Takarítás egy erdei házban 2. rész

Az út a csomagtartóban elég hosszúnak bizonyult. Összebilincselve, kékre vert fenékkel, csípeszekkel magamon, teljes sötétben utaztam, ami nagyon izgató volt. Nem bántam meg, hogy megkértem a Gazdáimat jobban verjenek el, mint ahogy akarták, mert most tényleg lükögött, nyilalt és égett a fenekem rendesen, amit mádok. Nagyon élveztem így utazni, biztos magamhoz nyultam volna, ha nincs hátrabilincselve a kezem. Elgondolkoztam azon, mi várhat mindjárt rám. Azt tudtam, hogy egy erdei házhoz megyünk, ahol két napja nagy buli volt és én fogok kitakarítani. Abban is biztos voltam, hogy sok kínzásban lesz részem, mert külön kihangsúlyoztam a Gazdáimmal történő levelezés során, hogy ne csak szimpla munka/takarítás legyen a találkozón, hanem használják ki ahol csak lehet a kínzási helyzeteket, sőt leírtam egy pár ötletet nekik. Akkor meg is nyugtattak, hogy ha szenvedni akarok, nem lesz benne hiány, ők is szeretik kínozni a hozzájuk járó szolgákat (akkor még nem is sejtettem, mennyire kegyetlenek tudnak lenni). Azt is kihagsúlyoztam, hogy szeretném ha mindennap lepisilnének és így pisis rabszolgaruhámban dolgoztatnának. Beleegyeztek, aminek kimondottan örültem, mert ezt csak kevesen szokták vállalni, ugyanis nem mindenki szereti, ha egy húgyszagú szolga van a lakásában. Abban is megegyeztünk, hogy a piszok is vonzó számomra, mire ők visszajeleztek, hogy sokféle piszok lesz a házban, ház körül, ne aggódjak. Végül arra is megkértem, hogy többször fenekeljenek el egy nap, munka közben is, főleg este lefekvés előtt és reggel ébredés után. Szerencsére mindenre nyitottak voltak, így tudtam tartalmas hétvége elé nézek.

Egy idő után jobban kezdett rázni a kocsi, kiértünk a földútra. Pontosan nem tudom mennyi idő telt el a rázós uton, de szerintem nem volt félóra, amikor megálltuk. Kisvártatva kinyílt a csomagtartó, én meg hunyorogtam a hirtelen beramló fénytől, pedig felhős volt az ég, sőt kissé szemerkélt is az eső. A Gazdám kioldotta a kézbilincseimet a lábbilincsekhez rögzítő karabinert és megparancsolta, hogy szálljak ki a csomagtartóból. Ezután a következőt mondta nevetve:

-tudod szolga, amikor valaki először jön hozzánk a házhoz, mindig welcome itallal fogadjuk, ezt most sem halasztanám el, csakhogy neked nem italban, hanem welcome fenekelésben lesz részed. Kerüld meg a házat és a fészer mögött, az eresz alatt fogsz találni néhány mogyorópálcát. Én vágtam őket pár napja a tiszteletedre. Válaszd ki a neked legszimpatikusabbat és gyere vele ide vissza, hogy tisztességesen üdvözölhesselek a nyaralómban. Ja és úgy nézd meg a pálcákat, hogy vasárnap estig mindegyiknek el kell törnie rajtad, ez szabály nálam.

Elindultam a fészer fele. A ház bejáratánál, oldalt volt egy fedett rész, padokkal, asztalokkal. Meg voltam győzödve arról, hogy ezen padok egyike lesz a deresem. Amin elcsodálkoztam, hogy a fedett részen ki volt akasztva egy nagyon vastag hajlékony hosszú bőrostor. Ilyen vastag, hosszú ostort még nem is láttam. Kissé elszorult a torkom, mert biztos voltam abban, hogy ezzel is kapok verést a napokban. Elég hamar megtaláltam a mogyorófa pálcákat a fészer eresze alatt. Hat darab volt egymáson. Körülbelül ugyanolyan hosszúak voltak, nagyjából másfél-két méteresek. Volt köztük vékonyabb és kettő egészen vastag. Tudtam, hogy a három nap alatt mindegyik el kell törjön a fenekemen, néztem is, hogy fognak a vastagabbak eltörni rajtam? Ezekkel nagyon sokat és teljes erőből kell kapjak ahhoz, hogy eltörjenek. Főleg, hogy friss vágások voltak, tehát még nagyon rugalmasak. Nem akartam a vastagabb pálcával kezdeni, ezért egy vékonyabb, hajlékonyabbat választottam ki és vittem vissza az autóhoz, majd átnyújtottam a Gazdámnak.

-hajolj csak be a csomagtartóba szolga! -érkezett a parancs

Szó nélkül nekitámasztottam az ágyékomat a csomagtartó párkányának és behajoltam amennyire tudtam. A csipeszek nagyon fájtak amikor rájuk feküdtem, a farkamnál különösen, szerintem elmozdult egy pár, de nem ez számított, hanem, hogy a fenekemet tartsam a mogyorópálcának feszesen.

-huszonöt üdvözlő csapást kapsz szolga, hallottam az Uram hangját.

