Takarítás egy erdei házban I rész

Előzetes egyeztetés alapján pénteken délben jelentkeztem egy középkorú domináns párnál. Megbeszéltük, hogy a városi lakásukban átöltözök takarító-rabszolga ruhába, majd kivisznek az erdei házukba, ahol három napig dolgoztatni, csicskáztatni, verni fognak. Izgatottan nyomtam meg a csengőt. Egy kedves, ötvenen túl levő hölgy nyitott ajtót.

-gyere be –mondta

Illedelmesen köszöntem és bementem a lakásba.

-vetkőzz le, hadd nézzünk meg, hallottam a következő parancsot. Erre előjött a férje is, szintén ötven felett lehetett ő is.

Levetkőztem meztelenre.

-fordulj lassan körbe -mondta a hölgy

Többször körbefordultam, a hölgy mosolygott, majd odajött és megfogta a farkamat, meghúzta egy párszor, megmarkolászta a golyóimat és rácsapott a fenekemre.

-szép szolga vagy-mondta

-köszönöm szépen -válaszoltam.

Ezután az Úrnő bement a szobába és kihozott néhány cuccot. Elővett több tüskés erényövet és a farkamat méregetve nézte melyik lesz jó, majd az egyiket felpróbálta és megállapította, hogy az megfelelő. Ezután elővett több bőr herezacskót, amikben belül szintén tüskék voltak és abból is felpróbált egyet. Fel is szisszentem, amikor a herémiet megszúrták a tüskék. Ezután két különböző tüskés bugyit csatolt rám, az elsőnek csak elől voltak tüskéi, a másodiknak elől, hátul és alul is, összesen több száz szög szúrt egyszerre meg, amikor rámszíjazta. Mivel ezeket is megfelelőnek találta, a kiválasztott eszközöket egy zacskóba tette.

Vedd fel a takarítóruháidat, bilincseket és vedd elő a lovaglópálcádat, amit hoztál az első veréshez-érkezett a következő parancs

A hátizsákomhoz mentem, kivettem a szakadt, mocskos, foltos, fenekénél rojtos rabszolga-takarító nadrágomat és felhúztam. Amint felvettem, máris felállt a farkam, annyira szeretek ebben lenni, szenvedni, dolgozni. Annyira megalázóan néz ki, ami egy olyan szolgának mint én már izgató. Utána felvettem a szintén viseltes felsőmet, majd feltettem a bilincseket, nyakörvet és átadtam a lovaglópálcát az Úrnőmnek. Ő odajött hozzám és egy elég nagyot ráhúzott a farkamra.

-ki engedte meg, hogy felállítsd?

-elnézést Úrnő-mondtam, csak a rabszolgaruhám felizgat.

-hát borzalmasan nézel ki benne -állapította meg.

-na bokafogás! Előrehajoltam és vártam az első ütést. Erre odajött az Úr is és megkérdezte: nincs még egy lovaglópálcád?

-de van Uram, azzal felegyenesettem, odamentem a hátizsákomhoz és kivettem a másik lovaglópálcát is. Ez hosszabb volt és rugalmasabb. Az Úr kezébe adtam.

-akkor ketten verünk el –modta

-köszönöm szépen, válaszoltam. Igazából ezt a verést én kértem még amikor megbeszéltük a találkozást. Azt szeretem, ha minél hamarabb legalább vörösre vagyok fenekelve, az beindít és könnyebben rá tudok hangolódni a szolgaságra. Azzal ismét felvettem a bokafogás pozicíót. Az Úrnő balról, az Úr jobbról vert. Mindketten eléggé közepeseket ütöttek, éreztem, hogy bemelegedek, de nem fájt eléggé a fenekem. Huszonötöt kaptam fejenkét, tehát összesen ötvenet, ám eléggé csalódott voltam. Tudtam, hogy autóval fogunk kimenni a vidéki házhoz (a megbeszéltek szerint én a csomagtartóban összebilincselve) és azt szerettem volna, ha az úton sajog a fenekem, márpedig tudtam, ezt a kis verést negyed óra múlva már nem fogom érezni. Ezért a következőt mondtam:

-elnézést kérek, hogy megemlítem, de szeretném, ha jobban elfenekelnének, mert ez nem igazán volt hatásos tisztelt Uram és Úrnőm.

