Csaláncsípás - büntetés az erdőben 2.

Újabb csapás érte Edit fenekét, amely nem volt nagy, azonban a csaláncsípés megtette hatását, szépen lassan megjelentek Edit finom, puha, fehér bőrén az ütések nyomai és előtűntek a csaláncsípésre jellemző, apró kis hólyagok. Nem mellesleg az ütések nyomai egyre jobban égtek.
Talán tízszer csapott le a csalán, de a lány nem számolta. Inkább a fájdalommal volt elfoglalva, illetve azzal, hogy ki van kötözve. Próbálta kiszabadítani a kezeit, de minden kísérlet hasztalan volt, a kötelek nem lazultak, a csomók erősen tartottak. A bokáin lévő kötelekkel ugyanez volt a helyzet. Húzta, vonta a köteleket, de azok nem eresztettek.
Látom, nem adod fel. Mindig is tetszett benned, hogy erős vagy. Erős, független, talpraesett nő, aki nem szorul mások segítségére. Most viszont korlátozva vagy, csak részben vagy ura a testednek, annak pedig, hogy mi történik veled, egyáltalán nem. Milyen érzés?
Engedj el és megtudod.
Nem eszik olyan forrón a kását. Szabolcs közelebb lépett, egészen közel Edit háta mögé, majd megfogta a derekát. Ebben a pillanatban Edit hátravetette a fejét, megütve ezzel a férfi arcát.
Szabolcs a fájdalomtól hátra tántorodott, az arcához kapott.
Ez nem volt túl bölcs cselekedett, tekintve, hogy ki vagy szolgáltatva. Nem ártana ha gondolkoznál, de gondolom a düh miatt nem tudsz higgadt maradni. Ezért újabb büntetés jár.
Edit hirtelen megrettent, nem tudta mire számítson, de a következő pillanatban már dacosan oda vetette. Fenekelj el megint, nem számít. Egy kis csalán okozta csípésbe nem fogok belehalni.
Valóban nem fogsz, ám van olyan testrészed, ahol sokkal kellemetlenebbül fog esni.
A férfi most Edit elé került, szemben ált vele. A nő dacosan nézett a szemébe. A férfi a hasához tartotta a csokor csalánt és lassan elindult vele felfelé, a mellkasához. A csapás a nő mellét érte, először a jobbat, aztán a balt. Váltakozva érték Edit melleit az ütések, amelyek egyre kellemetlenebbé váltak. Eleinte még farkasszemet próbált vele nézni, azonban egy idő után már sokkal nehezebben tűrte a csapásokat, lehajtotta a fejét, kicsordult a könnye. A fájdalom kezdett elviselhetetlenné válni.
Látom most már nem vagy annyira bátor.
folyt.köv.