Szentendrén történt a farsangban (1)

Az egyik hétvégén sétálni voltam Szentendrén kihasználandó a napos, meleg és szép időt. Leparkoltam a Duna korzón s gyalog mentem fel a Fő utcára, amin végig sétáltam a Fő térig, majd azon túl is a vásárló utcán. Már a jó közepén jártam, mikor velem szemben feltűnt egy srác, aki egy jó fejjel volt magasabb nálam, de igen vékonynak látszott a rövid barna bőr kabátjából kilátszódó pipaszár lábait „mutogatva” és a fején egy szőrmés kucsma volt, aminek hasonló anyagból készült a maszkja is. A lábán bokacsizmát viselt és eléggé feltűnően járt, vonult végig az utcán. Nem csak én, de mások is alaposan megnézték.
Mikor túlhaladtunk egymáson vagy 5 méterrel, szinte egyszerre fordultunk vissza, újra megnézni a másikat. Összenevettünk és mentünk tovább, ki-ki a maga irányában.
Ráérősen sétáltam, megnézegettem a kirakatokat, néha be- bekukkantottam egy-egy érdekesebb árukat felvonultató üzletbe is. Az utca majdnem végén a parkoló mellett egy üzletben különösen sokat maradtam, mert Zsolnay kerámiákat árusítottak benne, no meg más, híres, Magyarországon készült kerámiákat, étkészleteket, díszműárukat.
Már visszafelé haladtam a Fő tér felé, mikor újra feltűnt a srác, még mindig egyedül volt. Szemeztünk, majd kacsintottunk mind a ketten a másiknak. Én újra visszanéztem, de ő is, majd mutattam, hogy lefele megyek a templom mellett a Duna part felé. Ő is megállt, kicsit várt, majd szerintem jött utánam. A templom után a Szerb Egyháztörténeti Múzeum mellett nyílt kávézót láttam meg, így bekanyarodtam, bementem s mivel már csak egy szabad asztal volt a sarokban, gyorsan oda letelepedtem. Jól is tettem, mert a srác előtt egy nagyobb család tért be, de mivel nem volt szabad hely, így kifordultak. A srácom bejött, körülnézett, majd intésemre odajött s vidáman, mint ismerőst üdvözölt. Ő is leült, majd jött a pincérnő rendeltünk kávét és sütit tőle.
Tudtunk szerencsére beszélgetni is, mert ugyan a többi asztalnál is ültek, de azok el voltak foglalva egymással és különben is háttal ültek nekünk. Míg ott ültünk vettem észre, hogy milyen világos a bőre s milyen szeplős is egyben. Az is ekkor tűnt fel, hogy vállát verdeső hosszú, hullámos haja van, ami gesztenye szőke, vörösbe hajló árnyalatú, színű. Kíváncsi voltam milyen színű a testszőrzete, már ha van egyáltalán.
Hamar megbeszéltük, hogy tetszünk egymásnak, s azt is, hogy ráérek most. Beszélgettünk még a vágyainkról, álmainkról, és abban is egyezésre jutottunk, hogy a bdsm mindkettőnket érdekel. Neki különösen az tetszett, hogy domináns, mester vagyok. Így hamarosan felkerekedtünk, én fizettem, ami miatt kezdetben nagyon tiltakozott,de biztosítottam, hogy lesz módja még „fizetni”, nem marad hátrányban. Majd átsétáltunk a Fő téren a Városháta felé s onnan egy kis utcán sétáltunk tovább, míg egy kapu előtt megállt, a zsebéből kulcsot vett elő, kinyitotta a kaput s beengedett a sötét lépcsőházba.
Belépve – legnagyobb meglepetésemre – térdre vetette magát előttem és megragadta a kezeimet, csókokkal borította, míg el nem húztam a kezeimet. Felmentünk a lépcsőn, majd egy másik ajtót nyitott ki és beléptünk a lakásba. Nagy, kétszobás lakás volt, hatalmas konyhával, abból kamra nyílt és mellette ebédlő is volt. A házban volt egy négyszögletes belsőudvar, körbe nyitott kerengővel. Azon elmentünk a ház hátuljába és ott egy ajtón át egy előszobába léptünk, amiből egy nagy helyiség nyílt, ami kínzókamrának volt berendezve minden szükséges felszereléssel, eszközzel, kellékkel.
Elámultam ezt meglátva. És míg én körbevizslattam, hogy mi minden van, található ott, addig a srác leszórta magáról a gönceit s azt vettem észre, hogy előttem térdel a padlón, a fa padlón és átöleli a testemet, hátul fogva a nadrágon át a fenekemet s nyalja, szopja a nadrágban lévő, de már eléggé merev farkamat. Nem volt ellenemre, amit csinált, így hagytam, sőt éleztem. Különösen mikor már bátorságot vett és lehúzta sliccemet, elővette a farkamat és azt szopogatta, cuppogva, élvezkedve rajta ott, de nem csak azt szopta, hanem a golyóimat is. Ekkor volt módom jobban is megnézni őt, a testét: kicsit vékony volt nekem, nem volt eléggé izmos, de végig szeplős volt, mindenhol piheszőr borította, így fentről nézve, látva.
