Mondd, mit ér a léted? -2.

Beléptem a lakásba, és kulcsra zártam magam mögött az ajtót.
A lakásban ismét síri csend. Gyakran nem szeretem a csendet, ezért bekapcsoltam a HI-FI-t, és elindítottam egy
szolid zenét, ami kellemes hátteret teremtett teendőimnek.
Neki láttam feltakarítani a kávé mocskot a földről. Közben fülemben visszhangoztak Gazdám markáns, kemény szavai,
a durva szitok szavak, melyek mindig megmutatják nekem, és éreztetik velem mekkora egy senki vagyok. Elégedettséget
érzek a lényemben, amiért ilyen Gazdám van, aki teljes mértékben helyén kezel engem. Ő nem tekint engem sem
ismerősnek, sem havernak, Ő tökéletesen tudja érti, érzi, hogy mi is vagyok én, és Neki pont egy ilyen senkire van
szüksége, egy emberi testben létező korcs genetikai hulladékra, humán lábtörlőre, akit ha úgy tartja kedve szarrá
ver, szét gyaláz, és aki mindezek mellett hűséges, megbízható inasa, szolgája. Már negyedik hónapja szolgálom
Őt. Ő 37 éves, kellő szigorral, agresszióval rendelkező férfi, aki pontosan tudja hogyan kell kezelni egy
emberkutyát. Számára ez az egész nem egy játék, hanem maga az életforma, az élet stílus, amelyben kiteljesedik,
és amelyben testet ölt mindaz, ami számára az értékrend az önmegvalósítás az életben.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben, miközben feltakarítottam a kávé foltot az étkező padlójáról.
Sokáig tartott mire rám talált az én Gazdám, de azt mondom megérte kivárni az időt, hogy a megfelelő találjon rám.
Miközben ezeken gondolkodtam, megszólalt a telefon. A Gazdám hívott.
-te szarházi! -Mondta. -Délután később érek haza 45 perccel, mert el kell intéznem egy dolgot még!
-Ma elég feszült hangulatom van! -folytatta, -Ezért úgy készülj csicska, hogy szét csapom azt az anyabaszó formádat!
-mondta nyers higgadtsággal.
Letette a telefont, én pedig folytattam itthoni teendőimet. Gyorsan elment a délelőtt, majd a délután is, és egyre
közeledett Gazdám érkezésének ideje. A vacsorával is elkészültem már, meg is terítettem az étkezőben Gazdámnak.
Pontosan 17:45 perckor a kaputelefon csappanása jelezte, hogy Gazdám belépett a lépcsőház ajtaján.
Hallottam, hogy a lift elindult felfelé az emeletre. Boldogság járta át korcs hitvány lényemet. Ez olyan érzés,
amikor a lényem mintegy kiteljesedik, amikor tudom, hogy a létezésem pont azáltal és úgy teljes, ahogyan van.
Fordult a kulcs a zárban, nyílt az ajtó. Gazdám belépett az előszobába. Én hasra feküdtem előtte a földre, Gazdám
pedig laza határozottsággal lábtörlőnek használva a hátamat, fejemet, belém törölte cipője talpát. Fejemen kicsit
hosszabban időzött cipőjével, engedte hogy számmal nyelvemmel alaposabban megtisztítsam az utca macskától
cipője talpát. Ezután feltérdeltem elé, lehajtott fejjel, némán. Erős kezével megragadta a hajamat, hátra húzta
a fejemet, a szemeimbe nézett, tekintetében láttam azt, mit csak egy igazi Gazda szemében lát meg egy igazi
emberkutya. Megvetően tekintett rám, miközben turháját mélyről felszívta, lassan ráérősen, tekintetével és
fejtartásával jelezve közben nekem, hogy mekkora senki szar vagyok a számára, majd szemeivel intett,
hogy nyissam ki a tróger pofámat. Én alázattal, és hűséggel engedelmeskedtem utasításának, ekkor Gazdám egy
hatalmas adagotköpött erősen, jól irányzottan, mélyen bele a torkomba.
-Még ezért is hálával tartozó! -mondta, -Hogy a köpést bele köpöm abba az
elcseszett szarházi torkodba! Szemeimben a hála, az alázat, és a maximális alárendeltség csillogott, amit Ő
utánozhatatlan laza megvető tekintettel, lekezelő mosollyal nyugtázott.
-Asszony hogy szarhatott ekkora senkit a világra! - mondta hangosam magában.
-Teljesen az enyém vagy, ugye tudod? -folytatta.
-Azt teszek veled amihez kedvem van! -mondta.
-Jól teszed ha félsz tőlem csicska korcs! -fejezte be mondandóját.
Erős keze még mindig hajamat markolta, így indult el az étkező felé. Én négykézláb követtem Gazdámat, miközben
behúzott magával az asztalhoz. Leült, én ott térdeltem előtte, ekkor elengedte hajamat. Jó pár szál
hajam ott maradt Gazdám tenyerében, amit ő lerázott róla, maga elé a földre. Jobb lábát előre kinyújtja jelezte,
itt az ideje levennem a cipőjét. Kioldottam a fűzőt, és levettem a cipőjét, majd ezt megismételve levettem
másik cipőjét is. Ezután lehajolt, és a maga laza nem kapkodós stílusával levette a zokniját lábáról, össze
hajtogatta az egyiket, majd -Nyisd ki a pofádat! -utasított, ennek engedelmeskedve kitátottam számat, és Ő
bele gyömöszölte viseltes zokniját.
-Akkora egy senki vagy! -mondta.
-Te még azt is hálás szívvel viseled ha beléd rúgok!-folytatta.
Gazdám ezután neki látott a vacsorájának. Én kb egy méterről négykézláb némán voltam csak.
Miután jóllakott, egy újabb falat étel vett a szájába, alaposan megrágta, majd kiköpte a földre elém.
-Zabálj csöves kutya!-mondta. Én négykézláb oda mentem, és úgy, hogy kézzel hozzá sem értem az ételhez
felettem azt. Ezután még pár ilyen megrágott adagot köpött a Gazdám nekem a földre.
Vacsora végeztével az étkezőasztalnál Gazdám elszívott egy szál cigarettát.
Amikor hamuznia kellett, kitátottam a pofámat, kidugtam a nyelvemet, és Gazdám bele hamuzott.
Ezután bement a nappaliba, bekapcsolta a tv-t, és lazult.
Én nekiláttam rendet tenni az étkezőben, majd elmosogatni.

folyt.köv.