Szonja

Szonja


A fiú szokásához híven egykedvűen nézte a filmet a moziban. Pedig jó film volt. Ő önmagán töprengett, mint általában mindig, ha megtehette, hogy ne másra figyeljen. Töprengései eredményeként mindig ugyanoda lyukadt ki.
-35 éves vagyok, független, dolgozom....és ennyi. Semmi vagyok, nem élek, nem létezem...- ezek a gondolatok egyre mélyebb nyomot hagytak benne, nem látott a világból semmit, csupán saját maga ürességét, hiábavalóságát.
Már nem volt identitása sem. Valahol az is elveszett, mint minden egyéb, amit ő életnek képzelt el.
Véget ért a film, hazament. Filmet nézett a neten. Már mozi közben is otthon szeretett volna lenni, egyedül a szobájában. Talált egy oldalt, ahol BDSM filmeket lehetett letölteni. Esténként ezeket nézegette, ami izgalomba is hozta. Kategóriák szerint végignézte az egészet. Néhány mozzanat megragadta. Magát is el tudta képzelni női ruhában, amint egy Úrnő kedvét leli benne, kényére-kedvére....Ettől merevedése lett. Már csak az ilyen filmeket kereste.
Mint akinek minden mindegy, elhatározta, hogy felkeres egy dominát, és megéli a feminim vágyát. Már nem volt biztos abban, hogy ő férfi, és gyűlölte ágaskodó nemi szervét.
-Zoltán vagyok, szeretnék elmenni hozzád, szeretném kipróbálni a női szerepet- ezt mondta a telefonban, magabiztosnak tűnő hangon, pedig olyan zaklatott volt, mint a kísérleti egér a labirintusban.
-Várlak, Zoltán, de miután belépsz az ajtómon, te Szonja leszel.-
Mire az ajtóhoz ért, minden egyes porcikája tiltakozott Szonja ellen. Utálta. Idegennek találta, értelmetlen lett számára a felkínált játék, de mégis becsengetett.
A domináról sugárzott a kiegyensúlyozottság. Ez meglepte. A dominákat bármely pillanatban kitörő vulkánnak képzelte. A szoba hangulatos, tiszta, budoárhoz hasonló. Kellemes meleg volt odabenn, a domina úgy beszélt vele, mintha már régtől barátok lennének. Nem fölényeskedett, nem alakoskodott. Nézte őt átható tekintettel, biztatón mosolygott is, majd női ruhákat vett elő a szekrény mélyéről.
-Szonja, vedd fel ezeket-
A fiú engedelmeskedett, bár már nem is volt kedve az egészhez, de valahogyan mégis jól érezte magát. Azt érezte, mintha most valaki törődne vele, valaki figyelne rá, valaki tudná a gondolatát, valaki erőt adna neki. Jól leplezett zavarral ( ő legalábbis így gondolta) átöltözött. Illett rá a ruha. Szép kis mini, topp, és combfix, no meg egy szoros tanga.
-Feküdj le oda, és helyezkedj el kényelmesen. Nem foglak bántani, beszélgetni fogunk-
Két órán át beszélgettek. A fiú kitárta a lelkét. Mint egy cserfes nő, akit sosem hagytak beszélni, ömlött belőle a szó. Elrepült az idő, észrevétlen.
-Pisilnem kell. Gyere, nyúlj alám pisilés közben- a domina széttett lábbal ráült a WC-re, bugyi nem volt rajta. A fiú letérdelt előtte, hozzábújt, érezte mellét, és a dobogó szívet. Kezét a nő alá tette, és markában érezte a forró pisit, amit a dominától adagolva kapott, élvezte, lihegett, szűkölt, akkor és ott, kiélte a pillanatot. Átélte a gyönyört. Kezéról kéjesen nyalta le a nedvességet.
A domina a végén csak annyit mondott egyszerűen:
-Arra törekedj, hogy ott érezd jól magad, ahol éppen vagy. Nincsen múlt és nincsen jövő, csak a jelen pillanat van.-
Zoltán reményt kapott, Szonja beszélhetett önmagáról. Egy közös ajtón át közlekednek, kezdik megismerni egymást, avagy önmagukat. Zoltán már kezd figyelni arra, ami körülötte forog- a világ. Szonja, aki eddig nem mutatta magát, az ajtón túl, ott benn, a budoárban kinyílhat, mint egy szép kicsi virág...