Takarítás egy gyönyörű Istennőnél. 2.rész

Jó negyedóra múlva érkezett meg és a következőt mondta:

Odaviszlek az Úrnő elejébe, ne feledd, hogy az Ő szava szent és mindvégig nagyon alázatosnak kell maradnod a jelenlétében. Nem nézhetsz a szemébe, a fejednek mindig lennebb kell lennie, mint az övének, a jelenlétében mindig térden kell közlekedned, kivéve, ha ételt, vagy italt kell felszolgálnod neki. Ha nem így teszel, úgy elverlek ezzel a bottal, hogy tolószéken visznek ki innen, megértetted?

-igenis Uram!

Azzal megfogta a pórázomat és térden kivezetett a folyósora, onnan pedig egy konyha-ebédlő szobába, majd fel kellett mennem két lépcsőfokot, hogy az Úrnő szobájába érjünk. Persze közben a kéz és lábbilincsek és a rajtuk levő karabinerek végig csörömpöltek, jelezve, hogy egy láncravert rabszolga érkezik. A szoba nagy volt, szépen bebútorozva egy bárpulttal, bárszékekkel, szép asztallal és egy nagy kanapéval, amin a meseszép Úrnő ült és a laptopján internetezett. Fiatal, 21 éves, elegáns, magas Úrnő volt, hosszú piros körmökkel, frissen mosott hosszú barna hajjal és igéző zöld szemekkel. Tudtam, hogy nem nézhetek a szemébe, ezért lehajtottam a fejemet, de azért időnként, lopva fel-felnéztem, hogy láthassam az Istennőt. Az asztal tele volt használt tálakkal, tányérokkal, poharakkal, valószínű egy éjjeli parti nyomait láthattam.

-Ő fog ma minket szolgálni -mutatott be az Úr, majd az Úrnő csizmájához vezetett, hogy lábat csókolhassak. Szép, hosszú fehér lakkcsizmát viselt az Úrnő, melyeket áhitattal megcsókoltam.

-fordulj meg és feküdj hasra-parancsolta az Úrnő, én meg gyorsan megtettem amire kért.

Elég sok idő telt így el, senki sem mozdult és senki sem szólt. Szerintem végigmért a Dominám, nem láthattam, mert háttal feküdtem Neki. Valószínű ilyen viselettel még sohasem találkozott, hogy egy szolga férfi rettenetesen szakadt, varrott, foltos és kimoshatatlanul mocskos melegítőnadrágban, felsőben, kéz és lábbilincsekkel feküdjön előtte. A nadrágom fenékrésze biztos érdekes volt számára, mivel konkrétan az eredeti nadrág mindkét farpofámon a sok veréstől leszakadt és az új réteg, amit odavarrtam szintén már lyukas volt a pálcák, ostorok munkájától. Aztán az Úr megrángatta a pórázomat és megparancsolta, hogy szedjem le az asztalt és azt a sok mocskos tányért, tálat, poharat, evőeszközt mosogassam el. Többször kellett fordulnom, mire mindent kihordtam a konyhába, közben a bilincseim csörömpöltek rendesen, a fenekemen pedig a nadrág rojtos részei lengedeztek. A kihordás alatt felállhattam, de csak behajlított térddel, előregörnyedve, hogy ne legyek magasabban az ülő Úrnőnél. Amint kihordtam a dolgokat, végig nézett a Dominám, a csörgéstől el volt ragadtatva, oda is szólt a párjának: - tényleg olyan, mint egy igazi rabszolga.

Az Úr megmutatta, mivel mosogassak el és a tiszta edényeket mivel töröljem el, majd hova tegyem. Neki is fogtam a feladatomnak. Általában munka előtt elvárom, hogy alapos fenekelést kapjak, de most örültem, hogy ez kimaradt, mivel a tegnapelőtti két veréstől még dagadt és kék volt a fenekem, combom. Mondjuk, azért egy dildónak örültem volna, de ezúttal az is kimaradt. A szemetesbe kiöntöttem az ételmaradékokat, volt ott szósz, marhaszelet, krumpli, salátamaradék és alaposan elkezdtem elmosni mindent. Tudtam, hogy tökéletes munkát várnak el, ezért mindent alaposan, ha kellett többször is elmostam. Munka közben időnként megjelent az Úr, hogy lássa jól végzem-e a dolgomat, ilyenkor kérdezgetett és megengedte, hogy én is kérdezzek. Elmondta, hogy külföldön volt katona egy elit hadseregben (azt hiszem az idegenlégióban?), ahol nagyon kemény dolgokon ment át és nagyon kemény dolgokat látott. Azt is mondta, hogy tudja milyen az igazi büntetés katonák között, ezért nagyon sajnálja, hogy ennyire elverve mentem hozzájuk, mert a vastag botjával szívesen megmutatta volna milyen egy valódi katonás fenyítés. Megbeszéltük, hogy legközelebb erre is sor kerül. Azt is megtudtam, hogy pár napja költöztek ebbe a lakásba, ezért sokmindent rendbe kell szedni, ki kell takarítani, mert régóta el van hanyagolva a ház. Közel egy órát mosogattam, törölgettem, majd négykézláb bementem a szobába, jelenteni hogy kész vagyok. Az Úr kijött egy fekete lovaglópálcával a kezében és alaposan leellenőrizte az edényeket. A poharakat a fény fele tartva megkérdezte:

