A jégmadár röpte I. rész

Ahogy ültem ott a kanapén a nyitott laptop előtt, ingben, zokniban és alsógatyában, arra gondoltam, ugyancsak szánalmasan festhetek. A pszichológusom és a barátaim is azt mondták, egy felnőtt, házas embernek sincs semmi szégyellnivaló némi maszturbálásban, sem a pornó nézésében. Egészséges vágyak és ezek megélése, meg ilyenek. De, ahogy kezemben gyűrögettem az üres sörösdobozt és alig dudorodó gatyámra néztem, azt láttam, a farkam nem tud dönteni, egészséges-e ez a helyzet. Néha megemeli a fejét, körülnéz a gatyabirodalomban, majd visszafekszik, oldalára bukik, mint egy álmos, vagy egyenesen döglődő állat. Alig figyeltem már a képernyőre, ahol a monoton kefélés képei villództak a megjátszott nyögésekkel. Minden sikkantás tűként döfött a dobhártyámba. A formás kis mellek minden le-fel ugrása sziklaként zúdult csupasz idegeimre. Tudtam, közelítünk a véghez, amikor literszám fröccsen majd a műsperma és úgy éreztem, én leszek az, aki belefullad. Néztem a filmet és a filigrán, vöröshajú nőcskét, aki természetellenes pózban lovagolt, hogy az operatőr minél többet vehessen fel a testéből. Sajnáltam, hogy olyan ostoba képet vágott: tátott száj, meg-megránduló, vérpiros ajkak, a smin alatt alig látszottak gyönyörű vonásai. Mindig úgy gondoltam, festék nélkül sokkal szebb. Amikor három éve összeházasodtunk, akkor is azt kértem, ne sminkeljen. Beleegyezett és én boldog voltam. Akkoriban állandóan dugtunk. Nem, nem úgy, mint ahogy azzal a börtöntöltelék kinézetű, fájdalmasan kigyúrt szteroidogrével csinálja most. Csak úgy, mint a szerelmesek, misszionárius, ölelkezés, csókok, simogatások, néha egy kis lovaglás, vagy elkaptam hátulról, aztán aludtunk összebújva, mint két kibaszottul boldog kis plüssmaci.
Tudtam, persze, mivel foglalkozik. Ezt még akkor elmondta, amikor randiztunk. Bólogattam, vigyorogtam és igyekeztem nagyon nyitottnak tűnni. Életemben nem láttam olyan szép nőt, mint ő, gondoltam, nem cseszem el. Akartam őt. A mosolyát. A kis, fehér kezecskéit, a nagy, okos szemeit. A szolid pulcsi alatt rejlő domborulatait. A hangját, a nevetését, a csipkelődő, intelligens humorát. Sokszor hordott kéket, bámulatosan jól állt neki. Azt mondta, ezért hívják a barátai Jégmadárnak. Akartam őt, éhezett a szívem és a testem is, azt sem tudtam, egy ilyen jó nő miért fogadta el egyáltalán a meghívásomat. Azt gondoltam, eljutok vele valameddig. Nem gondoltam, hogy az a sok pofázás és a szar vicceim megfogják őt bárhogy. De egymásba szerettünk. Terelgette oda a témát, persze, hogy a munkája mellett csinálja még, de kitaláltam: ha nem foglalkozok vele, ha nem beszélünk róla, az olyan, mintha nem is lenne.
Ajna egyébként valódi polihisztor csaj volt. Szövegíró és fotósként is dolgozott, vállalatoknál tanácsadóként és még sofőrködöt is. Az amatőr filmiparba az egyetemi évek alatt tört be. Előbb escort-kodott (ami azóta sem tudom biztosra, mit is jelent), majd egy így szerzett barátja révén belekóstolt ebbe-abba, végül hagyta, hogy először filmre vegyék. Izgalmasnak találta és azt mondta, ki akart teljesedni a szexualitásában. Azt mondta, ez végtére is nem sokban különbözik attól, ha egy nő lefekszik ezzel-azzal.
