Kakasviadal 3.

Két hét telt el a megállapodás óta és Tilda volt az, aki nem bírta tovább. Elhatározta, hogy felhívja Rózát.
- Szia! Hogy áll a felkészülésetek? Dolgoztok ti is keményen?
- Naná! Nem szeretnénk veszíteni! Az első edzés nagyon érdekesre sikeredett. Egy hete volt az akció, de mivel Károly rengeteget dolgozik - sokszor elég kemény fizikai munkát is végez - komoly derékfájással jött a megbeszélt tréningre. Harmadik napja rendesen szedte akkor már a fájdalomcsillapítókat, hogy egyáltalán melóba tudjon menni. Ám ha a farka kínzásáról van szó, olyan lázba jön, hogy átmenetileg megmagyarázhatatlanul eltűnnek a fájdalmai. Mondta is, hogy ne kíméljem a szerszámát, mehet minden a maximumig. 30-40 perc után mind a ketten szinte el voltunk ájulva, hogy mennyire jól bírja a farka a megpróbáltatásokat. Mindketten arra gondoltunk, hogy esetleg a fájdalomcsillapítóknak köszönhető, hogy rá tudtunk tenni egy lapáttal az eddigi kínzásokra. Részleteket nem árulnék el, nehogy megtudjátok, hogy melyik versenyszámban érezzük magunkat legyőzhetetlennek és hol kell még javulnunk. Egy biztos: rengetegszer megkínoztam már a farkát, de ilyen csúnyán még soha nem nézett ki. Kicsit meg is ijedtünk, hogy mikorra fog meggyógyulni. Egy hét után még mindig ápolgatni kell, épp tegnap volt nálam, hozott mindenféle kenceficét, hogy maszírozzam bele jó mélyen a farka bőrébe, hogy mihamarabb rendbe jöjjenek a sérülések és az a 4-5 pont a farkán, ahol még most is egyértelműen fájdalmasak akárcsak a legkisebb érintések is. Mindenesetre nagyon várja a következő alkalmat. A derékfájása múlóban van, úgyhogy megpróbáljuk majd fájdalomcsillapító nélkül hozni ugyanezt a színvonalat. És nálatok mi a helyzet?
- Nálunk is jól haladnak a dolgok - kezdte Tilda. Mi hamar munkához láttunk, mivel a megbeszélés utáni második napon épp szabadnapja volt Zolinak. Rögtön az elején letisztáztuk, hogy a győzelem érdekében egyszerűen brutál keménynek kell lennünk. Megkért, hogy ne legyek tekintettel se nyafogásra, se arra, ha már kezd a farka egyre szarabbul kinézni. Gondolhatod, hogy nem kellett kétszer mondania, hisz a kínzástól meggyötört farok látványa annyira feldob, hogy a továbbiakban alig bírom magamat visszafogni, hogy ne okozzak véletlenül maradandó sérülést a farkában. Mindenesetre komoly energiákat vett ki mindkettőnkből a közel két és fél órás akció. Olyannyira, hogy aznap, de még másnap is jegelnie kellett. Ez ugye, ha jól számolok, kb. 12 napja lehetett. Mi is beszéltünk ma telefonon, már csak imitt-amott érez enyhe fájdalmat, a véraláfutásokból is csak egy-kettő látszik halványan. Mi jövő hét végén próbálunk újból, felajánlottam neki, hogy itt aludhat nálam, ha cserébe hajnalig kínozhatom a farkát.
- Nagyszerű, örülök, hogy mindenki komolyan veszi a megbeszélteket, akkor 2 hét múlva dumcsizunk újból- - zárta Róza a helyzetértékelő eszmecserét.
(folyt. köv.)