Fanni önverés kalandjai: A kezdet 3.rész ( fantasy )

A következő hetekben sokszor megismételte ezt a forgatókönyvet. Mindig késő este, amikor biztos volt benne, hogy mindenki alszik. Mindig levetkőzött, és azt képzelte, hogy megbüntetik. Néha azt képzelte, hogy az egyik oktatója, aki átkozottul jól megveri, amiért zavarta az órát. Fanni elképzelte magát, ahogy elfenekelik az egész osztály előtt. Mindig intenzív orgazmusig maszturbálta magát.

De ahogy telt az idő, rájött, hogy többet akar. Többre volt szüksége, mint " CSAK " meztelenül állni és elképzelni, hogy el fenekelik. Az intenzitás gyorsan kezdett elfogyni. A frusztráció annyira eldurvult, hogy érzelmileg is hatással volt rá. Tudta, hogy egyre nyűgösebb és rosszkedvű lesz, de úgy tűnt, nem tudta visszafogni magát.

Az egész egy hétvégén kezdődött, amikor Fanni egyedül maradt otthon. Ez a lány számára azt jelentette, hogy szombat reggeltől vasárnap estig egyedül lesz otthon. De ahelyett, hogy el ment volna bulizni a barátaival, vagy ő szervezett volna nekik házibulit, a lánynak egészen más tervei voltak az üres házban.


Szombaton reggel mikor Fanni felébredt, egy cetli várta, amin az állt, hogy vasárnap délután 5-kor érkeznek, addig is legyen jó. Elhatározta, hogy azt az időt, amíg egyedül van otthon, azzal fogja tölteni, hogy el gondolkodjon a rossz viselkedéséről. Tudta, hogy rosszul viselkedett, és hogy emiatt büntetést érdemel, és ezért senkit sem hibáztathatott, csakis saját magát.

Mihelyst végzett a reggelivel egy hang a fejében arra utasította Fanni-t, hogy a délelőtt hátralévő részét azzal töltse, hogy rendet rakjon a szobájában, ami úgy nézett ki, mint egy háború súlyozott terület.

Miután befejezte a hálószobát, úgy döntött, elmegy lezuhanyozni. Miután befejezte a zuhanyozást, a fürdőszobában állt és meg törölközött, közben arra gondolt, milyen csendes a ház.

Azon kapta magát, hogy valami furcsa indíttatásból kinyitotta a fürdőszoba ajtót. Még mindig meztelen volt, csak egy nagy törölköző takarta el a testét, amikor először ki kukucskált a folyosóra, majd ki lépett.

A folyosón állva hallgatta a csendet. Csak ő volt otthon. Aztán visszatért a fürdőszobába, a törölköző tartóra hajtotta a törölközőjét, majd teljesen meztelenül vissza sétált a folyosóra. Ott állt a folyosón, a tükörrel szemben, és a kezeit a törzse mellé kényszerítette. Ekkor Fanninak még fogalma sem volt, mit fog csinálni, de kipirult, és tudta, hogy többet kell tennie, mint csak meztelenül állni a folyosói tükör előtt.

El kezdett a szobája felé sétálni, majd oda érve, kis habozás után benyitott és bement. A függöny el volt húzva, így mivel az utca front felé nézett bárki beláthatott, aki ott sétált el, csak egy közepes méretű bokor védett a szomszédok kíváncsi tekintete elől.

Fanni ott állt, teljesen meztelenül az egész alakos tükör előtt és nézte a meztelen testét.

Ahogy a meztelen énjét bámulta, ismét a legjobb barátnője jutott az eszébe. Fanni úgy látta magát, mint egy rossz kislány, akit meg kell büntetni. Közvetlenül mellette volt az éjjeli szekrény, a tetején volt egy hajkeféje.