Miután megismert és összejöttünk, elég éretten kezeltem, legalábbis azt hittem. Hosszas beszélgetések során, egymás kezét fogva arra jutottunk: ez színészet. Nem felróható neki semmi, amit ezalatt tesz, vagy vele tesznek. Minden a beleegyezésével történik, aggódnom nem kell érte. Érzelmeket pedig nem visz bele egyáltalán. Soha. Nekem ennyi elég is volt. Akkor.
Minden tavaly év végén kezdődött, amikor előbb alig észrevehetően, majd egyre inkább csökkent a libidója. Csak később gondoltam erre, annyira nem tűnt fel: annyi, de annyi minden volt még a kapcsolatunkban. Amikor már a hét legtöbb estéjén kötöttünk ki a kanapén, sorozatot nézve, vagy kártyázva, borozgatva, de mindenképpen ruhában, akkor kezdtem csak feltenni a kérdést magamban: valami baj van? Meg kellett volna vele beszélnem, tudom. És lehet, hogy az mindent megoldott volna időben. De őrületesen félni kezdtem: ha nagy komoly beszélgetésbe merülünk a szexről, előbb-utóbb a munkájára, ARRA a munkájára terelődhet a szó. Még csak azt sem tudtam, a sok elfoglaltsága során mely napokon és milyen gyakran jár forgatni. Az meg pláne nem merült fel bennem, hogy valaha is rákeressek. Gondolni sem akartam rá. Boldog voltam és a boldog ember gyakran csőlátásban éli a napjait. Ha megtudok valamit, hogy valamelyik... stábtag keményebben bánt vele, vagy olyasmit tett, amihez mégsem volt kedve... kár szépíteni, gyenge és gyáva voltam ahhoz, hogy ezekkel szembenézzek. Hagytam, hadd történjen minden a maga medrében. Így aztán lassan teljesen eltűnt az intimitás az életünkből, csak hébe-hóba szeretkeztünk, gyorsan, kapkodva, de legalább sok szemkontaktussal fűszerezve. Azután egyre többet dolgozott. Én, mint alkalmi, kreatív munkákból tengődő alak, egyre többet maradtam egyedül este és egyre többet gondoltam hülyeségekre, általában nem is józanul. Így kezdtem először kutatásba.
Nem részletezem, mennyi pornón nyomkodtam át magam és bevallom, először izgatott ez a nyomozós játék. Sosem volt nagy szerepe a nemi életemben a pornográfiának, de akkor már alig vártam, hogy letudjam a napi feladataimat és belevessem magam a testnedvek és műmellek, gondosan fazonra nyírt fanszőrök és az irreális elvárások virtuális világába. Végül nem is egy magyar nyelvű videóban találtam rá a Jégmadárkámra. "Short redhead fingering herself." mondta a cím. Már a borítón felismertem kis, vállig nyírt, festett vörös tincseit és szeplői fölül olyan félszegen nézett fel a képen, mint aki tudja, lebukott. Pár perces videó volt. Én télen néztem meg, de a jelenet nyáron játszódhatott.. vagy csak pár napra valami meleg helyre utazott és én észre sem vettem? Azt hittem, a szüleinél van? Talán hazudott? Sok kérdés, amiket mind vele kellett volna megbeszélnem... ehelyett nézte, ahogy egy napfényes tornácon egy jógamatracon fekszik az oldalán és felemelt lábbal kényezteti magát. Mit mondjak, nem bírtam magammal és hatalmasat élveztem ott, ahol voltam, a nappaliban. Ilyet azelőtt soha sem csináltam. Elbújtam a fürdőben, ahogy minden rendes európai ember, akibe már kamaszként belenevelik, hogy a szexualitást szégyellni kell.
