KEDVENC NYALÓKÁM

Feyza fiatal és nagyon nőies, fotósok és filmesek invitálják erotikus fotózásra, D/s filmezésre, de Feyza engedelmes rabnő, csak engem szolgál.
Finom kézzel levetkőztetett (fürdés után, köntösben voltam), a kínpadra fektetett szelíd, simogató mozdulatokkal és hosszú, finom selyemsálakkal lazán kikötözött.
Igéző fényű, szép körmeivel könnyű szellőként szántotta a mellkasom, finoman morzsolgatni kezdte a bimbóimat. Megéreztem a hangulatát:
-Ilyenkor mindig akarsz valamit tőlem...
-Igen, Uram,- mondta és kitárta áttetsző, fekete selyem köntösét, a fejemhez állt és gyönyörű, karcsú, hosszú farkát az ajkaim fölé illesztette:
-A kedvenc nyalókád, Uram.
-Mit szeretnél, rabnő,- finoman remegett a szám, borzongott a testem.
-Kínozzunk meg egy domot! A szubok nem szenvednek igazán, hiszen élvezik a fájdalmat és könyörögnek érte, utána megköszönik...ez nekem kiábrándító!
Elbódít, lenyűgöz a körmök játéka rajtam, a libbenő, selyem köntös érintése az arcomon, a hangja (lehet, Amanda Lear is férfi? Sweet revenge, édes bosszú!), „kedvenc nyalókám” a nyelvem hegyénél.
-Könyörgöm, Uram, kínozzunk meg egy domot!- suttogja és kicsit jobban mélyednek belém a körmök.

Bejelentkeztünk Master de Sade vadonat új dungeon-jába.
-Isten hozott, Lord of Pain, vagy inkább a sátán, sántán, haha? Tetszik, mi?!- dölyfösködött a híres, nagy úr.- Hangszigetelt és van villanymotoros csiga a plafonon. Ott kushad az egyik szubrinám a trón előtt, felhúzom a lábainál fogva a kedvetekért.
-Nagyon fiatal,- berzenkedtem,- nagykorú egyáltalán?! Te mennyi vagy? Ötven?
-Te rinyálsz?! A ribancod legalább hússzal fiatalabb, mint te!
-Huszonöttel. A rabnőm, úgyhogy vigyázz a pofádra!

A kapálózó, szub kislányt kezdte a csiga alá vonszolni, ez lekötötte a figyelmét, így letámadtuk: lefogtam, Feyza kezét-lábát bilincsbe verte. Szánalmas volt, ahogy szuper bőr szerelésében, tehetetlenül vergődött. A kislány egyszerűen eltúnt. Master de Sade némán vonaglott, a fejére léptem, hogy csökkentsem az amplitúdóját. Rabnőm bokájáig lerángatta a finom, fekete bőrgatyát, véresre verte pálcával a seggét. A Master -arcán a lábammal,- csak hörögni tudott, gurgulázó sikolyokat generált a pálcázás:
-Ez az!- susogta közben a pálcázó démon,- fülemnek de kedvesek e hangok!
Ledobta a vörös bőr minit, a harisnyatartó pántja alól előbukkant a szép, hosszú, karcsú farka.
Begerjedtem a látványtól: gyerünk tovább!
-A szája vagy a segge?- remegett a hangom, ahogy a rabnőmet néztem:
-A szája,- mondta,- térdeltesd fel, Uram!
A térdre rángatott Master ekkor vette észre Freyza szerszámát és üvölteni kezdett:
-Nem! Nem! Nem! Ha közelebb jössz, leharapom a faszod, te rohadt hímringyó!
-Hol a szájterpesz?- mosolygott rá a kínzója?
-A kurva anyádban, ott!- üvöltött, de Freyza tovább mosolygott:
-Te mondtad, hogy hangszigetelt a stúdiód, nem?- odahozott egy korbácsot, a nyakára tekerte, elkezdte összehúzni:
-Nos, hol a szájterpesz? Addig mondd el, amíg van levegőd, aztán véged!

A szétterpesztett szájon át öklendezésig nyomta szép, hosszú farkát a dom torkába, majd kivette és az arcára élvezett. A Master zokogott tehetetlen dühében, könnyei összevegyültek az arcán...
Levettem a bilincseit, fekve maradt mozdulatlanul, mint aki pokoli álomból ébredezik.
Otthon Feyza lekuporodott elém és megcsókolta a lábaimat, rám emelte lobogó, izzó tekintetét:
-Köszönöm, Uram.

Másnap, fürdés után a kínpad mellett állt, kezében a hosszú selyemsálakkal, kibontott köntösben, hogy izgató, érzéki környezetében láthassam a „kedvenc nyalókámat”. Felfeküdtem a kínpadra, rabnőm lassan, de feszesen kikötözött a hosszú selyemsálakkal, fölém hajolt, sminkje szokatlanul erős (de izgalmas), rúzsa vérvörös:
-Nem félsz tőlem, Uram?
-Nem-nem, én élvezném, ha a rabnőm így kínozna...gyere közelebb, had csókolgassam a kedvenc nyalókámat!
Fél percre érintette ajkaimhoz a gyönyörű farkát, aztán hátra lépett:
-Mától ki kell érdemelned, Uram!

Nem tudom, mennyi idő telt el a kínpadon: sírva, sikoltozva könyörögtem kegyelemért...
Hátamon feküdtem a padlón, mezítelen, összetörve. A fejem felett állt terpeszben, fekete, selyem köntöse résében, jobb kezében gyönyörű farkára fonódtak az izgató körmű, kecses, hosszú ujjak, a bal kezében tartott, hosszú korbács végével megpaskolta az arcom:
- Egy darabig ez lesz a kedvenc nyalókád, Uram- hangja forró ólom a fülemben: számba feszítette a csizmája tizenöt centis sarkát.