Egy régi történet jutott eszembe a mostanában történtekről (1)
2022. 01. 29. 13:21 | Megjelent: 928x
Mostanában történt meg velem és "új" subommal az az eset, ami egy régebben már megtörtént esetet juttatott az eszembe. Akkor még a Bródy Sándor utcában laktunk egy régi házhoz toldott épületrészben, ami alatt pince volt, fölötte ferde háztető padlással és a lakás melletti részen volt régebben a pincébe levezető lépcső, ami akkor már régen nem volt meg.
A lakásba – az udvarról - a konyhán át lehetett belépni, ahonnan nyílt a fürdőszoba és a WC s természetesen a szoba is. A szoba elég nagy belmagasságú volt, így a szoba hátsó fele fölött egy galériát készítettünk, ahol voltak az ágyak. A galéria alatt kényelmesen el lehetett járni, ott volt az üllőgarnitúra, de ha felnyújtottuk a kezünket, akkor már az ujjaink el is érték a galéria alját, különösen a tartó gerendákat. A felvezető lépcső a konyhai bejárat mellett indult s kis pihenővel ért fel a galériára. A galériával szemközti falon, az udvarról két nagy ablaknyílás volt, ami kellő fényhez juttatta a szobát, különösen, ha kint sütött a Nap.
A konyhai ajtóval szembeni falon is nyílt egy ajtó, ami a pincelejáró feletti részbe vezetett. Az lépcsősen emelkedett felfelé az udvar felé a szoba padlószintjétől az ottani szellőzőablakig. Télen kicsit hideg volt, mert ott nem volt fűtés, de nyáron hűvösebb, az alatta lévő pincétől, így hűtötte a szobát, átmeneti időben is kellemes volt, így mi éléskamrának, tárolónak is használtuk.
Apropó tároló. Igen a tároló is, de a szobában lévő galéria, az oda felvezető lépcső mind - mind nagyon alkalmas volt arra, hogy bdsm játék, szeánsz alkalmával kihasználjuk azokat, azok nyújtotta előnyöket, lehetőségeket.
Abban az időben ismerkedtem meg egy fiatalabb mesterrel, aki bevallása szerint addig csak submisszív volt, de most váltani akart, s tanító domot, mestert keresett. Danielnek hívták és nagyon igyekvőnek tűnt. Igen figyelmesen hallgatta az általam elmondottakat és lassan időszerű lett a gyakorlati képzés is.
Volt egy idősebb subom, Józsi, aki alkalmasnak is látszott erre a feladatra, mert nagyon nyugodt volt, valóban mazó típus. Semmi nem hozta ki a nyugalmából, akár fát is lehetett volna a hátán vágni.
Meg is beszéltem Vele, hogy mikorra jöjjön s kicsit korábbra Danit is odarendeltem. Mikor megérkezett már nagyon izgult s az ablaknál állva várta a gyakorlat „tárgyát” a Józsit.
Időben csengetett is Józsi, kimentem beengedni a kapun s lassan, beszélgetve jöttünk át az udvaron, be a konyhába. Ott meglepődtem, mert mikor kimentem nyitva volt a konyhaajtó, de most ne volt téve. Szerencsére feltűnt, így Józsit kint hagyva a konyhába beléptem a szobába, behúztam az ajtót és Dani előugrott a mögül.
Nagyon izgatott, ideges volt, alig tudott megszólalni. Suttogva megkért, hogy küldjem el a srácot, most azonnal. Semmi indoklás, de tolt ki, hogy menjek és küldjem el.
Rém kínos volt, de megtettem. Józsi is látta rajtam, hogy valami történt, de igazán nem várt magyarázatot, csak azt kérte, ha egyedül leszek már, hívjam fel a mobilján és elment.
Én lassan ballagtam vissza az udvaron át a lakásba, ahol Daniel a szoba közepén állt, mint egy rakás sz….r. Igen rosszul nézett ki. Nem is kérdeztem semmit, átmentem a szobán, hoztam egy üveg bort a kamrából, kinyitottam a konyhában, majd már a szobában vettem elő a bárszekrényből két poharat, töltöttem Daninak és magamnak is, majd leültem a kanapéra. Vártam, míg kortyolgattam a bort. Dani csak állt a szoba közepén kezében a pohárral, de bele sem kortyolt. Lassan elkezdett rázkódni a teste, de nem sírt, hanem idegességében remegett. Végre megmozdult, a szép öltönyében odaborult elém, térdre és rám sem nézve halkan megszólalt:
- Uram, azt tesz velem, amit csak akar, itt s most, mert tudom igen kellemetlen helyzetbe hoztam Önt Józsi előtt. (Tudja a nevét? Honnan, én nem mondtam. – sorjáztak a gondolataim.) - és folytatta: - Én voltam a hibás, hogy nem kérdezősködtem a gyakorlati vizsga „tárgyáról” a subról, de az eszembe sem jutott, hogy a régi, betanító mesterem lesz az. A Józsi Úr! .
