Lóvá tettek II.

- Jó reggelt, Nightfall! – a hang távolról érkezik, hirtelen töri apró darabokra az álmot a fejemben, és még nem tudom, hogy az elkövetkező hetekben, hónapokban ez a hang lesz a legfontosabb kapaszkodó számomra a való életbe.
- Ideje bemutatkoznom: Tod vagyok, és én leszek a trénered az ittléted ideje alatt. 180 napos szerződést írtál alá, ez nagyon jó lehetőség arra, hogy akár több versenyt is megnyerjünk. A mai napot arra szánjuk, hogy megismertessek veled minden szabályt, és megkezdjük az edzést.

Miközben beszélt, eloldozta a szíjakat amelyek az egész testemet rögzítették. Lassan szabaddá vált minden porcikám. Óvatosan próbáltam mozgatni az elgémberedett kezeim és lábaim. Próbáltam felállni, de Tod keze visszanyomott. – Az egyik legfontosabb szabály, hogy nem állhatsz két lábra, csak az edzések során. – miközben beszélt, a nyakamra csatolt egy pórázt, és vezetni kezdett egy másik helyiségbe. Beletörődően, négykézláb haladtam mellette. A másik szoba mindössze pár méterre volt a kuckómtól. Fehér csempézett falak és hűvös kőpadló borította. Egy alacsony lócán tálcák, rajta rengeteg tápláló étel: gyümölcsök szeletekre vágva, tálkákban zabkása, teljes kiőrlésű péksütemények, egy másik tálban sajtok, szintén apró darabokban. A kínálatot egy középkategóriájú szálloda is megirigyelhette volna, de nem maradt sok időm nézelődni, mert egy kicsempézett lyukhoz érkeztünk. Itt végezheted el a dolgod. Azt, hogy előttem is meg tudd ezt tenni, szintén meg kell tanulnod, egyébként is kamerák figyelnek mindenhol, tehát soha nem vagy egyedül.

- Ezt mégis, hogy csináljam? – bukott ki a számból kétségbeesetten. Tod keze villámgyorsan lendült, és a kezében lévő lovaglópálcával hatalmasat vágott a fenekemre. – Nem beszélsz. Soha. Csak az én kivételes engedélyemmel, de az ritkán lesz. Gyerünk, állj négykézláb a lyuk felé, és csináld. Ne aggódj a tisztaságod miatt, az az én feladatom lesz.
-
A hangokat hallom, de iszonyatos felfogni. Tudtam, hogy nehéz lesz, de ez, hogy így kell elvégeznem a dolgom, az utolsó méltóságomtól is megfoszt. Könnycseppek folynak az arcomon, és lassan a lyuk felé helyezkedek. A két lábam szétterpesztem, és próbálok ellazulni. Nem merek felnézni Todra, de biztos vagyok benne hogy figyel, érzem a tekintetét magamon. A szégyen legyőzi a napi rutint, és hiába érzem a feszítő nyomást, képtelen vagyok üríteni. Mivel megszólalni nem merek, négykézláb megindulok, távolabb ettől a szörnyű helytől. – Nightfall, ez buta ötlet. Legközelebb a délelőtti edzés után jövünk ide, és nagyon fogsz szenvedni. - A hang kedves, de kérlelhetetlen. – Most, az első alkalommal elfordulok, hogy megadjam neked az egyedüllét illúzióját.

Félszemmel felé sandítok, és valóban hátat fordít nekem. A kezében tartja ugyan a pórázom, de nem néz rám. Próbálok a lyuk felé ülni, hátul a sarkaimra, hogy a póz leginkább emlékeztessen arra, ahogyan eddig használtam a WC-t. Behunyom a szemem, és valahová máshová képzelem magam. Nagymamámnak volt egy budija a kert végében, a rozzant csirkeólak mögött. Egy pici bódé, tele óriási pókokkal. A WC-ben mindössze egy lóca volt, a közepén egy nagy lyukkal, amire rá kellett ülnöm, és rettegtem, hogy beleesek. Számolj! – kértem nagymamám, és ő számolt. A szabály, amit felállítottam magamnak, annyi volt, hogy mire 100-ig számol, végzek, akármennyire is nehéz.

Most gondolatban újra azon a lócán ültem. Számolj! – suttogom halkan magamnak, és behunyom a szemeim. A szabály, hogy 100-ig meglesz. Egy, kettő, három…pörögnek a számok előttem és koncentrálni kezdek. Érzem, hogy sikerülni fog. Az izmaim elernyednek, majd megfeszülnek. 83-nál járok, amikor megindul, mint egy lavina, és kérlelhetetlenül kiürül belőlem minden. Nem merek belegondolni, hogy hogyan nézek ki, a szégyentől moccanni sem merek.

