Várlak haza

Hosszú utadról térsz haza, és már nagyon hiányoztál. Végre újra parancsolsz nekem, végre újra megcibálod a hajam, betömöd számat, alaposan megdugsz, miközben csattog tenyered tomporomon. Már csak a gondolattól is lucskos lesz puncim. Csiklóm sajogva lüktet. De azt írtad, nem elégíthetem ki magam. Lassan telnek a percek, míg várok rád. A nagy kerek szőnyegemen az ajtó előtt, hogy ha belépsz, egyből én vagyok ott. Gondosan megfürödve, tisztán és illatosan. Szőke hajam lágyan omlik végig vállaimon, hátamon, ahogy szereted. Kis fekete hálós ruhácska van rajtam, ami csak halványít, de semmit nem takar. Szinte világít alóla fehér bőröm, melynek folytonosságát csak a fekete, csipkés melltartó töri meg, és alul az a tanga bugyi, ami igazából csak oldalt látszik, elöl mélyen behúzódik kellemesen duzzadó ajkaim közé, s vágatomban vonul végig kerek farpofáim közt a hátam felé. És igen, itt egy gyönyörű dugó is. Bent az anális lyukamban. Állandó érzete állandó izgatást okoz, amitől nem szabadulhatok. Egy szép hosszú rókafarokban folytatódik kívül.
Nem mondtad, mikor jössz, csak hogy pontban 14 órakor helyezkedjek a szőnyegemre nagy terpeszben térdelve, kezeim a hátam mögött, és várjak türelmesen. Ólomlábakon halad az idő. Nem nézhetem az órát, nem látom, mert nem mozoghatok, nem tudok hátra pillantani. Arccal az ajtó felé, mozdulatlanul. Izgulok, és jár az agyam, hogy mit is fogsz velem csinálni, ha megérkezel.
Például számba adod keményen duzzadó férfiasságod, és szopnom kell, miközben téped a hajam, és parancsolod, hogy Szopj! És én boldog alázattal teszem amit parancsolsz, mert a leghőbb vágyam téged boldoggá tenni. Majd elveszed játékom, és hogy érezzem, te vagy az erősebb, marokra fogod arcom, magad felé fordítod, és megfenyítesz, mert túl jól csinálom, és így hamar el fogsz menni. Ezért most feküdjek az asztalra hanyatt, és te már jössz is, hogy keményen bedugd tüzes hüvelyembe az izgalom csúcspontja közelében lévő dákódat, és élvezettel húzogatod, és érzed a hátsómba dugott análdugót is. Mégis fogod azt a fehéres szürke farkincát, és mozgatod. Mindkettőnket izgat. Érzed, hogy élvezek lassan. Ismered testem. Gyorsan kihúzod szerszámod, és rám spricceled levedet. Puncim kielégítetlenül lüktet tovább, de te befejezted. Nem mozdulhatok, az asztalon fekszem terpeszben nyitott lábakkal, és várom, mi történik. Kissé szenvedek a majdnem orgazmustól, de tudom, majd jön az is. Ennek ellenére most nem olyan jó érzés félbe hagyni. Az asztal másik végére, a fejemhez sétálsz. Úgy igazítasz, hogy fejem lelóg kicsit, s számba tudod adni ernyedő farkincád. Szereted érezni forró számat, ilyenkor újra szokott éledni, és folytatjuk a menetet. Így nem látom, mit teszel, csak a kezeidet érzem, hogy puncimon matatsz, majd ütemesen csapkodod izgalomtól duzzadt ajkaimat.
Álmodozásomból az ajtó kinyílása ébreszt fel, és az egész álombéli csapkodásból a lüktető puncim sajgása maradt meg. Végre megérkeztél. Hozzám lépsz, és forró csókkal dicsérsz meg, milyen szépen várlak, és egy ajándékot is hoztál nekem. Egy gyönyörű nyakörvet pórázzal, amit fel is teszel rám, hogy hamarosan megsétáltatsz. Húzol is magad után finoman, hogy menjek. Felállok, mert nem állatként szeretsz, hanem inkább "nőállat", aki két lábon jár. A kezei másra valóak. A pórázzal viszel magad után a házban, amerre mész, s mennem kell utánad vágyakozó, sajgó puncival.