- Akkor innen ismered és már megértem miért is nem akartál találkozni és különösen nem gyakorlatozni rajta. - mondtam megértően.
- Igen, így van, de ezt büntetlenül nem úszhatom meg. Kérlek, Uram, itt s most azonnal büntess meg! Keményen!– kérlelt, majd gyorsan felállva már szinte dobálta is le magáról a szép öltönyt, inget, cipőt s mindent.
Egy pillanatra megakadt, mert még a szép, fehér slipje rajta volt, de csak egy pillanatig, mert már nyúlt s húzta azt is le, dobta a földre s csatolta fel a csuklóira a csuklóbilincseket és azokkal odaállt a galéria alá, kis terpeszben lehajtott fejjel – gondolom – szorongva és félve.
Lassan felálltam, még lassabban körbesétáltam, itt-ott hozzányúltam, kicsit megkörmöztem az oldalát, majd elérve megigazítottam a már lassan meredező farkát és az ablaktól visszafordulva, őt nézve ezt mondtam:
- Nagyon tetszett így, mindig is tetszettél s igen szívesen is gyakorolnám most rajtad a mesterségbeli tudásomat, de hamarosan csengetni fognak, mert a másik Jóska ideér.
- Hogy ki ér ide? S miért? – nézett rám Dani csodálkozón.
- Jóska jön, egy nálunk is fiatalabb srác, szintén subom, mert megígértem az egyik mester-tanoncomnak, hogy ma gyakorlati képzésben lesz része itt. Én tartani szoktam a szavamat! – mondtam, halkan Daninak. Még hozzátettem: - Azokat az eldobott dolgokat jó lenne rendbe szedni, be a szekrénybe velük, ott találsz spotnadrágot és trikót, válassz és öltözz fel, mire beérünk! – utasítottam, mert közben hallotta a megszólaló csengőt.
Ott állt az ablakban, ahonnan látta Jóskát bejönni velem az udvaron, majd a konyhában Jóskát utasítottam, hogy vetkőzzön le és anyaszült mezítelenül jöjjön be a szobába s ott kéz- s lábcsókkal köszöntsön mindenkit.
Mire Jóska beért, Dani már újra maga volt, bár még mindig ideges, de jól sikerült a gyakorlati képzés, amiben a bdsm szinte minden ága - boga alkalmazva lett.
El is húzódott vagy két óra hosszat. Halottuk közben a déli harangszót a közeli templomból. A végén már Jóska eléggé ki volt testileg, voltak nyomok is rajta bőven, de Danitól még azt kérte, hogy tegye magává, érezni is szeretné magában őt.
Dani rám nézett kérdőn, de én igent intettem s annyit mondtam:
- Ez a Dom, a Mester privilégiuma.
- S hogy tegyen meg? – kérdezte tőlem.
- Ahogyan, ahol akarod. - válaszoltam s mutattam a szőnyegre, a lépcsőre, vagy a kanapéra.
Végül is a lépcsőre hasaltatta féloldalasan az egyik lábát felhúzva, de előtte felszopatta magát és a tőlem kapott gumit felhúzva alaposan eldöngette, miközben kézimunkával Jóskát is elküldte.
Míg mind a ketten fürödtek, én kissé rendbe szedtem a lakást, majd együtt távoztak.
Visszaérve telefonáltam Józsinak, aki visszajött s azt kérte, hogy alaposan lássam el a baját a bőr korbácsokkal, hogy érezze meg, majd hanyatt fektettem a lépcsőn kezét-lábát kikötve, a cbt szinte minden lehetőségét végigvettem rajta.
Legvégül őt alaposan megkúrtam, szintén a lépcsőn, felhúzott lábakkal, de a pihenőnél is, ahogyan hanyatt fekszik, lábai az égben és meg felülről jutok bele…
Már elmenetelekor kérdeztem meg az udvaron, hogy Danielről nem akar kérdezni, de azt válaszolta, hogy itt maradt, látta Jóskával elmenni, ezért el tudja képzelni a történteket.
Danielt többet nem láttam, pedig szerettem volna.
Mostanáig!
folyt.köv.
Hozzászólások (0)