Mondd, mit ér a léted?

Létezésemet a legtöbb ember számára érthetetlen ellentmondás. Lételemem a szolgálat, a szolgaság, az
alárendeltség, az eltaposottság, megvetettség, a kiszolgáltatottság, a függés. Nem tartom magam embernek, bár
emberi testben létezem, azonban lényem sokkal több hasonlatosságot mutat egy alacsony létformával.
Rögtön itt van a legszembetűnőbb és sokak számára leginkább meg nem értett ellentmondás, egy férfit akarok
szolgálni, mégpedig szex mentesen! Hiszem, hogy a dolgok mozgatórugója nem a szexualitás, hiszem, hogy mámorító
örömet lehet átélni úgy is, hogy nincs semmiféle szexuális aktus. Mámorító öröm, amelynek forrása ennek az
alsórendű emberi testben létező korcsnak a tulajdonlása, birtoklása. Mámorító öröm, melynek forrása ennek a
korcsnak Gazdájától való kiszolgáltatottsága. Hogy a Gazda azt, és akkor tesz velem, amit, és amikor akar.
Mámorító öröm, amelynek forrása ennek a korcsnak a félelemben tartása, a hatalom, az agresszió eszközein keresztül.
....Reggel 5:30, szól az ébresztő! Kelnem kell, hogy mire Gazdám felébred friss kávéval, friss péksüteménnyel
terített asztalhoz ülhessen. A reggeli minden nap 25 perc. Eközben én össze készítem Gazdám táskáját, előveszem
az aznapra mondott cipőjét, amit miközben Ő reggelizik, én kifényesítek. A fényesítés utolsó fázisa mindig
az, amikor saját nyelvemmel nyalom fényesre az előzőleg előkészített cipőt. Gazdám így szereti!
Amikor szolgája nyálától fényes a cipóje. Gazdám még az asztalnál ülve kávéjának utolsó cseppjeit kortyolja,
eközben én lábára húzom a cipőit, egyiket a másik után, majd Gazdám előtt térdelve befűzöm azokat.
Cipő kötés közben Gazdám az épp szabad lábát hátamra teszi, ott pihenteti kicsit. Viszont a kévé kissé
langyosra sikerült ma reggel, ezért Gazdám szóvá is teszti nemtetszését, és eközben egy hatalmasat a pofámba
köp, majd durva szitokszavak közepette jobb kezével egy hatalmas pofont ad nekem, akkorát, hogy el is borulok tőle!
Amint a pofontól a földre zuhanva fekszem, Gazdám felkel a székről, a maradék kávét kiönti a csészéből a pofám
mellé a földre, bele köp, majd bal lábával a copője talpát a földön fekvő pofámba törli.
-Ezt a mocskot takarítsd össze te korcs! -utasít, majd szavainak nypomatékot adva még belém rúg egyet mielőtt
rajtam átlépve elhagyja az étkező helyíséget.
-Na, mi lesz kutya, kapd össze magad, mert úgy meg rugdoslak hogy beszarsz- szól rám, amire én feltápázkodom a
földről, leporolom a ruhámat, az előszobába megyek, leveszem a fogasról az előzőleg oda készített kabátot,
és ráadom a Gazdámra.
-Mire haza érek kész legyen az ebéd, te senkiházi- utasít, majd fejével biccentve jelzi hogy lépjek hozzá közelebb
és amikor ezt megteszem, még egy hatalmas pofont lekever nekem, gúnyosan, és megvetően nevetve,
miközben én kinyitom neki az ajtót. Ő határozott léptekkel kilép a lépcsőházban, és miután a lift ajtaja bezárul
mögötte, én bezárom a lakás ajtaját, és neki látok feltakarítani a kávé piszkot a földről.