, és vártam, hogy a főnök előbb-utóbb megjelenik, és kiadja a munkát.

A sofőr eltűnt, de csak néhány percre. Amikor előkerült, intett, hogy tartsak vele.

- A főnök, akit elég Mr. Joe-nak szólítania, munkamegbeszélést tart, reggeli és kávé mellett, a közvetlen munkatársai társaságában. Közéjük tartozik maga is. Ne csodálkozzon, mindig így kezdi a napot, ha dolgozik.

A kastély ebédlőtermében másfél tucatnyi ember ülte körül a terített asztalt, egytől egyig férfiak. Az asztalfőn ülő ötvenes korú főnök érkezésünkre felállt, a zsinatolás elhallgatott, mind minket néztek. A sofőr letelepedett az asztalhoz, ám én továbbra is az ajtónál ácsorogtam.

A főnök halszálkás öltönyt viselt apró mintás, halvány inggel, zakóját hanyagul a szék támlájára dobta. A kastélyban működött a légkondicionáló, így kellemesen hűvös volt a kinti hőséghez képest.

- Uraim, hadd mutassam be fotósunkat, videósunkat, aki vállalta, hogy a következő három napban mindent felvesz, amire utasítjuk. Pietro úr – körbemutatott – itt mindenki a segítségére lesz, és elvárjuk magától is az együttműködést. Mr. Joe vagyok. Ne firtasson vezetékneveket, mindenki a keresztnevén, avagy felvett nevén szerepel. Foglaljon helyet körünkben!

- Köszönöm – biccentettem a jelenlévők felé, és a sofőr melletti helyre telepedtem.

A következő percekben még lett volna időm elmenekülni, távozni, de nemcsak az aláírt szerződés, és a szép összeg motivált. Megvallom, a kíváncsiság is helyemen tartott.

Halk léptű pincérlányok szolgáltak fel, kávét töltöttek, és miközben a pirítósomat kenegettem, érdeklődve figyeltem a Főnököt, aki továbbra is állt, és beszédre készülődött.

Mr. Joe belekezdett.

- Uraim. Néhányan tudják már, hogy milyen munkára gyűltünk össze, és akik nem, azok most szembesülhetnek vele. Nem kell felhívnom a figyelmüket a kötelező titoktartásra, hiszen valamennyien aláírták a szerződést. A kastély kijelölt termeiben pornófilmeket fogunk forgatni, ez immár nem titok. De nem hagyományosat, azokból van elég a videomegosztókon. A mi profilunk a medical és BDSM jellegű rövidfilmek. Önök közül többen kapcsolatba kerültek ezzel, nem véletlenül válogattuk ki Önöket. - sorban rámutatott az asztal körül ülőkre, akik nevük hallatán egyenként felemelkedtek, és enyhén meghajoltak a többiek és a Főnök felé. - Mr. Philip régebben pornófilmek sztárja volt, Mr. Aldo és Mr. Radován régebben a doktor előnevet illeszthették nevük elé, de ez már a múlté. Mr. Henri katonaorvosként dolgozott, az egészségügyi alkalmazottakat kiegészíti még Mr. Winkler, Mr. Rob és az elmaradhatatlan Mr. Terence, utóbbi stábunk elmaradhatatlan tagja hosszú évek óta. Ápolói, felcseri minőségben támogatják orvosaink munkáját. Fotósunk és videósunk, Mr. Pietro főiskolásként aktmodell volt egy művészeti iskolában - itt rám került, a felkelés, és udvarias meghajlás sora -, így ő sem botránkozik meg a meztelenség láttán. Márpedig az itt lesz bőven. Sofőrünk – itt kissé gunyoros arcot vágott. – Mr. Samm a jobbkezem, az ő hathatós közreműködése nélkül nem állt volna össze a csapat, és itt hívom fel figyelmüket, hogy ő tabu. Jó néhány éve párt alkotunk. Ez főként Mr. Pietro-nak szól, aki nem veti meg a férfiakat, és az ideút során gyakran tévedt pillantása a kedvesem öltáji domborulataira, egyebeire.

Halk nevetés söpört végig a társaságon. Szabadkozva emeltem fel mindkét tenyerem.

- Csak megszokásból, nem másból – mosolyogtam szabadkozva.

- Mr. Pietro, ha a jövőben is megmarad a tekintetével történő méretvételnél, már ami Mr. Samm-re vonatkozik, akkor nem bánom, de ennél tovább nem mehet, ugye megérti. Most kiosztom a feladatokat. Mr. Pietro, az ön munkáján múlik a jövőnk, hogy milyen felvételeket készít, fotókat és videofelvételeket, utóbbiakra helyezze a hangsúlyt. Igyekezzen a lehető legközelebbről, a legjobban látható felvételeket készíteni. A Jupiterlámpák beállításához segítséget kap. Most folytatnám a stáb bemutatását, és feladatköreik ismertetését.

