Takarítás egy gyönyörű Istennőnél. 3.rész

Miután elvégeztem a munkát az Uram pórázon, négykézláb bevezetett a szolga szobába. Az Úrnő is jött. Előre megbeszéltük, hogy erre az alkalomra hozok neki egy lovaglócsizmát, mert imádom, amikor egy domináns nő lovaglócsizmában utasít. Az Úrnő fel is vette a csizmát és megjegyezte, mennyire kényelmes. Ezután sorba kellett raknom a verőeszközöket három féle módon. Az egyik részbe azokat raktam, melyek a most következő verésnél használhatóak, vagyis a dagadt fenekem ellenére úgy gondoltam kibírom velük a nevelést. A második részbe azokat raktam, amelyek már keményebbek voltak, de azért kevesebb ütést még kérhetek velük, a harmadik részbe pedig azok kerültek, melyeket túl durvának tartok a ma délutáni elfenekelésemhez, de esetleg néhány ütést azért nem bánom, ha kiszabnak velük.

Ezután az ágy elé térdelve rá kellett hasalnom az ágyra és pucsítanom a fenekemet. Megegyeztünk egy menekülőszóba, amit ha kimondok szünetet kapok, vagy be is fejezik a verésemet. A fenekelésemet egy több ágú bőrkorbáccsal kezdte az Úr, nagyon jól csinálta, mert már az első ütésektől beindultam, élveztem a korbács süvítő, majd csattanó hangját és bizony azt is, ahogyan kezdett melegedni az ülepem. Közben a gyönyörű Úrnő is lovaglócsizmában! (Uramatyám, micsoda látvány!) odament a verőeszközökhöz és egy vékony hosszú lovaglópálcával fenekem jobb oldalára állt. Aztán lesújtott! Imádtam a pálca éles süvítését és a csíkot amit éreztem általa. Húh egy gyönyörű túlságosan is fiatal Istennő veri a seggemet! Nem jött, hogy elhiggyem, velem történik ez meg. Közben persze jött a korbács is balról. A két oldalról történő verés igazán különleges élmény, teljesen más, mint amikor csak egy Domina, vagy Dom ver. Azért az érződött, hogy még kezdő volt az Úrnő, legalábbis ami a lovaglópálcát illeti, mert sokszor félresikerült az ütés, kaptam a hátamra, combomra, derekamra is. Ilyenkor a párja magyarázta, hogy miként célozzon pontosabban a fenekemre. Ilyen élményem sem volt eddig, mintha ott sem lettem volna, csak egy darab céltábla voltam, amin gyakorolt az Úrnő. Fantasztikus érzés volt! Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy az én fenekem az, ahol az Úrnő életében először lovaglópálcát használ. Persze később más verőeszközzel is gyakorolt rajtam.