Kinyújtotta a jobb karját és elvette. Tömör fából készült, nehéz. Próbából a tenyerére csapott egyet. Aztán próbaképpen maga mögé nyúlt, és finoman megpaskolta a jobb farpofáját. Nem igazán fájt. Még egyszer megismételte kicsit nagyobb erővel. Aztán minden erejével meglendítette. Hangos csattanással csapódott a seggének. Felkiáltott a meglepetéstől, és a fájdalomtól. Nagyon fájt, és leejtette a kefét a földre, és mindkét kezével megdörzsölte a fenekét. Majd megfordult, és a fenekét nézte a tükörben. Meglepő módon csak halvány piros foltot látott ott, ahova lecsapott. Fanni arra számított, hogy ennél több fog látszani, tekintettel a csípős fájdalomra az ütés helyén.

Megfordult, hogy a tükör felé forduljon. Össze volt zavarodva.

- Mi az ördög ütött belém, hogy megüssem magam? Miért akartam megtenni?

Lenézett a hajkefére, amely a lába előtt hevert, ahová leejtette. Aztán újra felnézett a saját reflexiómra a tükörben. Jó pár percig mereven bámulta a saját szemei tükör képét.

- Tudod, miért tetted! – mondta halkan magában, de mintha a saját reflexiója szólna hozzá.

– Tudod, hogy egy szemtelen kis ribanc voltál! – duzzogott, miközben a reflexiója szidta.

– Tudod, hogy egy átkozottul jó verésre van szükséged azért, ahogy eddig így viselkedtél.

- Sajnálom. – válaszolta, őszinte saját szemrehányására. Igazad van.

- Nos. Ha a senki nem fog elfenekelni, akkor neked kell megadnod magadnak, amit megérdemelsz. Most fogd meg a hajkefét, és hajolj az ágyra.

Az izgalom és a rettegés érzésével, Fanni engedelmeskedve, saját reflexiójának, lehajolt, és felvette a hajkefét. Kínosan bámulta a reflexióját.

- Mire vársz?

Fanni azt hitte, arra várt, hogy megpróbálja értelmezni azt, amit fontolgatott. Ott volt meztelenül a hálószobában, egy hajkefével a kezében, és azt mondta magának, hogy hajoljon az ágy fölé, és verje meg magát, amiről tudta, hogy az fájni fog. De legbelül érezte, hogy ezt akarja csinálni. Hogy miért, abban nem volt egészen biztos. Tudta, hogy amióta szemtanúja volta, amikor Dorina meztelen fenekét elverték, azt képzelte, hogy vele történik meg. Azt is tudta, hogy csalódott volt, és rosszul viselkedett.

Ekkor tudta, hogy meg fogja tenni. Valójában a saját finom kis fenekét akarta elfenekelni. Lassan elindult az ágyhoz. Útközben odanézett és látta, hogy a hálószoba ajtót tárva nyitva van.

- Hagyd nyitva az ajtót! Az olyan rossz kislányok, mint te, nem érdemlik meg a magánéletet.

Fanni megborzongott és őszintén ideges volt. Nem várta a verést. Megalázó és fájdalmas lenne. Bár tudta, hogy kicsi az esélye annak, hogy bárki hazajön.

Amikor az ágyhoz ért, rátette a hajkefét a paplanra, és letérdelt az ágy mellé. Felsőtestét az ágyra támasztotta, és néhány percig ott feküdt, és töprengett a sorsáról.

- Tényleg ezt fogom tenni? - Fanni érezte, ahogy a szíve hevesen ver, és kipirult.

Próbaképpen felkapta a hajkefét és erősen megmarkolta. A tenyere izzadt.
Tovább csúszott előre az ágyon, így a medencéje egy szintben volt az ágy szélével, habozott.

- Mit vársz? Tudod, hogy ezt akarod. Tudod, hogy ezt megérdemled. nem igaz?

- Igen! – válaszolta hangosan magának. – Megérdemlem ezt.

Minden további habozás nélkül hátralendítette a jobb karját, és erőteljesen megverem a fenekét.

– Tudsz ennél jobbat is, kislány. Fenekelj erősebben!

És megtette. Többször rá vert a feneke jobb felére, amíg úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Érezte, hogy könnybe lábad a szeme.

– Ó, ne légy kicsi baba. Megérdemled a verést, szóval vedd rendesen. Most tedd a hajkefét a másik kezedbe, és ismételd meg a folyamatot a másik oldalon.

