Vágyódás

Szerda este jönni fogsz, és megkértelek, hogy alaposan lásd el a bajom, de a melleimen és a karomon ne maradjanak nyomok, mivel csütörtökön tetováltatni megyünk. Nagyon vágyom már a csókjaidra, az érintésedre, a korbács suhintására, a paskolók csattanására, a csipeszek szorítására. Azt mondtad, hogy a fejedben már összeállt a forgatókönyv és kezdjek el félni. Miért is tenném, amikor tudom, hogy szeretsz és mindig vigyázol rám. Azt is elárultad, hogy az első tíz percben álló helyzetben fogsz foglalkozni velem. Ennek annyira nem örülök, hiszen fáj a sarkam. De kibírom, annál jobb lesz lefeküdni. Szeretném megkapni a maszkot, hogy bezárjon a saját elmém börtönébe és csak a fájdalom rántson vissza a valóságba.

A percek, az órák, a napok lassan telnek, ma még csak hétfő van. Az én fejemben is összeállt a forgatókönyv. Állva rögzítesz az oszlophoz, a maszkban, a kezeimet hátra a nyakamhoz, széttett lábakkal. A melleimre és a puncimra egyaránt iratos csipeszek fognak kerülni, egy piros gyertyát is meggyújtasz majd. Gondolom, hogy ennek forró viasza majd a sajgó bimbóimra és a lucskos csiklómra kerül, amit aztán a piros, szívecskés paskolóval versz le rólam. A korbácsolás sem fog elmaradni, ebben biztos vagyok. Fogok kapni rendesen, de erre vágyom, ezt érdemlem.

Aztán persze Te is leszel soron, a korbács szálai felé eső végén. Te is megkapod majd a maszkot, a csipeszeket. Igen, a bimbókra is, mert ott nagyon fáj Neked. A heréidet is fel fogom díszíteni, úgy, hogy szép is legyen ne csak fájdalmas. Szeretek ezzel foglalatoskodni, olyan mintha alkotnék. Függöny csipeszt is fogok használni és nem kizárt, hogy iratosat is. Ha lúd, akkor legyen kövér („meg ha nő, akkor is”- ahogyan Te mondanád). Először pucsítani fogsz és én be fogom vizezni a feneked, hideg vízzel, mert tudom, hogy akkor jobban fájnak az ütések és tudom, hogy imádsz szenvedni a kezeim között. Fogsz is, ne aggódj…

S a szenvedés után milyen kellemesek a bor hűsítő kortyai és az ölelések forró erői, az összebújás megnyugvása.