Tartottam ettől a veréstől, mert már kék volt a fenekem, ezért meglepődtem az első ütésen, mivel nem fájt annyira, sőt kimondottan jól esett az égő érzés. A többi is egészen tűrhető volt. Szerintem a Gazdám nem ütött teljes erőből, hogy kíméljen, mert ő is tudta, hogy ma még sok verést kell adjon. Azért a tízedik ütés körül, már éreztem, hogy ismét lángol a hátsóm, lehet, hogy nagyobbakat is kaptam. Az viszont kimondottan kellemetlen volt, amikor a bot elérte a dildó végét, ilyenkor a belem is beremegett. Magamban számoltam a huszonöt pálcát és meglepetésemre nem állt meg a Gazdám a végén. 26-27-28-29... számoltam tovább az ütéseket, nem tudtam mire vélni a ráadást. Negyven ütést kaptam huszonöt helyett magyarázat nélkül. Lehet, hogy egyszerűen csak élvezte verni a kitartott fenekemet, nem tudom, és meg sem kérdezhettem. Mindenesetre a végén megköszöntem az üdvözlő verést, már amennyire a nyelvemen lógó csipesztől ezt meg tudtam tenni. Ameddig a verést kaptam az Úrnő kinyitotta a házat és bement.

Az Úr négykézlábra állított és azt mondta, hogy most bemegyünk a házba, de mivel sáros az udvar, ne a térdeimen menjek, hanem toljam ki a fenekemet és úgy. Pórázon vezetett be a házba. Bent lehúztam az előszobában a cipőmet, a sáros tenyeremet a nadrágomhoz dörzsöltem, majd négykézláb a fürdőig kellett mennem, ahol kezet moshattam. A fürdő az egyben található szoba-konyhából nyílt, ezért láthattam mennyi sok mosatlan vár rám, a szoba asztala is tele volt tányérokkal, poharakkal étel és italmaradékokkal, illetve a földön is láttam ételmaradékokat a szőnyegbe taposva. Nem volt kétséges, hogy mindezt én fogom kitakarítani. Amikor az Úr kinyitotta a fürdőajtót egy penetráns bűz, állott pisiszag csapott meg. A wc kagyló fel volt nyitva, az ülőkéje is és össze-vissza volt psilve de még a padlócsempe is. A wc-kagyló is tele volt pisivel, direkt nem húzták le. Az Úrnő is bejött és azt mondta:

-ajándék neked. Húsz fiatal fiu és lány bulizott itt három napig és megkértük, hogy az utolsó nap reggeltől már ne húzzák le a wc-t, illetve, hogy pisiljék ösze, ahogy csak lehet, mindezt érted tették. Azaz nemcsak érted, mert az volt a kérésük, hogy filmezzük le amikor felnyalod a többnapos hugyot és küldjük el nekik, hogy feltegyék az internetre.

Meghűlt bennem a vér! Éppen akartam mondani, hogy ilyenre nem kényszeríthetnek amikor azt mondták: ne félj, maszkban leszel.

-és még valami, mondta mosolyogva az Úrnő. Sokat szexeltek itt a fiatalok és összegyűjtettem a férfiak gecijét. –azzal elhúzta a tussolót, ahol a föld tele volt spermás kotonokkal. Nagyjából harminc koton lehetett.

Be kell osztanod, arányosan, hogy csak vasárnap estig fogyjanak el. Mi tagadás örültem a kotonoknak. Régebb undorottam attól, hogy egy másik férfi gecijét a számba vegyem, de aztán az évek során annyiszor kellett megtennem, hogy végül nemcsak megszoktam, hanem meg is szerettem a sperma ízzét. Nagyon megalázó, amikor meg kell egyem a gecit, de hát szolgaként ezt érdemlem, más férfiaknak jut punci, nekem meg sperma. Egy egyszerű geci nyelő szolga vagyok és kész.

Ezután az Úrnő négykézláb végigvezetett a házon, megmutatta melyik szobában mit kell kitakarítanom. Mindenütt rendetlenség, vetetlen ágyak, szétszórt holmik fogadtak. A földön a szőnyegek mocskosak voltak, tökmaghéj, morzsa, volt rajtuk, szóval látszott, hogy néhány napja nagy buli volt itt, ahol senkit sem érdekelt semmi. Az emeleten manzárd szobák voltak. A ház tetejének egyik oldala nyújtottabb volt. A manzárd szoba ahol találkozott a fallal, ott volt még egy kis ajtó, kb. fél méter magas. Azt kinyította az Úrnő és azt modta, nézz szét, itt fogsz lakni. Csak négykézláb tudtam bemenni ebbe az ablaktalan sötét lyukba, ami a tető meghosszabbítása és a fal közé ékelődött. Bent egy régi mocskos matrac volt és jobbra tőle dobozok, látszott, hgy szolgának és raktárnak kialakított ez a helység. Mindenesetre jó volt látni ezt, mert nem tudhattam, hogy hol fognak altatni, kissé féltem, nehogy a fészerben betonon.
Miután megnéztem a házat, kaptam egy maszkot és bevezettek a fürdőbe pisit nyalni. Az Úr már felkészült a jelenetre, lovaglónadrágban, lovaglócsizmában és a kezében a mogyorópálcával fogadott. Amikor megérkeztem, megsuhogtatta a pálcát és azt mondta:

-remélem ez most eltörik a seggeden!

Abban én is reménykedtem.

Folytatása következik