Amikor ágyra hasaltatnak úgy, hogy térdelek a padlón és úgy kapok verést, az nem annyira a kedvenc helyzetem. A deresen történő fenekelés amit igazán szeretek. Az Úr közben megunta a simogatást és a középkategóriából elővett egy nagyon csípős korbácsot, majd azzal vert tovább. Ehhez már kellett önuralom, a dagadt fenekemen éles fájdalmat éreztem minden ütésnél, sziszegtem és sóhajtoztam, de nem mondtam ki a menekülőszót! Az Úrnő egy másik korbácsot vett a kezébe, azzal vert, de annyiszor melléütött, hogy hamar letette és egy csapós végű lovaglópálcával folytatta. Aztán az Úr is váltott, egy rattan pálcával fenekelt tovább. Nagyszerű érzés volt a csapós lovaglópálca és a rattan pálca ütemes érkezése a félgömbjeimre. Teljes csend volt, csak a pálcák süvítése és csattanása hallatszott. A fenekem pedig egyre jobban lángolt. Ilyenkor nagyon örvendek annak, hogy egy utolsó verhető csicska vagyok és ahogy záporoznak rám az ütések egyre inkább megalázottnak, igazi rabszolgának érzem magamat, akinek szüksége van rendszeres nevelésre. Az az igazság, hogy ha csak dolgoztatnak nem érzem magamat eléggé rabszolgának, ahhoz bizony verésre is szükségem van. Egy hurkásra, kékre vert szolga inkább hitelesebb rabszolgaként, mint az aki ép fenékkel kiszolgál. Valószínű ezért van, hogy amikor feszül, nyilall a fenekem, a munka is jobban megy. Igaz, most takarítás után kaptam a verést, de ez különleges eset volt az előző napokban történő brutális fenekeléseim miatt. Miután kaptam eleget az Úrnő a finom kis kezeivel lehúzta a szolga nadrágomat és belém dugott egy közepes dildót, majd ki-be mozgatta. Amikor látta, hogy jól kitágultam levette a szekrényről a legnagyobb dildót és azt dugta a fel, majd ismét előre, hátra húzogatta. Nagyon jól csinálta, éreztem, hogy fiatal kora ellenére ebben sok gyakorlata volt. Magabiztosan és természetesen dugott a nagy dildóval. Leírhatatlan érzés vörösre vert fenékkel érezni, amint egy szuperszexi, modellszépség a törékeny kezével egy dildóval játszadozik benned! Egyszer csak megállt és azt mondta:

-miért nem hoztál nagyobb dildót? Ez már kicsi neked.

A sorozatos, hihetetlen szexi élményektől rendkívülien kitágult a lukam. Én is el voltam csodálkozva, mert eddig minden esetben ez a nagy dildó feszülést, fájdalmat okozott, ám most, először kicsinek bizonyult (na azóta vettem egy még nagyobbat, méghozzá tüskést).

Miután eleget dugott az Úrnő, fel kellett másznom az ágyra, ahol gyorsan a kiálló széléhez kötözték a kezeimet, lábaimat, hogy ott folytathassák a verésem. Ezt már szerettem! Amikor ágyra, deresre vagyok bilincselve és úgy kapok rendes fenekelést, azt imádom. A nadrágomban már állt a farkam úgy vártam az első ütést. Most is az Úr kezdte egy nagy gumis korbáccsal. Ez egy különleges nagyon súlyos korbács, aminek húsz vastag és széles szála van. Maga a gumikorbács is nagy, hosszú. Ezt tipikusan Dom férfiaknak gyártották szolgáik, főleg meleg szolgáik erős megbüntetésére, nők alig tudják felemelni. Miután kaptam legalább tíz erőset, kéjesen felnyögtem.

-na ezt nézd meg -mondta az Úrnőnek a párja. Úgy el van verve, hogy sziszeg a pálcától, mégis szereti, ha ütöm. Ez tényleg egy perverz mazó szolga! Na gyere verjed te is, mert van akit verni, még élvezi is, hogy a dagadt seggét fenekeljük!

Az Úrnő ismét a hosszú vékony lovaglópálcát vette kézbe, mert megszerette ahogy hajlik és üt és azzal fenekelt tovább. Az Úr erős csapásai mellett alig éreztem Dominám pálcáját. Egy idő után jobban fájt a korbács és már kezdtem azon gondolkodni, hogy kimondom a menekülőszót, vagy legalábbis szünetet kérek. Aztán mégsem mondtam ki, pedig nagy fájdalmaim voltak. Egyszer csak megállt az Úr és a hajlékony korbácsot vette kézbe. Na ez nagyon fájt, el is kezdtem rángatózni.

-fáj? -kérdezte az Úrnő

-igen, fáj –válaszoltam

-azért még kapsz egy párat -mondta az Úr és még tízet rám húzott.

-ej de kár, hogy nem tudlak megverni a vastag botommal! -mondta, de nem baj máskor először hozzánk gyere és akkor megmutatom milyen egy igazi katonai botozás!

-előre is köszönöm Uram! -válaszoltam.