Az Úrnő kissé meglepődött, de az Úr mosolygott és megszólalt:

-szedjél ki a hátizsákodból erősebb verőeszközöket, ne félj most jobban kikapsz

Elővettem a cirkuszi pálcámat és egy fehér speciális rugalmas műanyag pálcát. Mindkettő mély nyomokat, kék csíkokat szokott okozni, igazából ritka erős, kegyetlen verőeszközök voltak. Gondolkodtam is azon, nem-e lesz túl erős ezekkel a verés így elsőre, de aztán arra gondoltam, legalább rendesen fájni fog a seggem az út során. Visszatértem bokafogásba és vártam a verést. Az Úrnő szólalt meg:

-állj inkább négykézlábbra, felülről nagyobbat tudok ütni. Úgy is tettem. Az Úrnő kezében a cirkuszi pálca volt, az Úr kezében pedig a fehér pálca. Az Úr kezdte, szépen süvített a levegőben a pálca, már ebből tudtam, hogy erős ütés lesz és az is volt. Na ennek már megörültem, mert fájt rendesen és máris éreztem ahogy nyomában egy csík alakul ki a fenekemen. Sokat nem tudtam gondolkodni, mert ekkor az Úrnőtől kaptam, szintén rendeset a hajlékony, szupererős cirkuszi pálcával és ebben az esetben sem volt kétség a kék csík. Szintén huszönöt ütést kaptam külön külön, a végén már nagyon kellett uralkodjak magamon, hogy ne sziszegjek, vagy kiabáljak.

-na tetszett szolga? -kérdezte a Dominám

-nagyon tetszett Úrnőm, köszönöm. Ekkor az Úr megkérdezte: -mit csinálsz Klári? Ennyi nem elég neki, hallottad az előbb, szereti, ha el van verve rendesen. Gyere verjük tovább, nehogy hiányérzete legyen. Adjunk még huszonötöt, csak most én leszek a cirkuszi pálcával és te ezzel a fehérrel.
Bár szívem szerint beértem volna ezzel a veréssel, mégis tetszett az Úr hozzáállása. Végülis nem árt egy találkozó elején kékre vert szolga seggel kezdeni a munkát. A második ötven ütés nagyon kemény volt, az Úr sokkal nagyobbakat tudott ütni a cirkuszi pálcával, mint a felesége, ezért főleg a bal farpofám mindenütt dagadt és hurkás lett. Ennek viszont egy kicsit örültem, mert általában balról szoktam kapni a veréseket és ezért a jobb farpofám sokkal inkább hurkásodik, én meg szeretem, ha arányosan mindkét fenekem sajog. Abban meg biztos voltam, hogy a jobb félgömb is kap még elég verést a következő napokban. Persze ezt az ötvenet már nem bírtam ki olyan keményen, volt, hogy sikítottam, elkaptam a fenekemet, de mindig megvárták, hogy visszatérjek az eredeti pozicíóba és csak utána vertek tovább

Miután megkaptam az adagomat az Úrnő megparancsolta, hogy vessem le a felsőmet, húzzam le a nadrágomat térdig és álljak terpeszbe, tarkóra kulcsolt kézzel. Úgy is tettem. Mindketten megcsodálták, megpaskolták a csíkosra, hurkásra vert fenekemet, megdicsérték a verőeszközeim minőségét, amit megköszöntem. Ezután az Úrnő kihozott egy dobozt és letette maga mellé az asztalra. Teli volt fémcsipeszekkel. Nem a legerősebb függönycsipeszek voltak, de azért ezeknek is volt fogazatuk.

-telerakom a pöcsödet csípeszekkel, hogy az út során ne csak a segged fájjon szolga! -mondta az Úrnő

-köszönöm szépen Úrnő! -válaszoltam, ahogy kell

Körülbelül húsz csípeszt helyezett fel az Úrnő a farkamra, golyóimra, majd rámparancsolt:

-hajolj előre!

Előrehajoltam és megtámaszkodtam a kezeimen. Ekkor csípeszeket kezdett rakni a gát tájékára egészen a fenéklyukamig. Az egész farkam, a heréim és a gátam égett az erős fémcsípeszektől, a fenekem pedig a hurkás csíkoktól.
-így maradsz! -hallottam a következő parancsot, sejtettem mi következik. Nem is csalódtam, az Úrnő megjelent egy sikosítóval és egy közepesnél kissé nagyobb dildóval, amelynek olyan volt a kiképzése alul, hogy ne essen ki a fenékből. Ezt szépen óvatosan fel is helyezte, feszített, de tűrhetően.

-állj ismét tarkóra tett kézzel -jött a következő parancs.
Felálltam, a mozgásomtól benyilaltak a csipeszek. Az Úrnő a melleimre is tett pár csípeszt, majd a hónamaljára, a felkarom hátsó részére és az oldalamra sorban. Ezután ki kellett nyújtsam a nyelvem és arra is rakott egyet.

