ECCER VÓT...

...egy Királyfi, aki nagyon szeretett az erdőben sétálni és a puskájával időnként a levegőbe lőtt, hogy azt higgyék, vadászik, mert csak úgy sétafikálni az erdőben nem egy királyfihoz méltó foglalatosság.
Már nagyon mélyen járt az erdőben és megint lőtt egyet, amikor előtte termett egy erdei boszorkány:
-Mi a faszt durrogtatsz itt nekem, te csicska köcsög?!
-Ejha!- mondta a Királyfi, de nem tudott méregbe gurulni a felségsértést hallván, mert a boszorka elég idős volt ugyan, de tiszta gúnyája, mutatós teste,bódító illata és szép kék szeme volt: -hát te ki vagy itt, a rengeteg erdő közepében?
-Naná, hogy elátkozott királykisasszony vagyok, itt tengődök egy kis házban, amíg az átok el nem múlik rólam.
-Mikor múlik?- kérdezte a Királyfi és rögtön érezte, rajta nem fog múlni az elmulasztás.
-Ha valaki úgy megdug, hogy oltári nagyot élvezzek! - így elindultak a házba.
Egy asztalos műhelybe nyílott az ajtó, bementek, a Királyfi egy hatalmas asztalra döntötte a boszorkát és gyorsan megdöngette.
Ahogy feltápászkodott az asztalról a boszorkány, megrázta magát és szépséges, fiatal leány lett belőle, gúnyája is ledér selyem-tüll-fátyol költeménnyé változott a gyönyörű testén.
-Huhh, ez az évszázad dugása lehetett!- elégedettkedett a Királyfi és nem tudott betelni a látvánnyal.
-Ez?!- a leány nagyot nevetett,- észre sem vetted, hogy én még nem is élveztem!

Hanyatt fektette a Királyfit a nagy asztalon:
-Megmutatom, én hogyan élvezem!
Kezét-lábát kikötötte feszesen, a Királyfi úgy gondolta, lovagolni fog az ismét meredező dákóján, lehunyt szemmel várta a megelőző kézimunkát.
-Először harapófogóval csipkedem a melleid,- mondta nagy komolyan a leány és szerszámok kezdtek zörögni a közeli fiókban.
-Persze, azt próbáld meg, ostoba kis ringyó! Faszszopó kurvám leszel, ha kiszabadulok!- de a kötelek nem engedtek, hiába rángatózott. A leány folytatta rendületlenül:
-Sarokszorítóba préselem a heréidet. Szögeket verek a körmeid alá, szöges korbáccsal ütlek, ahol érlek. Végül seggbekúrlak lapátnyéllel és akkor oltári nagyot élvezek...és akkor színarany kastéllyá változik a ház.
Amíg ezt mondta, mindvégig a Királyfi szemébe nézett nagyon szép, jéghideg-kék szemeivel, aztán nekilátott.

Vonszolta magát hazafelé a Királyfi, kifelé az erdőből, az igazi vadászok rátaláltak és hazavitték: ahogy kinézett, azt hitték, vesztes csata egyetlen túlélője, mert ő persze nem beszélt az erdei boszorkányból imigyen lett leánykáról.

Ahogy felépült, magához hívta a várkapitányt és mentek az erdőbe, bosszút állni.
Valóban színarany kastély állt a ház helyén.
Kiabáltak erősen, nem jött elő senki.
Bementek, a színarany szalon közepén mahagóni széken a boszorkány gúnyája, bársony kárpit kereveten a selyem-tüll-fátyol ruhaköltemény, kecses asztalkán harapófogók, szögek, sarokprés, törött lapátnyél.
-Kit keresel, Uram?- kérdezte a várkapitány, szeme sarkában a perverz installációval.
-Ha én azt tudnám!- mondta a Királyfi és hazaindultak és sajogni kezdett nyergében a segge és kantárt fogó ujjai elzsibbadtak, mintha tüskék lennének a körmei alatt.