-mi ez?

Én is megnéztem és láttam, hogy hibáztam, ugyanis a poharak oldalán ujjlenyomatok maradtak.

-fogd meg a bokádat! -hallottam a parancsot. Tudtam, hogy verés következik, hiszen hibáztam, ami elvárható ilyen esetben, csakhogy nagyon meg voltam ijedve, mert a dagadt fenekemet akkor is fájdalmasnak éreztem, amikor gyengéden végigsimitottam a kezeimmel rajta. Arra gondoltam, hogy a a szuper érzékeny, szétvert hátsómra pont a lovaglópálca csipős ütései hiányoznak, egyéb semmi! Persze, engedelmeskednem kellett, ezért bokafogásban vártam a pálca éles csapásait. Csak néhány ütést kaptam és bár a kék felületekre érkező csapások tényleg nagyon fájtak, azért nem volt vészes a figyelmeztetés. Éreztem, hogy csak középerős ütéseket kapok. Ám az Úrnak feltűnt, hogy ilyen enyhe ütésektől is sziszegek, ezért megkérdezte:

-tényleg nagyon el vagy verve szolga?

Megmutathatom Uram-válaszoltam.

-jó, hozzál be tálcán narancslevet az Úrnődnek és akkor mutasd meg.

Szépen megtöltöttem egy üvegpoharat, szalvetát helyeztem a pohár alá és behajlított térdel előregörnyedve, lehajtott fejjel bementem a Dominámhoz, majd udvariasan az asztalra helyeztem a tálcát.

Az Úr a kedveséhez fordulva megkérdezte: -érdekel mennyire van elverve a szolgánk, megnézed?

-igen, jött a válasz. Úgyhogy feléjük fordítottam a fenekemet, kioldottam a vastag nadrágszíjamat (ezzel is szoktak fenyíteni) és lehúztam a szolganadrágomat. A fenekem, combom és sajnos a derekam is tele volt vastag, dagadt foltokkal, amit a sjambok és a bikacsök okozott. Ám, mivel nadrágban voltam két napja elverve, azért nem lehetett nagyon vészes a látvány, mivel véres sebek nem keletkeztek (ha meztelenül vertek volna el, akkor biztosan mély sebeim lettek volna). Nem szóltak semmit, vissza kellett mennem kijavítani a hibát a poharakon és lemosnom a konyhapultot. Az Úr is jött velem, nézte hogyan mosgatom újra el a poharakat. Normális esetben ilyen hibáért, amit a poharakon hagyott ujjlenyomat jelentett ötven-száz ütést szoktam kérni a Domomtól, vagy Dominámtól, attól függően, hogy mivel verne el (egy igényes szolga ugyanis nem hibázhat, vagy, ha igen, akkor kérnie kell érte a megfelelő, vagy akár a súlyosabb büntetést). Ám ebben az esetben meg voltunk egyezve, hogy a szétvert hátsóm miatt csak enyhe fenekelést fogok kapni, ezért nem kértem a hibámmal egyenértékű fenyítést.

Miután a konyhapultot szárazra töröltem, láttam, hogy a konyhacsempe tele van foltokkal, ezért megkérdeztem, hogy azokat lemossam-e? Az Úrnő meghallotta a kérdést, mivel kikáltott a szobából: -igen mosd le a csempéket és az egész konyhát!

Nekiláttam. A régi foltok nehezen jöttek le, de sok szivacsom, vegyszerem és dörzsikém volt, ezek kombinációjával újravarázsoltam minden kockát. A konnektorok retenetesen feketék, porosak voltak, a fehér színük már besárgult, olyan rég voltak átmosva. Mindegyik konnektort addig sifiteltem, ameddig ismét makulátlan fehérek nem lettek. Ez elég nehéz volt, mert nem szabadott víz érje a lyukakat, sok idő ment el rá. Utána a gőzelszívó következett. Biztos évek óta senki nem tisztította meg, mert vastag zsírréteg rakódott rá belülről. Rengeteget kellett súrolnom, mire ismét visszakapták eredeti fényüket. Ez egy kihúzható elszívó volt, három szintes. Mindegyik szint görgőkön mozgott, melyek kerekei már nagyon zsírosak, feketék voltak a sok zsírcsepptől, olajtól. Ezért nehezen is mozgott az egész.