Azzal az elhatározással, hogy Fanni magának bizonyítsa, bírja a büntetését, a hajkefét a bal kezébe helyezte át. A lánynak kínosabb volt megverni magát ezzel a kézzel, és az első néhány lendítés hatástalan volt.

– Ó, ugyan már, te tudsz ennél jobbat is.

Összeszorította a fogát, és arra koncentrált, hogy rendbe hozza a ritmust. A kívánt erővel elkezdte verni a fenekét. Hangosan nyöszörgött azon irónián, hogy annyira motivált volt, hogy maximális fájdalmat okozzon szegény érzékeny fenekének.

Megismételte az adagot, és újra megütötte magát feneke mindkét farpofáját, majd végül letette maga mellé a hajkefét az ágyra. Erősen izzadt. A hátam mögé nyúlt, és a tenyerét a fenekére tette. Mindkét oldal meleg volt és gyengéd az érintésre. Próbaképpen felállt, és a tükörhöz sétált.

Megfordult, hogy lássa a fenekem. Ott állt, és ismét végigsimította, tenyerét, a pirosra vert fenekén, és élvezte a dörzsölés érzését. Megnyugtató érzés volt. Le hajolt, hogy jobban lássa a vörösséget. Átnyúlt a lábai között, hogy újra végigsimítsa a tenyereit az égő fenekén. Tetszett, és akkor Fanni tudta, hogy helyesen cselekedett.

Igen, fájt. De jó érzés volt, és most, hogy vége lett, másfajta melegséget érzett. Miközben kihúzta a kezét a lábai közül, hagyta, hogy átsimítsa a szeméremajkait.

Lassan megismételte a folyamatot. Még mindig lehajolva, és a lábai közül látta a tükörben reflexióját. Látta, mennyire bedagadtak a szeméremajkai, és döbbenetémre rájött, hogy izgatott. A verés felizgatta! Ettől még jobban elpirult.

– Te tényleg egy piszkos kis ribanc vagy, igaz? Megkapod azt a verést, amit megérdemelsz, de végül kanossá teszed magad. Hihetetlen vagy. Ha ilyen kis ribanc vagy, látni akarlak a hálószobában meztelenül lehajolva. Remélem, valaki besétál és meglát teljes meztelen dicsőségedben, ahogy játszol magaddal.

Lassan tovább simogatta a szeméremajkait, kényszerítve magát, hogy a tükörben nézze. Aztán elkezdte simogatni a csiklóját. Nagyszerű érzés volt, és tudta, hogy jobban izgatott, mint valaha. Két ujját mélyen bedugta a jól bekent puncijába, és elkezdte dugni magát. Pillanatok alatt hangosan zihált, és felnyögött a gyönyörtől.

Az orgazmusa olyan erővel tört rá, hogy nehezen tudta megtartani az egyensúlyát. Még az első orgazmus elmúlása után is folyamatosan a puncijába dugta az ujjait, és a lány meglepődött, amikor a második orgazmus átsöpört rajta. Nem volt olyan erős, mint az első, de akkor is átkozottul jó érzés volt. Lihegve végül felállt.

– Te tényleg egy kis ribanc vagy. Most tegye vissza azt a hajkefét az éjjeli szekrényre. Menj, vegyél fel néhány ruhát, és viselkedj úgy, mint egy jó kislány.

– Igen, asszonyom – mosolyogta magában a saját szemrehányásomon. – Megígérem, hogy jó leszek. - mondta Fanni.

A feneke érzékeny volt, ahogy felhúzta a bugyihát. Fel akarta venni a farmerjét, de úgy döntött, hogy túl szűk lesz a finom hátsóján. Így hát a lány felhúzott egy rövid szoknyát és egy pólót.

De az egy különleges szombati nap volt. Fanni azóta is úy teki erre a napra, mint az ébredésére. A fenekelése újjáélesztette és motiválta. Mintha valahogy elmosta volna minden bűnét, és a frusztrációját.


Folyt köv...