-öltözz fel és menjünk! -kaptam a következő parancsot

Óvatosan felvettem a melegítőfelsőmet, felhúztam a nadrágot, a szíjammal rögzítettem, visszapakoltam a verőeszközeimet a hátizsákomba és felvettem a hátamra. Négykézláb mentem elől, az Úr fogta a nyakörvemet. Az első emeletről kellett lemennünk a lépcsőn. Hallatszottak a bilincsim zörgései és a feltett csípeszek koccanásai. Nagyon fájdalmas volt így menni, a csipeszek húzták a bőrömet a farkamnál, a gátnál, a hónamalján, az oldalamon és a melleimen, a dildó meg elég nagy volt, hogy az is feszüljön minden mozdulatra. Az udvar közepén állt a fekete BMW, az Úr kinyította a csomagtartót beraktam a hátizsákot, majd be akartam szállni én is.

-várjál fiacskám -szólt a Gazdám. Te szépen visszamész és lehozod a konyhába kikészített csomagjainkat, majd bezárod az ajtót, itt a kulcs. Visszafele négykézláb mész, lefele normálisan jösz a csomagok miatt. Úgy is tettem. Elég fájdalmas volt ismét négykézláb menni a csipeszeimmel. A konyhába érve nagyon sok csomagot láttam, bőröndöket, táskákat. Tudtam többször kell forduljak. Amikor leértem, betettem a csomagtartóba az első adagot. Az Úr megszólalt:

-vedd csak elő a lovaglópálcádat öcskös! Hamar kivettem a hátizsákból a kevésbé rugalmasat.

-állj négykézláb a ház felé! Úgy tettem. Az Úr elkezdett verni, de keményen, a hátamra, fenekemre egyaránt ütött. Hol voltál ennyi ideig? Mit képzelsz, hogy itt fogunk várni rád? Gyorsabb legyél ezúttal!

Elkezdtem négykézláb futni, fel a lépcsőn, majd még egy adag csomaggal lefele is szaladtam és gyorsan beraktam mindent a csomagtartóba. Amint az utolsó bőröndöt is betettem ismét elkezdett fenekelni az Úr.

-te hülye szerencsétlen, mihaszna szolga! Ha minden csomagot ide teszel a csomagtartóba, te hol fogsz utazni? Ugye nem gondoltad, hogy a bőrülésemre ülhetsz bent a kocsiban? Oda a bőröndök kerülnek, mert a bőröndjeim előbbrevalóak mint te! Nem gondoltam, hogy ennyire hülye vagy!

Gyorsan kiszedtem a nagy bőröndöt és szépen az autó hátsó ülésére tettem. Utána ismét négykézláb felszaladtam az utolsó adag csomagokért, bezártam az ajtót és futva a kocsihoz értem. Szintén óvatosan betettem minden csomagot a hátsóülésre és a kocsi padlóra, majd visszaadtam a lakáskulcsot.

-nem szeretem a hülye szolgákat, mondta az Úr, ezért megint el kell verjelek, hátha tanulsz valamit így. Állj terpeszbe és hajolj be a csomagtartóba, a seggeddel meg pucsíts!

Amint behajoltam a csomagtartóba az ágyékom a csomagtartó bejárati részéhez nyomódott, a csípeszek ettől nagyon elkezdtek fájni. Az Úr meg elkezdte a büntetésemet, szerintem teljes erőből ütött, úgyhogy ficánkoltam rendesen, ám minden mozdulatra az ágyékom csipeszei is benyilaltak. Ötven erős ütést kaptam a lovaglópálcával. Már sok volt a fájdalombból. Aztán beszálltam a csomagtartóba, az Úr utánam dobta a pálcát, majd a kezeimet hátrabilincselte, a lábaimat is és egy karabinerrel a kézbilincseimhez rögzítette, a lábbilibncseket, majd lecsapta a csomagtartó fedelét. Teljes sötétség lett hirtelen, aztán éreztem, hogy elindulunk. A fenekem már teljesen ki volt készülve, lángolt rendesen. Elég lassan haladtunk, szerintem dugó volt, majd éreztem, hogy gyorsulunk. Egyszercsak egy hirtelen fék jött, nekiestem a hátizsákomnak és az öszes csipeszem megrándult, szerintem fel is sikítottam. Biztos direkt fékezett az Úr ekkorát, mert ez még párszor megismétlődött. Az egész testem fájt, különösen a hurkásra vert fenekem és az ágyékom zónaja. Ugyanakkor élveztem is a helyzetet, ahogy komoly fájdalmakkal utazom egy sőtét csomagtartóban az ismeretlen felé. Ám abban biztos voltam, hogy szenvedéseim csak elkezdődtek és a folytatás nem lesz kíméletes.

Folytatása következik