Miközben dolgoztam, egyszercsak kijött az Úrnő is a szobájából és nézte, hogyan tisztítom a konyháját. Látszott rajta, hogy kéjesen élvezi, hogy a házában egy bilincsbevert rabszolga dolgozik, de ugyanakkor kissé undorral és megvetéssel is szemlélte a jelenlétemet. Igaz, ami igaz, elég megalázóan néztem ki a szakadt, foltos, kopott, a fenéknél rojtosravert takarító nadrágomban, bilincsekkel, pórázzal. Mindenesetre örültem, hogy kijött és láthatom a gyönyörű Úrnőmet. Az Úr büszkén mutatta meg párjának, hogy milyen szép lett a gőzelszívó és, hogy milyen könnyen ki-bejár a három szint. Az Úrnő mindezt természetesnek vette és azt mondta, hogy mindent súroljak át a konyhában amit csak lehet, azzal visszament a szobába. A több órás mosogatás, tisztítás következtében a kezeim már kezdtek fájni, az ujjaim pedig feltöredezni, mivel túl sokat voltak vízben, vegyszerekben. De nem szólhattam semmit, mert tudtam, hogy egy háziszolga addig kell dolgozzon, ameddig mindent ragyogóvá nem varázsol. Aztán a konyhagépek következtek. Ezeken is lerakódott por volt, mindegyiket, még a kábeleiket is addig kellett súrolnom, míg ismét fehérek nem lettek. Aztán jött a konyha külső pultrésze. Annyira sok rétegben el volt színeződve, hogy csak fémdörzsivel tudtam megtisztítani. Aztán a nagy asztalt mostam le, a szekrényeket, a pultot tartó fémoszlopot (ezt vagy hatszor mostam le mire megtisztult), a hűtőszekrényt kívül-belül, a padlót is felmostam, ragyogott az egész konyha.

Padlófelmosáskor normális esetben szoktam kérni, hogy ameddig négykézláb súrolok Dominám/Domom folyamatosan ostorozza a fenekemet az egyágú vastag bőrostorral, melyet drága pénzen (csúcsminőség, jól hajlik, erős és igényes a fonása) a Hortobágyon vettem több mint tíz éve. Ám ezúttal ettől is el kellett tekintenem a dagadt, kék foltjaim miatt, amit nagyon bántam. Ugyanis nagyon szeretem, amikor padlómosás, súrlás közben az erős ostorcsapások motiválnak, a pucsított farpofáimra záporoznak az ütések, olyankor nagyon élvezem a megalázottságot és a Domom/Dominám felsőbbrendű állapotát, főleg, ha néhány ütés a combjaim közé téved, vagy a fenéklyukam közelépe csap le. Az ostoromnak ugyanis levágtam a vékony szíj végét, ezért ott fejeződik be, ahol a fonás is, szóval nagyot üt és szól a vastag vége. Nadrágon keresztül is kék foltok szoktak maradni minden ütés után, meztelen fenéken pedig feltépi rendesen a bőrt. Igazi mazohista rabszolgának való alázásra és motivációra, szóval imádom. Ha egy Dom/Domina örömet akar nekem szerezni, ezzel az ostorral kell verjen jó erősen és sokáig, ha megteszi, nagyon hálás leszek és csillogó szemekkel, rajongva fogok ránézni, illetve egy ilyen verés után hálából hajlandó vagyok olyan dolgokat is megtenni, amiket egyébként nem igazán. Persze tudtam, ez a fenekelés most kimarad, de reménykedtem, hogy a délutáni verést hátha bírom majd annyira, hogy ez az ostor is szerepet kapjon.

A konyha után a belső szobában a bárpultot pucoltam ki és felsepertem, mostam a padlót. Közel hat órát takarítottam, mire mindennel meglettem. Az ellenőrzésen hamar átmentem, ezúttal egyik Gazdám sem kapott semmilyen hibát, sőt látszott rajtuk, hogy meg vannak elégedve a munkámmal. Ezután már csak a fizettség volt hátra, azaz következett a jól megérdemelt elfenekelésem, dildóval és egyéb dologgal történő megalázásom.

Folytatása következik...