Közben az Úrnő fenekelt a pálcával. A párja megszólalt, üssél nagyobbat, mert bírja! Az Úrnő valóban nagyobbakat kezdett ütni, csakhogy elkövetett két hibát. Egyrészt a derekamra is ütött jópárat, másrészt a pálca vége visszacsapott a fenekem mellé a combomra. Ezt látta az Úr is, én meg már fájdalmasan nyögdécseltem.

-nem jó! Ne üss félre, próbálj oda célozni a pálca végével, ahol ki van rojtosodva a seggén a nadrágja!

Ez jó ötlet volt, mivel a rabszolganadrágom a sok veréstől pont a két félgömbön szakadt rojtosra, majd megfoltoztam, ám így is jól látszott pontosan hova kell célozni. Az Úrnő is igyekezett és egyre jobban, egyre erősebbeket ütött. Nagyon élveztem az ütéseket is és azt is, hogy egy ilyen fenséges tünemény rajtam tanulja meg a hosszú lovaglópálca használatát.

Ezután következett a kedvenc ostorom. A Dom vert ezzel is, de közben az Úrnő is egyre magabiztosabbakat adott. Ezt az ostort imádom, pont találja a fenekemet, olyan jó érezni a fonásának a mintáját! Az Úr is látta mennyire bejön nekem, ezért egyre nagyobbakat ütött. Ismét állt a farkam, mint a cövek! Az ostorcsapások ritmusára a fenekem is vonaglott. Aztán az Úrnő megállt, mert elfáradt a karja, de az Úr lelkesen folytatta ameddig ő is meg nem állt. Ezután az Úrnő egy vibrátort dugodt a fenekembe, majd visszahúzta a nadrágomat és elmentek ebédelni a nagyszobába.

Hihetetlen szexi, kéjes és megalázó érzés volt elvert fenékkel, egy zümmögő vibrátorral a lyukamban kikötözve az ágyon lenni és várni, hogy közben az Uram/Úrnőm jó étvággyal egyen a nappaliban. Természetesen azt is tudtam, hogy amig esznek kipihenik magukat és visszatérve a szolga szobába újult erővel fognak tovább verni, ahogy megérdemlem. Ez a tudat volt a legizgalmasabb, legszexibb, két verés között lenni. Több mint másfél órát vártam, közben megfordult a fejemben, hogyha pisilnem kell mit fogok csinálni, de szerencsére ez az inger elkerült, így megúsztam egy felettébb kellemetlen helyzetet. Aztán lépéseket hallottam, visszatért a domináns pár.

-enyhültek a fájdalmaid? -kérdezte az Úr.

-igen Uram!

-akkor kész vagy a mai nap utolsó verésére?

-igen Uram!

Fogadd szeretettel tőlünk!

-köszönöm Uram és Úrnőm! -válaszoltam, ahogy kell

Az Úr a nagy gumikorbáccsal kezdett el verni, míg az Úrnő ismét a hosszú lovaglópálcával. Ezúttal mindketten erősebbeket ütöttek, mint ebéd előtt. Gondolom ki voltak pihenve (szerintem ebéd után még egyet ejtőztek is) ez is számított, illetve azt éreztem, hogy a Dom szeretne kicsikarni belőlem egy menekülőszót, mert tényleg jó isteneseket vágott rám. Csakhogy szokva voltam a komoly verésekhez és ezt a gumikorbácsot is szerettem. Időnként, amikor a 20 szál jól szétterült a fenekemen kimondottan élveztem a csapásokat. Nem mondom, hogy nem volt köztük jó pár ütés túlságosan is kemény (hiszen mégiscsak egy edzett katona korbácsolt), sőt egy párszor megfordult a fejemben, hogy kimondom a menekülőszót, de mindig arra gondoltam, hogy még tíz ütést kibírok és csak utána fogom megállítani a verést. Igen ám, de közben néhány ütés vagy enyhült, vagy olyan helyre érkezett, ami nem fájt annyira kibírhatatlanul. Így teltek hát a következő percek, sokszor közel kerültem a fájdalomküszöbömhöz, de aztán kissé enyhülést éreztem, így akartam, hogy tovább verjenek. Az Úrnő pálcája a gumikorbácshoz képest kimondottan élvezetes volt. Aztán vagy húsz perc elég kemény fenekelés után leálltak a verésemmel. Úgy éreztem „győztem”, amiért menekülőszó nélkül kibírtam ismét egy ekkora verést. Az Úr oda is szólt a párjához:

-látod milyen kemény egy igazi szolga? Lehet verni mint egy lovat és még élvezi is. Igazi rabszolga csicska.

Erre az Úrnő helyesbített:

-mocskos kis rabszolgacsicska. -a nadrágomra utalt ezzel.

A fenekelés után kioldozott az Úrnő, de hátul összebilincselte a kezeimet, majd feltette az ágyra a lovaglócsizmáját, amire banánt vágott.

-edd meg szolga az ebédedet! -mondta nevetve

Én szépen lassan kezdtem lenyalni a lovaglócsizmáról a banánt. Amikor végeztem, még egy adagot rárakott, azt is lenyaltam. Közben ismét felállt a farkam mert szinte kibírhatatlan élvezet volt egy Istennő, csizmájáról elfogyasztanom az ebédemet.

Az Úrnő szemein láttam, hogy valóban megvetéssel figyeli, amint egy megvert szolga nagy igyekezettel nyalja a csizmáját. Ez a megvetés még szexibbé tette őt, én meg már el voltam teljesen alélva az intenzív élményektől. Az ebédem után kioldotta az Úrnő a kézbilincseimet és azt a parancsot adta, hogy feküdjek a földre háttal. Ekkor a csizmájával a farkamra lépett és elkezdte nyomogatni azt. Lassan, erotikusan, sőt túl óvatosan csinálta. Ez is jól esett, de azért megkértem, hogy ha lehet taposson erőteljesebben a férfiasságomra.

-nem fáj? -kérdezte

-nem -mondtam, úgyhogy megkérem szépen jobban nyomja meg a csizmáját

Meg is tette, egymásután többször is jobban rám taposott. Nagyszerű volt, lentről látni, amint egy modell testalkatú, rendkívüli szép arcú, hihetetlenül fiatal hölgy a lovaglócsizmájával tapossa a farkamat! Hatalmas élményt nyújtott! Végülis a lányom is lehetett volna, ha a korkülönbséget nézzük. A Mennyben jártam!

Ám sajnos közben annyira eltelt az idő, hogy meg kellett kérnem Domináns páromat, hogy ezzel legyen vége a találkozónak, mivel egy esti programra még el kellett érnem. Lábcsókkal mindkettőjüknek megköszöntem, hogy velem foglalkoztam, majd átöltöztem. Az Úr vezetett ki az udvarra, ahol megmutatta, hogy hol lesznek különböző ketrecek, melyekbe órákig, vagy napokig fog különböző szolgákat bezárni. Megegyeztünk, hogy még fogunk találkozni, ismét kifejezte abbéli óhaját, hogy legközelebb a vastag bottal akar elverni, amit én is jónak láttam, majd kiléptem a kapun. Nagyon örültem, hogy végülis nem mondtam le ezt a találkozót. A hétfői kegyetlen verések után tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok egy elég rendes fenekelést élvezni. Büszke voltam magamra, hogy három nap alatt három komoly verést kibírtam. A végén csak azt sajnáltam, hogy túl jól takarítottam, mivel néhány pofon az Úrnőtől bizony még jól esett volna. Tudtam, hogy a fiatal Istennő minden mozdulata, cselekedete, mondata és a hangszíne örökre „beégette” magát a tudatomba. Hihetetlen élmény volt vele lenni ennyi órán át. Mindenesetre nagyon égett a fenekem a hazavezető úton, ami kaján mosolyt csalt az arcomra.


vége