Váratlan találkozás 4.

Négykézláb mentem a vasatlódeszkáért, majd felállítottam a szoba közepén. Nem tudtam mi következik. Ahogy elnéztem spéci darab volt a vasalódeszka, nagyon vastag, volt benne anyag, elég stabilnak tűnt. Akkor kezdtem kicsit aggódni mikor mondta, hogy hasaljak rá és tárjam szét a két karom. Köteleket hozott és az erős lábakhoz rögzítette a csuklóim és nagy terpeszben a bokáim. Körbejárt. Az ujjait éreztem a hátamon végig simítani aztán a fenekem végig karmolta. A bugyit megfogta középen és feljebb rántotta, eléggé bevágott a gátamnál. Kicsit felnyögtem.
-Tudod miért kapsz most büntetést, ugye? – kérdezte, miközben lassú mozdulattal leült velem szemben a kanapén.
-Igen Kisasszony, tudom. – kérdőn rám nézett és tudtam sorolnom kell mindent és még talán annál is többet: - Legutóbb tönkrement miattam a pálcája, engedetlen voltam, nem hűtöttem meg eléggé a teáját, ezzel veszélybe sodortam. – bólintott egyet majd belekortyolt a teába. Elmosolyodott. Látszott ízlelgeti teát és a szituációt. Úgy éreztem szinte fürdik a szerepében, hogy ő uralkodik fölöttem.
-Úgy gondolom 50-et érdemelsz pálcával és 50 tenyereset. Ha kibírod szolgálhatsz tovább, ha nem akkor kitörlöm a számom és mehetsz a dolgodra, de többé nem találkozunk. Megértetted? – a szám is kiszáradt, némán bólintottam. Felszaladt a szemöldöke kérdőn.
-Igen, megértettem.
-Még 10, mert nem tudsz viselkedni. – Lázasan gondolkoztam mi volt a hiba, ami miatt nem tudok viselkedni. Lehet kicsit ijedt arcot vághattam. – Játszhatjuk ezt a játékot is, de azt hittem Te az az engedelmes fajta vagy.
-Igen, engedelmeskedem, mindenben.. – feleltem azonnal, de Ő szinte a szavamba vágva folytatta:
-Még 10-et kiharcoltál. Most járunk 120-nál. Lehet engedelmesnek tartod magad, de még jobb lenne ha értelmes is lennél…– összeszorítottam az ajkaim, mert azt gondoltam minden szavammal valamilyen hibát követek el. Egy ideig némán nézett a szemembe. Teleszívta tüdejét levegővel, mellei megemelkedtek, sóhajtott egyet és folytatta – Mindketten tudjuk, hogy ez a hallgatás és hogy fogalmad sincs mit hibáztál még további 10 pálcaütésbe kerül neked. – bólintottam, mintha jóváhagynám és közben cikáztak a gondolataim. Csak arra gondoltam, hogy vajon 130-at kibírok-e. Tudtam, hogyha akarja kibírom, ha úgy akarja már küszöbön kívül is van a seggem. Közben felállt, a csészét letette odalépett mellém, a tarkómon a hajamba markolt és felemelte a fejem, közel hajolt hozzám. Éreztem mentolos leheletét. Tekintetem a szemei és a szája között cikázott. – Zoli, szedd össze magad! – Néztük egymást. A levegő vibrált, azt hittem egy másodpercig, hogy meg fog csókolni. – Rendben. 150 után megmondom mit hibáztál, ha addig nem jössz rá magadtól. – Nem szóltam semmit, csak pislogtam. – Számolnod kell. Hangosan. – bólogattam.
Elengedte a hajam. Valahol oldalt megállt, a látóteremen kívül. Elképzeltem, ahogy felhúzza a karján a felsőt kicsit. Némán izgatottan vártam, farkam előrenyomta a bugyi elejét lefelé, mereven állt. Kicsit váratott, hogy rákészüljek, akarjam, aztán elkezdte. Közepes erősségűeket ütött a tenyerével a fenekemre, hol az egyik, hol a másik oldalra egyenletes nem túl gyors, de nem is lassú ütemben, én pedig hangosan számoltam. Kifelé bámultam az ablakon, néztem a szembe épületet, de szinte nem is láttam semmit, mert a fejemben elképzeltem magunkat kívülről. 15 után kicsit hosszabb volt a szünet és éreztem, most a másik oldalról, a másik kezével csap oda a hátsómra. Rövid időre érintette csak tenyerével a bőröm, de imádtam minden mozdulatát. Éreztem az illatát, lélegzetét. Nem volt különösebben fájdalmas ahogy csinálta, úgy sejtettem nagyon tudatosan bemelegít. 30. után elkezdett nagyobbakat ütni. Pár csapás után szisszent egyet.