Miközben továbbra is érdeklődést színlelve – színlelve? meglehetősen izgatott az előttem álló feladat – figyeltem Mr. Joe szavait, megtudtam, hogy Mr. Cane és Mr. Pain a felelős azért, hogy az önkéntes alanyok, akikkel szintén szerződést kötöttek, szakszerűen legyenek elverve, és Mr. Thom ügyel az eszközök tisztaságára és készenlétbe helyezésére.

Két szelet pirítós után és ugyanennyi csésze kávé elkortyolgatásával készen álltam a feladatra. Mr. Joe közölte, hogy a hirdetésekre toborzott önkénteseket most készítik elő a feladatra. A számukra tálalt villásreggeli után valamennyien tisztasági fürdésben, testszőrzet-eltávolításban vesznek részt, miközben nyugtató zenék hallatszanak a rejtett hangszórókból, hogy félelmüket csökkentsék. Hiszen valamennyien félnek, jó részük csak a könnyű – könnyű? – pénzkereset reményében jelentkezett, néhányan kíváncsiságból, de olyanok is akadnak, akik visszajárnak a forgatásokra, mindig jelentkeznek, némelyikük már öt-hat alkalmat is teljesített.

Ezután húsz perc szünetet kaptunk, és megkezdődhettek az előkészületek.

A szoba, ahová Mr. Samm kísért, egy tágas, orvosi vizsgálószoba képét mutatta. Vizsgálóágy, nőgyógyászati vizsgálószék, beöntőállvány, rajta az irrigátorhoz kapcsolódó felszerelés várakozott. Fehér szekrények, rajtuk gumikesztyűs dobozok, orvosi műszerek. Hűtőszekrény, mely még nem fedte fel tartalmát. Íróasztal, forgószékkel, naptárral, telefonnal, tollal és jegyzettömbbel, kamu receptekkel. Fertőtlenítő szaga érződött.

Mr. Samm segítségével befüggönyöztem a boltíves ablakokat, majd a Jupiterlámpákat úgy állítottuk be, hogy mind a vizsgálóágyat, mind a vizsgálószéket bevilágítsák. Behoztam, és elhelyeztem a kameraállványt, előkészítettem a technikai felszerelést, fényképezőgépembe filmtekercset készítettem, majd próbaképpen lekaptam Mr. Samm bosszúsnak látszó arcát.

- Mr. Pietro, én nem lehetek rajta a felvételen! – figyelmeztetett.

- Ne aggódjon, Mr. Samm, megkapja a fotót negatívostul. Szavamat adtam Mr. Joe-nak, hallotta. Egyébként szólhat neki, hogy részemről kezdődhet a forgatás.

Mr. Joe, aki a rendező szerepét is betöltötte, hamarosan megjelent párja kíséretében, utóbbi továbbra is gyanakvó pillantásokkal méregetett. A mackós termetű Főnök ellátott a maradék instrukciókkal.

- Orvosi vizsgálat következik. Egyetemista lány vállalta a szerepet, aki nem kezdő, tavaly és tavalyelőtt is szerepelt. A filmen meztelenre vetkőzik, beöntést kap, lázat mérnek neki vaginában és rectálisan, kúpot nyomnak az ánuszába, manuálisan vizsgálja a doktor a vaginát és ánuszt, végül rectális injekcióra kerül sor. Ugye, nem kell fordítanom?

- Nem, Mr. Joe. Ezeket a kifejezéseket jól értem.

- Magának az a feladata, hogy a doktor munkálkodását kövesse, közeli, jól felismerhető felvételeket készítsen, és mutasson meg mindent. A hölgy nem szégyenlős. Ne aggódjon, itt leszek, és leállítom a felvételt, ha úgy látom, hogy valami gond van. Egyébként a doktor valóban nőgyógyász volt, mielőtt a szerencsejáték ördöge miatt pályaelhagyásra kényszerült. Kezdhetünk?

- Igen, Mr. Joe. Részemről rendben.

- Azt a képet – hunyorított rám – Előbb nekem mutassa meg.

Elmosolyodtam, és intésére beindítottam a kamerát.

A negyvenes, őszülő hajú orvos fehér köpenyben, hasonló színű nadrágban és klumpában, halványkék arckmaszkban, hálós hajvédőben üldögélt a forgószéken asztalánál, amikor kopogtak. Az ajtóban egy húsz év körüli, szőke leány toporgott, nyárias öltözékben, mélyen zavarban.

Igyekeztem ráfókuszálni, majd az orvost is felvettem, ahogy behívja, bátorítja, vetkőzésre szólítja fel. Felváltva kezeltem a mobil és statívra helyezett kamerákat, igyekezvén mindent megörökítni.

Hamar lekerült a parányi miniszoknya, a csipkés szegélyű felső, a leheletnyi tanga, és a lány már fel is mászott a nőgyógyászati székre, és feltette szandálos lábait. A doktor megvárta, míg a teleobjektív veszi a területet, majd odagurult, és gumikesztyűt húzott.