Megkönnyebbültem. Arra gondoltam, ennyi az egész. Egy kis maszti. Még fel is pezsdülhet tőle a magánéletünk. Átfutottam a hozzászólásokat, szerencsére nem volt sok. És volt ugyan, aki azt írta, "ezzel a kis picsával jó lenne felnyalatni most a szőnyegre vert gecit", de lecsuktam a laptopot és elhatároztam, amiről nem tudok, az nem fáj. Másnap és harmadnap is újranéztem ugyanazt a videót, majd ezek után felfedeztem, mi zavart benne végig: Ajna végig a kamerába bámult, ami össze is törte a varázslatot. Most én éreztem úgy magam, mint aki lebukott valamiben.
Egy hétig minden rendben volt köztünk. Hét nap alatt kétszer is ágyba bújtunk a szokott módon: sorozatnézés közben vacsi, bókok, beszélgetés, bújás, csókolózás, zuhanyzás, fogmosás, majd már meztelenül csókolózás az ágyon, végül benne voltam. Eltökéltem, hogy jelen leszek és nem gondolok a masztis videójára, őt nézem, vele leszek, de aztán csak az lebegett a szemem előtt, ahogy azon a drága tornázon feküdt, amilyent én nem engedhetnék meg magamnak. Mekkora ház tartozott hozzá! Ajna érezte, hogy valami baj van, nem tudom, a nők biztos azonnal megérzik, ha egy farok kókadni kezd bennük. Mégsem veszett kárba az este. A szájába vett és évek óta először a nyakába és a formás kis melleire élveztem. Nem kérdezte meg, minden rendben van-e. Azt hiszem, ő is úgy döntött: amiről nem tud, az nem fáj. Szerettük egymást, oda voltunk egymásért és néha még ez sem elég egy tökéletes kapcsolathoz.
Néhány nap múlva újra kutatásba kezdtem. Kénytelen-kelletlen még a hozzászólásokat is átfutottam, nem kérdezett-e rá valamelyik tróger, perverz kis fasz, hogy "ki ez a csaj", vagy "hol a többi filmje?". De holmi algoritmus jött a segítségemül: felajánlott más jeleneteket és felismertem Ajna hátát. Régi házasok vagyunk, mint mondtam. Legnagyobb meglepetésemre (akkor még meg tudtam lepődni) két, egész helyes csajjal huncutkodott egy szállodai szobára emlékeztető helyen. Az egyiknek túl kerek, túl egyértelmű műmellei voltak, de ettől eltekintve csinos volt. Kerek szemmel bámultam a huncúrt és azt, ami utána kibontakozott és próbáltam eldönteni, tetszik-e, vagy sem. A farkam nem tétovázott ennyit. Ágaskodott, lüktetett és szinte ordított, hogy markoljam meg és verjem ki könyörtelenül. Nem akartam neki csalódást okozni, de az ernyedés után valami apró, irritáló érzésem támadt a fejem hátsó zugában és egyszerűen nem akartam nézni, ahogy imádott hitvesen pucéran térdel egy másik nő előtt, aki úgy veti szét a lábát, hogy szerintem az már sem nem intim, sem nem kényelmes, mindeközben a harmadik nő Ajna fenekét nyalta, amiben szintén nem tudom, mi a pláne... még ha az Ő fenekéről van is szó. Szóval, abbahagytam és arra gondoltam: ez így még egész elfogadható. Talán, győzködtem magam, ha töviről-hegyiről át is kutatnám Ajna munkásságát, akkor sem találnék mást, csak villantásokat, maszturbálást és egy-két akciót más lányokkal... és, mint magát nyitottnak tartó férfiú, valahogy ezekkel el is tudok majd számolni.
Azzal a tudattal ültem le aznap este a szokásos sorozatunk elé a feleségemmel, hogy ez rendben lesz. Hogy ez így egészséges és hosszútávon fenntartható és nem kell beszélnünk róla. Hiszen elég, ha szeretjük egymást és bízunk a másikban.
A laptop egykedvűen ontotta ránk a filmjeleneteket és meghagyott a hitemben. Most úgy érzem, az a masina már akkor többet tudott nálam.
folyt.köv.