Drága tudatlanság

Elfrodul a kulcs az ajtóban. Halkan hallod ahogy kinyílik, a mozgást a nappaliban, zacskócsörgést, de túlságosan le vagy fáradva ahhoz, hogy pontosan kövesd mi történik.
Aztán a szoba kilincse is megnyikordul. Hiába a szemfedő, reflexből oda fordítod a fejed. Mocorogsz, hátha félremozdul és meg tudsz pillantani valamit, de túl széles hozzá. Egy dolgot érsz el vele, sikerül a fejed alatti törülközőt összegyűrnöd. Meglepetésedre egy száraz folt kerül az arcodhoz. Még nem ázott át teljesen?
Vajon fél órája vagy idebent? Vagy 2? Lement már a nap odakint? Hallod, ahogy lépések közelednek. Tudod, hogy ott áll valaki melletted, szinte érzed, ahogy a csutakos testeden végigpáztázik valaki szeme.
Felreccsen az ágy. Leültek melléd? Vagy valamit feltettek?
Sosem adtak oda senkinek de ki tudja, lehet rossz voltál, vagy elfelejtettél valamit, vagy csak meggondolta magát az urad és már nem akar magának.
Ahogy kavarognak a gondolatok a fejedben érzed, mikor egy kéz végigfut az izzadtságban úszó arcodon és oldalra simítja a hajad. Kicsit megnyugszol, tudod, hogy én vagyok az. Kipeckelt szádból kidugott nyelveddel az ujjam után kapsz, hátha sikerül játékosan megnyalnod. Még ilyenkor is a kacérkodás. De nem sikerül. Félrehúzom a kezem és egy finom pofonnal jutalmazom a próbálkozásod.
Aztán az ujjbegyek elindulnak lefelé, a mellednél megállnak, megpöckölik a csipeszeket, még a helyükön vannak. Fájdalmasan felszisszensz, egy kis nyál csurog ki a szád széléről, de ez már nem számít, csak csepp a tengerben.
Elidőzik egy darabig, majd a kéz tovább megy. Végiglépkednek az ujjak a hasadon, de a szeméremdombod előtt megállnak. Onnan inkább cirógatva felindulnak az oldaladon. Megint le és fel, oda vissza, rángatózásra késztetve.
A pálca rendben van, na de a csikizés, az az igazi tortúra.
Látod magad előtt, ahogy vigyoroghatok miközben alig bírod ki a "kínzást". Az egyik csuklódon kicsit megfeszül a kötél. Tudod, hogy holnapra nyomot fog hagyni, hiába a lazább kötés, bőven volt ideje kidörzsölni.
A semmiből végetér a kínzás és érzed, hogy az ágy széléről eltűnik a súly. Megint a lépések, de nem sok. Az ágy végében lehetek. Amikor a két bokád egyszerre fogják meg ebben biztos is leszel. Egyszerre markolják végig a két combod, amíg középen nem találkoznak a kezek.
Alig érthető, ahogy próbálsz könyörögni. Hogy legyen vége. De ahelyett, hogy megkímélnének feljebb tekerik a vibrátort. Az egész tested belefeszül, ahogy a csiklódnak nyomódik. Túl régóta van ott, már a síkosító is felszáradt. Felsikítasz tőle.
De jön a megváltás. Érzed, hogy valami folyik rád. Sosem esett még ennyire jól, az hideg borzongatása. Hirtelen elviselhetőbb lett az egész.
Az ágy ismét nyikorog, a léptek most melléd vezetnek. Hallod ahogy kicsatolom az övem és már helyezkedsz is, tudod mi jön.
A két oldaladon nyomást érzel majd a hajadba markolnak. Föléd térdelhettem? De mire elképzeled, hogy mi történhetett már a szádban van. Mit a szádban, egyből tövig tolták a torkodba. Bekönnyezel, de nem tudsz mit tenni. Ki-be mozgatják, mintha egy élvezeti tárgy lennél. Egy játékszer, amit erre találtak ki. Máskor mindennél jobban élveznéd, de most túl fáradt vagy ehhez. A nyelveddel próbálsz rásegíteni, hogy minél hamarabb elmenjen. Sikerül. Érzed, ahogy a torkodban lüktet. Amint elhagyja a szád levegőért kapkodsz, de még mindig fogják a és finoman rángatják a fejed. Már szabadon mozgathatod, mire rájössz, hogy mi történt. Törlőkendőnek használták a hajad. Érzed a sperma és nyál keverékének szagát.
Egy pofon kelt fel a gondolkozásból, de ahelyett, hogy visszahúzódna a kéz a torkodra fog.
A füled mellett hallod a hangom:
- "Félidő, ribanc."
A kéz elenged, pár kisebb, bíztató pofont ad. Elkezdesz könyörögni, hogy legyen vége, de nem segít. A lépések távolodnak majd becsukódik az ajtó. Hangosabb leszel, hátha visszajövök érted és eloldozlak.
De szép lassan elhalkulsz, ahogy hallod, hogy a tévében valaki felkiált segítségért.