Később visszanéztük a frissen elkészült videofelvételt. A főnök több helyen is megállíttatta, Mr. Samm elismerően hümmögött valami olyat, hogy homi létemre jól belemásztam a nő vaginájába a kamerával.
A beöntés után tartottuk az első szünetet, míg a leány a mosdóban elvégezte a béltisztítás záróakkordjait. Aztán tovább forgott a kamera, a dupla lázmérős, majd a kúpos felvételek következtek. Elkaptam a pillanatot, amikor a lány száját összeharapva fintorog, miközben a semmi kis kúp áthalad a záróizmain. Ahogy érzékien nyalogatja száját, lehunyt szemmel, miközben a doktor gumikesztyűs ujja genitáliát érinti. A felvételek elnyerték Mr. Joe megelégedését. Ennek jeleként megveregette vállamat.

Könnyű léghuzat jelezte, hogy nyílik az ajtó a vetítőteremben, a miniszoknyás leány érkezett, kissé megkésve. Lehuppant mellém, és kíváncsian szereplésére, kritikusan figyelte a vetítést.

- Jó voltam? Elég jó voltam? – ficánkolt nyugtalanul.

- Kislány, ennél jobb is lehettél volna, ha az injekciós jelenet is elsőre sikerül – felelte a levitézlett nődoktor, aki mögöttünk ült. – Hogyhogy nem tudtál nyugton maradni? Muszáj volt ennyit cirkuszolni egy kis injekciózás miatt?

- Én igyekeztem – a szöszi leány zavarában a kezében lévő szörpöspoharat szájához emelve ajkai közé tolta a szívószálat, és zajosan hörpölt a pohár aljáról. – Előtte többet gyakorolhattuk volna – vélte.

- Kétszer is megszúrtalak a felvétel előtt, és akkor elég jól ment. Pucsítottál, megszúrtam segglyukad, ahogy kell, akkor mi történt a felvételkor? Ha legközelebb jössz, számíts arra, hogy tízszer próbáljuk el a jelenetet, ennyi injekció szalad abba a szégyentelen lyukadba. Egyébként figyelmeztettelek régebben, hogy hanyagold a hátsó bejáratod, idestova úgy ki fog tágulni, hogy nem használhatunk tovább.

- Mit tegyek, imádom az anált – szorcsogtatta ki az utolsó cseppeket a pohár aljáról a leány, és könyökével egy kacér pillantás kíséretében megbökött. – Ugye, milyen jó is az?

- Főnök – füstölögtem, miután elhagyta a vetítőtermet. - Kidoboltatta a stáb és a szereplők körében, hogy meleg vagyok?

- Jahh – biccentett egy kacsintás kíséretében. – Még a sofőröm is tudja.

Mr. Samm-hez hajolt, és futólag megcsókolta, majd kissé elmélyültebben megismételte. A sofőr és mindenes szerelmesen simult karjaiba. Tapintatosan elfordítottam a róluk a tekintetem.

Ezután folytatódott a vetítés. Az ominózus injekciós jelenetet ismét megnéztük. Néhány észrevétlen, ám szükséges vágást eszközöltem rajta, majd konvertálás után újra peregni kezdett a film. A nézők nem fogják érzékelni, hogy az öt percnyire megvágott jelenet eredetileg tizenhat percnyi időtartamot ölelt fel, és azt sem, hogy többszöri nekifutásra sikerült a leány által rettegett rectális injekció. Ami egyébként - hála a lecsúszott doktor szaktudásának -, hibátlanul sikerült, noha igencsak mocorgott és panaszkodott közben a fenék tulajdonosa. Bizonyára megérte neki, hogy mégis bevállalta. Még egy félévet tandíjat kifizethet az egyetemen. A doktorból meg a fehér köpenyen, szájmaszkon, haját elfedő hálón kívül nem sok látszik, legfeljebb gumikesztyűs keze, ujjai. Ezt így is kell, a későbbi beazonosítás kizárása végett.

Miután a Főnök újfent elégedettségéről biztosított, megjegyeztem, hogy a forgatás után küldöm át a menet közben készült fényképeket. Egy hetet kaptam tőle erre, majd ebédre invitálta a társaságot, mondván, hogy délután folytatjuk a forgatást.

A stábtagoknak és a forgatás alanyainak külön teremben terítettek, ahogy a késői villásreggeli alkalmával is. Később a biztonsági személyzet és a felszolgálók is kaptak enni, több turnusban mindenki csillapíthatta éhét. Az egész a kiváló szervezettségről árulkodott, Mr. Samm igazán értette a dolgát.

Ebéd után egy órás szünetet kaptunk. Ezalatt végre elfoglaltam a szobámat, melyet a rendelkezésemre bocsátottak a következő napokra. Rosszabbra számítottam. Fényűző lakosztályom láttán úgy éreztem, mintha sokcsillagos szállodába kerültem volna.

Folyt. köv.

Folytatása következik.