Ráparancsoltam, hogy álljon fel, hogy jobban megmustrálhassam. Jó fejjel volt állva magasabb nálam, úgy 190-195 cm magas volt, és elnézve 80-85 kg súlyú lehetett. A szőre a gesztenye szőke és az enyhén vörös között váltakozott, de a farkincájánál a bokra már határozottan vörös színű volt, dús, tömör és eléggé hosszú szálú szőrökből tevődött össze.
Nem álltam meg, hogy odanyúlva meg ne tapogassam, húzkodjam kicsit a szép szőrszálait, miközben az ujjaimmal szinte belefésültem a sűrűjébe.
- Térdre újra és szopj! – parancsoltam, hogy most a haját vizsgálhassam meg.
A haja is szőkés gesztenyeszínű volt, hullámos, helyenként vöröses beütéssel. Jó hosszú, de vékony szálakból állt össze, dús zuhataggá, amelyek a válláig, vagy az alá értek.
Élvezettel csavargattam a kezemre a dús haját, de ekkor megszólalt:
- Kérhetem Uram, hogy játsszon, de óvatosan a hajammal, ne nagyon húzkodja, mert az fáj nekem.  - hallottam halk kérését. Még hozzátette szemtelenül: - A hajam az tabu, de a bokrom az nem az. Azzal azt tesz, amit csak akar.  - hatalmazott fel ő.
- Rendben, akkor már készülhetsz is! Feküdj fel háttal arra az asztalra. – mutattam a sarokban állóra. Masszív, nagy asztal volt, egy test bőven és kényelmesen elfért rajta. Különben is volt rajta sok rögzítő rész, kellék, kötél.
Mikor már rajta feküdt, hanyatt, széthúzkodtam a lábait kis terpeszbe, majd rögzítettem az asztal sarkain talált kötelekkel a bokáknál fogva. A kezeit is széttetettem a feje felett, azt is kikötöttem a csuklóinál fogva a sarkokhoz.
Ott feküdt előttem kívánatosan, kínzásra várva s láttam, ahogyan kezd izzadni és felizzott a szemben a félsz, hogy mi fog következni. Hát az következett, hogy vettem bőr pertliket, azzal jól elkötöttem a farka tövét, de alaposan szétkötöztem a golyóit is egymástól.
Ekkor kutattam kicsit, míg megtaláltam a többtűs kereket s egy rövidebb szíjhosszú bőr ostort, amit azonnal használni is kezdtem rajta. Először végig vertem a testét bemelegítésül a mellkasától a talpáig, de a talpa is kapott a csapásokból, majd mikor már nem világos, hanem szép piros volt mindenhol, a többtűs kereket is végigjártattam mindenhol a bőrén, ahol csak hozzáfértem. Különösen sokat jártattam a dús bokorban a farka környékén, de óvatosan még a makkján is, ahonnan a merevedése hatására hátrahúzódott a bőre.
A srác erősen fickándozott, de rászóltam, hogy maga fogja magába szúrni a tűs kereket, ha nagyon izeg – mozog közben, így próbált uralkodni magán és inkább sziszegett, nyögött ez alatt.
Hagytam egy kicsit pihenni s közben találtam egy farok-here satut,amikét műanyag lapból állt, így azt szereltem fel a srácra, ügyesen köz fogva a golyóit, majd érzéssel meghúztam a négy sarkán a szárnyas csavarokat addig, míg a srác teste nem kezdett emelkedni és újra halkan ugyan, de sziszegni. Ekkor abbahagytam a csavarok meghúzását s kicsit megigazítottam rajta a kalickát, majd a többtűs kerékkel a műanyag lapból kiálló, merev farkán és alapok közé szorított golyói bőrén jártattam megint a tűs kereket. A srác megint izgett – mozgott, dobálta a testét és sziszegett, hörgött folyamatosan.
Hogy ne tudja ezt tenni, így nekivetkőztem s ráülve - a szájába nyomtam - a merevedő farkamat, hogy el legyen foglalva annak szopásával. Úgy is lett. Elhallgatott s meg hátranyúlva folytathattam az izgatását.
Mikor keményre felszopta a farkamat, megfordultam rajta s ugyan a szájában hagytam továbbra is a farkamat szopogatására, de a rövid bőr korbáccsal ütögettem a combjait, ágyékán a kalickát, a hasát és amennyire magamtól hozzá tudtam férni a mellkasát is. Mivel ez nehezen ment, így inkább az ujjaim közé szorítottam a mellbimbóit s azokat csavargattam.
(folyt. köv.)