-Najó ez így nekem fáj, pedig én élvezni akarom. – mondta, majd hozzátette: – szóval stílust váltunk. De szerencséd van, mert erre a helyzetre is gondoltam. – Táskájához ment kicsit túrt benne, majd előhúzott egy klasszikus kicsit kopott fanyelű kifényesedett gumilapú pingpongütőt. – Szembe szomszéd barátnőm, Marika adta kölcsön. – magyarázta széles mosollyal, én pedig arra gondoltam még egy Mária? Ráadásul szemben lakik? Lehet ezért van elhúzva a függöny? – El ne felejtsük megköszönni neki.. – kacagott fel, majd sétált ismét mögém.
Csinált pár karlendítést az ütővel én pedig hallottam, hogy szeli a levegőt. Az ereimben megfagyott a vér. Gondoltam ez iszonyat hangos és főleg fájdalmas lesz. Kis csend következett, megsimogatta a fenekem bőrét aztán ismét lecsapott. Hangosan csattant a fenekemen az ütő, felváltva hol az egyik hol a másik oldalra, alig győztem számolni. Ezek az ütések már igazán csíptek. Alig ütött párat már markoltam a kötelékeim és éreztem remegnek a lábaim. Próbáltam csendben tűrni, de egy idő után önkéntelen fel felnyögtem és két ütés között kapkodtam a levegőt. Éreztem, hogy arcom és a hátsóm elöntötte a forróság. 40 után kezdett lassítani és nagyobb szüneteket hagyott két csapás között. Nem tudtam eldönteni, hogy ő fárad, vagy ilyen megértő, hogy látja rajtam mennyire küzdők. 50-hez közelítve már minden ütés után lihegtem egy sort és utána mondtam ki mennyinél is járunk. Nagyon kellett figyelnem, el ne rontsam a számolást. De ő mindig kivárta míg kiküzdöm magamból a számot. Nagyon égett a hátsóm. Izzadt a homlokom, olykor remegett a lábam, de csak arra tudtam gondolni, hogy ki kell bírjam. 60 után letette az ütőt.
-Nagyon jó szolgálatot tett ez a kis játékszer. Nagyon elzsibbadt volna a kezem, ha ez nincs. Tényleg hasznos. Lehet be kell szereznem egy ilyet… na persze arra az esetre, ha lesz még következő alkalom. – mondta elgondolkodva, a fenekem bőrébe vágta a körmét, majd kíváncsisággal a hangjában folytatta: Neked hogy tetszett?
-Uhh. Basszus. Átütő volt, Kisasszony.
-Nocsak! Kezd derengeni valami? Vagy véletlen volt? – gúnyolódott, nekem pedig most kezdett leesni, hogy korábban az lehetett a probléma, nem mondtam, hogy Úrnőm, vagy Kisasszony.
-Véletlen volt.. – nyögtem ki. – Kisasszony.
-Zoli, Beléd fogom verni ezt a leckét! Nem fogsz itt szórakozni velem. Meg fogod jegyezni egy életre, a megszólításom Úrnő, vagy Kisasszony! Teszek róla, hogy ezt megjegyezd!
-Igenis Úrnő! – feleltem gyorsan.
-Helyes. De ezt a pár ütést akkor is megkapod. Csak, hogy jobban bevésődjön az első két lecke. Szóval mennyi is van hátra?
-Még 70, Úrnő.
-Kiváló. Most akkor megkeressük a második kedvenc eszközödet. Hoztam itt neked egy két pálcát és botot, amit kipróbálhatunk rajtad. Ezen a kis rákvörös fokhagymagerezd popsin.. Uh ez nagyon fog fájni neked holnap. – finoman megérintette, megsimogatta a fenekem. – Szinte tüzelsz. Ez elégé egyértelmű jel tudom, de ma még nem Az következik. – mondta cinkosan. – Nyugi. Ma megtanulod kinél van a hatalom.
Közben megmutatta a készletét. Volt ott vékony közepes hosszú, vastagabb merev. Hátrébb lépett és lesújtott. Iszonyatosan erősen indított. Számoltam a vesszőcsapásokat. Valószínű a vastag bottal kezdte. Csak találgatni tudtam. De hihetetlenül fájt amikor az amúgy is érzékeny tomporom elérte a pálca. Alulról a combtőtől indított és módszeresen végig vert a csípőmig becsíkozva. Egy idő után sajnos hangosakat nyögtem, szuszogtam. Küzdöttem, hogy bírjam. Egyszer csak hallottam, hogy kimegy a fürdőbe vagy wc-re. Örültem, hogy végre pihenhetek. Ugyanakkor aggódtam is, hogy valamivel talán felbosszantottam. Öltözködés zajait hallottam, majd visszatért pezsgő színű szatén köntösben, mezítláb egy gyűrött fehér bugyival a kezében.
-Nyisd ki a szád nagyra. Nem akarom, hogy itt hangoskodj a szomszédoknak. – mondta és a még meleg, illatos, lucskos bugyiját a számba tömte. Megpaskolta az arcom. Biztos aggodalmas arccal nézhettem rá, mert elmosolyodott affektálva – Ugye még nem sírsz?.. – Teli szájjal próbáltam válaszolni, hogy nem. Komolyra váltva ennyit szólt: - hát lehet fogsz..
folyt.köv.