Korábbi saját verseim.

Egyszer eltűnök.

Egyszer szó nélkül eltűnök sokáig terveztem.
A megfelelő pillanatot kerestem
Amikor a legnagyobbat üthetek rajtad
S te állsz döbenten mint megfagyott jégcsap.

Többször neki futottam de mindig vissza húzott valami.
Ordítottam ha, kimondtam a szót nem akarlak többé látni.
Hatalmas fájdalom a saját szívem téptem ki.

Újra visszakozás ne mégse maradj még legyél az Uram uralkodj rajtam.
Saját magammal ellenkeztem könnyekben úszva földre zuhantam s néztem meredten.

Végül eljött a nap az ítélet napja amikor megfosztalak magamtól.
Nincs már csillogó szemű önmagát feláldozó alárendelted.
Megtettem nem törődtem veled elengedtelek némán.

Ez maradt az üres sivár csend némaság.
Nekem a megkönnyebbülés, szabadság.
Talán megsem történt az egész játszom el a gondolattal.
Majd rádöbenek ez a szörnyű valóság.
A kettőnk alkota fájdalommal teli valóság.

*********
A leopárd győzelme.

S mint űzött vad rohant fejvesztve.
Ki várát nem találja hol kincsenek rejteke.
Nem tőled kaptam a nevem smaragdzöld
szemű leopárd lettem.

Rabláncom széttéptem s föléd kerekedtem.
Fölötted vagyok tested szétmarom kéjes vigyorral véred ujjamról lenyalom.

Nem vagyok már az uralmad alatt.
Győztem fölötted elnyertem méltó jutalmamat.
Álarcom eldobtam s azzá lettem ki mindig is voltam.

Nem játszom el neked az ostobát.
Keress magadnak könnyű prédát.
Ki szótlanul nyeli őrült jellemtelen
hibád.

Ragyogó smaragdzöld szemek a távolba tekintenek.
Nyugodt mosollyal új szebb jövőnek szelét neszelik meg.

Hol felcsillan méltó Urának reménye kinek boldogan hajtja le fejét ,térdel le a földre nyújtja könnyedén pórázának selymes végét.

********
Nem akarom azt hogy más legyél.

Igazgyöngy lepereg így telnek a hónapok pörög tovább az idő.
Nem lett semmi jobb sem rosszabb
csak olyan csendes.
Nincs felcsillanás izgatott készülődés csipeszek feszitése a mellemen.
Fájdalom bizsergető borzongó érzése.

Ami rég új volt ami először megtörténik érzés. Az első pálca csapása mely feltépte bőrömet és vággyal tele megborzongatott.Amikor először szólítottalak Uramnak.Szigoruan néztél le rám szemeiddel szikrát szórva. Nem lesz már soha ugyanolyan,megismételhetetlen.
Igazgyöngyök sima lágy pörgése marad egyenletesen selymesen simogatóan.

Nem leszel más én sem változom az volt az én új pillanatom.
Nem veheti el senki az én érzésem, ez az egy amit senki nem vehet el.
Akkor sem ha másnak jelentéktelen.

Ne változz te sem maradj olyan ami neked jó.
Repülj tovább vissza se nézz tiéd a végtelen pergő idő.
Maradhatsz hazug is álnok kígyó is visszatért hozzád az idő kereke.

A gyöngyszemek felörölnek darabjaidra esel szét.
Keresed a ragyogó szempárokat de nem találhatod meg senkiben.
Mert olyan már soha nem lesz gyöngyszemek között a gyémánt elveszett.