Tod azonban nagyon büszke rám, és nem győz dicsérni. – Nagyon keveseknek sikerül ez az első napon, kiváló paci vagy. Pár méterrel arrébb sétáltat, ahol a falból egy cső vezet ki. Egy zuhanycső, de a végére egy olyan fej van rögzítve, amilyet a kerti slagoknál szoktak használni. Lecipzározza a kezeslábasom, a segítségével megszabadulok tőle. Beledobja egy tartóba, és a kicsempézett sarokba vezet. A pórázom rögzíti egy, a falból kiálló kampóhoz. Vastag sárga gumikesztyűt húz fel, olyasmit, amit kertészkedéshez szoktak használni. Majd kezébe veszi a zuhanycsövet, beállítja a hőmérsékletet, és elkezd locsolni. A víz finom és langyos, az erős sugár viszont majdnem fájdalmas érzés, ahogy záporozik a testemen. Tod szappant locsol rám, és úgy folytatja a mosdatásomat. Alattam egy lefolyó nyeli el a vizet. Az ujjaival széttárja a farpofám, és belelocsol a testnyílásaimba is. Amikor végez, eloldozza a pórázt, pár méterrel arrébb tessékel, és egy durva pokróccal szárazra töröli a testem, majd az alacsony lócához vezet.

- Egyél! Nagyon sokat fogsz mozogni, szükséged van minden energiádra.
Óvatosan egy croissant felé nyúlok, de már csattan is a pálca a fenekemen. – A pacik soha nem használják a kezüket. Ne aggódj Nightfall, pár nap, és már eszedbe sem fog jutni, hogy ilyet tegyél. – A hang szinte barátságos, és én elkezdek enni. A sajtos tálka felé emelem a szám, és óvatosan kiemelek egy darabot. Aztán egy gyümölcsöt. Rágni kezdek, és rájövök, milyen éhes vagyok, mert a repülőgépen ettem utoljára. Már nem érdekel, hogy meztelen vagyok és négykézláb, háttal állok egy vadidegen férfinak, falni kezdek. Tod türelmes, megvárja hogy végezzek, vigyorogva nézi az esetlen mozdulataim. Legalábbis azt felételezem, hogy nevet rajtam, mert látni nem láthatom. Aztán egy fehér, műbőr vizsgálóasztalhoz vezet.

- Feküdj hanyatt, Nightfall. Ami most jön, annak nem fogsz örülni. – Miközben beszélt, eszközöket, szíjakat akaszt le a falról. Még két szabály van, és a lovak egy része emiatt szokta a szerződést idő előtt felbontani. Az egyik a zabla. Ez étkezések és az éjszakai alvás kivételével MINDIG a szádban lesz. Ezzel is erősítjük benned a tudatot, hogy ló vagy, és nem beszélsz. Soha. – Miközben beszélt, az immár csupasz ujjaival a számba nyúlt, és a fogaimat tapogatta. Most egy könnyebb fém zablát kapsz, hogy ne nagyon nehezítse az edzést, de időnként más, ennél jóval kényelmetlenebb és nagyobb zablákat is el kell viselned. – Ezzel a zablát és egy méretre készült kantárt szíjazott a fejemre és hátul a tarkómon szorosan meghúzta. Majd újabb, számomra átláthatatlan szíjakat rögzített az egész testemre. A szíjak szabadon hagyták a melleimet, viszont nagyon szorosan rögzítettek mindent. Ekkor előkerült egy erényöv. Egy igazi, fém erényöv, amit eddig csak pornófilmekben láttam. Felhelyezte rám, és lakattal lezárta rajtam. Tökéletesen záródott és szorított. – Nighfall, ez az erényöv csak akkor kerül le rólad, ha megnyersz egy versenyt. Pár nap múlva meg fogod érteni, hogy ez lesz a legnagyobb motivációd ahhoz, hogy te nyerj. – Közben térd és könyökvédőt is kaptam, és egy egyujjas kesztyűt kötözött a csuklóimra, ami elfedte a kezeim. – Ezeket azért kapod, hogy ne sérüljön a tested négykézláb közlekedés esetén, a kesztyűt pedig addig, amíg meg nem szokod, hogy azok nem a kezeid, hanem a lábaid. Most pedig megmutatom neked a versenypályát, és ismertetem veled a többi szabályt. Megértettél mindent? Bólints egyet, ha igen.

Közben lesegített a műbőr asztalról és újra négykézláb álltam, immár erényövbe és szíjak közé préselve a testem. Tod egy vezetőszárt csatolt a kantárra, és a lovaglóostorral a fenekemre suhintott. Megindultunk a helyiségből kifelé, egy számomra még teljesen ismeretlen világba.
folyt.köv.