Csaláncsípés - büntetés az erdőben 1.

Edit mikor magához tért, érezte, hogy valami nincs rendben. Nem tudta hogyan került ide, csak arra emlékezett, hogy eljött kirándulni egy régi ismerősével, akivel korábbról ismerték egymást, de már egy ideje nem találkoztak. Elindultak az erdőben, egy ösvénynél letértek a turistaútról, az utolsó emléke az volt, hogy egy tisztásnál megálltak, hogy felfrissítsék magukat, vizet ivott, aztán tovább indultak. Utána már homályosak voltak az emlékei.
Most viszont, amikor mozdulni próbált, érezte, hogy sem a karjait, sem a lábát nem tudja megmozdítani. Ki volt rögzítve. A karjai egy faághoz voltak kikötve, a csuklójánál fogva, a lábai pedig a bokájánál a fa gyökereihez. Így volt meztelenül kifeszítve. Próbált körbe nézni, de nem sok mozgást engedett a kirögzített teste. A kissé hűvös őszi szellő, végigjárta Edit pőre testét, a vállig érő fekete haja alatt a lapockáit, formás markolni való kebleit, derekát, combjait, amitől kissé megborzongott. Edit finom fehér bőre kipirosodott.
Mozgást hallott a háta mögül, próbált a válla fölött hátra nézni, de csak egy alakot látott, akiben az ismerősét vélte felfedezni.
Mit tettél. Azonnal engedj el. Rivallt rá Szabolcsra. Ezt nem fogod megúszni.
Valóban? Lehet, hogy te sem. A markomban vagy ha nem vetted volna észre.
Mit akarsz tőlem, Mit fogsz tenni velem?
Meg foglak büntetni és elveszem, amire már régóta vágyom. Az enyém leszel. Amióta észre vetted, hogy tetszel nekem, csak játszol velem. Amikor randira hívtalak, szinte kinevettél. Most nem fogsz mulatni rajtam, most én fogok szórakozni.
Edit érezte, hogy Szabolcs közelebb lép, valamit a kezében tartott. Egy csokorba szedett csalán volt az.
Mit akarsz tenni azzal?
Ahogy már mondtam, büntetést kapsz.
De hát nem tettem semmit, csak nem mentem randira veled. Ezért akarsz bántani?
Nem azért kapsz büntetést, mert elutasítottál, hanem azért ahogyan azt tetted. Kinevettél és úgy adtad tudtomra, hogy nem vagyok elég jó neked, hogy kigúnyoltál.
Edit hátán futkosott a hideg, nem tudta még mi vár rá.
A válasz nem váratott magára sokáig, a csalán lecsapott Edit fenekére. Az ütés nem volt nagy, alig érezte meg, de egy idő után megértette miért. Az ütések nyomán a bőre elkezdett csípni. Minden ütéssel egyre jobban csípett.
Mit képzelsz te, hogy ezt teszed velem, ezt nem hagyom annyiban, fel foglak jelenteni.
Emiatt nem aggódom. Senki nem látott minket együtt ide bejönni. Akár itt is hagyhatnálak.
Edit megrémült és most már nem a szellő járta át a testét, hanem a félelem.
Ezt úgysem teszed meg.
A csalán újra lecsapott Edit fenekére, a combja belső részét is érte, a bőre elkezdett egyre jobban égni, egyre nehezebben viselte.
Kérlek hagy abba. Szólt hátra Edit.
Ó! Még nem végeztem.

folyt köv.